Magyarország, 1982. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-22 / 34. szám
Építéstörténet Elhibázott hangulus A sárospataki Berna sor Új adatok és feltárások Tavaly ünnepelték az egykori sárospataki református kollégium alapításának 450. évforulóját. A jubileumi évben ráterelődött a figyelem az iskola épületének történetére is: kivált az udvarában ékszerdobozként festő, 1771—72- ben épült Berna sorra. Azóta a Berna sorral kapcsolatban újabb adatok kerültek elő: építőmesterének neve, a tractus tervrajza és leírása, a költségeket tartalmazó dokuemtumok stb. Mindezek a múlt évi renoválási és régészeti munkákkal együtt sok, eddig tisztázatlan részletre adnak felvilágosítást. Kollégiumi négyszög A szakkönyvek a kollégium XVIII. századi történetét a „nagy építkezések” korszakaként említik. Az 1750-es évek végére három új tradtus nőtt ki az iskola belső telkén: a Csécsi-féle bibliothekus iskola, a Katona sor és a Paradicsom tractus. 1763. július 10-én iktatták be kollégiumi főgondnoki tisztébe Szatihmáry Király Györgyöt, Borsod vármegye táblabíráját, tehetős birtokost, akinek elképzelései, tervei friss lendületet adtak a kollégium további terjeszkedésének. Ezt mutatják a gondnoksága alatt emelkedett új épületek: 1763—65-ben a könyvtár és a gondnoki ház, 1765-ben a Csengettyű sor, 1760 - ben a kút és1771—72-ben a Berna sor. Ez utóbbi az építési munkálatok betetőzése s egyben az iskola életében határkő lett. Tudniillik pontos tervrajz és szakszerű leírás alapján épült fel, amivel lezárult az előző évtizedek gyakorlata, amikor a tractusok minden előzetes és részletes terv nélkül készültek. S ezzel kialakult az oly régen elkezdett „kollégiumi négyszög”. További tractusok már csak a régiek helyén, azok lebontásával emelkedhettek. A Berna sor a gazdasági udvarnak, használt rész első olyan létesítménye volt, amely nem gazdálkodási, hanem oktatási célokat szolgált. ötven évvel később a gazdasági udvar teljesen eltűnt. Építését négy dolog sürgette. Először is a diákok számának rohamos emelkedése, továbbá az új fizikaprofesszor elhelyezése, a szemléltető fizikaoktatást szolgáló instrumentumok gyarapodása és biztonságos őrzése, végül az iskola gazdálkodásából és az adományokból származó borok tárolásának gondja. E problémákat egyszerre oldották meg a Berna sor felépítésével. A tractus alatt húzódó hat pincehelyiség megfelelt a bor gazdaságos tárolására. A földszint a „Deákok kamarainak determinált”, azaz a diákoknak szolgált szállásul. Az emeleti rész első szobája a „Psichicum Museum”-; a többi pedig a fizikaprofesszor lakása lett. A tractus helyének megválasztása bölcs előrelátáson alapult. A kínálkozó négy telek közül azt vásárolták meg, amelyik „ad quandrangularem figuram (négyszög alakban) éppen a Collegium kerítéséig az új Auditorium régibe ad rectam lineam (egy vonalban) délre esett...” a szomszédos „Pap sor” fundusán. Ezzel .......lapsis temporibus (a jövőben) lehet itt magát mindkét felé a Collegiumnak dilatálni (terjeszkedni)” — írta az egyik profeszszor. Az építkezést az iskola főgondnoka csak közvetve vezette. Hiszen ő aBorsod megyei Hangácson lakott, és ritkán látogatott el a helyszínre. Közvetlen irányítók a diákönkormányzat vezetői, egyben a kollégium gazdasági életére felügyelő seniorok voltak, akik leveleikben mindenről tudósították a főgondnokot. 1771 februárjában a senior még amiatt aggódott, hogy idejében helyszínen lesz-e a fa és kő. Április 13-án a kőművesmester elküldte helyettesét, aki az alapok kimérését „igazgatta”. Mire május első napjaiban Patakra érkezett maga Thomas Lieb magister murariorum (kőművesmester) is, az anyag összehordásával és az alapok kiásásával már végeztek. A külső munkák befejezése után november 25-én fizették ki a kőműveseket. 1772 tavaszán folytatták a munkát, s június 19-ig anynyira haladtak, hogy már az emeleti szobákat vakolták. November 22-én kelt az utolsó feljegyzés: „Tomkó Mihály 116 RFt-ért (rdénes forint) megcsinálta a zárakat.” Ezzel két esztendő leforgása alatt elkészült a 44 méter hoszszú, alul-felül 6—6 szobás új „Professzoriális épület”, a Berna sor. A szakirodalom eddig úgy tartotta, hogy a kollégium telkének közepén, az északi—déli irányban húzódó Csengettyű sor nyugati homlokzatának jobb felé eső részéhez csatlakoztatták a földszinten-emeleten -15—5 szobás Berna sort. Mai 6—6 szobás alakját pedig úgy magyarázták, hogy később, amikor elbontották a Csengettyű sort, annak a Berna tractus keleti végéhez simuló 1—1 szobáját nem rombolták le, hanem a Berna sorhoz kötötték. Így nyerte volna el ez mai formáját. Ezzel szemben az újabb kutatás azt igazolja, hogy a Csengettyű sor déli végéhez, nyugati irányban építették az eredetileg is 6—6 helyiségből álló Berna sort. A Berna és a Csengettyű tractusok egybekapcsolása fordított L alakzatot mutatott, s a két szár csatlakozásában levő 1—4 szobás rész eredetileg is a Berna sorhoz tartozott. Fejtörést okozott még a Csengettyű sor nem régen előkerült alapjainak szabálytalan, nem verékszögű beszögellése is a Berna sor északi végéhez. Ez bizonyára abból adódott, hogy a Cengettyű tractus déli zárófalát az építéskor elhibázták. Valószínűleg megsüllyedt, és ki akart dőlni. Hogy megtámasszák, hozzáépítették a Berna sort. Ezért a Csengettyű sorhoz eső 1—1 szoba falai jóval vastagabbak a többinél. E feltételezést megerősíti egy levél, amely a Csengettyű tractus elhibázott „Fundamentális Angulusáról” szól. Két sor gerendafészek * 4 Átadás után a következőképpen rendezték be az épületet. A tractus alatti pincékben érlelték az iskola legnagyobb jövedelmét nyújtó borkészlet egy részét, 1779- ben például 111 hordót. A földszint 3X4 éles szobáiban a diákok laktak, az ajtókészak felé, a kollégium udvarára nyíltak. Tavaly, a renováláskor előkerült a Berna sor északi frontján 3 és 4 méter magasságban két sor gerendafészek, amelyek egy szabad folyosótetőszerkezetét tartották. Arra szolgált, hogy a diákok télen a hótól, esőtől végre, zavartalanul fűthessék a szobáikban levő kemelicéket. Mégpedig az ugyancsak 1981-ben előbukkant, 3 darab 1X1 méteres tüzelőnyílásokon keresztül. Az emelet szobáiban eredetileg is cserépkályha adta a meleget. Bejárata és ablakai kis fedett garadiccsal dél felé néztek, így szeparálták a professzor szobáját a zajos kollégiumi udvartól, hogy„csendes és kívánatos helye legyen”. A fizikai instrumentumokat a keleti rész emeleti szobájában őrizték, amelyet egyben laboratóriumként használhatott a professzor. Innen egy ajtón át a Csengettyű sori nagy lauditóriumba (előadóterembe) juthatott. A mindent pontosan rögzítő seniori könyvek (Officii Liber) nem támasztják alá a hagyományt, miszerint a költségek nagyobbik felét Szathmáry Király György főgondnok fizette volna saját zsebéből. Amikor pedig fogytán volt a pénz, a berni protestánsok segítettek volna. Az építkezés költsége csaknem 9000 rdénes forintra rúgott, aminek nagy részét az iskola életképes gazdálkodásából fedezték. Kisebb rész a jótevőktől: Vay Judittól, Ráday Gedeontól és Esztertől, Patay Sámueltől és számos református gyülekezettől származott. Máig sem tisztázottaz épület elnevezése. A hagyomány szerint a berniek beneficiumáról kapta nevét. Ám a berniek adománya nem igazolható. Az azonban biztos, hogy Bern városáról nevezték el az épületet. Hiszen már 1772. október 11-én „Ordó Berna”-ként említik. Hálából keresztelhette el az építkezést vezető egyik senior, aki innen ösztöndíjasként Bernbe ment tanulni. Csakúgy, mint a következő senior. Amikor ötven év múlva a nagy kollégium épületének két emeletét Párizs és London sornak nevezték el, alighanem a Berna sor adta az ötletet. Pataki diákok ugyanis Párizsban és Londonban is tanultak. Negyedik gyermeke A seniori számadási könyvekből megállapítható, hogy a Berna sor építője Thomas Lieb sóvári kőművesmester volt. Feltehetően ő tervezte is a tractust. Erről tanúskodik a senior egy l évele még az építkezés előtt: „a kőműves mester... az épületnek helyét megküldte”. Lieb jó hírben álló szakember lehetett, másképpen nem fogadta volna fel a messzi fővárról(Sáros vármegye) a körültekintő főgondnok. Egyike volt a Lielb család művészi hajlamú tagjainak. A család genealógiájáról a bártfai „Liebische Denckhmalen so seit Anno 1637 Geschehen”, eléggé hiányos kódex tudósít (Művészet 1903). Eszerint a magyarországi ág „megalapítója” Lieb János Ferenc Antal volt, aki 1731-ben költözött a Sáros vármegyei Sóvárra, ahová sóhivatali írnokká nevezték ki. Első házasságból (1744), származó fiai közül legtöbbet a festővé lett Ferencről tudunk. Tamás nevét ugyan nem említi a kódex, de Sóvárról keltezett több levele és pataki működésének évszáma (1770—73) azt sugallja, hogy az öreg Liebnek negyedik gyermeke lehetett. Megerősíti ezt, hogy Ferenc csaknem ugyanabban az időben élt Miskolcon (1777—78) képíróként, mint a Berna sor építője Sárospatakon. Thomas Lieb 1771. május 1-én érkezett Patakra, és a novemberben történt elszámoláskor 1142 rdénes forintot vett fel. Összehasonlításul: ebben az időben egy pataki professzor évi fizetése 350 RiFt volt. 1772-ben, az épület befejezésekor jelen volt mester munkáját a főgondnok s a professzorok megelégedéssel vették át. Olyannyira, hogy a következő évben tervbe vett Beleznaysor építésével őt bízták meg. HÖRCSIK RICHARD A BERNA SOR DÉLI HOMLOKZATA Innen ösztöndíjasként Bernbe ment tanulni