Magyarország, 1982. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-19 / 38. szám
mmn Értelmiségkutatás Diplomával és nélküle Ki számítható e réteghez? 1960-tól számbeli növekedés Értelmiséginek szokták nevezni a magyar társadalomtudományi irodalomban a felsőfokú — egyetemi, főiskolai — végzettségűeket. E meghatározás hibája, hogy feltételezi : valamennyi értelmiségi végzettségének megfelelő munkakörben dolgozik, ami a statisztikai adatok szerint nem felel meg a valóságnak. Tisztázásra szorul továbbá, hogy mit tekintsünk felsőfokú végzettségnek. Igen nehéz ugyanis határvonalat vonni a különböző jellegű, formailag főiskolai rangra emelt továbbképző tanfolyamok és a szintén eltérő színvonalú egyetemek és főiskolák között. Számos értelmiségi szakmában igen nehéz meghatározni a végzettségnek megfelelő munkakört. Míg az évezredes múltra visszatekintő orvosi pályán nyilvánvaló, hogy gyógyítani csak orvosi diplomával lehet, addig például a mérnöki munkakört igen nehéz, csaknem lehetetlen körülírni. Huszár Tibor meghatározása, tágabb, az iskolai végzettségen kívül egyéb, össztársadalmi szempontot is figyelembe vesz. „A különböző értelmiségi csoportok közös jegye, hogy főhivatású tevékenységüknek csak akkor tehetnek eleget, ha meghatározott szintű általános és szakmai ismerettel rendelkeznek, ha közvetve vagy közvetlenül bekapcsolódnak az emberi tevékenységek szabályozásába, a társadalom által felhalmozott ismeretmennyiség megőrzésébe, elemző használásába, továbbbadásába.” Tizenötször több nő Táblázatban mutatjuk be (lásd lent), hogyan alakult a század húszas éveitől kezdve Magyarországon a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma. A statisztikából kitűnik az értelmiség számának rohamos növekedése Magyarországon az utóbbi hatvan évben. Míg a befejezett felsőfokú végzettségűek száma a felszabadulás előtt nem érte el a dolgozó népesség 2 százalékát, s ráadásul aránytalanul nagy része jogi vagy teológiai végzettségű volt, ma már a negyven éven aluliak között minden tizedik ember, főként az ipar és a kereskedelem terén, hasznosítható diplomát szerzett. Látható, hogy különösen 1960 után növekedett gyorsan a diplomások száma, s ma már közel félmillióan rendelkeznek valamely felsőfokú iskola által kibocsátott oklevéllel. Az utóbbi két évtized adataiból kitűnik, hogy a diplomás nők száma közel az ötszörösére, nőtt, sígy ma tizenötször annyi diplomás nő van, mint a felszabadulás előtt. Jeleztük már, hogy a diplomát, a felsőfokú végzettséget semmiképp sem tekinthetjük az értelmiségi lét kizárólagos ismérvének. Sem a diplomák értéke nem egyforma, sem az egyes értelmiségi szakmák presztízse. Ha az összes, közel másfél millió szellemi (nem fizikai) dolgozót beosztási szint szerint is rangsoroljuk ügyviteli alkalmazottakra, ügyintézőkre és vezetőkre, azt látjuk, hogy igen sok diplomás található az ügyintézők között, viszont, bár csökkenő számban, még ma is akadnak olyan vezetők, akiknek nincs felsőfokú végzettségük. Műveltségtől közügyekig A hetvenes évek elején az MSZMP Társadalomtudományi Intézete a vidéki értelmiség körében végzett részletes vizsgálatot. A kutatás eredményei könyv alakban is megjelentek, ennek előszavában írja a vizsgálat egyik irányítója, Módra László: ,,Az értelmiség körébe nem diploma alapján végeztük a besorolást, hiszen a társadalmi munkamegosztás alapján bizonyos szintű vezetői beosztások értelmiségi munkakörnek minősülnek, függetlenül attól, hogy az azt betöltő rendelkezik-e a funkció ellátásához megfelelő iskolai végzettséggel. Ez a magyarázata annak, hogy a megkérdezettek között vannak, akik csak nyolcosztályos általános iskolai végzettséggel rendelkeznek.” Az értelmiségi életmód bizonyos jegyei alapján is el szokták határolni az értelmiséget. Ha az általános műveltség birtoklását az értelmiségi lét lényeges ismérvének tartjuk, ki lehet dolgozni bizonyos, az értelmiségre jellemző mutatókat. Az egy évre jutó színház- és hangverseny-látogatások, az idegen nyelvek ismerete vagy a házikönyvtár nagysága alapján is meg lehet próbálkozni körülhatárolásukkal. Csak az a probléma, hogy az „értelmiségi Befejezett felsőfokú iskolai végzettségű (ezer személy) életmód” kritériumai szubjektív jellegűek, tükrözik a szociológusok egyéni elvárásait, az értelmiségről kialakított, rendszerint erősen humán jellegű képet. (Az általános műveltség tartalmáról folyó évtizedes sajtóvitáktól sem lehet remélni az objektív mutatók kidolgozását. Máig sincs tisztázva, hogy kit kell szakbarbárként kizárni az értelmiségből: az óvónőt, aki nem hallott még a kvantummechanikáról vagy az erdőmérnököt, , aki nincs tisztában a verstannal? Van egy negyedik, éppenséggel nem jogosulatlan szempont is: a beleszólás a közügyekbe, a politikai életben való aktív, a társadalmi tudatot formáló részvétel. Igen ám, de ha az értelmiségi életmód, az általános műveltség ismérveit nehéz megragadni, az értelmiség lényegét alkotó közéletiséget szinte lehetetlen. Az, hogy egy diplomás zajt-e a különböző tömegszervezeteknek, illetve betölt-e hivatalos funkciókat, önmagában nem jelent semmit és nem lehet semmiféle megkülönböztetés alapja. Kétségtelen, hogy az értelmiség körülhatárolásának lehetséges szempontjai, az iskolai végzettség, a beosztási szint, az életmód és a közügyekben való részvétel gyakran ütköznék s zárják ki egymást. Igen sok a beosztott, nem vezető értelmiségi: ilyen például a tudományos kutatók, a pedagógusok és az orvosok többsége. Ugyanakkor aktívan politizálnak, s eleget tesznek az értelmiségi életmód követelményeinek olyanok is, akik nem rendelkeznek formális felsőfokú végzettséggel. Egy biztos: azoknak a beosztott vagy vezető értelmiségieknek a száma, akik felsőfokú véggzettséggel rendelkeznek, értelmiségi életmódot élnek és közéleti tevékenységük befolyásolja a társadalmi tudatot, jóval kevesebb félmilliónál. Szakmai csoportok A legnépesebb értelmiségi csoportot a különféle mérnökök és hasonló műszaki foglalkozásúak alkotják, számuk százezernél is magasabb. Ha ide számítjuk a mezőgazdasági értelmiséget is, akkor a műszaki értelmiségiek száma megközelíti a 120 000-et. A másik nagy értelmiségi csoport pedagógusokból áll. Ide tartozik közel 80 000 felsőfokú végzettségű személy. Ám a pedagógusok száma ennél jóval nagyobb, mert egy részük — különösen a tanítók és az óvónők között — nem felsőfokú végzettségű. Közel 25 000 diplomás dolgozik orvosként és közel 5000 gyógyszerészként. Az egészségügyi értelmiség csoportjában nem találunk felsőfokú végzettséggel nem rendelkező személyt. Nyolc és fél ezren tevékenykednek a szűk értelemben vett jogászi pályákon, bíróként, ügyvédként, jogtanácsosként. Jogi és igazgatási végzettségűek azonban sok más munkakörben is dolgoznak, elsősorban az államigazgatásban. A közgazdászok és a nem pedagógus bölcsészek jelentékeny része a jogászokhoz hasonlóan különböző foglalkozásokat folytat, s gyakran az eredeti szakmáján kívül helyezkedik el. Az értelmiség szakmák szerinti felosztása azonban semmiképp sem tükrözi e fontos réteg belső erőviszonyait, különféle, eltérő érdekű csoportjait. Gondoljuk csak meg: egyaránt a műszaki értelmiséghez számít egy kis- vagy középüzem műszaki egyetemi diplomával esetleg nem is rendelkező főmérnöke és a neves szerszámgéptervező, pedagógus, az óvónő és az egyetemi tanár stb. Nyilvánvaló, hogy csakis a szakmák szerinti csoportosítással nem lehet meghatározni az értelmiség helyét a szellemi dolgozók rétegében, illetve a mai magyar társadalomban. PELLE JÁNOS Befejezett felsőfokú iskolai végzettségűek aránya a 25 évesnél idősebb népességben (százalék) TANÁR, ORVOS, FELTALÁLÓ Az „értelmiségi életmód” kritériumai szubjektív jellegűek férfi nő együtt férfi nő együtt 1920 685 73 3,3 0,2 1,7 1930 778 85 3,3 0,3 1,8 1941 90 13 103 3,4 0,4 1,8 1949 90 17 107 3,5 0,6 1,9 1960 136 40 176 4,7 12 2,8 1970 207 94 301 6,5 2,4 4,3 1980 291 194 485 8,6 4,6 6,5 MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: Budapest VII., Gyulai P. u. 14. 1085 Telefon: 137-660. Telex: 22 6351 redmo. Postacím: Budapest, Pf. 634. 1396 Szerkeszti: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő, GÁRDOS MIKLÓS h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest Vih., Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130. Felelős kiadó: TILL IMRE igazgató 82.2310/2-38 — Zrínyi Nyomda, Budapest F. v.: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató Index: 25 606 HU ISSN 0464-4956 1982. SZEPTEMBER 19. mr mnFirrriHf