Magyarország, 1983. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-30 / 5. szám

K­ét hosszabb hozzászólással kezdjük e heti, levéli össze­állításunkat. Az első egy laptársunk válasza néhány hét­tel ezelőtt megjelent, Sopronnal foglalkozó észrevételekre.­­A Magyarország 1983/2. szá­mában közölt levelében G. Ko­vács Gabriella budapesti olvasó­juk elpanaszolta, hogy a Kisal­föld, Győr-Sopron megye poli­tikai napilapja nem a jelentősé­gének megfelelően foglalkozott 1977-b­en Sopron várossá nyilvá­nításának 700., a Berzsenyi gim­názium 425. évfordulójára rende­zett ünnepi eseményekkel. A le­vélíró bizonyára nem rendszeres olvasója a mi lapunknak, külön­ben nem alkotott volna ilyen fe­lületes véleményt a két jeles ese­ménnyel kapcsolatos munkánk­ról. A valóság ugyanis az, hogy 1977-ben a jubileumi események­nek szinte minden mozzanatáról beszámoltunk. Hírt adtunk a Sop­roniból elszármazott, illetve ma is ott lakó öregdiákok háromna­pos találkozójáról is. A múlt év­ben részletesen beszámoltunk a hajdani Líceum évfordulójára rendezett, ahhoz valamilyen for­mában kapcsolódó eseményekről. A felületes véleményt cáfolja az a tény, hogy a 700. évforduló rendezvényeiről lapunkban 24 ri­port és tudósítás, továbbá 38 rö­­videbb információ jelent meg. A Berzsenyi gimnázium jubileu­máról 7 riportot és tudósítást, két információt közöltünk. Bizo­nyos soproni nosztalgiákról szól­va levélírójuk megemlíti, hogy a Kisalföld hetenként három alka­lommal megjelenhetne soproni melléklettel. Úgy véli, hogy eh­hez nem pénz, hanem akarat és engedély meg egy fotós másod­állásban kellene csupán. Ki kell ábrándítanunk őt. A soproni mu­táció feltételeinek megteremtésé­hez igenis pénzre, nem is kevés pénzre lenne szükség, tehát nem az akarat vagy éppen az enge­dély hiányzik. De nem is csak erről van szó. Felelősen végig­gondolva foglalkozott­­a kérdés­sel a közelmúltban a megyei párt-végrehajtó bizottság is. A tes­tület úgy döntött, hogy a Sop­ronról és környékéről megjelenő írások lapunknak szerves részét képezzék, és ne különüljenek el önálló egység, mutáció formájá­ban.” KISALFÖLD SZERKESZTŐSÉGE, DR. KLOSS ANDOR FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES „Lapjuk 1983/1. számában az öt vil­ágrész száz lapjából című rovatban a Vrij Nederland című holland lapból közölték a »Tíz kicsi trón« című cikket. Ebben olyan súlyos tévedést követtek el, ami már kezd gyökeret verni lapjainkban. A gyom kiirtása te­hát nem halasztható tovább. A fordítás így hangzik: »A kis mo­­narchák közül a legfiatalabb a kis William, aki egyelőre — ap­jához hasonlóan — Wales her­cegének címét viseli ... Luxem­burgban az sín­y egyéves Guil­laume lesz a herceg«. Az idegen uralkodók és trónörökösök nevét magyar szövegben magyarul ír­juk. Így tehát az angol prezump­­tív trónörökös sem William, ha­nem Vilmos, amint az apját sem nevezzük Charlesnak, hanem Ká­­rolynak. A kis luxemburgi trón­örökös — János nagyherceg fia — pedig nem Guillaume, hanem ugyancsak Vilmos. Belőle külön­ben trónra léptekor nem herceg lesz, hanem nagyherceg. Ezeknél sokkal súlyosabb tévedés az, a fogalom nem ismeréséből szár­mazó, alaptalan állítás, hogy a kis Vilmos herceg, az angol trón leendő örököse «­egyelőre — ap­jához hasonlóan — Wales her­cegének címét viseli«. Hangsú­lyozom, hogy nem először talál­kozunk ezzel a fogalomzavarral, mert a kis herceg születésekor és keresztelésekor is azt írták a napilapok, hogy »Vilmos a második walesi herceg, mivel a trónörökös apa is ennek a cím­nek a birtokosa«. Annak idején nem tettem ezt szóvá, figyelem­mel a napi hírek tévedéseit eny­hítő időzavarra, bár aki nem tud arabusul — annak nem kell ok­vetlenül arab nyelvű magyaráza­tot és kiegészítést fűzni egy hí­­recskéhez. Most azonban — több mint fél év után — éppen az a lap ismétli meg ezt a korábban elképzelhetetlen melléfogást — még ha egy holland lap téves közlését adja is tovább —, amely­nek feladatkörébe tartozik a ha­sonló jellegű kérdések tisztázása és ismertetése is. A walesi her­cegi cím birtokosa ugyanis hét évszázad óta mindig csak egy személy lehet. Ez egyébként min­den uralkodóházbelli, sőt angol főnemesi rangra is vonatkozik. (Spanyolországban sem volt soha két asturiai, vagy Olaszországban annak idején két auszra­i herceg.) A walesi hercegi címnek azon­ban egy birtokosa sinc­s mindig, gyakran évtizedekig sem volt, mert ez a cím nem is örökletes. Egyedül a mindenkori angol trónörökös viselheti, de ő is csak abban az esetben, ha az ural­kodónak vagy az elhunyt walesi hercegnek az elsősz­ülött fia. Ah­hoz azonban, hogy ezt a címet viselhesse, külön királyi adomá­nyozás is szükséges, tehát az el­sőszülött fiú mint trónörökös is csak királyi adományozással vá­lik walesi herceggé, így a mos­tani trónörököst, az 1948. novem­ber 14-én született Károly her­ceget csupán 1969. július elsején, tehát 24 éves korában iktatták be a walesi hercegi méltóságba. Kísértetiesen emlékeztet ez az önkényes »rangadományozás« Glemp érsek kinevezésére. Ak­kor a rádiótól kezdve valameny­­nyi újságig következetesen min­denki bíborosként aposztrofálta Lengyelország prímását, mindad­dig, amíg a Rádió és Tv Újság­­ban nem közöltem, hogy a bíbo­rosokat nem egyenként nevezi ki a pápa, hanem titkos konzisz­­tóriumon tölti be együttesen az addig megüresedett helyeket. A legújabb híradás szerint ez most, 1983 februárjában történik meg, az új bíborosok között lesz a varsói érsek is.” DR. BÖLÖNY JÓZSEF, BUDAPEST ,­Az 1982/50. számban, a »Ken­nedy nélkül« című cikkben fog­lalkoznak Edward Kennedy pá­lyájával és legutóbbi bejelenté­sével, amely szerint nem indul az 1984. évi elnökválasztáson. A »pályához« érdekes adalékot szolgáltat Hamilton Jordánnak, Carter­­elnök bizalmas tanács­adójának és elnöki választási kampánya vezetőjének most meg­jelent könyve, amelyet bőven ismertetett a New York Book Review. A Carter—Reagan vá­lasztást megelőző demokrata párti konvenció után Jordánnál meg­jelent Steven Smith, Kennedy só­gora és választási »menedzsere«. Bejelentette, hogy Kennedy kész­séggel támogatná Cortert Reagan ellen a választáson, de »nehezen találna arra időt, amíg nem ren­dezheti ’ a választási kampányba fektetett tartozásait«. Jordan vá­lasza: »Zsarolni akartok! Ha se­gítenénk a választási kampány­ban szerzett adósságoktól meg­szabadulni, támogatnátok a mi választási kampányunkat. Bár csak ne lenne szükségünk Kenne­­dyre!« És tovább: »A Fehér Ház­ban nem vették komolyan az ajánlatot. Ezért hát egy ezer­­dolláros csekket küldtem a Ken­­nedy-ka­mpányra, amit Kennedy köszönettel vett tudomásul, ösz­­szeszorí­totta­m a fogamat, ami­kor kezet fogtam vele. Mélysé­gesen felháborított Ted Kennedy a millióival, mert bennünket ar­ra akar kényszeríteni, hogy kifi­zessük az adósságait.« Jordan közlését eddig — tudtommal — nem cáfolták meg. S ha így volt, ez az adat is hozzájárulhat ah­hoz, hogy Edward Kennedy nép­szerűsége és választási esélyei annyira csökkentek.” VARANNAI AURÉL, BUDAPEST „Az 1982/47. szám »Emlékez­tető« rovatában írják, hogy a világ 146 országa jelenlegi összes aranytartalékának értéke — »te­kintetbe véve a jelenlegi szabad­piaci aranyárakat — több mint négyszázmilliárd dollár«. Ezen belül viszont »közel száz ázsiai, latin-amerikai és afrikai tagor­szágnak összesen csak ötvenegy milliárd dollár értékű aranytar­taléka van, azaz éppen negyede a teljes arany­tartaléknak«. Saját számításaim szerint az ötvenegy a több mint négyszáznak csupán nyolcada, nem pedig negyede.” HOLCZ ANTONIA, BUDAPEST „Az 1982/37. számukban, »Vál­tozó konyha« című cikkükben többek között azt írják: »Közis­mert a háztűznézés jelentése is: hajdan a leendő férj és hozzátar­tozói szemügyre vették a kisze­melt leányzó otthonát, annak leg­fontosabb kellékeit.« "Ezzel szem­ben a Néprajzi Lexikon második kötetében ez olvasható: »ház­­tűznéző, háztűzlátás a lánynak és hozzátartozóinak látogatása a leen­dő vőlegény házánál. A háztűz­­nézésre akkor volt szükség, ha a legény anyagi viszonyai nem voltak ismertek­­ a lányos család előtt.« A tévedés nem az önök lapjában fordult elő először, de helytelen nézetet erősítenek meg igen nagy példányszámban.” PETNEHÁZY IMRE, KARCAG „Sajnos csak késve értesültem arról, hogy lapjukban foglalkoz­tak a régi idők reklámjával, s iga­zat adok egyik olvasójuknak, aki ezzel kapcsolatban ezt írta: »ad­dig kell erről szólni, amíg túlélők vannak«. Egy fiatalkori sikerél­ményem adja a bátorságot ahhoz, hogy elmondjam régi tapasztala­taimat. Az Est című napilap a 30-as években pályázatot hirde­tett a DKW autók reklámozására. Azon az alapon, hogy veszteni­valóm nincs, a következő versikét küldtem be a pályázatra: »Mint az óra, olyan pontos, kezelése nem is fontos / Nincsen szelep, lehet meleg, jól működnek a hengerek/ Benzin, olaj, gumikopás, ára mel­lett nem kiadás / Elmegy velünk a Föld körül, ki beleül, az csak örül / Vezetése gyerekjáték. Leg­jobb kocsik a DKW-k.« Meg­nyertem ezzel az első díjat, ami 50 pengő volt. Ebben az időben mint szellemi ínségmunkás (Hu­­man-boy) egy hónapra 40 pengőt kaptam, s az akkori férfinapszám 2 pengő volt.” DR. SZAKONYI KÁROLY, MISKOLC Budapest 62., Pf. 634. 1396 „Államf­­ j­elöltek” Sopron — győri oldalról Még egy régi reklám AZ ANGOL KIRÁLYI CSALAD Csak királyi adományozással válik walesi herceggé 31 MAGYARORSZÁG 1983/5

Next