Magyarország, 1983. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-30 / 5. szám
Két hosszabb hozzászólással kezdjük e heti, levéli összeállításunkat. Az első egy laptársunk válasza néhány héttel ezelőtt megjelent, Sopronnal foglalkozó észrevételekre.A Magyarország 1983/2. számában közölt levelében G. Kovács Gabriella budapesti olvasójuk elpanaszolta, hogy a Kisalföld, Győr-Sopron megye politikai napilapja nem a jelentőségének megfelelően foglalkozott 1977-ben Sopron várossá nyilvánításának 700., a Berzsenyi gimnázium 425. évfordulójára rendezett ünnepi eseményekkel. A levélíró bizonyára nem rendszeres olvasója a mi lapunknak, különben nem alkotott volna ilyen felületes véleményt a két jeles eseménnyel kapcsolatos munkánkról. A valóság ugyanis az, hogy 1977-ben a jubileumi eseményeknek szinte minden mozzanatáról beszámoltunk. Hírt adtunk a Soproniból elszármazott, illetve ma is ott lakó öregdiákok háromnapos találkozójáról is. A múlt évben részletesen beszámoltunk a hajdani Líceum évfordulójára rendezett, ahhoz valamilyen formában kapcsolódó eseményekről. A felületes véleményt cáfolja az a tény, hogy a 700. évforduló rendezvényeiről lapunkban 24 riport és tudósítás, továbbá 38 rövidebb információ jelent meg. A Berzsenyi gimnázium jubileumáról 7 riportot és tudósítást, két információt közöltünk. Bizonyos soproni nosztalgiákról szólva levélírójuk megemlíti, hogy a Kisalföld hetenként három alkalommal megjelenhetne soproni melléklettel. Úgy véli, hogy ehhez nem pénz, hanem akarat és engedély meg egy fotós másodállásban kellene csupán. Ki kell ábrándítanunk őt. A soproni mutáció feltételeinek megteremtéséhez igenis pénzre, nem is kevés pénzre lenne szükség, tehát nem az akarat vagy éppen az engedély hiányzik. De nem is csak erről van szó. Felelősen végiggondolva foglalkozotta kérdéssel a közelmúltban a megyei párt-végrehajtó bizottság is. A testület úgy döntött, hogy a Sopronról és környékéről megjelenő írások lapunknak szerves részét képezzék, és ne különüljenek el önálló egység, mutáció formájában.” KISALFÖLD SZERKESZTŐSÉGE, DR. KLOSS ANDOR FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES „Lapjuk 1983/1. számában az öt világrész száz lapjából című rovatban a Vrij Nederland című holland lapból közölték a »Tíz kicsi trón« című cikket. Ebben olyan súlyos tévedést követtek el, ami már kezd gyökeret verni lapjainkban. A gyom kiirtása tehát nem halasztható tovább. A fordítás így hangzik: »A kis monarchák közül a legfiatalabb a kis William, aki egyelőre — apjához hasonlóan — Wales hercegének címét viseli ... Luxemburgban az síny egyéves Guillaume lesz a herceg«. Az idegen uralkodók és trónörökösök nevét magyar szövegben magyarul írjuk. Így tehát az angol prezumptív trónörökös sem William, hanem Vilmos, amint az apját sem nevezzük Charlesnak, hanem Károlynak. A kis luxemburgi trónörökös — János nagyherceg fia — pedig nem Guillaume, hanem ugyancsak Vilmos. Belőle különben trónra léptekor nem herceg lesz, hanem nagyherceg. Ezeknél sokkal súlyosabb tévedés az, a fogalom nem ismeréséből származó, alaptalan állítás, hogy a kis Vilmos herceg, az angol trón leendő örököse «egyelőre — apjához hasonlóan — Wales hercegének címét viseli«. Hangsúlyozom, hogy nem először találkozunk ezzel a fogalomzavarral, mert a kis herceg születésekor és keresztelésekor is azt írták a napilapok, hogy »Vilmos a második walesi herceg, mivel a trónörökös apa is ennek a címnek a birtokosa«. Annak idején nem tettem ezt szóvá, figyelemmel a napi hírek tévedéseit enyhítő időzavarra, bár aki nem tud arabusul — annak nem kell okvetlenül arab nyelvű magyarázatot és kiegészítést fűzni egy hírecskéhez. Most azonban — több mint fél év után — éppen az a lap ismétli meg ezt a korábban elképzelhetetlen melléfogást — még ha egy holland lap téves közlését adja is tovább —, amelynek feladatkörébe tartozik a hasonló jellegű kérdések tisztázása és ismertetése is. A walesi hercegi cím birtokosa ugyanis hét évszázad óta mindig csak egy személy lehet. Ez egyébként minden uralkodóházbelli, sőt angol főnemesi rangra is vonatkozik. (Spanyolországban sem volt soha két asturiai, vagy Olaszországban annak idején két auszrai herceg.) A walesi hercegi címnek azonban egy birtokosa sincs mindig, gyakran évtizedekig sem volt, mert ez a cím nem is örökletes. Egyedül a mindenkori angol trónörökös viselheti, de ő is csak abban az esetben, ha az uralkodónak vagy az elhunyt walesi hercegnek az elsőszülött fia. Ahhoz azonban, hogy ezt a címet viselhesse, külön királyi adományozás is szükséges, tehát az elsőszülött fiú mint trónörökös is csak királyi adományozással válik walesi herceggé, így a mostani trónörököst, az 1948. november 14-én született Károly herceget csupán 1969. július elsején, tehát 24 éves korában iktatták be a walesi hercegi méltóságba. Kísértetiesen emlékeztet ez az önkényes »rangadományozás« Glemp érsek kinevezésére. Akkor a rádiótól kezdve valamenynyi újságig következetesen mindenki bíborosként aposztrofálta Lengyelország prímását, mindaddig, amíg a Rádió és Tv Újságban nem közöltem, hogy a bíborosokat nem egyenként nevezi ki a pápa, hanem titkos konzisztóriumon tölti be együttesen az addig megüresedett helyeket. A legújabb híradás szerint ez most, 1983 februárjában történik meg, az új bíborosok között lesz a varsói érsek is.” DR. BÖLÖNY JÓZSEF, BUDAPEST ,Az 1982/50. számban, a »Kennedy nélkül« című cikkben foglalkoznak Edward Kennedy pályájával és legutóbbi bejelentésével, amely szerint nem indul az 1984. évi elnökválasztáson. A »pályához« érdekes adalékot szolgáltat Hamilton Jordánnak, Carterelnök bizalmas tanácsadójának és elnöki választási kampánya vezetőjének most megjelent könyve, amelyet bőven ismertetett a New York Book Review. A Carter—Reagan választást megelőző demokrata párti konvenció után Jordánnál megjelent Steven Smith, Kennedy sógora és választási »menedzsere«. Bejelentette, hogy Kennedy készséggel támogatná Cortert Reagan ellen a választáson, de »nehezen találna arra időt, amíg nem rendezheti ’ a választási kampányba fektetett tartozásait«. Jordan válasza: »Zsarolni akartok! Ha segítenénk a választási kampányban szerzett adósságoktól megszabadulni, támogatnátok a mi választási kampányunkat. Bár csak ne lenne szükségünk Kennedyre!« És tovább: »A Fehér Házban nem vették komolyan az ajánlatot. Ezért hát egy ezerdolláros csekket küldtem a Kennedy-kampányra, amit Kennedy köszönettel vett tudomásul, öszszeszorítottam a fogamat, amikor kezet fogtam vele. Mélységesen felháborított Ted Kennedy a millióival, mert bennünket arra akar kényszeríteni, hogy kifizessük az adósságait.« Jordan közlését eddig — tudtommal — nem cáfolták meg. S ha így volt, ez az adat is hozzájárulhat ahhoz, hogy Edward Kennedy népszerűsége és választási esélyei annyira csökkentek.” VARANNAI AURÉL, BUDAPEST „Az 1982/47. szám »Emlékeztető« rovatában írják, hogy a világ 146 országa jelenlegi összes aranytartalékának értéke — »tekintetbe véve a jelenlegi szabadpiaci aranyárakat — több mint négyszázmilliárd dollár«. Ezen belül viszont »közel száz ázsiai, latin-amerikai és afrikai tagországnak összesen csak ötvenegy milliárd dollár értékű aranytartaléka van, azaz éppen negyede a teljes aranytartaléknak«. Saját számításaim szerint az ötvenegy a több mint négyszáznak csupán nyolcada, nem pedig negyede.” HOLCZ ANTONIA, BUDAPEST „Az 1982/37. számukban, »Változó konyha« című cikkükben többek között azt írják: »Közismert a háztűznézés jelentése is: hajdan a leendő férj és hozzátartozói szemügyre vették a kiszemelt leányzó otthonát, annak legfontosabb kellékeit.« "Ezzel szemben a Néprajzi Lexikon második kötetében ez olvasható: »háztűznéző, háztűzlátás a lánynak és hozzátartozóinak látogatása a leendő vőlegény házánál. A háztűznézésre akkor volt szükség, ha a legény anyagi viszonyai nem voltak ismertek a lányos család előtt.« A tévedés nem az önök lapjában fordult elő először, de helytelen nézetet erősítenek meg igen nagy példányszámban.” PETNEHÁZY IMRE, KARCAG „Sajnos csak késve értesültem arról, hogy lapjukban foglalkoztak a régi idők reklámjával, s igazat adok egyik olvasójuknak, aki ezzel kapcsolatban ezt írta: »addig kell erről szólni, amíg túlélők vannak«. Egy fiatalkori sikerélményem adja a bátorságot ahhoz, hogy elmondjam régi tapasztalataimat. Az Est című napilap a 30-as években pályázatot hirdetett a DKW autók reklámozására. Azon az alapon, hogy vesztenivalóm nincs, a következő versikét küldtem be a pályázatra: »Mint az óra, olyan pontos, kezelése nem is fontos / Nincsen szelep, lehet meleg, jól működnek a hengerek/ Benzin, olaj, gumikopás, ára mellett nem kiadás / Elmegy velünk a Föld körül, ki beleül, az csak örül / Vezetése gyerekjáték. Legjobb kocsik a DKW-k.« Megnyertem ezzel az első díjat, ami 50 pengő volt. Ebben az időben mint szellemi ínségmunkás (Human-boy) egy hónapra 40 pengőt kaptam, s az akkori férfinapszám 2 pengő volt.” DR. SZAKONYI KÁROLY, MISKOLC Budapest 62., Pf. 634. 1396 „Államf jelöltek” Sopron — győri oldalról Még egy régi reklám AZ ANGOL KIRÁLYI CSALAD Csak királyi adományozással válik walesi herceggé 31 MAGYARORSZÁG 1983/5