Magyarország, 1983. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-29 / 22. szám

A XIX. századig hosszabb idő­re soha sem épült ki tele­pülés, a Szilas és a Rákos patak közötti futóhomokon és a dombok közötti mocsaras térség­ben. Mária Terézia bizalmas em­berének, Fekete Györgynek a bir­toklása után a Csekonits bárók uradalmához tartozott Káposztás­­megyer puszta. Tőle vásárolták meg a Károlyi grófok, akik Új­pest későb­bi fejlődésében jelentős szerephez jutottak. Az első bíró Ma utca őrzi Mildenberger Már­ton nevét. Még az újpestiek kö­zül is csak nagyon kevesen tud­ják, hogy ki volt. A budafoki származású tőkeerős polgár en­gedélyt kapott az uradalom terü­letére sörfőző és kocsma építésé­re. A Molldenberger-féle sörfőző a későbbi Újpest első háza lett. A dátum: 1831. Ez év április 15-én a Károlyi család a birtok­ból kihasított egy részt és bérbe adta vállalkozóknak, 32 évi idő­tartamra, szőlőtelepítés céljából, összesen 262 fertályt (1 fertály 400 négyszögöl) osztottak szét 39 bérlő között. Megkezdődött a köz­séggé válás folyamata. Ebben je­lentős szerepet kapott a Károlyi grófok nagysurányi — Nyitra me­gyei — birtokáról származó Lőwy Izsák, aki 1834-ben talpbőrüzemet létesített az egyre bővülő telepen. Ő adta a sokáig Kismegyernek vagy káposztásmegyeri Új Gyar­matnak nevezett településnek az Újpest nevet. Egyre többen köl­töztek ide, mert a Károlyi grófok minden megkötés nélkül enged­ték bármely ipar gyakorlását, és­­gyorsított bírói eljárást hoztak létre adósságügyekben, ezzel is segítve a hitellehetőséget. Az első tanácsot 1840. április 5-én válasz­tották, a bíró Lővy Izsák lett. Az új községben 223 ember lakott. A község fejlődésében Pest kö­zelsége mindig meghatározó volt. 1866. augusztus 1-én a Széna tér­től (ma Kálvin tér) az Ország­úton (ma Múzeum körút, Tanács körút és a Bajcsy-Zsilinszky út egy része), a Váci úton végig Új­pest határáig megindult a lóvasút. A pesti—újpesti lóvasút Koppen­hága (1863) és Bécs (1865) után a harmadik volt Európában, s a korabeli Hon megállapítása sze­rint a lóvasút „Pestnek valódi világvárosi vonást kölcsönzött, s a távoli új telepet csaknem kül­városunkká tette”. A múlt század második felében a Lőwy-féle gyár és Mildenberger sörfőzője mellett sok tőkeerős pol­gár nyitott üzemet a forgalmas pesti váci főútvonal mellett. Az ipari termeléssel együtt bon­takozott ki a kereskedelem is Újpesten. A kedvező fekvés és a vidékkel való jó közlekedési összeköttetés Újpest kereskedel­mét jelentősen fejlesztette, annak ellenére, hogy a főváros közelsé­ge az idegenforgalom kialakulását gátolta. Újpesti kereskedőcégek utazói szinte az egész országot bejárták. Az iparosodás állandó kísérője­­lensége a lakáshiány 1870-től sú­lyos gond. A bevándorlás növek­vő üteméből következően csök­kentek az építkezések, hiszen a bevándorlóknak a munkaerejükön kívül legtöbbször semmijük sem volt. A lakásínséget fokozta, hogy a telkek legnagyobb része ha­szonbéres telek volt, ez pedig gá­tolta a jelzálogkölcsön felvételét. A századfordulón még rohamo­sabb fej­lődés indult meg Újpes­ten. A községi keretek szűknek bizonyultak, felvetődött a várossá alakulás gondolata. Az átalakulás iránti nyilatkozatot 1173 adófi­zető polgár írta alá. Ezután a képviselőtestület meghatározta, hogy az átalakulás után milyen állásokat rendszeresít, és milyen jövedelmet biztosít tisztségviselői­nek. A vármegye rendes bizott­sági közgyűlése 1906. november 27-én jóváhagyta Újpest kérel­mét, és pártolóan a belügyminisz­terhez terjesztette fel. Bár And­­rássy Gyulánál fél évig feküdt a kérvény, vég­ül is 1907. augusz­tus 14-re Pest megye alispánja alakuló ülésre hívta össze Újpest város képviselőtestületét. A vá­ros első polgármestere dr. Ugró Gyula lett. Újpesti proletárok Az újpesti munkásság szervez­kedése, a kiegyezést követő évek­ben indult meg. Az első munkás­szervezet létrehozásáról az Arany­trombita tudósított. Akkor ala­kult meg az Újpesti önsegélyező Munkásegylet. Tagjai ekkor még az iparosok közül kerültek ki. Az első sztrájkot a Neuschloss Par­kettagyár dolgozói kezdeményez­ték a bérek emeléséért. Újpesten a múlt század utolsó évtizedétől számítható a munkásság osztállyá szerveződése. A századfordulót követő években az új városban már rendszeresen tartottak gyű­léseket a szociáldemokraták. A párt szervezte 1917. június 8-án negyedmilliós részvevővel a há­borúellenes tüntetést. A Váci úton felvonulók között ott voltak a Wolfner és Mauthner Bőrgyár, az Egyesült Izzó Rt., a Győrffy Kor­nél és a Wolf Vasárugyár mun­kásai is. A következő év őszén Újpest legszervezettebb ereje a szociáldemokrata párt volt, amely a forradalmi érdeklődés napjai­ban gyűléseken tett hitet a Ma­gyar Nemzeti Tanács mellett, és megválasztotta a munkástanácso­kat. Újpest első forradalmi nap­jának krónikájához tartozik, hogy a kiéhezett lakosság megdézsmál­ta a vasútállomáson veszteglő vagonokat. „Az éhező nép ezen az egy napon egy nagyon keve­set visszavett abból, amitől a há­ború alatt megfosztották” — írta az Újpest című lap. „Előző este még fogalmunk sem volt a bekövetkező változásokról — emlékezett a Tanácsköztársa­ság győzelméről Kemény Imre, az Egyesült Izzó hajdani munká­sa. — Reggel bejövök az Izzóba, nagy csoportosulás a kapu előtt. Mi történt, kérdezem. Győzött a forradalom. Teljesen készületlenül talált bennünket...” A másnap megalakított Munkástanácsnak többek között tagja lett Miklós Móric, Apáthy Sándor, Paksi Jó­zsef és Potyondi József. A Ta­nácsköztársaság újpesti vezetői mindvégig helyükön maradtak. Egészen addig, amíg a Budapestet megszálló román hadsereg a ta­nácsházán fel nem állította a vá­rosparancsnokságot. A két világháború között nagy­arányú fejlődés indult meg Új­pesten. 1920—1930 között ezerrel nőtt a lakóházak száma, a né­pesség tízezerrel gyarapodott. Pest környékén itt volt kiemelkedően a legjobb az egészségügyi szerve­zet. Négy kórház épült, összesen 469 ágy állt a betegek rendelke­zésére. Ugyanakkor a gazdasági élet nem fejlődött, a szegények száma emelkedett, nőtt a munka­­nélkülisé­g. Az 1930-as évek elején a vá­rosban hét népkonyha működött, ezekben ingyen étkezhettek az ínségesek és a munkanélküliek. Ilyen körülmények mellett nem csoda, ha Pest északi szomszédja kitűnő terepe lett az illegális munkásmozgalomnak. A szervez­kedések, sztrájkok egymást kö­vették a nagy ipari üzemekben. A háború éveiben a főváros kö­zelsége következtében a város éle­tének belső eseményei fokozot­tabban az országos politika ha­tása alá kerültek. Ez pedig na­gyobb politikai terrort, nyomort, több háborús szenvedést jelentett. Egészen 1945. január 10-ig, ami­kor a szovjet hadsereg 25. gárda lövészhadosztálya áttörte a Rákos patak mentén felállított német védelmi állásokat és felszabadítot­ta Újpestet. 1950. január elsején új korsza­ka kezdődött a fővárosnak és a városnak. Budapesthez — létre­hozva Nagy-Budapestet — hét megyei város és tizenhat község csatlakozott, köztük Újpest is, amelyből a főváros IV. kerülete lett. Ezután az itt-ott kisvárosias, néhol falusias Újpest felmérhe­tetlen lehetőséget kapott. Ekkor már 70 000 ember élt az egykori Káposztásmegyer-Gyarmaton. Újpest társadalmában mélyre­ható átrétegződési folyamat ment végbe. A nagymértékű iparosítás a polgárság és a parasztság ezreit vonta be a termelésbe. Sorra épültek a családi házak és a ki­sebb lakótelepek. Az igazi válto­zás azonban 1972-höz fűződik. Ekkor kezdődött a kerület arcu­latának átalakulása, a rég várt re­konstrukció megkezdése. Először 3644 lakást szanáltak, majd 1974- ben elkezdték a városközpont épí­tését. A következő öt évben 5200 elavult, szoba-konyhás lakást bon­tottak le és 9300 új otthont adtak át. Az építkezés közben nagy hangsúlyt helyeztek a megfelelő városszerkezet kialakítására. A panelrengeteg mellett­ a kerület­ben megmaradt a családi házas övezet és a kertváros is. Jelenleg 16 000 állami, 4400 szövetkezeti és 3800 családi ház van a kerület­ben. A fejlesztés mellett a kerü­let vezetői nem titkolják a hiá­nyosságokat sem. Sok még a föld­út és hiányos a csatornahálózat. De méltán büszkék arra, hogy a kerületben már tavaly megszűnt a bölcsődei és az óvodahiány. A tizenhat általános iskola és a hat középiskola is elegendőnek mu­tatkozik. Jön a metró Hajdan, 1862. május 12-én meg­tartott tanácsülésen megkérték Seligmann Mórt, hogy lássa el a község orvosi teendőit. Ma 34 körzeti orvosi rendelője van a ke­rületnek, s közepesnek minősített szakrendelő intézete. Talán egy fontos dolog hiányzik: a színház. Ez a következő években sem épül, de a jó tömegközlekedés lehetővé teszi, hogy a kerület la­kói rendszeresen látogassák a fő­város színházait. ■S a legújabb , immár a kerü­let jövőjét meghatározó dátum: 1983. március 28. Ekkor helyezte el Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke a káposztásmegyeri lakótelep alapkövét. Itt az ezred­fordulóig több mint 20 000 lakást építenek fel, mégpedig folyama­tosan a járulékos beruházásokkal együtt. Nemsokára a metró is el­éri Újpestet, s akkor tényleg szinte „összenő” a belvárossal. 1832-ben 12 lakosa volt Újpest­nek, 2000-ben ez a szám várha­tóan eléri a kétszázezret. VADAS LÁSZLÓ B­udapest Északi külváros 12 lakossal kezdődött Az újszülött: Káposztásmegyer 1 A RÉGI ÚJPEST Fél évig feküdt a kérvény MAGYARORSZÁG 1983/22

Next