Magyarország, 1983. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-25 / 39. szám

A kulturált turista egyik jel­lemzője a tájékozottság, de még a legfelkészültebb vi­lágutazónak is szüksége lehet me­net közben további részletes hely­színi tájékoztatásra is. Ezt ismer­te fel az Országos Idegenforgalmi Hivatal (OIH), amikor két évvel ezelőtt létrehozta az Idegen­­forgalmi Információ szolgálatot, rövidebb és mind közismertebb nevén a TOURINFORM-ot. A két­éves működés sok olyan tapasz­talattal szolgál, ami a hazai és külföldi érdeklődőknek egyaránt tanulságos lehet. Mert kérdezni is tudni kell! Komputer nélkül A kérdezés tudománya persze csak akkor jöhet szóba, ha van hol kérdezni és létezik alkalmas szerv, ahol vannak felkészült válaszolók is. A TOURINFORM működésének két éve alatt kiderült, hogy a tá­jékoztatónak információra szert tennie Magyarországon — az ide­genforgalom jelenlegi szervezett­sége (világosabban szervezetlensé­ge) mellett — igencsak nehéz fel­adat. Az OIH kezdeményezésére a Posta partnerségével létesült in­formációs szolgálat születésekor — első hallásra — túl nagy terü­letet vállalt fel. Az önmagáról szóló első tájékoztatóban a „mit tud a TOURINFORM?” — kér­désre nem kevesebb, mint 22 té­makörben ígért felvilágosítást az érdeklődőknek. A szakembereknek az volt a véleménye, hogy a „mindent egy helyen” elvnek kell érvényesülnie, hiszen egy ilyen információs szolgálatnak éppen a teljességre törekvés az értéke. A törekvésekben nem is volt hiány, mert a Magyarországon szo­katlanul kis apparátussal induló TOURINFORM munkatársai lelke­sedéssel láttak hozzá egy Európá­ban is jelentős adatbank megszer­vezéséhez. Már az előkészítés so­rán 40 000 adat került mikrofilm­re. Ebben — egyebek között — szerepelt a MÁV, a Volán, a BKV, a MAHART, a Magyar Posta, va­lamennyi utazási iroda és idegen­­forgalmi hivatal, a szállodák, az Autóklub és az Útinform anyaga. Az adatbankban feldolgozták az ország valamennyi szállodájának, kempingjének és üdülőházának cí­mét, telefonszámát, és a szállásdí­jakat is. Mindezt­­ még végigolvasni is elég, hát még úgy csoportosítani, hogy mindent gyorsan megtaláljon az ügyeletes informátor. Az ada­tokat úgy csoportosították, hogy az érdeklődő választ kaphatott akár egy program időpontja, akár he­lye, akár témája,­­akár műfaja iránt érdeklődött. (Az idegenforgal­­milag fejlett országokban termé­szetesen mindezt már komputerrel végzik. Remélhető, hogy belátha­tó időn belül erre nálunk is mód lesz.) Négy nyelven Az igazi erőpróba mégsem az adatok mennyiségével való gazdál­kodás, hanem az, hogy a TOURIN­FORM naprakész információk dol­gában is helyt álljon. Padányi Ágnes, a TOURIN­FORM szerkesztőségének vezetője: „Az információs szolgálattól elvár­ható ,legfőbb erény: a pontosság. Ez azonban csak akkor érvénye­sülhet, ha az adatokat szolgáltató partnereink nemcsak elismerik, hanem a közölt adatokat illetően gyakorlatban is tartják magukat a pontosság kötelezettségéhez.” Az igazsághoz tartozik, hogy a hazai programok többsége még lépéshátrányban születik, azaz gyakran olyan későn döntenek egyes rendezvények ügyében, hogy addigra az érdeklődők már elunják a kérdezőss­ödést. Ilyen­kor sokan hibáztatják az ügyele­test: „Akkor minek vannak ma­guk?!” — felkiáltással. Akkor is ez hangzik el, ha valaki szabad szálláshely után érdeklődik, és az ügyeletes sajnálattal közli: nem tud válaszolni, mert a magyar fő­városban — a szállodákat kivéve — még nincs központi szállásnyil­vántartás. A naprakész információkat a TOURINFORM telexen, telefonon, a sajtóból, rádióból és a televí­zióból gyűjti be, és saját szerkesz­tőségében azonnal feldolgozza. Érdekes jelenség, hogy a televí­zió műsoraiban elhangzó újdonság rögtön kérdésinváziót indít el. A nézők egy részére jellemző, hogy csak félig hallgatja a közleménye­ket, és aztán rögtön kérdez­­ gyakran olyasmit, ami egyébként elhangzott. Nem véletlen, hogy a művelő­dési házak a talán legkészsége­sebb partnerek, itt a vezetők gyor­san felismerték, hogy a TOURIN­FORM adatbankjában szerepelni fél siker, legalábbis ami a haté­kony propagandát illeti. A magán­kempingek és -penziók tulajdono­sait sem kell noszogatni (mint nem egy állami vagy tanácsi intéz­ményt), hogy minden, a tájékozó­dáshoz szükséges tényt közöljenek, örvendetesen egyre több szerve­zet él a kölcsönösség lehetőségével. Nyáron például a Diákcentrummal kialakított együttműködésnek kö­szönhetően a fiatalok is jobb tá­jékoztatást kaptak, és a fiatalok programjairól a TOURINFORM-on keresztül több információhoz jut­hat minden érdeklődő, korhatár nélkül. A pontosság és a felelősségvál­lalás erősítésére az információs szolgálat minden tájékoztatást írásban kér, de — sajnos az emlí­tett késések és a gyakori program­változások miatt — néha kényte­lenek a szóbeli bejelentést is tu­domásul venni. A két éve megkezdett telefonos információs szolgálathoz ez évben a Posta új belvárosi épületében a Nemzetközi Tudakozó mellett külön „élő”, személyes tájékozta­tásra is lehetőséget teremtettek, ezzel némiképpen csökkentve az egyre növekvő távbeszélő-rohamot. Két év alatt kereken 180 000 hí­vás volt a TOURINFORM- nál. Naponta 200—600 közötti a hí­vások száma, de volt, amikor egyetlen nap 1100 telefonálónak kellett választ adni. Két csúcsot jegyeztek fel: a múlt év júliusá­ban 18 000 hívást, és ez év márciu­sában, a Budapesti Tavaszi Fesz­tivál idején, amikor program­­dömping volt, 13 000 hívás futott be. A telefonos ügyeleti időn belül (hétköznap 7—21, szombaton 7—20, vasárnap 8—13 óra között) a legtöbb hívás délelőtt 10—12 óra között futott be. Feltételezhető, hogy ennek egyik oka: a hívások többsége­­ hivatali telefonon bo­nyolódik le — nem saját zsebre. A hívóik 15 százaléka már kezdet­ben külföldi volt, azóta ez az arány 40 százalékra emelkedett. Magya­rázat: a telefonügyelet — a ma­gyaron kívül négy nyelven (német, angol, francia, orosz) ad felvilá­gosítást és a TOURINFORM-ot a határon túl is egyre inkább isme­rik. Eddig kereken 30 millió pél­dány idegennyelvű kiadványban szerepel a telefonszám: 179-800. (A különben jó partner, a Posta, jobb számmal is megajándékoz­hatta volna ezt a „jószolgálati” feladatot teljesítő szervezetet.) A külföldi propagandának köszönhe­tő, hogy manapság nem ritka, ami­kor a vonal másik végén így je­lentkeznek: „Én Londonból hí­vom Önöket. Kérem, mondják meg...” A hívások bizony nemegyszer próbára teszik az ügyeleteseket. A szolgálat azt hirdeti önmagá­ról: „A TOURINFORM sokat tud, de nem mindent”. Ezt az önkri­tikus véleményt további ajánlat követi: „Ha előfordul, hogy egy­­egy kérdésre nem áll rendelkezés­re azonnal a szükséges válasz, ak­kor megkérdezik a telefonáló tele­fonszámát, és közlik, hogy meny­nyi időn belül szerzik be az in­formációt. Ha ehhez hosszabb időre van szükség, akkor 3 napon belül írásban válaszolnak.” Vannak persze esetek, kérdések, amikre még „mindentudóként” sem lehetne választ adni. Az ir­reális igény jellemző példája volt, amikor azt kérdezte egy telefonáló: „Hol lehet a tegnap Belgrádból Budapest felé elindult magyarok csoportja?” Kompkérdések Az eltévedt külföldiek közül azokat könnyebb eligazítani, akik le tudják írni a környék jellegze­tességét, ahonnan telefonálnak. A kérdezés tudományát általában azok művelik jól, akik konkrétan tudnak fogalmazni. Ilyenkor még a leglehetetlenebb kérdésre is előbb-utóbb válasz adható, így például egy anyuka pénteken azt kérdezte, hol láthatja gyermeke a hét végén Halász Juditot? Annak a külföldre induló turistának pe­dig, aki azt tudakolta: „Lehet-e kerékpárt kölcsönözni Kréta szi­getén?” — Bécsen keresztül be­szerezve az adatokat adtak meg­bízható választ. A leghosszabban telefonálók a „kalkuláló” utazókból kerülnek ki, akik a TOURTNIFORM-mal állít­tatják össze vagy ellenőriztetik valósággal egész költségvetésüket. Bizonyos tájékozatlanságot jelez, ha egy témáról különösen sok az érdeklődő, így például a külföldi kompjáratok menetrendje és a különböző helyeken felszámított kutyatarifa ügyében sokan­ telefo­nálnak. Az ügyeletesek igyekeznek azok­nak is udvariasan válaszolni, akik — úgy tűnik —­ önmagáért a kér­désért kérdeznek, vagy akik­­ „ki mit tud”-ot játszatnak az infor­mációs szolgálat munkatársaival. Ilyennek hatott­­például, amikor valaki azt kérdezte: „Ki az a XX. századi író, költő, akinek szobrát Borsos Miklós vörös már­ványból faragta ki?” (Szabó Lő­rinc.) Noha még a hazai információs szolgálat pszichológiai értékelésé­hez nem kezdtek hozzá, de a köz­reműködők tapasztalata szerint a telefonos érdeklődés sikerének egyik titka, hogy a távbeszélőn kérdezőnek nem kell szégyenkez­nie esetleges tájékozatlansága miatt. PÁLOS MIKLÓS ! Idegen forget lem Kérdezni tudni kell ! Adattáró TOURINFORM „Sokat tud, de nem mindent " MUNKÁBAN AZ INFORMÁTOR „Londonból hívom Önöket.. Megjelent az Akadémiai Kiadónál Dömötör Tekla: Naptári ünnepek - Népi színjátszás Harmadik kiadás 271 oldal. Ára: 70 Ft Baksay Zoltán: A munkaerőhelyzet alakulása és a munkanélküliség felszámolása Magyarországon (1945-1949) Értekezések a történeti tudomá­nyok köréből Új sorozat 99. 206 oldal. Ára: 30 Ft Tokody Gyula és Niederhauser Emil: Németország története 2. kiadás 387 oldal. Ára: 113 Ft J­iclliniu AKADÉMIAI KIADÓ M­AGY­A­R­ORSZÁG­ 1983/39

Next