Magyarország, 1984. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-18 / 12. szám

Utazás ’84 Világjelenség — itthon Évente csak egyszer Változatos hangszerelés Ki hitte volna, hogy eljön az idő, amikor az utazási irodák lebeszélnek az utazásról? Leg­alábbis a külföldi utazásról. A most már hagyományossá vált Utazás ’84 Nemzetközi Idegen­forgalmi Kiállítás és Vásár jel­mondata: „Itthon otthon van”. A mottó arra buzdít, hogy foko­zottan a belföldi turizmus lehe­tőségeit használjuk ki, megismer­ve szép hazánk, bizony még so­kak által felfedezetlen, látvány­ban, élményben gazdag választé­kot kínáló tájait. A választott jelmondat azért vál­hatott rokonszenvessé, mert nem járt együtt a határon túlra ter­vezett világjárás tilalmával, kor­látozásával. Igaz, ez a fékező ha­tás — minden külön rendelkezés nélkül — a növekvő árak, a ne­hezebbé váló gazdasági helyzet következtében így is, úgy is ér­vényesült. Érdekes, hogy ennek ellenére az elmúlt évben 20 szá­zalékkal növekedett azok száma, akik üdülésük, szabadságuk ide­jén ,külföldön kerestek élményt, kikapcsolódást. A turizmus éppen ebben az év­tizedben vált világjelenséggé, és ennek tudható be, hogy a gazda­sági visszaesés miatt sem csök­kent az emberek utazási kedve, sőt igyekezete sem. De ezzel függ össze, hogy nemcsak magyar ta­lálmány, hanem a gazdagabb or­szágokban is, ugyanazzal a jel­szóval, belföldi turizmusra csábít­ják az utazni vágyókat. Csábítás trükk nélkül „Az évről évre ismétlődő mo­dern népvándorlás a legkülönbö­zőbb személyi indítékok alapján indul el, de egyvalami közös a motivációkban: az emberi kíván­csiság, a megismerés vágya.” Ez a bevezető mondata a kiállításra új tartalommal megjelenő „Világ­járó ABC”-nek. Kétségtelen, hogy egyre többen vannak, akiknek szinte már a vérében van, hoz­zátartozik az életéhez az ország­­vi­lágjárás. őket már aligha kell külön rávenni arra, hogy végig­böngésszék az utazási ajánlato­kat, hogy felfigyeljenek a hazai tájakon felfedezett vagy megte­remtett érdekes látnivalókra. A hazai idegenforgalom irányí­tói és a kiállítás vezetői azonban tudják, ho­gy még sokan vannak, akiknek érdeklődését hangos, lát­ványos „csinnadrattával” lehet csak felkelteni. Talán ezért bő­vítik évről évre a kiállítás szó­rakoztató programját. A megjelent tájékoztatóból kitűnik, hogy iga­zán változatos hangszerelésben igyekeznek a legkülönfélébb lá­togató rétegnek tartalmas progra­mot összeállítani. Felvonultatják a televízió népszerű műsorveze­tőit csakúgy, mint a nemzetközi hírű népi együtteseket. Lesz a színpadon mesejáték, divatbemu­tató, vásári komédia, dzsessz­­koncert, és minden nap megren­dezik a „Sóhaj show”-t, a Fo­gyasztók Tanácsának Fórumát, ahol ezúttal a látogatók „sóhajt­hatják” el panaszaikat, kérdései­ket — egyebek között — az úti­könyvkiadásról, az ifjúsági turiz­musról és a városok egyre szű­külő parkolási lehetőségéről. Kérdés: vajon ez a sokszínű, csábító program az utazásra csá­­bítja-e a látogatókat? Vagy csak egy színes, népszórakoztató ese­mény a valóban színvonalasnak ígérkező Budapesti Tavaszi Fesz­tivál kínálatában? Börze és vásár Néhány tény a korábbi kiállí­tások adataiból, amelyek a tagad­hatatlan érdeklődést bizonyítják: amíg 1981-ben 80 000, egy év múl­va már közel 100 000, a múlt év­ben pedig már 110 000 látogatója volt a kiállításnak. A területi nö­vekedés követte a látogatottságot: 1981-ben másfél ezer négyzetmé­teren, 1982-ben ennek kétszere­sén, 1983-ban pedig már 12 000 négyzetméteren volt néznivaló. Ebben az évben a kiállítás terü­lete nem növekszik, a kiállítók száma azonban igen. Különösen fontosak az értékesítés adatai, mi­szerint 1982-ben másfél millió, múlt évben már 7 millió forint értékű utazást kötöttek le a kiál­lításon. Mindezek azt jelzik, hogy a kiállítás rendezői a propaganda lehetőségével jól éltek. A többi — mondják — elsősorban a kiál­lításon és vásáron részt vevő vál­lalatok, idegenforgalmi szerveze­tek feladata. Érdekes ellentmondás fedezhe­tő fel a­­kiállítás igazgatójának, dr. Vadas Verának egyik nyilat­kozatában. Amikor azt kérdezték tőle: Mennyiben más ez a kiál­lítás, mint az előző évek hasonló rendezvényei? — egyebek között azt válaszolta: „Talán nem is he­lyes a rendezvényt kiállításnak nevezni. Sokkal inkább utazási börzéről vagy idegenforgalmi vá­sárról van szó. Persze nem az elnevezés, hanem a mögötte levő tartalom a lényeg, ami ez évben már megközelíti az utazási kiállí­tások megálmodóinak elképzelé­sét. Ezúttal az utazási irodák és idegenforgalmi hivatalok megis­merkedhetnek egymás ajánlatá­val, a közönség­­pedig egyszerre, egyetlen helyszínen válogathat a teljes hazai kínálatból.” Végigböngészve a most megje­lent sokféle kiadványban megis­mételt kedvezményes utazási aján­latot — úgy tűnik — nem lesz könnyű kiigazodnia a „laikus” utazónak. Pontosabban félő, hogy a bőség zavarával küszködve ép­pen az összehasonlítás kuszasága miatt sokan nem tudnak majd dönteni. Anélkül, hogy bárkit le­beszélnénk a tájékozódás gyönyö­rűségéről, nem árt tudni, hogy a kiállításon a TOURINFORM megszervezte a központi informá­ciós szolgálatot. Ennek alapja, hogy témák szerint feldolgozták valamennyi magyar utazási iro­da, idegenforgalmi hivatal ked­vezményes útiprogramját. (Nem kevesebb, mint 35 gépelt oldal­nyi adatmennyiség gyűlt össze.) A TOURINFORM kiállítási kiren­deltségén mindenki saját ízlése, egyéni lehetősége szerint is ér­deklődhet. A gépi adatfeldolgo­zás segítségével gyorsan tálalni tudják a kínálatot témák, kate­góriák szerint: például­­hegyvi­déki túrák, vízparti üdülés, nyug­díjasok kedvezménye, nászuta­soknak ajánlott­­helyek stb. Igaz, hogy a kiállítási tájékoz­tatókban hangsúlyozzák, hogy ez a rendezvény elsősorban a bel­földi idegenforgalom fóruma, de természetesen azt is jelzik, hány külföldi partner jelentette be részvételét.­­Ezúttal 22 ország 130 vállalattal képviselteti magát. Az európai szocialista országok mel­lett az előzetes jelentkezés alapján Brazília, Málta, Egyiptom, Finn­ország, Görögország, Olaszország, Spanyolország és Törökország, Ju­goszlávia és az NSZK küld kép­viselőket.) Mi tagadás, a korábbi hat al­kalommal rendezett kiállításon — néhány kivételtől eltekintve — a külföldiek csalódást okoztak. Egyrészt azért, mert a magyar utazási irodák által előzetesen meghirdetett (és többnyire már pult alatt elkelt) legkeresettebb utakból újabbakat nem hoztak, másrészt mert kiállító standjukon sem nyújtottak újat és szép ki­adású prospektusaikkal bizony nagyon takarékoskodtak. (Jellem­ző, hogy a múlt évben például a bolgár és olasz kiállítók a meg­nyitót követő második napon, üre­sen hagyva standjukat, hazautaz­tak.) A hazai kiadványok többsége az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat gondozásában már eléri az európai színvonalat. Az már kevésbé, ahogyan sok lá­togató a kiadványokkal­­bánik. Elszomorító látvány, amikor pél­dául a tömegből kinyúló­­kezek azt sem tudják, miről van szó, csak szétkapkodják a drága pros­pektusokat, hogy aztán nemegy­szer az utcai szeméttartóba dob­ják valamennyit. MÁ­V-kedvezmény Noha ez a módszer sajnos, nemcsak a gyerekekre jellemző, dicséretes, hogy a kiállítás igaz­gatósága előszervezésként levelet írt valamennyi hazai iskola igaz­gatójának, arra kérve őket, hogy elsősorban a kiállítás ifjúsági napján, március 21-én, amikor a diákok számára a belépés díjta­lan, szervezetten küldjék el isko­lájukat a kiállításra. A TOUR­­INFORM vállalja, hogy az isko­lai csoportok mellé vezetőt ad, és a kísérő tanárok átvehetik a kiállítás összesített tájékoztatóját. Talán ezzel is csökkenteni lehet, hogy feleslegesen hordják szét a nagy költséggel készült színes kiadványokat. Bizonyára az ifjúsági és felnőtt vidéki csoportok minden eddigi­nél nagyobb számban jönnek majd fel a kiállításra, mert a MÁV — ilyen még nem volt! — ezúttal megadta az 50 százalékos vasúti kedvezményt. Ugyancsak növeli a rendezvény népszerűsé­gét, és csökkenti a „csak­­kiállí­tás” jelleget, hogy ezúttal a Bel­kereskedelmi Minisztérium a szo­kottnál jóval nagyobb mértékben tudta mozgósítani a­­kereskedel­met a szabadidő- és sportcikkek helyszíni árusítására. PÁLOS MIKLÓS JUHÁR ZOLTÁN MINISZTER A TAVALYI KIÁLLÍTÁSON Mindenki saját ízlése szerint MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: Budapest Vill., Gyulai P. u. 14. 1085 Telefon: 137-460. Telef: 22 6351 redmo. Postacím: Budapest, Pf. 634. 1396 Szerkeszti: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő, GARDOS MIKLÓS h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130. Felelős kiadó: TILL IMRE igazgató 84.2310)20­12 - Zrínyi Nyomda, Budapest F. VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató Index: 25 606 HU ISSN 0464-4956 1984. MÁRCIUS 18.

Next