Magyarország, 1984. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1984-07-08 / 28. szám
Ismét sok levél gyűlt össze szerkesztőségünkben, amióta témák szerinti összeállításokat közöttünk. Ezért most többféle, egymással kapcsolatban nem levő levelekből adunk részleteket. „Lehet, hogy ez nálam szakmai ártalom, hiszen hadtörténész vagyok, de kifejezetten bánt, míg egyrészt arról beszélünk a fiatalabb generációknak, hogy számukra a második világháború, az ellenállás, a felszabadulás, sőt 1956 már csak történelem, másrészt ezt a történelmet pontatlanul idézzük fel. Ez történik most egyre-másra az évforduló kapcsán megjelenő cikkekben, és sajnos nem mentesek ettől a Magyarországban megjelenő írások sem. Nagyon tetszett a »titokzatos Ormánságról" az 1984/23. számban megjelent cikkük. Bizonyára mások is így voltak vele, többen szereztek belőle információt arról, hogy »Sellyét 1944 őszén a szovjet és a bolgár hadsereg meg a jugoszláv partizánok szabadították fel. Ez a mondat tévesen idézi fel azt az internacionalista együttműködést, amely a magyarországi felszabadító harcok során a Dráva északi partja mentén megvalósult. Az történt ugyanis, hogy a 3. Ukrán Front 57. hadseregének egységei 1944. december elején felszabadították Sellyét és szinte azonnal — december 6-án — Zaláta és Szentborbás között a terület védelmét a beérkező 3. jugoszláv hadsereg 16. vajdasági hadosztálya (az 1. dandár) vette át. Az állományába tartozó három vajdasági magyar zászlóalj a Draskovich-kastélyban szállásolt el, itt várta be a Szlavóniából érkező, 1943 augusztusától harcoló Petőfi Sándor zászlóaljat, hogy vele egyesülve megalakuljon a Petőfi dandár. Ez meg is történt 1944. december 31-én a mai Csányoszrón. Az 1. bolgár hadsereg egységei 1945 január harmadik hetében érkeztek Sellyére és vették át a jugoszláv csapatoktól Tarjánc és Barcs között a Dráva magyar partszakaszának védelmét.” DR. GODÓ ÁGNES, BUDAPEST „Nagyon megdöbbentek a Budapest XIII., Jászai Mari tér 4/B számú hatemeletes bérház lakói, amikor a Magyarország 1984/15. számából értesültek arról, hogy épületük 124 főbérlője közel 21-en jelentették be vételi szándékukat, a három éve felújított ingatlan megvásárlására... a kerületi tanács áprilisi ülésén dönt majd az eladásról". Hiába szaladgáltak egymáshoz, mindegyik lakótárs azt állította, hogy ő nincs az igénylők között.Hiábamagyarázták egymásnak, hogy a lakásokat nem lehet megvenni, mivel az épület bauxitbetonból van és ezért szerepel az értékesítési tilalmi listán. Egyébként is alig fejezték be a több mint három évig tartó felújítást, amelynek során többször tízmillió forint ráfordítással (?) szinte minden csapot és vezetéket kicseréltek. Nem segített a magyarázkodás sem, hiszen a cikk is közli, hogy a tilalmi lista pontatlan és most folyik a kijavítása. Az ezzel egyidejűleg ugyanilyen tervek szerint és szintén bauxitbeton szerkezettel épült, ugyanakkor felújított Jászai Mari tér 4/A számú ház is lemaradt a listáról. Ezek után kihez fordulhatnak megbízható felvilágosításért a lakók?” DR. GERLE GYÖRGY, BUDAPEST „Egy korábbi cikkükhöz kívánok hozzászólni, mert annak külön aktualitást ad az új KRESZ életbelépése. A módosított KRESZ az autósok szinte teljes körű elienvéleményével mit sem törődve megtiltotta mindennemű pótféklámpa felszerelését és használatát. Véleményem szerint a pótféklámpák nem divatcikkek, hanem a biztonságot javító eszközök, esetleges zavaró mellékhatásukat műszaki megoldásokkal és nem betiltással kell kiszűrni. A Delta című lap arról számolt be, hogy az USA-ban 1986-tól kezdve harmadik féklámpát is fel kell szerelni a gépkocsikra. A harmadik lámpát a követő jármű vezetőjének szemmagasságában, a hátsó ablak alatt vagy azon belül kell elhelyezni. Az ottani szakértők ettől évi 900 000 baleset, 40 000 személyi sérülés elkerülését és 434 millió dollár anyagi kár megtakarítását remélik. Én inkább kötelezővé tenném a pótléklámpát minden olyan járműre, amelynek hátsó helyzetjelző lámpája egy burában vagy egymás mellett van, illetve amelynek féklámpája nem éri el a 200 négyzetcentiméter területet.” KONCZ GÁBOR, NYÍREGYHÁZA „A második frontról szóló cikksorozatukhoz kapcsolódva érdemes feleleveníteni a korabeli, elsősorban az 1944. júniusi magyarországi lapok reagálását. A németek által megszállt országban természetesen csak olyan cikkek jelenhettek meg, amelyek az eseményeket a nácik oldaláról kommentálták. A PestiHírlap, amely aránylag mérsékeltebb lapnak számított (bár előző szerkesztői már internálótáborban voltak), június elején arról írt, hogy: »a földet ért ejtőernyős egységek nagy része megsemmisült. A német hadsereg felkészült és állja a támadást". Ugyanez a lap egy másik cikkében azt a hadászati képtelenséget közöltek"katonai szakértője" tollából, hogy 50 000 repüpülőgép kell egy másodikfront megnyitásához, amihez 50 000 pilóta és kétmilliós kisegítőszemélyzet szükséges. A nyilas összetartás még tovább ment:a németek nyugalomimról várják az angolszászokat a számukra előkészített Berlin-pokollban". Még azt is hozzátette, hogy »Végre virrad". Az ilyen és hasonló sajtócikkek hozzájárultak az ország katasztrófába taszításához. Az akkori sajtóviszonyok között a hallgatás is erény volt. A Bihari Református Élet 1944. júniusi Száma például hallgat a második frontról, csak közvetlen szociális és egyház-önkormányzati témákról ír.” DR. JARY PÉTER, BUDAPEST „Csúnyán felültek berlini kollégáik áprilisi csínytevésének. Az 1984/20. szám 15. oldalán megjelent Berliner Zeitung-cikk áprilisi tréfa volt, amit másnap bevallottak. Szeretnék azonban néhány szót írni a műszakikérdésről is. A másodperc a Nemzetközi Mértékegység Rendszer, az SI egyik legfontosabbb alapegysége. Ha helyette valami mást vezetnének be, akkor az egész Sí megváltozna. Csak néhány azokból az egységekből, amelyek ettől megváltoznának: méter, newton, joule, watt, hertz, ibar, volt, Ohm. Ennyi talán elég az »einstein« képtelenségének alátámasztására.” DR. PETIK FERENC IGAZGATÓHELYETTES, NEMZETKÖZI MÉRÉSÜGYI INTÉZET, PÁRIZS „Aki mást vesz célba, maga is könnyen célponttá válhat. Ez történt az én esetemben is, amikor az 1984/22. számban olvastam levelem idézőjelbe tett változatát. Korábban a fordítások magyartalanságát, a szerkesztés és stílus pongyolaságát bíráltam, s most önkritikát gyakorolhatok a szerkesztőség jóvoltából Szeretném ugyanis megjegyezni: Wiekslag helységnév nincs Hollandiában, de igen gyakran szerepel ez a szó utcanévként. Jelentése: a malom szárnya.” PÓCSIKNÉ BÜRGET JUDIT, AMERSFOORT, HOLLANDIA „Tudom, hogy sokat és sokan bírálják a mai újságírók stílusát. Azt is tudom, hogy nehéz szépen beszélni és stílusosan írni. Az 1984/16. számban megjelent, »Kádár János nyilatkozata az amerikai Leaders-ben" című cikkük olvasása után azonban nem állom meg gonoszkodás nélkül. Kádár János tiszta, közérthető, tömör, szép magyar nyelven elmondott nyilatkozata előtt a pársoros tájékoztatásban többek között a következő mondatot olvashattuk: »A Leadersről tudni való, hogy címének megfelelően politikai, gazdasági, kulturális személyiségek tájékoztatását tűzte ki céljául". Ugyan miről tájékoztatja a Leaders a politikai, gazdasági és kulturális személyiségeket?” KOVÁCS HEDVIG, BUDAPEST „Felháborodással olvastam Szabó István hevesi olvasójuknak a kisiparosokkal kapcsolatos hozzászólását. Ha belépnének a kisiparosok táborába, megtudnák, hogy mit jelent a lelkiismeretes munkavégzés garanciával, a konkurrenciai harcban fennmaradás stb. Éppen a munkájuk iránt megmutatkozó nagy kereslet igazolja létjogosultságukat és ez teszi lehetővé magas jövedelmüket is. Aki Bp. 62., Pf. 634.1396 Többféle Pótléklámpák védelmében meggondolatlanul belevág a könnyű jövedelemszerzés reményében a kisipari vállalkozásba, az könnyen elvész a csőd útvesztőiben, ráfizethet és végül viszszaadja az iparengedélyt. Ami pedig a tanulótartást illeti: a legtöbb kisiparos örül, ha el tudja végezni munkáját, miért bajlódna tanulókkal?” DR. KISS GÁBORNÉ, DEBRECEN „Egyetértek Hantos Ferenc budapesti olvasótársam megjegyzésével, amely az 1984/21. számban jelent meg. Valóban, a műsorra tűzött régebbi filmeket csak megcsonkítva láthatja a néző, s ez nemcsak amozikban van így. A televízió sok régi filmet tűzött műsorára mostanában, s nekünk, idősebbeknek nagy örömöt szerzett volna, hogy ha ezeket a régi filmeket akar sorozatban, akár egyenként, de teljes egészükben láthattuk volna. Az az érzés támad az emberben, hogy nem a műsoridőt szabják a filmhez, hanem az időhöz szabják a filmeket, a nézőik nem kis bosszúságára.” SZENDI GYULA, DOROG „‘Kiegészítésképpen az 1984/26. számban megjelent »bundacikk»hez: Olaszországban az Atalanta— Padova (5-3) bundameccsre úgy derült fény, hogy a padovai középhátvéd hoppon ‘maradt menyasszonya jelentette fel exvőlegényét az elmaradt esküvő miatti haragjában, így aztán a futballista csak a házasságkötéstől menekült meg, az örökre szóló eltiltástól már nem ... 1960-ban a Genova kétmillió lírás vesztegetési ajánlata került nyilvánosságra. A 28 pont levonással járó büntetés azt jelentette, hogy a vétkes még a következő idényre, az alacsonyabb osztályba is magával vitt egy kis útravalót, s10 ponttal kezdte az új bajnokságot. A következő idényben a Bari próbálta bundázással biztosítani további I. ligás helyét — a megkörnyékezett római játékos azonban „kitálalt”, s a Baritól 10 büntetőpontot levontak. A Bundesligában a nyugat-berlini Hertha BSC körül tornyosultak a közelmúlt nagy bundabotrányának hullámai (az egykori ferencvárosi Varga Zoltán is súlyos büntetést kapott). Nem volt mentes a francia futball sem a pályákon kívül alakított eredményektől. Legújabban pedig Belgium háborgott: a válogatott lett a Standard Liége- Waterschei mérkőzés igazi áldozata, hiszen a bundázó vezetők és játékosok eltiltása miatt olyan labdarúgók kerültek a süllyesztőbe, mint Gerets, Meeuws, Daerden, Takamata, Preud’home, Poel, Janssens, Plessers, Vandersmissen. VERES MARIA, ÉRD I A VAJDASÁGI PETŐFI SÁNDOR ZÁSZLÓALJ EGY CSOPORTJA Együttműködés a magyarországi felszabadító harcok során MAGYARORSZÁG 1984/28