Magyarország, 1984. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)

1984-07-08 / 28. szám

I­smét sok levél gyűlt össze szerkesztőségünkben, amióta témák szerinti összeállításo­kat közöttünk. Ezért most több­féle, egymással kapcsolatban nem levő levelekből adunk részleteket. „Lehet, hogy ez nálam szakmai ártalom, hiszen had­törté­nész va­gyok, de kifejezetten bánt, míg egyrészt arról beszélünk a fia­talabb generációknak, hogy szá­mukra a második világháború, az ellenállás, a felszabadulás, sőt 1956 már csak történelem, más­részt ezt a történelmet pontatla­nul idézzük fel. Ez történik most egyre-másra az évforduló kap­csán megjelenő cikkekben, és saj­nos nem mentesek ettől a Ma­gyar­ország­ban megjelenő írások sem. Nagyon tetszett a »titokza­tos Ormánságról" az 1984/23. szám­ban megjelent cikkük. Bizonyára mások is így voltak vele, többen szereztek belőle információt arról, hogy »Sellyét 1944 őszén a szov­jet és a bolgár hadsereg meg a jugoszláv partizánok szabadítot­ták fel­. Ez a mondat tévesen idézi fel azt az internacionalista együttműködést, amely a magyar­­országi felszabadító harcok során a Dráva ész­aki partja mentén megvalósult. Az történt ugyanis, hogy a 3. Ukrán Front 57. had­seregének egységei 1944. december elején felszabadították Sellyét és szinte azonnal — december 6-án — Zaláta és Szentborbás között a terület védelmét a beérkező 3. jugoszláv hadsereg 16. vajdasági hadosztálya (az 1. dandár) vette át. Az állományába tartozó három vajdasági magyar zászlóalj a Dras­­kovich-kastélyban szállásolt el, itt várta be a Szlavóniából érkező, 1943 augusztusától harcoló Petőfi Sándor zászlóaljat, hogy vele egyesülve megalakuljon a Petőfi dandár. Ez meg is történt 1944. december 31-én a mai Csányosz­­rón. Az 1. bolgár hadsereg egy­ségei 1945 január harmadik he­tében érkeztek Sellyére és vet­ték át a jugoszláv csapatoktól Tarjánc és Barcs között a Dráva magyar partszakaszának védel­mét.” DR. GODÓ ÁGNES, BUDAPEST „Nagyon megdöbbentek a Bu­dapest XIII., Jászai Mari tér 4/B számú hatemeletes bérház lakói, amikor a Magyarország 1984/15. számából értesültek arról, hogy épületük 124 főbérlője közel 21-en jelentették be vételi szándékukat, a három éve felújított ingatlan megvásárlására... a kerületi ta­nács áprilisi ülésén dönt majd az eladásról". Hiába szaladgáltak egymáshoz, mindegyik lakótárs azt állította, hogy ő nincs az igénylők között.­­Hiába­­magyaráz­ták egymásnak, hogy a lakásokat nem lehet megvenni, mivel az épület bauxitbetonból van és ezért szerepel az értékesítési tilalmi lis­tán. Egyébként is­ alig fejezték be a több mint három évig tartó felújítást, amelynek során több­ször tízmillió forint ráfordítással (?) szinte minden csapot és ve­zetéket kicseréltek. Nem segített a magyarázkodás sem, hiszen a cikk is közli, hogy a tilalmi lista pontatlan és most folyik a kija­vítása. Az ezzel egyidejűleg ugyanilyen tervek szerint és szin­tén bauxitbeton szerkezettel épült, ugyanakkor felújított Já­szai Mari tér 4/A számú ház is lemaradt a listáról. Ezek után ki­hez fordulhatnak megbízható fel­világosításért a lakók?” DR. GERLE GYÖRGY, BUDAPEST „Egy korábbi cikkükhöz kívá­nok hozzászólni, mert annak kü­lön aktualitást ad az új KRESZ életbelépése. A módosított KRESZ az autósok szinte teljes körű el­ienvéleményével mit sem törőd­ve megtiltotta mindennemű pót­féklámpa felszerelését és hasz­nálatát. Véleményem szerint a pótféklámpák nem divatcikkek, hanem a biztonságot javító esz­közök, esetleges zavaró mellék­hatásukat műszaki megoldásokkal és nem betiltással kell kiszűrni. A Delta című lap arról számolt be, hogy az USA-ban 1986-tól kezdve harmadik féklámpát is fel kell szerelni a gépkocsikra. A harmadik lámpát a követő jár­mű vezetőjének szemmagasságá­ban, a hátsó ablak alatt vagy azon belül kell elhelyezni. Az ottani szakértők ettől évi 900 000 bal­eset, 40 000 személyi sérülés elke­rülését és 434 millió dollár anyagi kár megtakarítását remélik. Én inkább kötelezővé tenném a pót­léklámpát minden olyan jármű­re, amelynek hátsó helyzetjelző lámpája egy burában vagy egy­más mellett van, illetve amely­nek féklámpája nem éri el a 200 négyzetcentiméter területet.” KONCZ GÁBOR, NYÍREGYHÁZA „A második frontról szóló cikk­sorozatukhoz kapcsolódva érdemes feleleveníteni a korabeli, elsősor­ban az 1944. júniusi magyaror­szági lapok reagálását. A németek által megszállt országban termé­szetesen csak olyan cikkek jelen­hettek meg, amelyek az esemé­nyeket a nácik oldaláról kom­mentálták. A Pesti­­Hírlap, amely aránylag mérsékeltebb lapnak szá­mított (bár előző szerkesztői már internálótáborban voltak), június elején arról írt, hogy: »a földet ért ejtőernyős egységek nagy ré­sze megsemmisült. A német had­sereg felkészült és állja a táma­dást". Ugyanez a lap egy másik cikkében azt a hadászati képte­lenséget közölte­k"katonai szakér­tője" tollából, hogy 50 000 repü­­pülőgép kell egy második­­front megnyitásához, amihez 50 000 pi­lóta és kétmilliós kisegítőszemély­zet szükséges. A nyilas összetar­tás még tovább ment:­­a néme­tek nyugalomimról várják az an­golszászokat a számukra előké­szített Berlin-pokollban". Még azt is hozzátette, hogy »Végre vir­rad". Az ilyen és hasonló sajtó­cikkek hozzájárultak az ország katasztrófába taszításához. Az ak­kori sajtóviszonyok között a hall­gatás is erény volt. A Bihari Re­formátus Élet 1944. júniusi Száma például hallgat a második front­ról, csak közvetlen szociális és egyház-önkormányzati témákról ír.” DR. JARY PÉTER, BUDAPEST „Csúnyán felültek berlini kol­légáik áprilisi csínytevésének. Az 1984/20. szám 15. oldalán meg­jelent Berliner Zeitung-cikk áp­rilisi tréfa volt, amit másnap be­vallottak. Szeretnék azonban né­hány szót írni a műszaki­­kérdés­ről is. A másodperc a Nemzet­közi Mértékegység Rendszer, az SI egyik legfontosabbb alapegy­sége. Ha helyette valami mást vezetnének be, akkor az egész Sí megváltozna. Csak néhány azok­ból az egységekből, amelyek ettől megváltoznának: méter, newton, joule, watt, hertz, ibar, volt, Ohm. Ennyi talán elég az »einstein« képtelenségének alátámasztására.” DR. PETIK FERENC IGAZGATÓHELYETTES, NEMZETKÖZI MÉRÉSÜGYI INTÉZET, PÁRIZS „Aki mást vesz célba, maga is könnyen célponttá válhat. Ez tör­tént az én esetemben is, amikor az 1984/22. szám­ban olvastam le­velem idézőjelbe tett változatát. Korábban a fordítások magyarta­lanságát, a szerkesztés és stílus pongyolaságát bíráltam, s most önkritikát gyakorolhatok a szer­kesztőség jóvoltából Szeretném ugyanis megjegyezni: Wiekslag helységnév nincs Hollandiában, de igen gyakran szerepel ez a szó utcanévként. Jelentése: a malom szárnya.” PÓCSIKNÉ BÜRGET JUDIT, AMERSFOORT, HOLLANDIA „Tudom, hogy sokat és sokan bírálják a mai újságírók stílusát. Azt is tudom, hogy nehéz szépen beszélni és stílusosan írni. Az 1984/16. szám­ban megjelent, »Ká­dár János nyilatkozata az ame­rikai Leaders-ben" című cikkük olvasása után azonban nem ál­lom meg gonoszkodás nélkül. Ká­dár János tiszta, közérthető, tö­mör, szép magyar nyelven elmon­dott nyilatkozata előtt a párso­ros tájékoztatásban többek között a következő mondatot olvashat­tuk: »A Leadersről tudni való, hogy címének megfelelően poli­tikai, gazdasági, kulturális sze­mélyiségek tájékoztatását tűzte ki céljául". Ugyan miről tájékoz­tatja a Leaders a politikai, gaz­dasági és kulturális személyisége­ket?” KOVÁCS HEDVIG, BUDAPEST „Felháborodással olvastam Sza­bó István hevesi olvasójuknak a kisiparosokkal kapcsolatos hozzá­szólását. Ha belépnének a kisipa­rosok táborába, megtudnák, hogy mit jelent a lelkiismeretes mun­kavégzés garanciával, a konkur­­renciai harcban fennmaradás stb. Éppen a munkájuk iránt meg­mutatkozó nagy kereslet igazolja létjogosultságukat és ez teszi lehe­tővé magas jövedelmüket is. Aki Bp. 62., Pf. 634.1396 Többféle Pótléklámpák védelmében meggondolatlanul belevág a könnyű jövedelemszerzés remé­nyében a kisipari vállalkozásba, az könnyen elvész a csőd útvesz­tőiben, ráfizethet és végül visz­­szaad­ja az iparengedélyt. Ami pe­dig a tanulótartást illeti: a leg­több kisiparos örül, ha el tudja végezni munkáját, miért bajlód­na tanulókkal?” DR. KISS GÁBORNÉ, DEBRECEN „Egyetértek Hantos Ferenc bu­dapesti olvasótársam megjegyzé­sével, amely az 1984/21. számban jelent meg. Valóban, a műsorra tűzött régebbi filmeket csak meg­csonkítva láthatja a néző, s ez nemcsak a­­mozikban van így. A televízió sok régi filmet tűzött műsorára mostanában, s nekünk, idősebbeknek nagy örömöt szer­zett volna, hogy ha ezeket a régi filmeket a­kar sorozatban, akár egyenként, de teljes egészükben láthattuk volna. Az az érzés tá­mad az emberben, hogy nem a műsoridőt szabják a filmhez, ha­nem az időhöz szabják a filme­ket, a nézőik nem kis bosszúsá­gára.” SZENDI GYULA, DOROG „‘Kiegészítésképpen az 1984/26. számban megjelent »bundacikk»­­hez: Olaszországban az Atalanta— Padova (5-3) bundameccsre úgy derült fény, hogy a padovai kö­zéphátvéd hoppon ‘maradt meny­asszonya jelentette fel exvőlegé­­nyét az elmaradt esküvő miatti haragjában, így aztán a futbal­lista csak a házasságkötéstől­ me­nekült meg, az örökre szóló el­tiltástól már nem ... 1960-ban a Genova kétmillió lírás vesztege­tési ajánlata került nyilvános­ságra. A 28 pont levonással járó büntetés azt jelentette, hogy a vétkes még a következő idényre, az alacsonyabb osztályba is ma­gával vitt egy kis útravalót, s­­10 ponttal kezdte az új bajnok­ságot. A következő idényben a Bari próbálta bundázással bizto­sítani további I. ligás helyét — a megkörnyékezett római játékos azonban „kitálalt”, s a Baritól 10 büntetőpontot levontak. A Bun­­desligában a nyugat-berlini Her­tha BSC körül tornyosultak a kö­zelmúlt nagy bundabotrányának hullámai (az egykori ferencvárosi Varga Zoltán is súlyos büntetést kapott). Nem volt mentes a fran­cia futball sem a pályákon kívül alakított eredményektől. Legújab­ban pedig Belgium háborgott: a válogatott lett a Standard Lié­ge- Waterschei mérkőzés igazi áldo­zata, hiszen a bundázó vezetők és játékosok eltiltása miatt olyan labdarúgók kerültek a süllyesz­tőbe, mint Gerets, Meeuws, Daer­den, Takamata, Preud’home, Poel, Janssens, Plessers, Vandersmis­sen. VERES MARIA, ÉRD­ I A VAJDASÁGI PETŐFI SÁNDOR ZÁSZLÓALJ EGY CSOPORTJA Együttműködés a magyarországi felszabadító harcok során MAGYARORSZÁG 1984/28

Next