Magyarország, 1986. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-09 / 6. szám

Közlekedés Kritikus napok 30 óra hóesés Együttélni a téllel Paradox helyzet, de a téli köz­lekedés szempontjából általában éppen azokban az országokban leg­több a gond, ahol aránylag ritka vendég a hó, a jég. A hazai uta­kon az első fagyos reggelen meg­kétszereződnek a közúti balesetek, sószóró kocsik pusztítják a fákat, a falragaszok rendkívüli hómun­kásokat keresnek, a gyalogosok keze, lába törik, mint lagziban a porcelán — egyszóval valóságos vészhelyzet alakul ki. Ezalatt Moszkvában vagy éppen Haba­rovszkban — ahol jóformán no­vembertől márciusig fehérek az utak — előveszik a téli gumit, a hóláncot, a bordázott talpú csiz­mát — vagyis alkalmazkodnak a télhez, megtanultak együtt élni vele. Az 1985—86-os tél — legalábbis a tavalyihoz képest — eddig ke­gyesnek bizonyult a magyar utak­hoz. A helyi éghajlati viszonyok közt — átlagban évente 50 olyan napra lehet számítani, amikor a napi középhőmérséklet 0 C-fok alatt van, további 100 napon vár­ható éjszakai fagy. A hóesést órákban lehet kifejezni — meg­lepő —, de inkább kevesebb, mint több 30 óránál. A városi és or­szágos főútvonalakon tehát éven­te 2—3 hétnél nem több a csú­szós, havas út! Idén körülbelül 100 000-rel több olyan ember ül volánhoz, aki gépjármű-vezetői minőségben még nem látott jeget, havat. S a már több éve vezetők jó részének sem volt alkalma tisztességesen meg­tanulni hogyan boldoguljon téli utakon, így elmondható, legalább egymillió gépkocsivezető gyakor­lat, tudás híján csak a jó szeren­cséjében bízhat. A hét önmegtartóztatás íme, egy, a síkos utakon meg­szaporodott veszélyhelyzetek kö­zül: ment a gyalogos a havas úton, jó ütemben haladt az úttest egyik oldaláról a másikra. Emiatt nem kellett az aránylag lassan (25—30 km/óra) haladó autó se­bességét csökkenteni, mert a gya­logos áthaladása zavartalannak tűnt. A gyalogos akkor megcsú­szott és elesett, gyors fékezés, a kocsi megfarolt, és hátulsó részé­vel ütötte el a már tápászkodó embert! A síkos napokon nem lehet elég óvatosnak lenni. „Nem az útvi­szonyoknak megfelelően vezetett”, „elvesztette uralmát gépjárműve felett”. Megszaporodnak­­ilyenkor az efféle hírek. Való igaz, a két leg­gyakoribb téli baleseti ok: 1. a jármű nem tud megállni, vagy 2. irányíthatatlanná válik. A gondot havas út esetén, autó és járókelő számára ugyanaz okozza. Hogyan megy gyalogosan az em­ber jeges, csúszós úton? Már az 5—6 éves gyerek is tudja, hogy óvatosan, aprókat kell lépni, nem szabad sietni, és persze föl kell húzni a hójáró csizmát vagy leg­alább egy bordázott gumitalpú ci­pőt. Ez utóbbi olyan fontos, mint az autóvezetőnek a téli gumi vagy a hólánc, ami segít megkapasz­kodni az úton. Gyakorlatlan vezetők sokszor választják azt a megoldást, hogy azon a bizonyos évi 20 havas na­pon — téli gumi vagy hólánc híján — „önmegtartóztató” mó­don viselkednek, és otthon hagy­ják az autót, inkább „tömegközle­kednek”. Az igaz, hogy így nem veszélyeztetik maguk és ember­társaik életét, azonban az sem megoldás, mert például mi van akkor, ha reggel jó időben indul útnak valaki,­­és menet közben éri egy kiadós havazás. Tapadási tényező Egycsapásra megváltozik min­den. A kocsi csúszik, fáról, a ke­rék kipörög, a jármű megállítha­tatlan, irányíthatatlan. Pedig csak egy dolog változott meg: más lett a tapadás. Ezért voltaképpen csak egyet lehet tanácsolni: előbb-utóbb min­den gépjárművezetőnek meg kell tanulni boldogulni a téli utakon. Kísérletezni persze nem a for­galmas utcán kell, ahol könnyen baleset lehet az igyekezetből. Egy síkos, havas hétvégén , lehető­leg egy tapasztalt vezető társa­ságában, nyugalmas országútsza­kaszon vagy egy néptelen par­kolóban ki kell tapasztalni, sőt meg kell­ tanulni a téli vezetés fortélyait. Ami a gyalogos ember számára a cipőtalp, az a gépjármű kere­kének a gumiabroncs, ezzel ka­paszkodik, tapad az útra. A ta­padás a gépkocsi kerekének meg­csúszását akadályozza. A tapadó­erő pedig egyenesen arányos a kereket a talajra szorító erővel, valamint egy, a gumitól és az út­tól függő tényezővel, a tapadási tényezővel. (Jól szemlélteti a táb­lázat.) A csúszó kerék talajjal való kapcsolata labilissá válik, és már nem szolgálja többé a kocsi irá­nyíthatóságát. Havas úton pedig a csúszásveszély megötszöröződik. A téli balesetek 97 százaléka abból adódik, hogy a vezető nem tudta megállítani autóját. Sokan azért vannak gondban, mert a KRESZ nem ír elő legkisebb se­bességet. Mégis az tanácsolható: téli útviszonyok közt csak az üljön volánhoz, aki képes arra, ha kell, hogy csak 0—15 kilométeres se­bességgel haladjon. A téli veszélyhelyzeteket legin­kább két vezetőtípus okozza: 1 a túl óvatos (róla mondják, hogy legszívesebben a garázsajtón is rendőri irányítással haladna át), és 2. a vakmerően magabiztos. Ami az okokat illeti: külső ok lehet: műszaki hiba, úthiba, másik jármű okozta veszélyeztetés vagy egy gyalogos. Belső ok lehet: gya­korlatlanság, felkészületlenség, té­ves döntés, pszichikai gátlás (al­kohol, vezetői agresszivitás). A külső okok egy része — meg­felelő gondossággal — kivédhető. (Például kopott gumik kicserélése téli gumira.) A belső okok legfőbbiike, a gya­korlatlanság, nem szégyen, de tö­rekedni kell rá, hogy minél előbb szert tegyen a gépjárművezető a szükséges ismeretekre. Főfoglalko­­zásúaktól, taxisofőröktől, autó­busz- és teherautó-vezetőktől, vál­lalati gépkocsivezetőktől pedig egyenesen elvárható, hogy síkos utakon is tapasztaltan, biztonsá­gosan vezessenek. A meteorológusok távprognózisa szerint: az idei tél legkeményebb hetei februárra várhatóak. Ezt és a fentebbieket tudva, ki-ki maga döntse el, érdemes-e a kritikus napokon gépkocsiba ülnie. Ha mégis a kocsi leállítása mel­lett döntünk, első teendőnk egy alapos tisztogatás legyen. A felső és alsó mosással együtt a motor­teret és a kocsi belsejét is taka­rítsuk ki. Ezután vizsgáljuk meg a karosszériát, nem sérült-e meg a festék vagy a már korábban elvégzett alvázvédelem. Ne csak külső szemrevételez­és legyen. Ve­gyük ki a szőnyeget és a fenék­­lemez (padló) állapotát is ellen­őrizzük. A karosszéria apróbb sé­rüléseit, festék lepattogásait ere­deti festékkel, kis ecsettel vagy gyufaszállal javítsuk ki. A rozs­dafoltokat, sérüléseket rozsdátla­­nítsuk, és azután fessük le vala­milyen benzinben, olajban nem oldódó festékkel. A korrózió elleni védekezésnek fontos része, hogy a kezdődő felületkárosodásokat mielőbb megszüntessük, ezzel ki­küszöbölve a korróziós folyamat elterjedését. Káros „dunsztkötés” Tankoljuk tele az üzemanyag­­tartályt. A leállításra a legalkal­masabb a fűtött garázs. A fűtetlen garázs vagy fészer is megóv az esőtől, hóstól, nedvességtől, de a hőmérsékletingadozás miatti pá­­rásodás és az ennek következté­ben fellépő korrodálás "ellen nem nyújt védelmet. Óva intjük autós­­társainkat attól, hogy ha a sza­badban tárolják járművüket, mű­anyag fóliát használjanak jármű­vük takarására. Ez a „dunsztkö­tés” többet árt az autónak, mint­ha használnánk. Ha mégis a sza­badban kényszerülünk tárolni autónkat, akkor célszerű viaszos balzsamréteget felvinnii a karosz­­szériára, és ha letakarjuk, akkor a szellőzést nem gátló ponyvával tegyük. Az akkumulátort fagy­mentes helyen tároljuk. A motorok és a kerékpárok téli leállítása előtt lényegében ugyan­ezeket kell elvégeznünk. BEDECS ÉVA HADIHELYZET A TÉLI UTAKON Tudós híján csak a jó szerencsében bízhat száraz vizes tapadási tényező Érdesített aszfalt 0,8—0,9 0,7 —0,8 Aszfalt, beton 0,6—0,8 0,3 —0,45 Kockakő 0,5—0,6 0,25—0,35 Keramit 0,5—0,6 0,15—0,2 Föld 0,5—0,6 0,3 —0,4 Friss hó Jeges út, letaposott hó 0,2 —0,4 0,15—0,3 MAGYARORSZÁG politikai és társadalmi hetilap Szerkesztőség: Budapest Vill., Gyulai P. u. 14. 1085 Telefon: 137­ 660. Telex: 22 6351 redmo. Postacím: Budapest, Pf. 634. 1396 Szerkeszti: DR. PÁLFY JÓZSEF főszerkesztő. VÁRNAI FERENC h. főszerkesztő. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130. Felelős kiadó: TILL IMRE vezérigazgató 86.2310/20­06 - Zrínyi Nyomda, Budapest F. v.: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató Index: 25 606 HU ISSN 0464-4956 1986. FEBRUÁR

Next