Magyarország, 1986. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-25 / 22. szám
Nagyrészt történelmi témájú cikkeinkhez kapcsolódnak az e héten közölt levelek. Régi eseményekről, személyekről írnak olvasóink. Elsőként azonban — mindettől eltérően — egy helyesbítést közlünk. „A Magyarország 1986 15. számában a »Forró drót« hírei között említést tettek az új Ikarus—Ganz trolibuszról. Eszerint a BKV által a közeljövőben üzemeltetni kívánt járművek színe sárga-kék lesz. Ez nem felelt meg a valóságnak, vállalatunk nem szándékozik a trolibuszok megszokott szürkepiros színét megváltoztatni, és a specifikációs tárgyalásokon is ezt a színkombinációt kérte a gyártóktól.” BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT, KISS JÓZSEF, A SAJTÓ, A PROPAGANDA ÉS A NEMZETKÖZI SZOLGÁLAT VEZETŐJE „Néhány kiegészítő megjegyzést kívánok fűzni a lapjuk 1986/17—18. számában megjelent »Vezérkari főnökök« című könyvismertetéshez. Itt az olvasható, hogy a Teleki-kormány küszöbönálló háborúban az ország semlegességének megőrzésére törekedett, de a »fegyveres semlegesség politikáját« Jugoszlávia megtámadása végleg felszámolta. A valóság az, hogy amikor Olaszország hadat üzent Franciaországnak — 1940. június 10-én — Magyarország »nem hadviselő« államnak nyilvánította magát. Nem volt tehát semleges állam, nem a fegyveres semlegesség politikáját követte Magyarország a második világháború első időszakában. A nem hadviselő jellegből következett, hogy Magyarország viszonylag normális diplomáciai kapcsolatot tartott fenn a Szovjetunióval, amely 1941 márciusában ünnepélyesen adta vissza az 1848-as szabadságharc zászlóit, és részt vett 1941 májusában a Budapesti Nemzetközi Vásáron is. Viszont a magyar kormány 1940 novemberében csatlakozott aháromhatalmi egyezményhez, és 1941 áprilisában megtámadta Jugoszláviát. Ennek a felemás nem hadviselő jellegnek végérvényesen a Szovjetuniónak átadott hadüzenet vetett véget.” DR. BALOGH GYULA, BUDAPEST „Érdeklődéssel olvastam lapjuk 1986/17—18. számában a »Mágusok bandája« című írást. A cikkben szereplő hadműveletben magam is részt vettem. 1942-ben mint önkéntes léptem be az angol hadseregbe és egyiptomi kiképzés után helyezteka Burg el Arabnál állomásozó egységhez, amely a 8. hadosztály részét képezte. Angol tisztek vezetésével körülbelül 110, az akkori Palesztinából bevonult zsidóból állt a század, azt a bizonyos sivatagi mozgatást indiai katonák segítségével mi végeztük. A tankok és teherkocsik előállítása a bázison történt fa és erre feszített gyutacsos anyag segítségével. Az egység munkájáról az El Alamein-i győzelem után Churchill is megemlékezett. Később Tobruk körzetében hasonlóképpen állítottunk fel repülőgépeket megtévesztésül, hogy a németek Görögország és Jugoszlávia felé irányuló invázióra számítsanak. Olaszországban ugyancsak hajtottunk végre hasonló álcázást s a cassinói áttörést nagyban segítette, hogy a németek azt hitték: az angol hadsereg az adriai parton akar előrenyomulni.” VARJAS LÁSZLÓ, BUDAPEST „Az év elején három számban ismertették a frankhamisítási per eseményeit, de maradt még kiegészítenivaló. A frankot nemcsak a magyar kormány hamisította, hanem előbb maguk a franciák. Az első világháború után kétféle frank volt, egy belföldi és egy külföldi, mindkettőt a franciák készítették, de nem váltották egyformán. Ilyen külföldi frankkal és hamisított márkával fizettek a franciák a Rajna-vidéken, amikor azt megszállták. A hamisító bankóprést a megszállt német területen állították fel, s amikor a németek oda bevonultak, megtalálták és lefoglalták a gépet. Ezen készült a magyar hamisítvány is. A franciák megsejtették ezt, ezért törekedtek a német szálak megszerzésére, hogy mindenképpen megtalálják a francia gépeket. Miután egy vallomásból megtudták, hogy a gépeket a Dunába süllyesztették, Duna-kotrást kívántak. A francia külügyminisztérium azonban úgy döntött, hogy nem kell erőltetni a dolgot, ne legyen az a látszat, hogy Franciaország újabb zavarokat akar előidézni Közép-Európában. Nem akarták megbuktatni a magyar kormányt. Windischgrätz herceg egyik vallomásában azt mondta: »Tessék a mi frankunk anyagát összeegyeztetni a Ruhr-vidéki hivatalos francia gyártással, mert ugyanaz«. Ezt a franciák részéről kapkodás, hivatalos és sürgős cáfolgatás követte.” GÁTI GYÖRGY, SZEKSZÁRD „Lapjuk 1986/17—18. számában »A királyné tanára« című cikk szerzője helyesen szól Fáik Miksa szerepéről. Nyelvtanilag valóban .Fáik Miksa tanította Erzsébet királynét a magyar nyelvre, de a magyar történelemre magyar nyelven Rónai Jácint bencés szerzetes oktatta, ő tanította Rudolf trónörököst is magyar történelemre és ő irányította Mária Valéria főhercegnő nevelését. Rónai Jácint 1848—49-ben tábori pap volt, majd emigrált, sajtó alá rendezte Széchenyi István Ein Blick című művét, nevelte a Kossuth-gyereekeket. Nem volt hajlandó kegyelmet kérni, a rend főapátja intézte el, hogy hazatérhetett. A királyi családban nevelői szerepet csak azzal a feltétellel vállalt, hogy szabadon, a meggyőződése szerint taníthat és erre az uralkodótól ígéretet kap. Rónai Jácint elsősorban természettudós volt, a magyar tudományos életben az első darwinista. Még emigrációban írta meg a Fajkeletkezésről és az Az élet története című könyvét. 1873 nyarán Ferenc József választott püspökké nevezte ki Rónai Jácintot, 1876-ban ő állt Deák Ferenc halottas ágyánál.” DR. RAJt’ZI ÁGNES, PÉCS Némi kiegészítést igényel a Magyarország 1986 17—18. számában megjelent »Vezérkari főnökök« című cikk, pontosabban annak illusztrációja. Három tábornok képét közlik, közülük azonban csak kettő — Werth Henrik és Szombathelyi Ferenc — volt a vezérkar főnöke, a harmadik kép Jány Gusztávot, a Donnál elvérzett 2. magyar hadsereg gyászos emlékparancsnokát ábrázolja. A háború idején működött vezérkari főnökök tablóján a harmadik hely Vörös János vezérezredest illette volna meg, ő volt Horthy Miklós kormányzósága idején az utolsó vezérkari főnök (majd az Ideiglenes Nemzeti Kormányban honvédelmi miniszter). A vezérkari főnökségnek és szerveinek a negyvenes években félelmetesen nagy hatalma volt, egy ideig Erdélyben és a Délvidéken is katonai közigazgatás volt érvényben. A Vkf defenzív osztálya és a vezérkari főnök különbírósága a gazdasági és politikai életnek úgyszólván minden területén be tudott avatkozni a visszacsatolt vidékeken. Számos összeütközésük volt az egész országban a polgári közigazgatással, s nemegyszer a belügyminiszterrel szemben is érvényesíteni tudták álláspontjukat. A vezérkar darázsfészkéhez még maga a kormányzó is óvakodott hozzányúlni. HARGITAI ISTVÁN, HATVAN „Lapjuk 1986/19. számában »Egy per különlegessége« címmel írtak Andrija Artukovicról. Ezzel kapcsolatban szeretném az alábbiakat elmondani. Artukovicot és pártját az olasz fasiszta OVRA egyik vezetője, dr. Ercole Luigi Conti is támogatta, de a ma is élő Andreas Zitselsberger is, aki egykor dr. Weber néven az Abwehr-Wehrmachtsarchiv vezetője volt Klagenfurtban. Sok adat van arról különböző archívumokban, hogy Zitselsberger és dr. Rudolf Druschke Gestapo-vezető támogatásával gyilkolták halomra Artukovic pribékjei a szerbeket, zsidókat, ellenállókat. Artukovicot és másokat is az úgynevezett Pápai segítség bizottsága segítette át a határokon.. A brit kormány már 1947. január 3-án azzal válaszolt a hivatalos jugoszláv kikérésre, hogy »Artukovicot és társait nem tudjuk kiadni, mert jelenleg a Vatikánvárosban találtak menedéket.« Néhány usztasa vezető még él, köztük dr. Ante Bonimach egykori miniszter.” VARGA GYŐZŐ PÉTER, GYŐR „Eddig úgy tudtuk, hogy a selyemfiú az olyan jóképű, energikus fiatalember, aki térítés ellenében unatkozó vagy hervatag, de gazdag hölgyeknek férfiúi szolgáltatásokat nyújt. Az olyan férfiakat pedig, akik térítés ellenében megkapható hölgyeket futtatnak — vagyis részükre »ügyfeleket« szereznek — striciknek vagy kerítőknek hívták. Iránban úgy látszik — ez másképp van. Legalábbis ez derül ki lapjuk 1986/19. számának Forró drót rovatából. De az is lehet, hogy túl forró volt a drót és a hírszerkesztő nem tudta figyelmesen átgondolni a halálra kövezésről szóló rémítő hírecskét.” KOVÁCS LAJOS, MISKOLC „Sok kongresszusról számoltak be lapjukban, hadd szaporítsam eggyel ezek számát: kongreszszusára készül a Kommunista Eszperantó Kollektíva. A két világháború között a III. Internacionáléval együtt alakult meg az IPE, a Proletár Eszperantista Internacionálé. Ennek szerepét veszi át most a KEK, amely június végén Ausztriában tartandó kongresszusára több magyar résztvevőt is meghívott. A szervezet újságot is ad ki, ez az egyetlen marxista-leninista eszperantista folyóirat. Az érdeklődőknek szívesen ad felvilágosítást eszperantóul F. Schick, Erzstrasse 11, A 8704 Leoben vagy Horváth Imre 9165 lakóháza, Fő út 36 magyarul.” DR. SZEMŐK BALÁZS, CEGLÉDBERCEL „Szeretném felhívni figyelmüket pontatlanságokra, amelyek az 1986 10. számban, a Svájcról szóló cikkben fordultak elő. Igaz, hogy Tajvan ma nem tagja az ENSZ-nek, de képviselte ott Kínát, mielőtt elismerték a Kínai Népköztársaság képviseleti jogát. Köztudott, hogy a Kínai Népköztársaság Tajvant Kína szerves részének tekinti, semmiképpen nem járulna hozzá, hogy önálló államként szerepeljen az ENSZ-ben. Liechtenstein valószínűleg azért nem ENSZ- tag, mert Svájc sem az. Ennek a miniállamnak külügyeit ugyanis Svájc intézi. Lehet, hogy ezen a helyzeten változtat majd az új, ifjú herceg, aki az uralkodói ügyeket intézi.” O. V., KOMÁROM Budapest 62., Pf. 634. 1396 Levelek történelemről „Mágusok”, hamis frankok Artukovic bűntársai 1941.: A 48-AS ZÁSZLÓK VISSZAADÁSA Diplomáciai kapcsolatot tartott fenn 31 MAGYARORSZÁG 1986 Z7