Magyarország, 1986. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-25 / 22. szám

N­agyrészt történelmi témájú cikkeinkhez kapcsolódnak az e héten közölt levelek. Régi eseményekről, személyekről írnak olvasóink. Elsőként azonban — mindettől eltérően — egy helyes­bítést közlünk. „A Magyarország 1986 15. szá­mában a »Forró drót­« hírei között említést tettek az új Ikarus—Ganz trolibuszról. Eszerint a BKV ál­tal a közeljövőben üzemeltetni kívánt járművek színe sárga-kék lesz. Ez nem felel­t meg a valóság­nak, vállalatunk nem szándékozik a trolibuszok megszokott szürke­piros színét megváltoztatni, és a specifikációs tárgyalásokon is ezt a színkombinációt kérte a gyártók­tól.” BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT, KISS JÓZSEF, A SAJTÓ, A PROPAGANDA ÉS A NEMZETKÖZI SZOLGÁLAT VEZETŐJE „Néhány kiegészítő megjegy­zést kívánok fűzni a lapjuk 1986/17—18. számában megjelent »Vezérkari főnökök« című könyv­­ismertetéshez. Itt az olvasható, hogy a Teleki-kormány küszö­bönálló háborúban az ország sem­legességének megőrzésére töreke­dett­, de a »fegyveres semleges­ség politikáját« Jugoszlávia meg­támadása végleg felszámolta. A valóság az, hogy amikor Olaszor­szág hadat üzent Franciaország­nak — 1940. június 10-én — Ma­gyarország »nem hadviselő« ál­lamnak nyilvánította magát. Nem volt tehát semleges állam, nem a fegyveres semlegesség politikáját követte Magyarország a második világháború el­ső időszakában. A nem hadviselő jellegből követke­zett, hogy Magyarország viszony­lag normális diplomáciai kapcso­latot tartott fenn a Szovjetunió­val, amely 1941 márciusában ün­nepélyesen adta vissza az 1848-as szabadságharc zászlóit, és részt vett 1941 májusában a Budapesti Nemzetközi Vásáron is. Viszont a magyar kormány 1940 novembe­rében csatlakozott a­­háromhatalmi egyezményhez, és 1941 áprilisában megtámadta Jugoszláviát. Ennek a felemás nem hadviselő jellegnek végérvényesen a Szovjetuniónak átadott hadüzenet vetett véget.” DR. BALOGH GYULA, BUDAPEST „Érdeklődéssel olvastam lapjuk 1986/17—18. számában a »Mágu­sok bandája« című írást. A cikk­ben szereplő hadműveletben ma­gam is részt vettem. 1942-ben mint önkéntes léptem be az angol had­seregbe és egyiptomi kiképzés után helyeztek­­a Burg el Arabnál állomásozó egységhez, amely a 8. hadosztály részét képezte. Angol tisztek vezetésével körülbelül 110, az akkori Palesztinából bevonult zsidóból állt a század, azt a bi­zonyos sivatagi mozgatást indiai katonák segítségével mi végeztük. A tankok és teherkocsik előállítá­sa a bázison történt fa és erre feszített gyutacsos anyag segítsé­gével. Az egység munkájáról az El Alamein-i győzelem után Chur­chill is megemlékezett. Később Tobruk körzetében hasonlóképpen állítottunk fel repülőgépeket­ meg­tévesztésül, hogy a németek Gö­rögország és Jugoszlávia felé irá­nyuló invázióra számítsanak. Olaszországban ugyancsak hajtot­tunk végre hasonló álcázást s a cassinói áttörést nagyban segítette, hogy a németek azt hitték: az an­gol hadsereg az adriai parton akar előrenyomulni.” VARJAS LÁSZLÓ, BUDAPEST „Az év elején három számban ismertették a frankhamisítási per eseményeit, de maradt még kiegé­­szítenivaló. A frankot nemcsak a magyar kormány hamisította, ha­nem előbb maguk a franciák. Az első világháború után kétféle frank volt, egy belföldi és egy külföldi, mindkettőt a franciák ké­szítették, de nem váltották egyfor­mán. Ilyen külföldi frankkal és hamisított márkával fizettek a franciák a Rajna-vidéken, amikor azt megszállták. A hamisító ban­kóprést a megszállt német terüle­ten állították fel, s amikor a né­metek oda bevonultak, megtalál­ták és lefoglalták a gépet. Ezen készült a magyar hamisítvány is. A franciák megsejtették ezt, ezért törekedtek a német szálak meg­szerzésére, hogy mindenképpen megtalálják a francia gépeket. Miután egy vallomásból megtud­ták, hogy a gépeket a Dunába süllyesztették, Duna-kotrást kíván­tak. A francia külügyminisztérium azonban úgy döntött, hogy nem kell erőltetni a dolgot, ne legyen az a látszat, hogy Franciaország újabb zavarokat akar előidézni Közép-Európában. Nem akarták megbuktatni a magyar kormányt. Windischgrätz herceg egyik vallo­másában azt mondta: »Tessék a mi frankunk anyagát összeegyez­tetni a Ruhr-vidéki hivatalos francia gyártással, mert ugyan­az«. Ezt a franciák részéről kap­kodás, hivatalos és sürgős cáfol­­­gatás követte.” GÁTI GYÖRGY, SZEKSZÁRD „Lapjuk 1986/17—18. számában »A királyné tanára« című cikk szerzője helyesen szól Fáik Miksa szerepéről. Nyelvtanilag valóban .Fáik Miksa tanította Erzsébet ki­rálynét a magyar nyelvre, de a magyar történelemre magyar nyel­ven Rónai Jácint bencés szerzetes oktatta, ő tanította Rudolf trón­örököst is magyar történelemre és ő irányította Mária Valéria főher­cegnő nevelését. Rónai Jácint 1848—49-ben tábori pap volt, majd emigrált, sajtó alá rendezte Szé­chenyi István Ein Blick című művét, nevelte a Kossuth-gyere­e­keket. Nem volt hajlandó kegyel­met kérni, a rend főapátja intéz­te el, hogy hazatérhetett. A kirá­lyi családban nevelői szerepet csak azzal a feltétellel vállalt, hogy szabadon, a meggyőződése szerint taníthat és erre az uralkodótól ígéretet kap. Rónai Jácint elsősor­ban természettudós volt, a magyar tudományos életben az első dar­­winista. Még emigrációban írta meg a Fajkeletkezésről és az Az élet története című könyvét. 1873 nyarán Ferenc József választott püspökké nevezte ki Rónai Jácin­tot, 1876-ban ő állt Deák Ferenc halottas ágyánál.” DR. RAJt’ZI ÁGNES, PÉCS Némi kiegészítést igényel a Magyarország 1986 17—18. számá­ban megjelent »Vezérkari főnö­kök« című cikk, pontosabban an­nak illusztrációja. Három tábor­nok képét közlik, közülük azon­ban csak kettő — Werth Henrik és Szombathelyi Ferenc — volt a vezérkar főnöke, a harmadik kép Jány Gusztávot, a Donnál elvér­zett 2. magyar hadsereg gyászos emlék­parancsnokát ábrázolja. A háború idején működött vezérkari főnökök tablóján a harmadik hely Vörös János vezérezredest illette volna meg, ő volt Horthy Miklós kormányzósága idején az utolsó vezérkari főnök (majd az Ideigle­nes Nemzeti Kormányban honvé­delmi miniszter). A vezérkari fő­nökségnek és szerveinek a negy­venes években félelmetesen nagy hatalma volt, egy ideig Erdélyben és a Délvidéken is katonai köz­­igazgatás volt érvényben. A Vkf defenzív osztálya és a vezérkari főnök különbírósága a gazdasági és politikai életnek úgyszólván minden területén be tudott avat­kozni a visszacsatolt vidékeken. Számos összeütközésük volt az egész országban a polgári köz­­igazgatással, s nemegyszer a bel­ügyminiszterrel szemben is érvé­nyesíteni tudták álláspontjukat. A vezérkar darázsfészkéhez még ma­ga a kormányzó is óvakodott hoz­zányúlni. HARGITAI ISTVÁN, HATVAN „Lapjuk 1986/19. számában »Egy per különlegessége« címmel írtak Andrija Artukovicról. Ez­zel kapcsolatban szeretném az alábbiakat elmondani. Artukovi­­cot és pártját az olasz fasiszta OVRA egyik vezetője, dr. Ercole Luigi Conti is támogatta, de a ma is élő Andreas Zitselsberger is, aki egykor dr. Weber néven az Abwehr-Wehrmachtsarchiv ve­zetője volt Klagenfurtban. Sok adat van arról különböző archí­vumokban, hogy Zitselsberger és dr. Rudolf Druschke Gestapo-ve­­zető támogatásával gyilkolták ha­lomra Artukovic pribékjei a szer­­beket, zsidókat, ellenállókat. Ar­­tukovicot és másokat is az úgy­nevezett Pápai segítség bizottsá­ga segítette át a határokon.. A brit kormány már 1947. január 3-án azzal válaszolt a hivatalos jugoszláv kikérésre, hogy »Artu­­kovicot és társait nem tudjuk ki­adni, mert jelenleg a Vatikán­­városban találtak menedéket.« Néhány usztasa vezető még él, köztük dr. Ante Bonimach­ egy­kori miniszter.” VARGA GYŐZŐ PÉTER, GYŐR „Eddig úgy tudtuk, hogy a se­lyemfiú az olyan jóképű, ener­gikus fiatalember, aki térítés el­lenében unatkozó vagy hervatag, de gazdag hölgyeknek férfiúi szol­gáltatásokat nyújt. Az olyan fér­fiakat pedig, akik térítés ellené­ben megkapható hölgyeket futtat­nak — vagyis részükre »ügyfe­leket« szereznek — striciknek vagy kerítőknek hívták. Iránban­­ úgy látszik — ez másképp van. Legalábbis ez derül ki lapjuk 1986/19. számának Forró drót ro­vatából. De az is lehet, hogy túl forró volt a drót és a hírszer­kesztő nem tudta figyelmesen át­gondolni a halálra kövezésről szóló rémítő hírecskét.” KOVÁCS LAJOS, MISKOLC „Sok kongresszusról számoltak be lapjukban, hadd szaporítsam eggyel ezek számát: kongresz­­szusára készül a Kommunista Eszperantó Kollektíva. A két vi­lágháború között a III. Interna­­cionáléval együtt alakult meg az IPE, a Proletár Eszperantista In­­ternacionálé. Ennek szerepét ve­szi át most a KEK, amely jú­nius végén Ausztriában tartandó kongresszusára több magyar résztvevőt is meghívott. A szer­vezet újságot is ad ki, ez az egyetlen marxista-leninista esz­­perantista folyóirat. Az érdeklő­dőknek szívesen ad felvilágosítást eszperantóul F. Schick, Erzstrasse 11, A­ 8704 Leoben vagy Hor­váth Imre 9165 lakóháza, Fő út 36 magyarul.” DR. SZEMŐK BALÁZS, CEGLÉDBERCEL „Szeretném felhívni figyelmüket pontatlanságokra, amelyek az 1986 10. számban, a Svájcról szóló cikk­ben fordultak elő. Igaz, hogy Taj­van ma nem tagja az ENSZ-nek, de képviselte ott Kínát, mielőtt elismerték a Kínai Népköztársa­ság képviseleti jogát. Köztudott, hogy a Kínai Népköztársaság Taj­vant Kína szerves részének te­kinti, semmiképpen nem járulna hozzá, hogy önálló államként sze­repeljen az ENSZ-ben. Liechtens­tein valószínűleg azért nem ENSZ- tag, mert Svájc sem az. Ennek a miniállamnak külügyeit ugyanis Svájc intézi. Lehet, hogy ezen a helyzeten változtat majd az új, ifjú herceg, aki az uralkodói ügye­ket intézi.” O. V., KOMÁROM Budapest 62., Pf. 634. 1396 Levelek történelemről „Mágusok”, hamis frankok Artukovic bűntársai 1941.: A 48-AS ZÁSZLÓK VISSZAADÁSA Diplomáciai kapcsolatot tartott fenn 31 MAGYARORSZÁG 1986 Z7

Next