Magyarország, 1986. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-17 / 33. szám

R­égi szokásunkhoz visszatérve ezen a héten különböző, egykor ismert és mára ál­talában elfeledett személyekről, il­letve hozzájuk kapcsolódó esemé­nyekről írott levelekből adunk egy oldalnyit. ,y Még az év elején foglalkozott egyik cikkük egy német kiadvány alapján a szervátültetési technika fejlődésével. Az ott közölt táblá­zatból kitűnik, hogy az első szerv­­átültetést Emerich Ullmann vé­gezte. Tény, hogy ő ültetett át elő­ször sikeresen vesét kutyába 1902. június 17-én a bécsi egyetemen. Ezért is tartották a szervátülte­téssel foglalkozók első világkonfe­renciáját Ausztriában (1974-ben Salzburgban), és ebből az alka­lomból az osztrák állam Ullmann emlékérmet bocsátott ki. Kevesen tudják — pedig pécsi kutatók saj­tóban is közölték —, hogy Eme­rich Ullmann nem más, mint a Pécsett 1861-ben született Ullmann Imre. Édesapja is jónevű orvos volt. A pécsi ciszterciták gimná­ziumában érettségizett 1878-ban Ullmann Imre. (Érdekes, hogy éppen az úgynevezett reál-tár­gyakból — elégségesen.) Ezután a bécsi egyetem orvosi karára irat­kozott be, diplomája megszer­zése után ott maradt tanársegéd­ként. Bécsben orvosi rendelőt nyi­tott, ott rendelt 1937-ben bekövet­kezett haláláig. Bár 1920-ban osztrák állampolgár lett, de a­ vi­lág első szervátültetését magyar állampolgárként, magyar tudós­ként végezte el.” DR. RAJCZI ÁGNES, PÉCS „A közelmúltban — igaz, csak egyes emigránsok — ünnepelték báró Brandenstein Béla filozófus születésének 85. évfordulóját. Fia­talon lett professzor a budapesti bölcsészkaron. Nem tudom meg­ítélni, hogy tudományos teljesít­ménye vagy bárói rangja alapján nevezték ki egyetemi tanárrá alig túl a harmincadik évén. Itthon írt művei közül valószínűleg ő maga is Művészetfilozófia című írását tartotta a legjelentősebbnek. Érde­kes és szellemes műelemzések, mű­fajelemzések olvashatók benne, de a művészetet lélektani alapra raj­zolt, nagyon elhatárolt és leegy­szerűsített kategóriákban tárgyal­ta. Szűk koncepciójába csak az irodalom, a zene és a képzőművé­szet fért bele, a tánccal, a szín­játszással, a filmmel nem tudott mit kezdeni. Érdemes összehason­lítani könyvét Sík Sándor ragyo­góan megírt Esztétikájával. Meg­lepő, hogy Sík, a szerzetes, meny­nyivel világiasabb, nyitottabb és modernebb, mint a laikus Bran­­denstein. Utóbbi könyveiből politi­kai állásfoglalást aligha lehet ki­olvasni. Nincs bennük nyoma sem a szélsőjobboldal iránti rokon­­szenvnek, ezért döbbentette meg minden ismerőjét, hogy 1944 őszén ő volt az egyetlen bölcsész pro­fesszor, aki hajlandó volt feles­küdni Szálasira. Ugyancsak egye­dül ő ment a nyilasokkal Nyu­gatra és ott is maradt. Odakint eleinte rosszul ment a sora, ké­sőbb állást kapott valamelyik ke­vésbé ismert német egyetemen. Nyelvi nehézségei nem lehettek, mert jobban tudott németül, mint magyarul.” BAN ERVIN, BUDAPEST ,,Kiemelkedő tudós kutató volt a múlt században dr. Thanhoffer Lajos orvos-biológus. Már egyete­mi hallgató korában több pálya­díjat nyert, doktorrá avatása után pedig Balassa és Jendrassik pro­fesszorok mellett dolgozott. Hu­szonkilenc éves korában az Állat­orvosi Tanintézetben (a mai Ál­latorvosi Egyetem elődje) nyilvá­nos rendes tanárrá, a tudomány­­egyetem orvosi karán pedig a szö­vettan magántanárává habilitálták. Az ő javaslatára lett az állatorvosi oktatás hivatalos nyelve a ma­gyar. A mikroszkóp kezelésének és a mikrotechnikának nemzetkö­zileg elismert szaktekintélye volt, munkássága nyomán készült el az első magyar mikroszkóp szak­könyv 1880-ban. Ezzel megelőzte a hasonló tárgykörű német, angol és francia szakmunkákat. 1909-ben halt meg, sírja a Kerepesi teme­tőben van. Remélhető, hogy az év­fordulóra a sírt rendbehozatják.” BOKÁS BÁTOR, BUDAPEST „Lapjuk 1986/127. számában, az »Ítélet Hágában« című cikkben tévesen írták, hogy »magyar tagja még nem volt a nemzetközi bíró­ságnak«. A Tolnai Világlexikon­ban ez olvasható: »Zoltán Béla csepei jogtudós, politikus, szül. 1865. Budapesten, 1888-tól bíró, 1900: az egyiptomi nemzetközi ve­gyesbíróság bírája, 1904: az ale­xandriai elsőfokú nemzetközi ve­gyestörvényszék elnöke, 1914: m. kir. kúriai bíró, majd igazságügy­miniszter és az angol—magyar ve­gyes döntőbíróság tagja volt. Ma­gyar tagja volt számos más nem­zettel való vegyes döntőbíróság­nak is.­ Zoltán Béla felsőházi tag volt és örökös tagja Pest—Pilis— Solt—Kiskun vármegye törvényha­tósági bizottságának. 1929-ben halt meg, a Kerepesi temetőben, mű­emlékké nyilvánított családi sír­boltban nyugszik.” DR. ZOLTÁN GYÖRGY, MISKOLC „Szeretném kiegészíteni Rát Mátyásnak az 1986/30. számban megjelent levelét. Szerinte Hevesy Pál háború alatti londoni tartóz­kodásából »negyven év lett«. Való­jában a Monarchia ma már matu­zsálemi korú diplomatája a hetve­nes években egy tiroli városká­ban, Kitzbühelben élt, és ott írta emlékezéseit. Hosszú szolgálata idején közelről ismerte meg nagy­hatalmak és kis országok politiká­ját, a Népszövetségben pedig ta­pasztalhatta a wilsoni elképzelések kudarcát. A K.u.K. mentalitást év­tizedek múltán is megőrizte, szá­mára Ferenc József maradt az ideális uralkodó. Mindemellett visszaemlékezéseiben és interjúi­ban egyedülálló háttérismerettel idézte fel régi idők eseményeit.” VARGA LAJOS, GYŐR „Némi nosztalgiával olvastam a Magyarország 1986/30. számában a »Moly-irtás« című írói portrét szeretném kiegészíteni olyan adat­tal, amiről kevesen tudnak. A har­mincas-negyvenes években a Rádió Újságban hétről hétre két oldalon jelent meg az Elhangzott... ro­vat. A rovat vezetője hétfőtől va­sárnapig figyelemmel kísérte a rá­dió műsorát és egy-egy napról ki­válogatott öt—nyolc felolvasást, ri­portot, zenei műsort, színdarab­­bemutatót, amelyekről elmondta bátor hangú bírálatát. Ezt »A 13- as számú fejhallgató« névvel szig­nálta egészen 1944 áprilisáig. Hu­szonéves fejjel három rádióelő­adást tartottam akkoriban, mind­háromról bátorító hangon irt, és amikor a Rádió Újság szerkesztő­ségében meg akartam köszönni a kritikákat, megtudtam, hogy »A 13-as számú fejhallgató« — Moly Tamás.” PAPP REZSŐ, VÁC „Somodi Ferenc pécsi olvasójuk kérdezte az 1986/24. szám levele­zési rovatában, hogy mi lett a Hentz-szobor sorsa. Nos, 1919. no­vember 16-án, mint a hűvösvölgyi katonai főreál­iskola hallgatóját a negyedévesek leparancsoltak az épület elé, hogy semmisítsük meg a még akkor is ott éktelenkedő Hentzi-emlékmű maradványait, ők mondták el, hogy Hentzi osztrák tábornok 1848-ban mint Pétervá­­rad katonai parancsnoka feleskü­dött a Batthyány-kormánynak, ugyanaz év végén árulást követett el, amiért a Honvédelmi Bizott­mány leváltotta és fogságba vetet­te. 1849 januárjában Windisch­­grätz csapatai kiszabadították és a császáriak Budavár parancsnoká­vá tették. 1849-ben Buda várát vé­delmezte Görgey csapatai ellen és megtorlásul a védtelen Pestet is bombáztatta. Az ostrom végén ha­lálos sebet kapott. Az 1852-ben a budai Szent György téren felállí­tott szobrát a közvélemény nyo­mására 1889-ben áthelyezték a hű­vösvölgyi nevelőintézet kertjébe, ahol az 1918-as őszirózsás forrada­lom lelkes hívei a szobrot ledön­­tötték és szétszedték. Mindezt ak­kor mondták el a negyedévesek, s az ismertetés után hozzáfogtunk a szobormaradványok eltakarításá­hoz.” KISS SÁNDOR, BUDAPEST „Lapjuk 1986/28. számának egyik cikke foglalkozott a Kecske­méti Konzervgyárral és annak ala­pításával. A gyökerek azonosak a Szegedi Konzervgyáréval. Szeged vezetői már a harmincas években gondoltak konzervgyár létesítésére. Később tárgyaltak a Weiss Manf­­réd Acél- és Fémművek Rt. veze­tőivel és ennek eredményeként ala­pították meg 1940. július 10-én az Első Kecskeméti Konzervgyár sze­gedi filiáléját a villamosvasút kül­ső telepén és a téglagyári gödrö­ket is magában foglaló területen. A következő évben hozták létre a főzelékfeldolgozó vonalat, négyre emelték a zöldségszárítók számát és szeszfőzdét létesítettek. 1942- ben építették az első ezertonnás raktárat és a víztornyot, majd a következő évben kezdték el a pri­tamin paprika feldolgozását. A gyárat 1947-ben Patzauer Dezső vette bérbe, ő kezdte el a híres szegedi Anna ásványvíz palacko­zását. (Saját lányáról nevezte el.) Ugyancsak ekkor kezdték meg a dobozos konzervgyártást. Az 1948- as államosítás után, főleg Zacher Zoltán főmérnöknek köszönhetően fejlődtek a technikai és termelé­si körülmények.” DR. BÁTYÁS JENŐ, SZEGED „Levelezési rovatukban olvas­tam, hogy új könyv jelent meg Ráby Mátyásról. Jókai-sorozatom­ban megvan a Rab Ráby is, amit a múltban többször is elolvastam. Ott Ráby úgy szerepel, mint igen jellemes és jóakaratú ember, aki az elnyomott és megzsarolt szent­endrei polgárokon akart segíteni, de ehhez a meg nem koronázott II. József által adott hatalmat akarta igénybe venni. A várme­gye urai azonban II. József ren­delkezéseit — bármilyen üdvösek voltak is — a végtelenségig szabo­tálták. Ennek lett áldozata Ráby Mátyás, aki végül is börtönbe ke­rült. Jókai árnyékát sem mutatja Ráby legcsekélyebb jellemtelensé­­gének sem. Kíváncsi vagyok, hogy az író milyen források alapján dolgozott. Szentendrén utca is vi­seli Ráby Mátyás nevét, amiből arra lehet következtetni, hogy az ottani lakosoknak kedvező emlé­keik vannak róla.” KARDOS ISTVÁN, NYÍRBOGÁT „Egyik olvasójuk kifogásolja az 1986/27. számban, hogy Tótisz András angol írói álnevet hasz­nál, és ezzel félrevezeti a magyar krimiszerető közönséget. Ezt a »bűnt« én nem tartom olyan sú­lyosnak. Sajnos, mi magyarok régóta szenvedünk krónikus ang­lomániában: a shoe cream bizo­nyára jobb a cipőpasztánál és a tooth paste is jobban fényesíti a fogat, mint a fogkrém. Ez foko­zottan érvényes a bűnügyi iro­dalomra. A klasszikus krimi ha­zája Anglia, s a szörnyű bűncse­lekmények — a krimikben­ — ott történnek és nem mifelénk. Csu­pán néhány név a háború előtti Pengős Regények sorozatból: Spencer Walls eredeti neve Havas Zsigmond, Joel Crass mögött Nagy József rejtőzik, E. Rodriguez p­edig Barsi Ödön. Talán nem is kellene említeni a felejthetetlen P. Howardot, akiről köztudott, hogy Rejtő Jenővel volt azonos, vagy az újabb időkből E. J. Gha­­ront, akinek becsületes neve Ré­vész Gy. István volt. A sort még hosszan lehetne folytatni. Hazánk­ban nincs­­krimidömping, nagyon nehéz betörni az élvonalba. A szerény méretű hazai bűnügyi re­génykiadás jelentős részét elfog­lalják a valóban márkás külföldi írók. Mi marad nekünk?” FRED PARKER, AZAZ DR. JANNY GÉZA, SZENTGOTTHARD Budapest 62., Pf. 634.1396 Régiekről röviden Egy magyar nemzetközi bíró A Hentzi-szobor végpercei ULLMANN PORTRÉJA ÉS ALÁÍRÁSA Magyar állampolgárként

Next