Magyarország, 1989. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-19 / 20. szám
Mintha nem lenne elég egy napra a kormány lemondása, rögtön utána egy kényes nemzetközi tárgyalás, a Beatrix királynőtől távozó Ruud Lubbers holland miniszterelnök kocsijába hirtelen beugrott egy férfi zsebében késsel. A biztonsági őrök ártalmatlanná tették a hívatlan vendéget és elmegyógyászati kivizsgálásra küldték, Lubbers pedig folytatta útját Bonnba. Az ilyesfajta vagy súlyosabb kalandok rendszerint csak erősítették a holland kormányfő népszerűségét. 1987-ben például gyújtóbombát hajítottak rotterdami lakásának szalonjába, ő azonban gyorsan visszadobta az ablakon és a hollandok őszinte elismeréssel fogadták a hidegvérű és hatásos megoldást. Ezúttal is feltehető, hogy a késes embernél veszélyesebbnek tekinti az 50. születésnapját már ügyvivő miniszterelnökként ünneplő Lubbers azt a tőrdöfést, amelyet politikai fegyverekkel követett el ellene Voorhoeven, a liberális képviselőcsoport elnöke. A koalíciós kormányban részt vevő öt liberális miniszter ugyanis már egyetértett a nemzeti környezetvédelmi terv, a National Milieuplan finanszírozásával kapcsolatban kidolgozott kompromisszum tekintetében, amikor Voorhoeven nemet mondott. A következmény: hét évi békés (és kevésbé békés) együttműködés után felbomlott a kereszténydemokraták (CDA) és a liberálisok (VVD) amúgy igen eredményes koalíciója és Beatrix királynő az esedékes időpontnál 8 nappal előbbre, szeptember 6-ra kiírta az új parlamenti választásokat. A konkrét ok — külső szemlélő számára, de valószínűleg a holland polgár sincs ezzel másként — jelentéktelennek tűnik. Ruud Lubbers, a liberálisokkal együtt nagyszabású környezetvédelmi programot dolgozott ki, azzal a meghirdetett ambiciózus céllal, hogy 2010-re a jelenlegihez képest 70 százalékkal csökkentsék a levegőszennyeződést és mintegy 30 százalékkal az energiafogyasztást. A koalíció a célokban egyetértett. A tervet kidolgozó környezetvédelmi miniszter történetesen a VVD tagja, mi több, ez a program a természetszerető, s azzal kemény, mindennapos harcot vívó Hollandiában igen népszerű, ezért a kormány és az ellenzék elvi támogatását egyaránt bírja. Ki ne lenne tudatában a hatalmas vegyiparral rendelkező országban a folyók, a levegő szennyeződésének, az abból eredő veszélyeknek? Csak hát a környezetvédelem nem olcsó, az első szakaszban, 1990 és 1994 között 7,3 milliárd holland guldent (1 dollár ± 2,13 gulden) kellene e célra költeni. A koalíció felbomlásához a finanszírozás részletei körülivita elmérgesedése vezetett. A Lubberskormány részben költségvetési megtakarításokkal, így a védelmi kiadások egy százalékos csökkentésével, részben pedig az adók növelésével kívánta előteremteni a szükséges összeget, ami ugyan jelentős, ám a holland gazdaság méreteihez képest viszonylag szerény (egyetlen esztendő külkereskedelmi többlete nagyobb volt az elmúlt, gazdaságilag igen kedvező években). A liberálisok atlanti filozófiájával a katonai kiadások lefaragása sem nagyon fért össze, de nyíltan csak az autósok megadóztatásával szálltak szembe. Voorhoeven felülbírálta saját minisztereit, bizonytalansági indítványt nyújtott be a parlamentben, mivel az eredményhez nem fért kétség. (A hét év óta ellenzékbe szorított szociáldemokraták keresve sem kaphattak volna jobb alkalmat a kabinet leszavazására.) Lubbers már a voksolás előtt bejelentette kormányának lemondását. Mindemellett az ok nem mindig ok, az okozat nem mindig okozat. A keresztény liberális koalíció hét esztendő alatt ennél jóval hevesebb viharokat is sikeresen átvészelt — elegendő a manőverező robotrepülőgépek hollandiai telepítése körüli vitákra utalni. (Ruud Lubbers minden politikai tehetségére szükség volt, hogy az országban kialakult igen erős tiltakozó mozgalommal dacolva, ugyanakkor folytonosan időt nyerve, haladékokat kiharcolva, végül addig az időpontig tolja el a tényleges telepítést, amikor küszöbön állt a szovjet—amerikai INF-szerződés megkötése e fegyverzet teljes megsemmisítéséről. Rubbers hű NATO-szövetségesként, ám a hollandiai tiltakozás erejét pontosan érzékelve járt el, s ebben a kérdésben teljes mértékben maga mögött érezhette a koalíció liberális tagjait. Ez az összetartó tényező azonban éppenséggel megszűnt a közepes hatótávolságú rakétákról szóló szerződés megkötésével. Azóta a hágai diplomácia a NATO-n belüli kompromisszum keresésével tűnik ki. Ha nem is áll egyértelműen Bonn oldalára, az úgynevezett modernizálási vitában, Washington sem sorolhatja a taktikai atomfegyverzet egyértelmű korszerűsítését sürgető, és a Szovjetunióban e kérdésben folytatandó tárgyalásokat elutasítandó álláspontjának eltökélt hívei közé. A védelmi kiadások csökkentését lehetségesnek minősítve Ruud Lubbers levonta a nemzetközi helyzet változásából országára érvényes következtetéseket, s ez kiélezte a koalíción belüli feszültséget , viszont hidat teremthetett a szociáldemokrata ellenzék felé. A koalíciós partnerek azonban nemcsak ebben reagálnak eltérő módon a változó helyzetre: gazdasági filozófiájuk ellentéteire is fény derült. Ezek nem kerültek felszínre, amikor az 1959-ben feltárt földgázvagyon hozta könnyelmű költekezés után a szénhidrogének árának csökkentésével előállt helyzetre reagálva, 1982-ben a Lubbers-kormány megkezdte a maga gazdasági fogyókúráját. Ekkor Hollandia nehéz helyzetben volt, mint az egyik legfejlettebb szociális törvénykezéssel rendelkező tőkés ország, sokat vesztett versenyképességéből, vállalatainak fele veszteséggel zárt, a termelés stagnált, a külkereskedelem deficitessé vált, a költségvetési hiány rekord nagyságú volt. Lubbers kemény jövedelemszabályozása nyomán a holland ipar ismét versenyképessé vált, az export fellendült, az infláció eltűnt. A költségvetési hiány arányát a nemzeti jövedelemben több mint 10 százalékról 8 százalék alá szorította a kormány, viszont a munkanélküliek korábbi 5,5 százalékos aránya csaknem háromszorosára nőtt. Az ilyen gazdaságpolitika nem szokott egyértelműen népszerű lenni, de a koalíció az 1986-os választásokon is diadalmaskodott. Ekkor Lubbers megvalósíthatta tervének azt a részét, mely különösen a liberálisok szívéhez állt közel az adók csökkentését. A harmadik mandátumra várt volna a környezetvédelem nagy terve — ami azonban mindenképpen szükségessé tette volna a liberális gazdaságfilozófia bizonyos csorbítását. Úgy tűnt, hogy ehhez a VVD nem volt igazán jó partner, alighanem már a következő választásokra sandítva szállt szembe oly határozottan az autósok megadóztatásával. De a kompromisszum művészetéről ismert Lubbers hajthatatlansága mögött s ez áll a megfigyelők szerint. A környezetvédelem elvégre megvalósítható más partnerekkel is, a rendszer matematikája úgy is kizárja, hogy egy párt egyedül tegyen szert abszolút többségre. BARACS DÉNES Hollandia Késői gyújtóbomba A liberálisok „tőrdöfése” Vita a környezetvédelemről RUUD LUBBERS Őszinte elismeréssel fogadták Bangladesben aszály pusztít. A szakértők szerint a termés fele már odavan. A mohamedán papság esőért imádkozik, csatlakozott imájukhoz az ország elnöke, Hussein Muhammad Ershad is. (AFP) A franciaországi Belfort közelében Vézelois község minden lakója egy villa kertjében tolongott a minap, látni akarván a nem mindennapi jelenetet: a villa úszómedencéjében hat fiatal bika lubickolt. A hat egyenként hatmázsás jószág valahogy kiszökött egy istállóból s kalandozás közben bejutott a villa kertjébe... A medencéből daru segítségével emelték ki őket. (Associated Press) ■ Július elsejére tűzték ki az esküvőt: a 26 esztendős kanadai Kymberly Conradnak ekkor esküszik örök hűséget Hugh Hefner, a Playboy alapítója. „Playboy” a neve a Los Angeles-i villának is, ahol a lakodalom lezajlik majd. Az ara testének szépségét a Playboy olvasói világszerte megismerhették, ő volt az 1989-es „Playmate”. (Le Soir) ■ Bostoni orvosok új lézerégetéses eljárást találtak fel a tetoválás eltüntetésére. Eddig is próbálkoztak már sokan lézerrel az eredmény általában az volt, hogy a bőrt is leégették... (US Today) ■ Meghalt Christine Jorgensen, illetve a születésekor kapott néven George Jorgensen. 1952-ben azzal lepte meg a világot, hogy 26 esztendős férfiból nővé operáltatta magát. A Koppenhágában végzett műtét jól sikerült: az addigi amerikai katona szép szőke nő formájában hagyta el a kórházat. Ezután éjszakai lokálokban lépett fel és tévék showműsoraiban mutogatta magát. A kaliforniai San Clemente kórházában már nem tudták kikezelni a rákból, 62 éves korában végzett vele a kór. (International Herald Tribune) HifiHALOM ■ János Károly spanyol király a minap az olaszországi Garda tavon viharba került, amikor 200 ezer dollár értékű új vitorlását kipróbálta. A nyáron a görög vizeken megrendezendő vitorlás világbajnokságon indulni kíván a Brichonnal a spanyol uralkodó. Tizenegy tagú legénységgel szálltak vízre a tavon, jóllehet az időjárási előrejelzés vihart ígért, ami ki is tört. Szerencsére a mentőszolgálat egyhamar kimentette a királyt és sporttársait. (Corriere della Sera) B Borbotrány pattant ki Párizsban a hamis bordeaux-i körül: három nagykereskedő közönséges bergérac-i bort palackozott Pomerol és Médoc címkékkel. Az elegáns párizsi éttermek közönsége sokáig nem vette észre a csalást. (Figaro) A PanAm egy jumbója hajszál híján összeütközött a brit légtérben egy Fokker F—28-assal. A Boeing Amerikába tartott, a Fokker pedig Belfastból Amszterdamba. A két gépen összesen 343-an tartózkodtak. A majdnem szerencsétlenséget a brit légierő észlelte, annak bizalmas jelentéséből most szivárgott ki egy és más. (Scotland on Sunday) ■ Hermann Scheer nyugatnémet „zöld” Bundestag-képviselő nemcsak szónokol a környezetvédelemről: olyan gépkocsit barkácsolt, amely napenergiával működik. Száz kilométeren magyar pénzben körülbelül 18 forintba kerül az „üzemanyaga”. (dpa) B Diana Ross, a 44 esztendős soulénekesnő megtiltotta 17 éves lányának, Rhondának, hogy egy Los Angeles-i ajánlatot elfogadva maga is elinduljon az énekesi pályán „A showüzlet kíméletlen és kegyetlen valami”— szólt az anyai tilalom magyarázata. (Sun)