Magyarország, 1989. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-18 / 33. szám

Csehszlovákia vm. 21.­ Néhány mondat Huszonegy éve annak, hogy öt VSZ-tagállam tankjai véget vetet­tek az Alexander Dubcek nevével fémjelzett Prágai tavasznak. A Brezsnyev-doktrína e szomorú gyakorlati megvalósulása hosszú időre lefékezte a reformtörekvése­ket Közép-Kelet-Európában. A hatalomból kiszorított, és so­káig hallgatásra ítélt, Alexander Dubcek az évforduló előtt néhány héttel drámai hangú levélben fi­gyelmeztette az ország irányítóit, az őt megtagadó egykori kollégá­kat, változtassanak eddigi politi­­y­kájukon, kezdjenek tárgyalásokat az ellenzékkel és rehabilitálják azt a félmillió párttagot, akiket a Prá­gai tavasz erőszakos elfojtását kö­vetően zártak ki a pártból, külön­ben előbb vagy utóbb­­ távozni kényszerülnek. „A társadalom a reménytelenség karmaiban resz­ket” — írta kilencoldalas levelé­ben Dubcek, pontról-pontra kimu­tatva az 1968-as csehszlovákiai és a mostani szovjet reformprogram hasonlóságait és összefüggéseit. Az egykori csehszlovák első titkár, akinek a prágai hatóságok nem adtak kiutazási engedélyt, hogy részt vehessen a szovjet pereszt­rojkával foglalkozó spanyolországi nemzetközi tanácskozáson, a mad­ridi megbeszélés résztvevőihez in­tézett másik levelében azt is han­goztatta, a húsz évvel ezelőtti csehszlovák reformnemzedék poli­tikáját még most is reális, életké­pes alternatívának tekinti az új, erőszakmentes szocialista moz­galom útján. Dubcek arra figyel­meztetett, nem szabad türelmet­lennek és elhamarkodottnak len­ni a szovjetunióbeli mélyreható átalakulások megítélésében, s a nyugati országokra nagy felelősség hárul, mennyiben lesz sikeres „a szovjetunióbeli bonyolult és fáj­dalmas folyamat”. Tízezer aláíró A lengyel ellenzékiek prágai lá­togatásakor vele készített interjú­ban Dubcek hangoztatta: a cseh­szlovák kormány és a párt ugyan határozatokat fogadott el a re­formról, de ez csak a felszín, mert a szavak és a tettek között nincs igazi összhang. A politikus sokak véleményét fogalmazta meg, ami­­kor kijelentette: Csehszlovákiában addig nem kezdődik meg az át­alakulás, amíg hivatalosan el nem ismerik, hogy az öt VSZ-­tagor­­szág 1968-ban erőszakkal változ­tatta meg Csehszlovákia politikai kurzusát, a társadalmi élet min­den területéről eltávolítva a refor­mereket. A Prágai tavasz egykori veze­tőjével azonos véleményt hirdet a csehszlovákiai ellenzék is. Június végén Néhány mondat címmel fel­hívást intéztek a csehszlovák ve­zetőkhöz, azt írva: 1989 első hó­napjai ismét megmutatták, hogy a jelenlegi politikusok, mégha na­gyon gyakran használják is az „átalakítás” és „demokratizálás” fogalmakat, valójában szembenáll­­nak mindazzal, ami hozzájárul a demokrácia megteremtéséhez, vagy annak elveire hivatkozik. Az im­már egy éve ismétlődő tömegde­monstrációkra utalva a petíció szerzői arra figyelmeztettek: mind többen vannak azok, akik nyilvá­nosan hangot adnak a változás iránti óhajuknak. A társadalom di­namikája így ütközik a hatalom bénultságával, a feszültség nö­vekszik, felidézve a nyílt válság veszélyét — olvasható a felhívás­ban. Az aláírók szerint a hatalom birtokosainak meg kellene érte­niük, hogy eljött az idő a rend­szer igazi, és mélyreható, megvál­toztatására és ez csak a szabad, demokratikus vita légkörében valósítható meg. Az ellenzék egye­bek között azt követeli: Csehszlo­vákiában végre kezdődjön szabad vita az 1950-es évekről (ami ott mindmáig tabu, sőt a sajtó nem­egyszer védelmébe veszi a sztálini korszakot és magát a sztáliniz­must), a Prágai tavaszról, a VSZ- tagállamok beavatkozásáról és az azt követő úgynevezett normalizá­lásról. „Felszólítjuk a kormányt, hogy a dokumentumot ne tekint­se, szokásához híven, felforgató nézeteknek. Ez végzetes csapást mérne reményünkre, hogy létrejö­het az igazi párbeszéd, amely az egyetlen lehetséges kiút Csehszlo­vákia mai zsákutcájából” — ezek­kel a mondatokkal zárul a felhí­vás, amelyet június végi közzété­tele óta több mint tízezren írtak alá Csehszlovákiában, köztük olyan világhírű személyiségek, mint Jiri Menzel Oscar-díjas film­rendező, Vaclav Havel drámaíró, a Charta 77 ellenzéki csoport neves vezéregyénisége, Hana Zagorova popénekesnő, Boleslav Polivka szí­nész, Jaroslav Skala pszichiáter, Cesimir Cisar, a cseh parlament egykori elnöke, Dubcek volt mun­katársa, értelmiségiek, papok, tu­dósok és munkások. Árulónak nevezik A csehszlovák hivatalos vezetés elzárkózott az ellenzék által fel­ajánlott dialógustól. A Rudé Prá­­vo, a pozsonyi Pravda és az Új Szó pedig már az első kommentá­rokban a szocialista állammal és társadalmi rendszerrel szembeni konfrontációra irányuló felhívás­nak minősítette a dokumentumot, azt állítva, a petíció nem keveseb­bet követel, minthogy ismerjék el a Charta 77-et és híveit, tegyék lehetővé „szabad felforgató tevé­kenységét, az egységes szakszer­vezetek és a többi társadalmi szer­vezet szétverését, a korlátozatlan magánvállalkozásokhoz való vis­szatérést”. A felhívás „a szocia­lizmus kiárusítására” irányul és mögötte a Szabad Európa, az Amerika Hangja rádióadók és más amerikai intézmények állnak — volt olvasható a három lap közös kommentárjában. Külön ülésen foglalkozott az üggyel a CSKP KB elnöksége és megbélyegezte a dokumentumot. A Rudé Právo folyamatosan publikálja olvasók, pártszervezetek, dolgozói kollektí­vák, intézmények elítélő leveleit. Ezek visszatérő eleme, hogy az el­lenzék a csehszlovákiai átalakítás és demokratizálás folyamatát akarja megzavarni, alá akarja ás­ni a szocialista állam stabilitását, éket igyekszik verni a nemzetek és a nemzetiségek közé, nyugta­lanságot, káoszt és felfordulást, anarchiát szándékozik teremteni, végső célja a szocializmus felszá­molása. A szlovákiai őrsújfalusi pártszervezet tagjai például egye­nesen „erkölcstelen árulóknak” nevezték a petíció aláíróit. A csehszlovák pártvezetés csú­csán Milos Jakes, a CSKP KB fő­titkára személyesen adta meg a követendő hangot, azt bizonygat­va, nincs szükség holmi nyomás­­gyakorló csoportok szervezésére, elég demokrácia van Csehszlová­kiában ahhoz, hogy mindenkit meghallgassanak. (A prágai kor­mányzatot különösen érzékenyen érintette a lengyel Szolidaritás képviselőinek demonstratív cseh­szlovákiai látogatása, tárgyalásaik az ellenzéki csoportok képviselői­vel, a nekik megígért támogatás, a nyilatkozat, amelyben elítélték a VSZ-tagállamok 1968-as katonai beavatkozását. A Rudé Právo éles hangon bírálta a Szolidaritást és egyfajta szövetségre lépve a Try­­buna Luduval, együtt ítélte el a lengyel parlament Szolidaritás­képviselőinek a magatartását.­ A legfelsőbb pártvezetés tagjai­nak az ellenzékét ostorozó fellé­pései közül az egyik legfigyelem­reméltóbb és legkeményebb Mi­roslav Stepane, a prágai pártbi­zottság vezető titkáráé volt. Augusztus elsején a prágai kul­túrpalota kongresszusi termében tartott nagygyűlésen, amelyen, a népi milícia és a nemzetbiztonsági testület tagjai, valamint pártak­tivisták vettek részt, Stepan kije­lentette: politikai, adminisztratív, ha kell, hatalmi eszközökkel is fellépnek az ellenzékkel szemben, hogy meghiúsítsák augusztus 21-ei akciójukat. A prágai vezető titkár az átalakítás ellen irányuló ellen­­forradalmi programnak nevezte a Néhány mondat-ot, amely, mint megfogalmazta, „a szocialista tár­sadalom, a párt, a nehezen kihar­colt vívmányok ellen irányul, diszkreditálni akarja az 1948 feb­ruárja utáni fejlődést Csehszlová­kiában”. Stepan szavaiból kitet­szett, hogy az ellenzék nézetei bi­zonyos visszhangra találnak a párttagok soraiban is. Ugyanis arra figyelmeztetett, az ellenzék nem kívánatos irány­ba akarja te­relni az évzáró pártgyűlések, kon­ferenciák és a jövő májusban tar­tandó kongresszus előkészítését. „Erről már most is bizonyítékaink vannak” — jegyezte meg. A prágai nagygyűlés résztvevői, a CSKP Központi Bizottságához címzett le­velet fogadtak el, amelyben ígére­tet tettek arra, hogy „megteszik a szükséges intézkedéseket a város normális életének szavatolására az augusztusi napokban is, amelyeket a szocialistaellenes csoportok pro­vokációkra akarnak felhasználni”. Jan Fojtik, a CSKP ideológiai kérdésekben illetékes KB-titkára, a dél-csehországi Ceske Budejovi­­cében tartott nagygyűlésen szintén élesen támadta az ellenzéket és petíciójukat, azzal vádolva a Char­ta 77-et és a többi ellenzéki cso­portot, hogy „politikai hitelt” akarnak szerezni a társadalomban, önmagukat kinevezve szeretnének élére állni. A KB-titkár megpró­bálta kisebbíteni a felhívás jelen­tőségét, azt bizonygatta, annak szerzői nem érték el céljukat. Izgatás címén Figyelemre méltó, hogy a TASZSZ szovjet hírügynökség is állást foglalt a petíció ügyében, gyakorlatilag azonosulva a cseh­szlovák hivatalos állásponttal. Azt írta, a nyugati rádióállomások fo­kozzák a Csehszlovákia-ellen­es kampányt, amely június végén kezdődött, amikor a Charta 77 közzétette a Néhány mondat-ot, s ezt az akciósorozatot elsősorban a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádióállomások folytatják. A TASZSZ idézte a csehszlovák sajtót, miszerint ezeknek az egy­értelmű célja, hogy augusztus 21-e, az­ 1968-as események évfor­dulója előtt feszült helyzetet idéz­zenek elő. A szovjet hírügynökség beszámolt a tiltakozó levelekről, kiemelve, hogy ezekből tizenötezer érkezett a Rudé Právo szerkesz­tőségébe. A TASZSZ kitért a Szo­lidaritás képviselőinek csehszlo­vákiai látogatására is, s arra, hogy a lengyel ellenzék teljes mérték­ben támogatja a „chartások” augusztus 21-e tervezett akcióit. A Néhány mondat szerzői és terjesztői ellen egyébként a ható­ságok izgatás címén bűnvádi eljá­rást indítottak. A csehszlovák rendőrség a csehszlovák ellenzék vezéregyéniségét, Vaclav Havelt pedig két ízben is kihallgatta a petíció ügyében, s nyomatékosan azt ajánlotta a drámaírónak, hogy az augusztusi évforduló idején le­hetőleg ne tartózkodjon a cseh­szlovák fővárosban... LANG JUDIT Fotó: Archiv PRAGA, 1968 AUGUSZTUSA „Ne tekintse felforgató nézeteknek” MAGYARORSZAG 1989/33 6

Next