Magyarország, 1989. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-24 / 47. szám
A 43. szám Vita rovatában mind a két cikkben szereepel a turul madár. A jelképek szerzője meg is említi, hogy totemisztikus jelképről van szó. Valójában a turul madár »lényegi valóságát« nem lehet egy oldalról megközelíteni, értelmezni. Szükséges ehhez felhasználni több tudományágat is. Az ősmonda — a matriarchátus korába visszavetített — az ősanyát megtermékenyítő tisztelt madárőssel, a vezéreket adó család felsőbbrendű származását hivatott bizonyítani. Erre számtalan példát találunk a népek történetében. De ez a turul madár halhatatlanul tovább élt és vezette a népet az új haza (hazánk) keresésében. Még az irredenta hangvételű induló szövegébe is belekerült »ősi földről, ősi földre jár«, »Utat mutat a turul madár«. A valóság ez esetben az, hogy a vonuló, hadakozó magyar törzseket követték a keselyűk. (A II. világháború alatt a Hortobágyon is megjelentek, az ott őrzött jóvátételi állatcsordák hulláit takarították el.) Balassi Bálint örök szépségű versében is megemlékezik arról, hogy »Sok vadmadár gyomra gyakran koporsója vitézül holttesteknek«. A törzsek táltosai-sámánjai tisztában voltak a törzs — és főként vezetői — politikai érdekeivel és így tudták, melyik, a »megfelelő irányt« repülésével mutató keselyű. Annál is könnyebb volt a dolguk,mivel a keselyűk több kilométer magasságban köröznek-vitorláznak és áttekintve a terepet, csak akkor ereszkednek le, ha valami elfogyasztani való hullát látnak. Mivel egymást is figyelik, ha valamelyik ereszkedni kezd, a többi szintén oda repül. De ezután vegyük segítségül a történelmet, a nyelvészetet, az ornitológiát, mit jelenthet a turul szó? A világ első megkoronázott uralkodója Nagy Károly volt, akit az aacheni székesegyházban 800-ban koronáztak meg. Nevéből, a Kariból lett a szláv Král. Tehát ezután akit megkoronáztak, felvette az első megkoronázott nevét. A szlávoktól átvéve a szót — a magyar kerüli a mássalhangzó-torlódást — lett a magyar király szó. A Kari másik származéka volt a karul, amiből kifejlődött a Károly név is. (A magyar nyelv fejlődése során egy fokozattal magasabb hangzású lett, mint ezt a Halotti beszéd szavait a mai szóhasználattal összehasonlítva láthatjuk.) Akézírásos másolások korában a T betűnél a lábat alkotó részt egyaránt használták »kettősen« előre és hátra vagy egyenesen, így alakult az írott kis és nagy t betű írásbeli különbsége. A felső részt pedig különböző hosszúra méretezték, így már érthetővé válik, hogy az eredetileg carulcurus szó egy hibás másolás eredményeként alakult turullá. A C betűnek is voltak variánsai. A madártan megőrizte a múlt századig az őseredeti nevet a kis karalyka és a nagy karalyka elnevezéssel. Az első a mai nevén karvaly Accipiter misus, a második a héja Accipiter gentilis. A két rokonfaj színezete, röpképe igen hasonló, a fő különbség a nagyságban van. És ami igen lényeges, mind a kettő tojóját általánosan használták a solymászatra. (A nemes sólymokat csak a »nemesek« használhatták.) A fentiekből látható, egy képzeletbeli — a termékenyítő — és két valóságos ragadozómadárból kovácsolódott össze a »turul« madár képe, és az eredeti elnevezés madár királyt, királyi madarat jelentett, így a három fogalom is eggyé olvadt. Ha a bánhidai vagy a Ferenc József hídra »telepített«, vagy a Budai Vár turul madarát látjuk, jóha tudjuk a történetét is.” „A Látni a holtat című cikket szeretném kiegészíteni. A szerző hivatkozik a bibliai halottlátás esetére, illetve Jézusnak a feltámadása utáni megjelenésére. A cikk azt a benyomást kelti, mintha az okkultizmus természetes volna a Bibliában is, annak mondanivalójába, tanításába beleillik, mintegy igazolja. Ez azonban nem így van. A Biblia mint Isten Igéje sok helyen és szigorúan tiltja azt, mint halálos bűnről szól róla. Álljon itt igazolásként, mutatóban néhány ige: »Ha egy férfiból vagy asszonyból, halottidéző vagy jövendőmondó szól, halállal lakoljon« (3Mózes 20:27). »Ne legyen köztetek... varázslást űző, se felmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik« (5Mózes 18:10— 12). »Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenhez kell-e fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? A törvényre és az intelemre figyeljetek! Hisz ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője« (Ézsaiás könyve 8:19—20). Személyes tapasztalatból tudom, hogy amiben az Ige nemetmond, abban az az egyetlen helyes megoldás. Isten Igéje az emberért, az ember javára tilt dolgokat. Ahol Isten szavára tilos táblának kellene állnia, s helyette az ember szabad jelzést ad, az veszélyforrás — tragédia lehet belőle.” HAJNAL ILDIKÓ, CEGLÉD „A 45. számban megjelent egyik olvasói levél kiegészíti a magyar reformátusokról a 41. számban közreadott ismertetést, megállapítva, hogy »A protestantizmus — melynek indítását 1517. október 31-i dátumhoz szokásos kapcsolni — végeredményben nem a Luther által kiszögezett 95 pont megjelenésével kezdődött, hanem már a XIV. században. Luther, Zwingli és Kálvin csak diadalra juttatták az eszméit.« A megállapítással egyetértek, mégis úgy vélem, ha már visszautalunk a XIV. századra mint a protestantizmus, pontosabban a reformáció kezdetére, talán nem felesleges közelebbi tájékoztatást adni. Ismereteim szerint az első reformátor John Wiclif (vagy Wyclif) angol lelkész volt, aki 1320-tól 1384-ig élt, előbb természettudományokkal foglalkozott, utóbb a teológia doktora lett. Az egyház elítélte tanait, Angliában elnyomták a reformációt, de a kontinensen Husz János cseh reformátor tanaiban tovább éltek Wiclif gondolatai. Luther reformációja pedig későbbi korszakában tudatosan is belekapcsolódott a huszitizmusba. Megjegyezzük még, hogy Luther halála után (1546) a német reformáció vezetését Melanchton Fülöp vette át.” DR. DEÁK KONRAD, S SZEKSZÁRD „A 40. számban megjelent egyik levél végén olvasható ez az idézet: »Non scholae sed vitae discismus«. Ebben két hiba is van: az fölösleges, a vessző pedig a scholae után kívánkozik. Ezeket a sajtóhibákat nem is tenném szóvá, ha már máskor is nem olvastam volna a scholae formát. Egyik napilapunkban pedig ezt láttam: »Post festam« — »post festa« helyett. Ez szintén gyakori hiba. Ezek az »elírások« a latin műveltség hiányára mutatnak. De nemcsak ezért kellene a latint elővenni, és első idegen nyelvként oktatni, hanem azért is, mert e nyelv szerkezetének (és szavainak) ismeretében lényegesen könnyebb lenne az angol, német, olasz, spanyol stb. nyelv oktatása, már a felsőbb osztályokban. És akkor még az orvosokról és a gyógyszerészekről nem is beszéltünk, akiknek a munkájához nélkülözhetetlen ez az ún. holt nyelv. (Ha a latin oktatásának ellenzői győznek, akkor legalább az eszperantóval kezdjék a nyelvoktatást, ami szintén igen jó alapot nyújt a későbbiekhez, s nagyon hamar elérhető vele egy olyan szint, ami már alkalmas az igen fontos nemzetközi kapcsolatok létesítésére.” LÁNG MIKLÓS, BUDAPEST „A 45. számban olvastam, hogy Mater Thereza pont 10 éve, 69 évesen kapta meg a Nobel-díjat. Pár sorral lejjebb az áll, hogy ma 78 éves. Tíz év alatt csak kilenc évvel öregedett? Őt is fiatalítani kell?” DR. SZEMŰK BALÁZS, CEGLÉDBERCEL „Nagyon felháborodottan olvastam a Balkézi szerelem című cikküket. Ez »családpárti« írás volt. Igaz, én csak egy kis »hivatásos« feleség vagyok, de hiszek a szerelemben, a hűségben és a boldog házasságban. Persze, vannak mélypontok is. Különben itt az a HIV-ítus, miért kellene más miatt egy házasságban élő férjnek, feleségnek elkapnia. Baranyi Ferenc szerint: » ... áldott legyen az asszonyok között...«, aki feldúlja egy házasság, család békéjét, vagy aki miatt horkol otthon a férj este, a nő meg bolonduljon meg, ha nem akar mással, csak a férjével szexuális életet élni. Természetesen van bennem empátia. Megértem azokat, akik egyedül élnek, sőt sajnálom is. Van, aki saját hibájából vált el, ezért szeretné feldúlni mások életét, mondván, ha nekem nem jó, másnak se legyen jó. Vannak, akik önhibájukon kívül váltak el, ezek, úgy gondolom, helyes lenne, ha olyan helyen keresnék a kapcsolatot, ahol nem gyerekek, család buknak bele! Véleményem szerint az olyan pároknál, ahol mindkét fél hajlamos a balkézi szerelemre, ott jó a nyitott házasság. De miért olyan nehéz elfogadni, hogy van monogám természetű ember is, lehet valakinek egy emberrel is boldog élete. A vallásban a legszebb tanítás a szeretet és a béke. Ebben a cikkben egy szó sem hangzott el a gyerekekről. Igaz,nem ez volt a célja, de kíváncsi vagyok — a mostani köztársaságban — szó lesz-e a levelemről az újságban? Remélem demokrácia van és lesz is. Lapjukkal különben elégedett vagyok, csak ez a cikk háborított fel.” PIGNICZKI ÁGNES, SZEGED DR. BÓKAS BÁTOR, BUDAPESTBudapest 62., Pf. 634. 1396 Halállal lakói jón Carul-curul — turul „Családpárti’ volt ? ! LUKAS CRANACH: LUTHER PORTRÉJA (1521) Nem a kiszögezett 95 pont megjelenésével kezdődött MAGYARORSZÁG _______________1989/47