Magyarország, 1989. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-24 / 47. szám

A 43. szám Vita rovatában mind a két cikkben szere­­e­pel a turul madár. A jel­képek szerzője meg is említi, hogy totemisztikus jelképről van szó. Valójában a turul madár »­lényegi valóságát« nem lehet egy oldalról megközelíteni, értelmezni. Szüksé­ges ehhez felhasználni több tudo­mányágat is. Az ősmonda — a matriarchátus korába visszavetí­tett — az ősanyát megterméke­nyítő tisztelt madárőssel, a vezé­reket adó család felsőbbrendű származását hivatott bizonyítani. Erre számtalan példát találunk a népek történetében. De ez a turul madár halhatatlanul tovább élt és vezette a népet az új haza (ha­zánk) keresésében. Még az irre­denta hangvételű induló szövegébe is belekerült »ősi földről, ősi földre jár«, »Utat mutat a turul madár«. A valóság ez esetben az, hogy a vonuló, hadakozó magyar törzseket követték a keselyűk. (A II. világháború alatt a Hortobá­gyon is megjelentek, az ott őrzött jóvátételi állatcsordák hulláit ta­karították el.) Balassi Bálint örök szépségű versében is megemléke­zik arról, hogy »Sok vadmadár gyomra gyakran koporsója vitézül holt­testeknek«. A törzsek tálto­­sai-sámánjai tisztában voltak a törzs — és főként vezetői — poli­tikai érdekeivel és így tudták, melyik, a »megfelelő irányt« re­pülésével mutató keselyű. Annál is könnyebb volt a dolguk,­­mivel a keselyűk több kilométer ma­gasságban köröznek-vitorláznak és áttekintve a terepet, csak akkor ereszkednek le, ha valami elfo­gyasztani való hullát látnak. Mi­vel egymást is figyelik, ha vala­melyik ereszkedni kezd, a többi szintén oda repül. De ezután ve­gyük segítségül a történelmet, a nyelvészetet, az ornitológiát, mit jelenthet a turul szó? A világ el­ső megkoronázott uralkodója Nagy Károly volt, akit az aacheni szé­kesegyházban 800-ban koronáztak meg. Nevéből, a Kariból lett a szláv Král. Tehát ezután akit megkoronáztak, felvette az első megkoronázott nevét. A szlávok­­tól átvéve a szót — a magyar ke­rüli a mássalhangzó-torlódást — lett a magyar király szó. A Kari másik származéka volt a karul, amiből kifejlődött a Károly név is. (A magyar nyelv fejlődése so­rán egy fokozattal magasabb hangzású lett, mint ezt a Halotti beszéd szavait a mai szóhaszná­lattal összehasonlítva láthatjuk.) A­­kézírásos másolások korában a T betűnél a lábat alkotó részt egyaránt használták »kettősen« előre és hátra vagy egyenesen, így alakult az írott kis és nagy t betű írásbeli különbsége. A fel­ső részt pedig különböző hosszúra méretezték, így már érthetővé válik, hogy az eredetileg carul­­curus szó egy hibás másolás ered­ményeként alakult turullá. A C betűnek is voltak variánsai. A madártan megőrizte a múlt szá­zadig az őseredeti nevet a kis karalyka és a nagy karalyka elne­vezéssel. Az első a mai nevén karvaly Accipiter misus, a máso­dik a héja Accipiter gentilis. A két rokonfaj színezete, röpképe igen hasonló, a fő különbség a nagyságban van. És ami igen lé­nyeges, mind a kettő tojóját álta­lánosan használták a solymászat­­ra. (A nemes sólymokat csak a »nemesek« használhatták.) A fentiekből látható, egy képzelet­beli — a termékenyítő — és két valóságos ragadozómadárból ko­­vácsolódott össze a »turul« madár képe, és az eredeti elnevezés ma­dár királyt, királyi madarat je­lentett, így a három fogalom is eggyé olvadt. Ha a bánhidai vagy a Ferenc József hídra »telepített«, vagy a Budai Vár turul madarát látjuk, jó­­ha tudjuk a történetét is.” „A Látni a holtat című cikket szeretném kiegészíteni. A szerző hivatkozik a bibliai halottlátás esetére, illetve Jézusnak a feltá­madása utáni megjelenésére. A cikk azt a benyomást kelti, mint­ha az okkultizmus természetes volna a Bibliában is, annak mon­danivalójába, tanításába beleillik, mintegy igazolja. Ez azonban nem így van. A Biblia mint Isten Igéje sok helyen és szigorúan tilt­ja azt, mint halálos bűnről szól róla. Álljon itt igazolásként, mu­tatóban néhány ige: »Ha egy fér­fiból vagy asszonyból, halottidéző vagy jövendőmondó szól, halállal lakoljon« (3Mózes 20:27). »Ne le­gyen köztetek... varázslást űző, se felmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utá­latos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik« (5Mózes 18:10— 12). »Ha majd azt mondják nek­tek, hogy forduljatok a halottidé­zőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenhez kell-e fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? A törvényre és az intelemre figyel­jetek! Hisz ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövő­je« (Ézsaiás könyve 8:19—20). Személyes tapasztalatból tudom, hogy amiben az Ige nemet­­mond, abban az az egyetlen helyes meg­oldás. Isten Igéje az emberért, az ember javára tilt dolgokat. Ahol Isten szavára tilos táblának kel­lene állnia, s helyette az ember szabad jelzést ad, az veszélyfor­rás — tragédia lehet belőle.” HAJNAL ILDIKÓ, CEGLÉD „A 45. számban megjelent egyik olvasói levél kiegészíti a magyar reformátusokról a 41. számban közreadott ismertetést, megálla­pítva, hogy »A protestantizmus — melynek indítását 1517. október 31-i dátumhoz szokásos kapcsolni — végeredményben nem a Luther által kiszögezett 95 pont megjele­nésével kezdődött, hanem már a XIV. században. Luther, Zwingli és Kálvin csak diadalra juttatták az eszméit.« A megállapítással egyetértek, mégis úgy vélem, ha már visszautalunk a XIV. század­ra mint a protestantizmus, ponto­sabban a reformáció kezdetére, talán nem felesleges közelebbi tá­jékoztatást adni. Ismereteim sze­rint az első reformátor John Wiclif (vagy Wyclif) angol lel­kész volt, aki 1320-tól 1384-ig élt, előbb természettudományokkal foglalkozott, utóbb a teológia dok­tora lett. Az egyház elítélte ta­nait, Angliában elnyomták a re­formációt, de a kontinensen Husz János cseh reformátor tanaiban tovább éltek Wiclif gondolatai. Luther reformációja pedig későb­bi korszakában tudatosan is be­lekapcsolódott a huszitizmusba. Megjegyezzük még, hogy Luther halála után (1546) a német refor­máció vezetését Melanchton Fü­­löp vette át.” DR. DEÁK KONRAD, S SZEKSZÁRD „A 40. számban megjelent egyik levél végén olvasható ez az idézet: »Non scholae sed vitae discismus«. Ebben két hiba is van: a­z fölösleges, a vessző pedig a scholae után kívánkozik. Ezeket a sajtóhibákat nem is tenném szó­vá, ha már máskor is nem olvas­tam volna a scholae formát. Egyik napilapunkban pedig ezt lát­tam: »Post festam« — »post festa« helyett. Ez szintén gyakori hiba. Ezek az »elírások« a latin műveltség hiányára mutatnak. De nemcsak ezért kellene a latint elővenni, és első idegen nyelvként oktatni, hanem azért is, mert e nyelv szerkezetének (és szavainak) ismeretében lényegesen könnyebb lenne az angol, német, olasz, spa­nyol stb. nyelv oktatása, már a felsőbb osztályokban. És akkor még az orvosokról és a gyógysze­részekről nem is beszéltünk, akik­nek a munkájához nélkülözhetet­len ez az ún. holt nyelv. (Ha a la­tin oktatásának ellenzői győznek, akkor legalább az eszperantóval kezdjék a nyelvoktatást, ami szin­tén igen jó alapot nyújt a későb­biekhez, s nagyon hamar elérhető vele egy olyan szint, ami már al­kalmas az igen fontos nemzetközi kapcsolatok létesítésére­.” LÁNG MIKLÓS, BUDAPEST „A 45. számban olvastam, hogy Mater Thereza pont 10 éve, 69 évesen kapta meg a Nobel-díjat. Pár sorral lejjebb az áll, hogy ma 78 éves. Tíz év alatt csak kilenc évvel öregedett? Őt is fiatalítani kell?” DR. SZEMŰK BALÁZS, CEGLÉDBERCEL „Nagyon felháborodottan olvas­tam a Balkézi szerelem című cik­küket. Ez »családpárti« írás volt. Igaz, én csak egy kis »hivatásos« feleség vagyok, de hiszek a szere­lemben, a hűségben és a boldog házasságban. Persze, vannak mélypontok is. Különben itt az a HIV-­­ítus, miért kellene más miatt egy házasságban élő férj­nek, feleségnek elkapnia. Baranyi Ferenc szerint: » ... áldott legyen az asszonyok között...«, aki fel­dúlja egy házasság, család béké­jét, vagy aki miatt horkol otthon a férj este, a nő meg bolondul­jon meg, ha nem akar mással, csak a férjével szexuális életet él­ni. Természetesen van bennem empátia. Megértem azokat, akik egyedül élnek, sőt sajnálom is. Van, aki saját hibájából vált el, ezért szeretné feldúlni mások éle­tét, mondván, ha nekem nem jó, másnak se legyen jó. Vannak, akik önhibájukon kívül váltak el, ezek, úgy gondolom, helyes lenne, ha olyan helyen keresnék a kap­csolatot, ahol nem gyerekek, csa­lád buknak bele! Véleményem szerint az olyan pároknál, ahol mindkét fél hajlamos a balkézi szerelemre, ott jó a nyitott házas­ság. De miért olyan nehéz elfo­gadni, hogy van monogám termé­szetű ember is, lehet valakinek egy emberrel is boldog élete. A vallásban a legszebb tanítás a szeretet és a béke. Ebben a cikk­ben egy szó sem hangzott el a gyerekekről. Igaz,­­nem ez volt a célja, de kíváncsi vagyok — a mostani köztársaságban — szó lesz-e a levelemről az újságban? Remélem demokrácia van és lesz is. Lapjukkal különben elégedett vagyok, csak ez a cikk háborított fel.” PIGNICZKI ÁGNES, SZEGED DR. BÓKAS BÁTOR, BUDAPESTBudapest 62., Pf. 634. 1396 Halállal lakói jón Carul-curul — turul „Családpárti’ volt ? ! LUKAS CRANACH: LUTHER PORTRÉJA (1521) Nem a kiszögezett 95 pont megjelenésével kezdődött MAGYARORSZÁG _______________1989/4­7

Next