Magyarország, 1990. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 2. szám

Ceausescu bukása Elszabadult a pokol I Az elnök lába és a retusőr Részletek a riportkönyvből lehetett találni a hitleri és a ceausescui vezetés módszerei kö­zött ... A legkisebb hibákat el­követő sajtóemberéket kíméletle­nül eltávolították állásukból. Po­litikai cikkekben sajtóhibát — amely pedig az újságírás velejá­rója — nem tűrtek el. S mégis, milyen véletlenek, s milyen súlyos 'hibák is becsúsz­hatnak a teljes ellenőrzés alatt álló sajtógépezetbe?! Erre a Ceausescu-korszak egyik legdrá­maibb bizonyítéka a Román Kom­munista Párt Kovászna megyei lapjának a Megyei Tükörnek 1989. november 14-i száma, amely­ben a conduoator 25 évig II. Amikor e sorok az olvasó ke­zébe kerülnek, már beindultak a debreceni Alföldi Nyomda gépei, hogy rekordgyorsasággal megjelen­hessen Oltványi Ottónak, a Magyar Távirati Iroda bukaresti tudósító­jának és fiának, Oltványi Tamás­nak, a Magyarország külpolitikai rovatvezetőjének közös munkája a romániai forradalom drámai óráiról, a Ceausescu-rezsim ha­talmi rendszerének működéséről. A Magyarország-könyvek sorozat legújabb kötete az események hátterét számos olyan adat. tör­ténet, titkosként kezelt elemzés segítségével világítja meg, melyek eddig sem a magyar-, sem a vi­lágsajtóban nem jelentek meg. A vég címmel megjelenő kötet orszá­gos bemutatása és dedikálása ja­nuár 18-án, csütörtökön délután lesz a debreceni Ady Könyves­boltban. Fotó: Archív A BUKARESTI UTCA IFELIRÁTÁIBÓL* A román nyelvben az „egyfülű" elmebeteget, dilist jelent A propagandagépezet A Tőkés László ellen indított sátáni rágalomhadjárat megsZer- vezettségére meglehetős drámai- sággal utal az, hogy a Ceau- sescu-rezsim bukásának napján, 1989. december 22-én a magyar nyelven megjelenő Előre — a lap szánalmas történetében ter­mészetesen utoljára — a legille­tékesebbel igyekezte bizonygatni a Tőkés elleni lépések jogosságát. Papp László, a Nagyváradi Re­formátus Egyházkerület püspöke az újság utolsó oldalán cikket írt, amelyben többek között így fo­galmazott: .......Ilyen értelemben (Tőkés) fe lvette a kapcsolatot külföldi po­litikai körökkel, rádió- és televi- zióállomásoklkál, rágalmazva es tendenciózusan beállítva orszá­gunk realitásait és, ugyanakkor, az ő közvetítésével juttattak kül­földre különböző, Romániával szemben ellenséges anyagokat. E cselekmények miatt, amelyek összeegyeztethetetlenek lelkészt státusával, sőt, a lelkésszé avatas alkalmával letett esküjével, mi­szerint lojális lesz az országhoz es egyházához, az Oradeai Re­formátus Püspökség, hogy mint lelkészt megmentse, úgy döntött, Tőkés Lászlót Timisoaráról áthe­lyezi a mineui (Salaj megye) parókiára . Ugyanakkor Tőkés László ma­gyar forrásból beszerzett és igyekezett terjeszteni számos na­pilapot, folyóiratot, és más anya­gokat ellenséges, románellenes es irredenta tartalommal . .. * A falra festett mondatok: „Ceausescu — analfabéta”; „Kö­szönjük, Tőkés László”. Q; magyarorszAq 1 990 2 Tőkés László a külföldi, külö­nösképpen magyarországi ellen­séges, románellenes körök által sugalmazott és bátorított akciói­nak az áldozata . ..” Ennél a szánalmas magyarázko­dásnál érdemes megállni egy pillanatra. Újból bebizonyosodott ugyanis, hogy a Securitate kü­lönleges ügyosztályai a tökéletes­ségig kifejlesztették a Ceausescu által képviselt gondolatok terjesz­tését. Nemcsak a napisajtót, a rá­diót és a televíziót, valamint a többi nyomtatott kiadványt von­ták ellenőrzésük alá, hanem az összes társadalmi szervet, s ter­mészetesen az egyházat is. Mint erről könyvünk más fejezetében utalunk, különösen megdöbbentő volt az a mód, ahogyan az egy­házba beépülő Securitate fontos információkhoz jutott a szervező­dő ellenzékkel kapcsolatban. A propagandagépezet első szá­mú szócsövei természetesben a napilapok voltak. Ezek minden egyes oldalát a nyomás megkez­dése előtt speciális „politikai fő­nöknek” kellett ellátnia kézjegyé­vel. (Hogy mennyire az újság­írók es a nyomdászok zsigereibe ivódott ez az eljárás, azt mutat­ja, hogy a forradalom utáni első napokban a szabad román sajtót készítők saját bevallásuk szerint eleinte „valahogyan hiányolták”, nogy a nyomdagépeket aláírás nélkül is el lehetett indítani. A megszokás nagy úr ... Képhaniisítások A Securitate által irányított sajtón állandóan végighömpölygö direkt propaganda csak a Goeb­bels által szinte a tökéletességig kifejlesztett náci propagandagé­pezet munkájához volt hasonlít­ható. Bármennyire döbbenetes ez a párhuzam — mindenképpen igaz. Egyébként nem ez az egyet­len terület, ahol azonosságokat tartó orazáglásának legnagyobb Sajtóhibája (alig egy hónappal a bukás előtt) megjelent. Az RKP XIV. kongresszusára készülve a lap idézte a főtitkárt „A szocia­lizmus — a népek szabad és füg­getlen fejlődésének útja” című cikkében. A terjedelmes bevezető után az újság első oldalán levő cikk a következő mondattal foly­tatódott: „Már hosszabb ideje, mutat rá pártunk főtitkára, tart, sőt éleződik a szocializmus és a kommunizmus közötti alapvető ellentmondás.” (A szerkesztő vagy a nyomdász természetesen kapi­talizmust akart írni a 'kommu­nizmus helyett...) S az igazi csattanó: ez a való­ban értelemzavaró, s igazán poli­tikai baiki semmiféle megtorlást nem vont maga uítán. Helyén ma­radt a lapszerkesztő, az újságíró, a korrektor és a nyomdász is. Még csak „el sem beszélgettek” velük. A sajtóhibát a Securitate egy­szerűen nem vette észre ... A jelek szerint a specialisták inkább a direktívák kiadására, illetve a lapok külső megjelené­sére, a fényképekre koncentráltak. A magyar újságolvasóknak is feltűnhetett, hogy a román televí­zióból átvétt képeken csak ifjú­kori Ceausescut és Elenát lehe­tett látni. Ez alapkritérium volt. Fiatalosságuk. hangsúlyozásával tetterejüket kívánták bizonygatni, pedig mindenki tudta, a felvé­telek retusálták, hamisak . •. A napilapok szerkesztőségéiben a leghálátlanabb szerep — mint ahogyan ezt ma már elmondják — a retusőröknek jutott. A fel­vételekről ugyanis az összes, a Securitate szerint oda nem illő részt el kellett tüntetni. Ha pél­dául Ceausescu a szónoki emel­vényen beszélt, s a fényképező­gép látómezejébe a háttérben más személy is bekerült, azt ki kellett retusálni. Mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy Ceausescu külföldi látogatásainak fontossá­gát hagsúlyozzák. Bárhová is uta­zott, a készült felvételeken zsúfolt sportcsarnokokban, üléstermekben látható. így volt ez az egyik leg­nagyobb képhamisításkor, 1970. október 201-án is. Nicolae Ceau­sescu ugyanis előző nap beszédet mondott az ENSZ ülésszakán, New Yorkban. Köztudomású, hogy a világszervezet diplomatáinak csak kis része figyeli e protokoll felszó­lalásokat, következésképpen a te­rem üres. Csakhogy ilyen „fog­híjas” tálalást a román propagan­dagépezet egyszerűen nem viselt el. A képet tehát hamisítani kel­lett. Ceausescu arcképét rárestau­rálták egy olyan felvételre, amely egy másik ENSZ-ülés alkalmával — valószínűleg egy közgyűlés megnyitásakor készült, amikor a terem tele volt. fgy bizonygatták, milyen hatalmas figyelem kíséri a román elnök megjelenését az ENÍSZ fórumán. Ma már ismert a hamisítás ténye — mint könyvünk mellékletében látható —: a „kép- szerkesztők” ugyanis arra már nem ügyeltek, hogy a fotóról tö­röljék a hallgatóság között helyet foglaló román elnök képét! A nagyításon kiválóan látszik, hogy 1970. október 19-én New Yorkban egyszerre két Nicolae Ceausescu volt a teremben: az egyiik a szónoki emelvényen beszélt — a másik pedig békésen hallgatta őt a dip­lomaták, államférfiak között. . . Ehhez képest igazán kicsiny „turpisságnak” tűnik az, hogy a hivatalos fényképeken — a lapok csak ezeket adhatták közre — ál­landóan „megnyújtották” az elnö­köt. Közismert volt ugyanis Nico­lae Ceausescu kis termete, ami a hiú embert módfelett idegesítette. Éppen ezért általában magas tal­pú cipőkben járt, s előszeretettel viselt kalapot, sapkát még 30 fo­kos hőségben Is, hogy magasabb­nak látszódjon. A retusőrök is megtették a ma­gukét. A teljes alakos felvételeken általában Ceausescu lábát „vágták el”, ügyesen belehelyeztek egy „pótlábda rabot”, s így minden felvételen jól megtermettnek lát­szott a főtitkár. A legfeltűnőbb természetesen akkor volt ez a ha­misítás, amikor közismerten ma­gas politikusokkal hozta össze őt a sors. De hát úgy látszik, a román propagandagépezet irányítóit iga­zán nem zavarta, hogy a hivatalos fotókon Nicolae Ceausescu látszott termetesebbnek, a nála egyébként legalább 2QS centiméterrel maga­sabb Fidel Castróná! vagy Helmut Kohlnál... A hamisítóknak minden részlet­re ügyelniük kellett, fgy például a hivatalos felvételeken a diktátor vagy a felesége arcára soha nem vetődhetett árnyék. Külön csoport vigyázott a hivatalos hírügynök­ségnél arra, hogy csak olyan fel­vételeket adjanak ki az elnök- pártfőtitkárról, amelyen mindkét füle látszik. A román nyelvben ugyanis van egy szólás, amely sze­rint az „egyifülű” elmebeteget, dilist jelent...) Külön gondot fordítottak a Ceausescu-klán nevének minden­kori pontos helyesírására. A kor­rektoroknak minden esetben kü­lön kellett ellenőrizniök, vajon jól írták-e a nevet. Kiadták azt is. hogy ezt a nevet soha nem lehet elválasztani. A sorokat valóban úgy szedték, hogy sem a kereszt-, sem pedig a vezetéknevet nem vá­lasztották el! Kerülte a cipőgyárat Egyértelmű, hogy a diktátor rendkívül hiú ember volt. Nem­csak a fényképek és a szövegek manipulálásában nyilvánult meg

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék