Magyarország, 1993. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-12 / 11. szám
KULTÚRA A médiatörvény árnyékában Zsigmond Attila a kultúra támogatásáról A kormányátalakítással egy időben történt: Elek István lemondott a parlament kulturális bizottságának alelnöki posztjáról, és helyére a bizottság elfogadta Zsigmond Attila jelölését. A médiatörvény nem született meg, a közszolgálati médiumok egy 1974-es minisztertanácsi rendelet szerint működnek. Ellenzéki pártok képviselői azt hangoztatják, hogy vélhetően csak az új, 1994-ben összeülő országgyűlés lesz képes megalkotni a törvényt. Ugyanakkor a sajtóban olyan kijelentés is olvasható, hogy elkészült az ellenzék által összeállított, kormányzati és ellenzéki javaslatokat tartalmazó, újonnan benyújtott törvényjavaslat, amely alkalmas arra, hogy mégis életre keljen a médiatörvény. Zsigmond Attilát kértük arra, hogy mondja el véleményét e kérdésekről, és foglalja össze azt a koncepciót, amely meghatározza a kulturális bizottság további munkáját. A kulturális bizottságnak nem az volt a fő feladata, hogy a rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslatot vitassa meg. Amiatt, hogy hosszú hónapokon keresztül csak ezt tárgyaltuk, sok más fontos kérdésben nem tudtunk dönteni. A törvénytervezetet a parlament nem fogadta el, és azt már nehéz megjósolni, hogy az 1994-es választások előtt lesz-e médiatörvény, vagy csak az új országgyűlés alkotja meg. Nagyon sok támadás éri a kormányt és az MDF-et a rádióban és a televízióban kialakult helyzet miatt, ezért remélem, hogy hamarosan összeáll egy olyan törvényjavaslat, amit az Országgyűlés is megszavaz. Az ellenzék már sok témával kapcsolatban jelezte, hogy készített új javaslatot, de végül is módosításra nem adták be. Lehet, hogy az SZDSZ összeállított egy médiatörvény-tervezetet, de elfogadásra még nem nyújtotta be. Bizottságunk tagjai látják a kultúra, az oktatás és a tudományos élet területén jelentkező feszültségeket, és személyes tragédia számunkra, hogy a médiatörvény-tervezet hosszú tárgyalási ideje miatt nem volt lehetőségünk a gondok megoldására. A következő üléseken már több fontos, halogatást nem tűző kérdés is napirendre kerül. Az Országos Tudományos Kutatási Alapról (amely azt határozza meg, hogy milyen összeggel finanszírozható a kutatótevékenység, milyen feltételekkel lehet pályázni) és a Felzárkózás Európai Felsőoktatási Alapról szóló törvényjavaslat. A Nemzeti Kulturális Alap azt kívánja megvalósítani, hogy a kulturális és művészeti alapítványok anyagi hiányait, többleteit nyilvántartja, vagyis létrehoz, működtet egy adatbanki információs rendszert. — Túlpolitizált világban élünk. A szellemi értékek devalválódtak. Ön iparművész, a Budapest Galéria igazgatója. Milyennek látja a magyar kultúra jelenlegi helyzetét? — A magyar kultúra keserves átalakuláson megy keresztül — mint minden egyéb más szféra az országban —, de a fő gond az, hogy a kultúra fejlődési lehetősége az elmúlt években sem volt igazán megfelelő, és ezért most sokkal nehezebben viseli el az átállásból adódó terheket. Például a Művészeti Alap a különböző művészeti ágakban dolgozók szervezeteként tevékenykedett megszűnéséig, munkáját — nem zökkenőmentesen — egy egyesület és egy alapítvány vette át. A vagyon átadásakor olyan nehézségek jelentkeztek, hogy ez akár lehetetlenné is teheti az egyesület és az alapítvány további tevékenységét. Ha központi pénzalapból nem sikerül valóban szakmai önkormányzattá válnia, akkor esély sincs arra — és ez általános jelenség ebben a szakmában —, hogy a kor szellemének megfelelő, a művészek érdekeit szem előtt tartó átalakulás bekövetkezzék. A gondoktól függetlenül az alapítványok száma növekszik, de meg kell teremteni a lehetőséget, hogy valóban „önjárók legyenek”, és meg kell szüntetni az elmúlt rendszerre jellemző paternalizmust. A demokráciában a művészet autonóm és szabad; ez azt jelenti, hogy a minisztérium és a kormány nem avatkozik be a művészeti szervezetek tevékenységébe, a művészi alkotások nem a politikát szolgálják, de ugyanakkor a munkájukhoz a megfelelő feltételeket biztosítaniuk kell. Hazánkban a már említett állami szerep miatt nem jöhetett létre a művészeket támogató mecénási rendszer. Ma még szükségük van a művészeknek arra, hogy az állami szervezetek, önkormányzatok kérjék fel őket az alkotó munkára. Természetesena korábban állami kézben levő vagyontárgyaknak, épületeknek, kiállítótermeknek jelentős az anyagi értékük, s megfelelő hasznosítással nagymértékben segíthetik a művészeket tömörítő érdekszervezeteket. Időszerű feladat a kultúra és a művészet újfajta számbavétele, és ennek ismeretében fejlődésének elősegítése. Ezt a munkát is szeretném tudásommal szolgálni, mert — Kodályt idézve — művészet nélkül lehet, de nem érdemes élni. PÉCSI KRISZTINA Budapesti Tavaszi Fesztivál Lassanként hagyománnyá válik, hogy az immár nemzetközileg is magasan jegyzett Budapesti Tavaszi Fesztivál keretei között egy-egy ország kulturális értékei is kiemelt helyet kapnak. Az idén Kanada került ebbe a szerepbe. Ez a rendezvénysorozat azonban nem előzmény nélkül való: annak a nagyszabású, kölcsönös bemutatkozásnak a folytatása, ami a Magyarország szellemi arculatának kanadai megismerését célzó, 1991 októberében rendezett, „Újjászületett Magyarország” című fesztivállal kezdődött. A mostani programok jelentőségét bizonyítja, hogy védnökei Göncz Árpád köztársasági elnök és Derek Fraser, Kanada budapesti nagykövete. A magyar-kanadai kapcsolatok az utóbbi években rendkívül dinamikusan fejlődnek. Ebben nem kis szerepe van annak, hogy Kanadában mintegy kétszázezer magyar él, akik közül körübelül 56 ezer ötvenhatos menekült. Beilleszkedésüket példásan segítette a kanadai kormányzat, amelynek a kisebbségek iránti politikai filozófiája is mintaszerű. Célja nem elsősorban az asszimiláció, hanem a különböző kultúrák, eltérő etnikai örökségek olyan integrációja, amelyben a legfőbb értékek közé tartozik az így kialakult sokszínűség. Ezzel a szemlélettel sikerült túljutni a közelmúltban kiélesedett szeparatizmuson, és sikerült az indián és eszkimó őslakosok kultúrájának viszonylagos épségben való megőrzése is. Túl mindazon az értéken, amit a mostani előadások, kiállítások mutatnak fel, éppen térségünkben van különös jelentősége a kultúrák egymásra találásában rejlő üzenetnek is. A rendezvények sora igazán imponáló. Kiemelkedőnek ígérkezik a fesztivál nyitó hangversenyén fellépő Maureen Forrester szereplése, személyében egy méltán vlághírű énekesnő reprezentálja Kanada zenei életét. Koncertet ad a Canadian Brass rézfúvós kamaraegyüttes, amely a műfaj elfogadtatásában is jelentős szerepet játszott. Külön érdekesség néhány olyan művész fellépése, akik már korábban is ___________________________________________________ kapcsolatban álltak a magyar zenei élettel. Rivka Golani Bartók Brácsaversenyét a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, Ligeti András vezényletével játszotta CD-re, a magyar származású Weber András tanulmányait Magyarországon végezte. De például Erika Baum Torontóban Fenyves Loránd professzornál (ő most a Zeneakadémián tart mesterkurzust) tanult, és 1992-ben a budapesti Szigeti József Nemzetközi Hegedűverseny első díjasa volt. Bizonyára sikeres lesz a kanadai kísérleti film bemutatkozása és a filmhét is, ahol egyebek közt a magyar származású Robert Lantos produkciójában készült filmet is bemutatnak. A film azonban nemcsak autonóm művészetként lesz jelen, hanem mint egy elmúlóban lévő világ mindennapjait rögzítő eszköz is: a Néprajzi Múzeumban Kanada őslakóinak kultúráját bemutató filmek videovetítésére kerül sor. Ugyancsak itt látható a woodland indiánok művészetét bemutató kiállítás, és a Kanada egyik legjelentősebb kortárs művészének tartott haida indián szobrászművész, Bill Reid kiállítása. Mindez azonban csak vázlatos és így hiányos áttekintése a sorra kerülő rendezvényeknek, de kedvcsinálónak talán így is elég. El kell azonban mondani azt is, hogy a fesztivál rendezvényeinek nemcsak szűkebb értelemben vett kulturális jelentősége van. A rendezvénysorozat arra is alkalmat teremt, hogy tekintélyes bankszakemberekből álló delegáció érkezzen Magyarországra, és egy pénzügyi konferenciára is sor kerül. A gazdasági és kulturális kapcsolatok összefüggnek, és ezen ma már senki sem csodálkozik, a vezető kanadai cégek és jónéhány fontos hazai partnerük támogatása nélkül aligha lett volna lehetséges ilyen nagyszabású eseménysorozat finanszírozása. G.G. HETI MAGYARORSZÁG 1993. március 12. • 15