Magyarország, 1993. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-12 / 11. szám
A cigánygyűlölet Előttünk Zsuzsa íróasztalán halomban fekszenek az újságok hajmeresztő jelentésekkel rasszista veszekedésekről és más túlkapásokról. — Ma nem az antiszemitizmus az, ami a legjobban látszik. Nem sok zsidó van itt már. A gyűlölet most a cigányokra és a színesekre irányul. A legdurvább fenyegetést a skinheadek jelentik, de jóval veszedelmesebbek azok a körök, magasan fent a társadalmi létrán, akik szemet hunynak, vagy szószólói a rasszista ideológiának — folytatja Zsuzsa. — Magyarországon több mint félmillió cigány van és 70 százalék ebből munkanélküli. Sokan ezek közül sem munkanélküli, sem szociális segélyt nem kapnak. Az ő keserűségük és félelmük mélyen gyökerezik — mondja Mohács Attila a Cigány Fórumtól. — A feketék fenyegetettsége is tény. A Martin Luther King Társaság pontos statisztikája szerint, amit Somlyó Zsuzsa mutat, 3000 színes tanul Budapesten, ezekből több száz fizikai túlkapásoknak volt kitéve az utolsó évben. Előfordulnak rúgások, késelések és mindenfajta megalázás. Két évvel ezelőtt 600 tanuló volt Szudánból Budapesten, ma talán tizenöten ha vannak, nem mernek itt élni. A Martin Luther King Társaság, amit egy magyar orvos alapított, nyomon követ minden egyes esetet, ami a színeseket érinti, és több százezer szimpatizánsa van. A cél az, hogy Raoul Wallenberg szellemében küzdjön a kisebbségek jogaiért. Állandó félelem — Olyan idők felé megyünk, amikor a kisebbségeknek megint állandó félelemben kell élniök? — Mi nem megyünk, mi már ott vagyunk, — mondja Zsuzsa keserű iróniával. Mikor valaki nyilaskeresztet rajzolt a Raoul Wallenberg-szoborra 1990-ben, akkor összehívtunk egy demonstrációt. Fantasztikus volt a csatlakozás, a köztársaság elnöke és a miniszterelnök volt az élen. Megesküdtünk, hogy a rasszizmust nem hagyjuk újra feléledni Magyarországon. Hittünk az erőnkben és abban, hogy ez elég. — Ma el kell ismernem, hogy naivak voltunk. A rasszizmus rosszabb lett és a még rosszabb az, hogy az uralkodó párt, a Demokrata Fórum legfelsőbb orgánumából hallhatók rasszista hangok. A helyettes elnökök egyike, Csurka István beszél genetikailag rosszabb képességű rasszokról, melyeket nem érdemes támogatni. Többé-kevésbé titkolt antiszemitizmus is van, például a megsemmisítés bagatellizálása. A Demokrata Fórum egyik képviselője, Király B. Izabella az 1944-es nyilas terrort „egy pár hónapos epizódnak” nevezte. Arra gondoltam, hogy akkor Hirosimát, ami csak néhány percig tartott, a világtörténelem háromperces epizódjának lehet nevezni? — Mit mond Antall József miniszterelnök azokról a tagtársairól, akik ilyen módon nyilatkoznak? — Igyekszik mérsékelni a heves indulatokat és nem akar nyílt összetűzést a párt szélsőségeseivel. Ezzel szemben saját pártjában Debreczeni József történész Csurka több tézisét karakterizálta mint náci ideológiát. — Svédországban az elképzelhetetlen, hogy egy képviselő alacsonyabb rasszról beszéljen. Nem várhatná el az ember, hogy ilyen személyeket egy demokratikus pártból kizárjon a miniszterelnök, mielőtt ezzel a hanggal tönkreteszik Magyarország viszonylag jó hírét? 16.1993. március 12. HETI MAGYARORSZÁG Lássuk csak... A ruhákat bepakoltuk, a villanyt eloltottuk, Irakot bombáztuk. Oké, Barbara, mehetünk... (Handelsman—Times-Picayune) hírünk a világban Dagens Nyheter A rasszizmus visszatért „Amikor a fal leomlott, elkezdődött Magyarországon a pokol.” Egész Európában növekszik a kisebbség fenyegetettsége, Magyarországon üldözik a cigányokat és a vezető párt tagjai alacsonyabb rasszról beszélnek. Somlyó Zsuzsa a Raoul Wallenberg Társaság budapesti elnöke beszélt a magyarországi nyílt rasszizmusról. — Egy hideg, ködös téli napon 1944-ben Budapestet már bekerítették az oroszok, amikor én és az édesapám meg sokan mások órákat álltunk a Dunánál kivégzésünkre várva a nyilasok, a magyar fasiszták által. Ezen a napon szerencsénk volt. A gyilkolás lassan ment, éjfél után elfáradtak a nyilasok és mi viszszamehettünk a táborba. — Ezen a télen hatszor álltam szemben a halállal. Néha sikerült elmenekülnöm, néha a szerencse segített. Hogy bennünket most egy fél századdal később ezekre az esztelenségekre és fájdalmas emlékekre figyelmeztessenek, nem hittem volna. Ezt mondja Somlyó Zsuzsa, a budapesti Raoul Wallenberg Társaság elnöke, aki 72 éves és vitalitástól sugárzik. Nemcsak saját magát, hanem másokat is, többek között 22 magyar katonaszökevényt mentett meg 1944-ben. Most felemeli szavát a rasszizmus ellen, ami mind gyakoribb jelenség Magyarországon. — Mi nem hittük, hogy ez megint így lesz. A diktatúra 40 éve alatt, mikor mindenki elnyomás alatt élt, a nyílt fasizmus vagy antiszemitizmus nagyjából ismeretlen volt Magyarországon. Mikor azonban Gorbacsov elengedte a gyeplőt és a fal leomlott, elszabadult a pokol. — Nem — mondja Zsuzsa meglepve. A párt jobbszárnya nélkül minden valószínűség szerint elvesztenék a következő választást. Ezt minden eszközzel el akarják kerülni. A szélsőségesek ezzel szemben hangosan a „liberálbolsevizmusról” és a „kommunista veszélyről” beszélnek. A valóságban az a kicsi baloldal, ami létezik, nagyon fél. Miután most mindenféle baloldal a sztálinista kommunizmusra emlékeztet. Az egyszerű munkásoknak se pártjuk, se szakszervezetük, amelyik az érdeküket védené, nincs. Ez a puszta igazság. A rettegés órái — Látod a veszedelmét egy fasiszta színezetű politikai fölénynek? — Nem hiszem, hogy azonnali veszélye volna egy „weimarizálódásnak”. A veszély azonban fennáll és meg kell adnom, néha félek, hogy nem félek eléggé. Somlyó Zsuzsának az utóbbi időben nem sok nyugodt órája volt. A Raoul Wallenberg Társaság ír, válaszol, tiltakozik és demonstrál, amint a rasszizmus jelét felfedezi. Barátok, ismerősök tudják, hogy Zsuzsa késő éjjelig dolgozik. Nemrég telefonált valaki a Martin Luther King Társaságtól, éjszaka két órakor, és kérte, hogy szerezzen ügyvédet. Természetesen felvette a kapcsolatot egy ügyvéddel. NICKLAS KELEMEN * Újra itt az idegengyűlölet! Judith Ingram amerikai újságíró ugyanezt a jelenséget írja le az Uncaptive Minds-ban. Csurka István nevezetes „Néhány gondolata” klímaváltozást okozott — állítja. Hülyék és bűnözők mindig vannak. A döntő az, hogy a társadalom és az állam hogyan reagál. Emiatt nézi Ingram aggodalommal a fejleményeket. Mikor a kormányzópárt elnökhelyettese a kommunizmus alatti zsidó „hegemóniáról” beszél és a cigányokról úgy ír, mint reménytelenül degenerált csoportról, amelyik „túlságosan sokáig élt közöttünk”, akkor ez komoly dolog. Mikor a bőrfejűek (skinheadek) arra kényszerítették Göncz Árpádot, a liberális elnököt, hogy 50 másodperc után félbeszakítsa beszédét az 1956. október 23-ai forradalom évfordulóján, akkor ez komoly, különösen azért, mert senki a jelen lévő kormánytagok közül, élükön a belügyminiszterrel, nem reagált a történtekre. Bizonyos politikusok és a mind jobban szerveződő bőrfejűek közötti közeledésről növekszik a bizonyítékok száma — hangsúlyozza Ingram. Ilyen vonatkozásban beszélnek az új nyilasokról úgy, mint ártalmatlan „konzervatív felfogású fiatalok”-ról. Valójában tudatos magyar bőrfejűek. A politikusok támogatókat keresnek, a fasiszták legitimitást. Ha találkoznának, katasztrófa lenne. STEN WINSTRAND