Magyarország, 1993. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1993-09-10 / 37. szám

TÖRTÉNELEM — ÉVFORDULÓ­ kat. Mert különben hogy magyarázható ez a fényes mentési akció? Meg a lu­xuslét egy semleges országban? Amerika is a kétkedőkhöz tartozik. Elvégre 46 személy, köztük a magyar országgyűlés felsőházának két, köztiszteletben álló tagja is kompromittálódott. A Weiss-klán pedig úgy dönt, hogy maga veszi kézbe az ügyeit. Egyre in­kább elhidegednek a család — hivatalosan is — bizalmasának számító fiatal ügyvédtől, akit az amerikai nagykövet szeretne keresztkérdések alá vetni. Madeira látképe A kormány tétlenül nézte... Időközben a magyar kormány elítéli a tranzakciót, de a tény megmarad: a Weiss család inkább az SS-szel szerződött, mint a magyar nácikkal — szól a visszaemlékezés. Elfogadták a meghökkentő ajánlatot, s bár a kormány megte­hette volna, hogy az egész jogi ügyletnek elejét veszi, mivelhogy idegenbe csak az ő hozzájárulásukkal vihettek volna ki bármit is, vagy azon az alapon, hogy 49 százalék még rövidig zsidó kézen maradt, és ezt legfelső helyről zárol­hatták volna, de a „kisujjukat sem mozdították”. ...És az is csak tény, hogy „a magyar kormány nem szállt szembe az SS-szel, ezt elmulasztotta, így hát ne csodálkozzék Weiss Manfrédék hazafiatlan cselekedetén.” Ennyi a ráadáskommentár. * „Végül is megszereztem a bevándorlási papírokat az USA-ba, 1945 nyarán és még az év szeptemberében áthajóztam Amerikába. Tudomásom szerint a kö­vetkező esztendőben Weiss Manfréd örököseinek sikerült a zárolt vagyont sza­baddá tenni, és legtöbbjük átköltözött Portugáliából a tengerentúlra.” A visszaemlékezés itt véget ér... B. J. A brit mozi első lovagja 1893. szeptember 16-án született Korda Sándor Az angol televízió Sir Alexander Korda 33 filmjének műsorra tűzé­sével és kétszer 50 perces dokumentumfilm bemutatásával, szülőváro­sa, Túrkeve pedig rendezvények sorozatával ünnepli a világ egyik leg­nagyobb rendezőjének és producerének centenáriumát. A fiatal újságíró a film születésének idején egy vásári sátorban lá­tott először vetített képeket, és ez megszabta életútját. Ő írta az első magyar filmkritikákat és filmelméleti cikkeket, s 1911 nyarától egy éven át a párizsi Pathé cégnél tanulta az új művészetet. Itthon aztán egymás után három filmlapot is indított és szerkesztett, amelyek közül az utolsó, a Mozihét Nemeskürty István szerint „európai stílű filmszak­lap” lett. Janovics Jenő hívta meg ko­lozsvári filmgyárába, ahol nyolc filmet rendezett, köztük a Nagy­mamát, az egyetlen filmet, amely­ben Blaha Lujza szerepelt. Ismét Nemeskürty: „A Nagymamából megmaradt néhány mozgókép­foszlány — ebből is látható, hogy teljes értékű, igényes film lehetett.” Korda hamarosan megvette a vállalatot és Pestre költöztette. Az ő Corvin filmgyára számára épült a Gyarmat utcai stúdió első műterem- és épületsora. Igényes­ségét mutatja, hogy első rendezé­se Babits Mihály Gólyakalifája volt, amelynek dramaturgja (a fel­iratok megszövegezésével együtt) Karinthy Frigyes volt. Iro­dalmi műveket és színpadi sikere­ket vitt filmre, legnagyobb szabá­sú vállalkozásai a Szent Péter esernyője és Az aranyember megfilmesí­tése volt. A kommün idején egy Jókai-regényt, a Sárga liliom átiratát és egy néger rabszolga történetét forgatta. Ennek ellenére 1919-ben úgy érez­te, emigrálnia kell. Nem maradtak fenn korai alkotásai, de kvalitását bizonyítja, hogy ne­hézség nélkül kapta Bécsben, Berlinben, Párizsban és Londonban a ren­dezői megbízásokat. Hollywoodban is dolgozott, majd 1931-ben Lon­donban telepedett le, megalapította az angol filmélet legjelentősebb vál­lalatát, a London Film Ltd.-t. Kiváló képességeivel és szakmai felké­szültségével 141 film előállításában vett részt mint rendező és producer. Érdekes szerepet játszott a két világháború közt itthon Korda Sándor. A közvélemény annyira magyarnak tekintette, hogy angliai filmjeit is magyar filmekként ünnepelte (amiben nyilván része volt Bíró Lajos for­gatókönyveinek és Korda sok magyar munkatársának is). Egyébként va­lóban sokat segített itthon is: ösztöndíjat alapított kezdő filmszínészek­nek, és angliai otthonában szívesen látott minden magyar filmest. Alkotásai közül a legnagyobb sikert (itthon és világszerte) a Vili. Henrik magánélete és a Rembrandt aratott, de Korda-filmeknek tekintet­ték az ő produkciójában és felügyeletével készült olyan filmeket is, mint A vörös Pimpernel, A bagdadi tolvaj, A dzsungel könyve. Nincs kizárva, hogy az elején említett angol dokumentumfilm más ér­dekességeket fog feltárni. Peter Chapman, a 4-es csatorna rendezője ugyanis évek óta kutatja, igaz-e, hogy Korda 1942-ben, a második világ­háború kellős közepén nem kifejezetten filmtörténeti jelentőségéért kap­ta meg V. György királytól a főúri rangot. A tények: Kordát szoros bará­ti kapcsolat fűzte Sir Winston Churchillhez, amerikai ügyvédje, Bill Do­novan pedig Roosevelt elnök bizalmasa és az OSS (a CIA elődje) veze­tője volt. Maga Korda 1935 és 1942 között negyvenszer szelte át az At­lanti-óceánt — a feltételezések szerint azért, hogy amerikai támogatást szerezzen Hitler ellen, illetve rokonszenvet keltsen Nagy-Britannia iránt. Érdeklődéssel várhatjuk Peter Chapman említett dokumentumfilmjé­­nek bemutatását. De bármit tartalmazzon: Korda Sándor a világ filmtör­ténetének egyik legnagyobb alkotója volt. Emlékére Angliában most Korda-díjat alapítanak, amelyet évente a legjobb angol film készítője "yC'' M. J. A fiatal Korda Sándor HETI MAGYARORSZÁG 1993. szeptember 10. • 27

Next