Magyarország, 1993. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1993-09-17 / 38. szám
KÜLPOLITIKA Kína meghatározó hatalom lesz Interjú Mészáros Klára nagykövettel Túláradóan kedves írszetter fogadja a vendéget. A remek háziállat ugyanúgy hozzátartozik Mészáros Klára otthonához, mint egy sor élettelen tárgy, a csendes zuglói utcában megbújó, nagyapáink kényelemszeretetét őrző terjedelmes családi ház, vagy a Storno házból származó faszobrászt dicsérő székek, a puritán, díszítetlen asztallap, vagy a falakon lógó Szőnyi-, Kutas-, Gy. Szabó-művek, s a könyvtár duzzadó helykövetelése. Különösen árulkodó műalkotások: „A hely szelleme” (kolozsvári bábosok alkották ittlétükkor), egy kisplasztika, a gyaloghintót cipelő kínaiak, s egy kéthúrú távolkeleti hangszer. A kívülálló számára természetesnek tűnik, ahogy mostanában a ház asszonyának sorsa alakul. Gyerekkori vonzalma a Kelet, s különösen Kína iránt; az ELTE Kína-szakának stúdiumai, majd a Pekingi Idegennyelvű Főiskola egy 68 tájéki, nem személyre szóló hazazsuppolással; húsz év gazdaságkutató munka a Világgazdasági Kutatóintézetben Kínára és a csendes-óceáni térségre szakosodva: ez a Magyar Köztársaság kínai nagykövet asszonyának előélete. A háromgyerekes nő — első látásra szórakozott professzor férj mellett — rengeteg tehetséget, s főleg szívósságot koncentrál magában. Talán kis megszállottság is kell hozzá, ami ragályos. Luca, a 21 éves nagylány a kínai gyógypedagógiai gyakorlatból írja szakdolgozatát, Gergő másodikos gimnazistaként immár kínai nyelvű iskolában tanul. Csak a geofizikus visiting professzor férj tanít, s a 12 éves Janka tanul angolul. Utóbbi pakisztáni iszlám (sic!) iskolában. Meghatározó a pragmatizmus — Milyen a mai Kína? — kezdjük a beszélgetést Mészáros Klárával. — Olyan folyamatok indultak el, hogy belátható időn, tehát egy-másfél évtizeden belül Kína a világ meghatározó gazdasági, politikai tényezője lesz. Hozzá kell tennem, van egy megszorító , ha”. Ha a társadalmi stabilitást meg tudják őrizni. — Brazíliához, Argentínához hasonló meghatározó szerepkörről beszél, vagy Japánéhoz és az USA-éhoz? — Természetesen az utóbbi kettőhöz hasonlítható szerepköre lesz. Ezt a képet árnyalhatja a Japánnal kapcsolatos történelmi rivalizálás, az, hogy Japán miként viszonyul hatalmas szomszédjához, a gazdaságilag mindenképpen versenytárshatalom gyors felemelkedéséhez. A felemelkedést csak az akadályozhatja meg, ha a belső stabilitás megbillen. Most mindenesetre fantasztikus fejlődés tapasztalható.A népi kohók már nem léteznek, de a biciklikorszak még igen. Lehetséges, hogy valami egészen új modell alakul ki: biciklin járó számítógépfejlesztők, biciklis hadsereg? — A hadsereg természetesen nem biciklis. Jelcin látogatása után megindult a volt szovjet katonai technológia kínai felvásárlása. Az sem titok, hogy a kínai élelmiszerekért és közszükségleti cikkekért az oroszok többnyire haditechnikával tudnak fizetni. A politikai, ideológiai rendszerközösség megszűnt. A Szovjetunió széthullását követő rövid tanácstalanság, ideológiai zavar után a kapcsolatrendszer új alapokra való helyezését a kínai politikai-gazdasági vezetés pragmatizmusa határozza meg. A fejlődés és a problémák — Ez az idősebbekre vagy inkább a fiatalabbakra jellemző? — A fiatalítás után is hetven év fölött van az átlagéletkor a vezetésben. Az más kérdés, hogy rendkívül frissek és bölcsek. Hosszú távon képesek gondolkodni. —A világszervezet statisztikája Kínában 10-12 százalékos évi fejlődést jelez, ami a legmagasabb a világon. Az ipar fejlődik ennyire vagy a mezőgazdaság? — Itt van a probléma gyökere. A fejlődés nem kiegyensúlyozott. 1979 után, amikor a kommunák felszámolását követően az egyéni felelősségi rendszerre tértek át, s érdekévé vált mindenkinek a termelés, a mezőgazdaság húzóágazattá vált. Az új rendszer azonban a földmagántulajdont nem érintette, csak bérlemények jöttek létre. A hagyományos ázsiai termelési mód a földközösségre épült, s ez gyakorlatilag ma is létezik. Ma azonban már a továbblépés gátja, az extenzív fejlődés lehetősége ugyanis gyakorlatilag kimerült. Az intenzív fejlesztéshez pedig olyan hatalmas tőkeinjekcióra lenne szükség, amelyre valószínűleg a gazdasági szuperhatalmak sem képesek. A népesedéspolitika kudarcot vallott. Újra felmerülhet a kérdés, hogyan tudják majd élelmezni a hatalmas népességet. — Nem áll mindez újfent ellentmondásban az ön Kína-víziójával? Japán például aligha lesz egyértelmű támogatója Kína szuperhatalommá válásának. — Ezek azok az ellentmondások, amelyekre utaltam. Figyelemre méltó tény, hogy az eddigi fejlődésben meghatározó volt a japán segítség, s az is, hogy erre a hatalmas piacra szükségük van. Az is tény, hogy a környező országok, főleg a „kis tigrisek”, félnek Kínától. Ott nagyon jelentős, számarányát lényegesen meghaladó a kínai származású migráció gazdasági befolyása. A bankszférát szolgáltató szektort gyakorlatilag ők tartják kézben a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön, Indonéziában. Csak Dél-Koreában nem az övék a vezető szerep. A nemzeti érzés szerepe — Mennyire erős ma Kínában a nemzeti érzés, a nacionalizmus? — Az utóbbi időben az ideológiának nem ez volt a fő eleme. Ma azonban a gazdaság túlfűtöttsége, a kényszerű fékezés idején, amikor számos probléma van, a városokban húsz százalék körüli inflációtól a veszteséges nagyvállalatokon át a munkanélküliségig, egyre inkább hivatkoznak a nemzeti érzésre. Nem nehéz, hiszen a lakosság 94 százaléka ma is kínai, erős kötődésük a hagyományokhoz külföldön is megfigyelhető: generációk múltán sem asszimilálódnak. —A Tibettel kapcsolatos politikának van támogatottsága? — Egyöntetűnek mondható. — Hongkongnak az anyaországhoz történő visszacsatolása mennyiben befolyásolja a tajvani kapcsolatok jövőjét? A Tajvannal folytatott tárgyalások mennyiben helyezik új megvilágításba ezt a kérdéskört? — Szingapúrban a tárgyaló felek alapvetően más-más céllal ültek le tárgyalni. Kína már az egyesülésre tekint, Tajvan önállósága elismerését helyezi előtérbe. Sok múlik azon, hogy Hongkong státusa milyen lesz valójában 1997, az anyaországhoz való visszatérés után. Ez modellértékű lesz. —Lehet, hogy az ötven év türelmi idő után Hongkongnak nem is kell rendszert váltania, mert Kína válik tőkésországgá? — Ezt nem mondanám. Mindenesetre abban a közvetlen környezetben, amely Honkonggal határos, a piacgazdaságban már most előbb vannak, mint Magyarország. Ez segítheti a további közös fejlődést. — Kik azok a kínaiak, akik Magyarországon megjelentek, terjeszkednek? — Valószínűleg a legmozgékonyabb városi rétegből kerülnek ki. Azt, hogy milyen tőkével vannak jelen, nem tudjuk. Magánvállalkozásként jelentkeznek, ám ha megkaparjuk kicsit a felszínt, kiderül, hogy ilyen-olyan formában kínai állami vagy banktőke van mögöttük. Tavaly májusig, a vízumkényszer bevezetéséig, senki nem tudja, hányan, milyen szándékkal jöttek hozzánk. Azóta személyesen leülünk minden vízumigénylővel beszélgetni. Tájékozódunk és tájékoztatunk egyszerre. — Köszönjük a beszélgetést. HALÁSZ LAJOS Mészáros Klára HETI MAGYARORSZÁG 1993. szeptember 17. • 23