Magyarország, 1993. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1993-10-22 / 43. szám
BELPOLITIKA férőhellyel két- és háromágyas szobákkal kész is lett a vendégház. 1993. július 6-án szentelték fel a kollégiumot, s ekkor nyílt meg az Emigrációs Gyűjtemény is. A Népfőiskola tevékenységét a Postabankon kívül hazai intézmények, vállalkozók, a határon túl élő magyarok segítik, támogatják. Közben a Lakitelek Alapítvány létrehozta a speciálisan csak a népfőiskola ügyével foglalkozó Népfőiskola Alapítványt. A két kuratórium megegyezik. — Miért volt erre szükség? — A Lakitelek Alapítvány nonprofit alapítvány, így az adóalapból a hozzánk érkező támogatás összege leírható. A Népfőiskola Alapítvány azonban egy oktatási intézmény, amely vállalkozásokban is érdekelt. Ilyen a televízióban most vetítés alatt álló Frici, a vállalkozó szellem. A távolabbi cél az, hogy a Népfőiskola eltartsa önmagát. Ha kész lesz a most tető alatt levő Kölcsey-ház, akkor az ott található kétszázötven személyes konferenciatermet is hasznosítani szeretnénk. Terveink között szerepel 1996-ban egy emigrációs találkozó szervezése is. — Ötvenezer forinttal kezdődött, de amit most itt látok, az ennek a sokszorosa. — Nagyon alapos és rendszeres munkával értük ezt el. Az alapítvány azzal indult, hogy tízezer levelet küldött szét a világba, és ez lett az az alap, amelyre a szó szoros értelmében építeni lehetett. Bizonyára ennek hatására, még most is nap mint nap jön a postával száz vagy ötszáz forint, vagy húsz dollár, de a múltkoriban volt itt Ausztráliából egy 56-os magyar munkás, aki harminckétezer dollárt hagyott itt az alapítvány javára. — Úgy tudom, hogy a férje már a hetvenes években is itt élt. — Sándor kispesti születésű, de 19 éves korában úgy gondolta, hogy vidéken szeretne tanítani, így került képesítés nélküli tanítóként Lakitelekre. Itt aztán másodállásban népművelő lett, s irodalmi színpadot szervezett, így ismerkedtünk össze. Én Nagyréven születtem, Lakitelektől tizenöt kilométerre. A nagyszüleim éltek Lakiteleken és a családommal 1957-ben költöztünk ide. A későbbiekben én is tanítottam az itteni általános iskolában. Bekapcsolódtam a férjem munkájába, aki ekkor hazai és nemzetközi irodalmi esteket tartott, rangos művészeket hívott ide. 1979-ben megszervezte a nevessé lett Fiatal írók Találkozóját is. Lezsák Sándor és Lakitelek neve ezek által lett híressé, de talán azok ismerték igazán, akik a Szabad Európa Rádiót hallgatták... De remélem nem erről óhajt írni? — Megmondom, miért szerettem volna. Mert volt egyszer egy ismeretlen fiatal költő: Lezsák Sándor, és egy ismeretlen község: Lakitelek. Úgy tudom, hogy ez utóbbinak a története, a magyar történelembe semmilyen módon be nem íródott. Eddig. illetve addig, amíg ez a fiatalember, nevezetesen az ön férje elhatározta, hogy lejön ide tanítani. És ez a találkozás elvezetett 1987. szeptember 27-hez, amikor az Önök házának udvarán a Magyar Demokrata Fórum megalakult, nem is szólva e ténynek a rendszerváltásban betöltött szerepéről. De akkor másként kérdezve: Mit jelentenek önök — a Népfőiskolát is beleértve — Lakitelek és környéke számára? — Én úgy gondolom, a község örül annak, hogy létrejött a Lakiteleki Népfőiskola. Egyrészt azért, mert munkalehetőséget teremtett közel negyven lakiteleki embernek. Másrészt azért, mert a Lakitelek Alapítvány ösztöndíjakkal támogatja azokat az idevalósi diákokat, akik az általános iskola után közép- és felsőfokú intézményekben, vagy szakmunkásképzőben tovább tanulnak. — 1994-ben választások lesznek Magyarországon. Ennek eredménye érintheti-e a Népfőiskolát? — Politikailag nem érintheti, mivel ez nem pártiskola. Természetesen a Népfőiskola kihasználja azt a lehetőséget, hogy hallgatóinak a kormánykoalícióból is hív előadókat, a hiteles tájékoztatás céljából. Tanulóinkat pályáztatás útján választjuk ki, nem kérdezzük és nem is érdekel bennünket, hogy ki, melyik pártnak a tagja. Én a magam részéről életem végéig szívesen végezném itt ezt a munkát, amely egyfajta misszió is, nemcsak a szorosan vett környezet, hanem egész Magyarország, sőt — szeretném hinni — talán a magyarság számára is. A vendégház Iskolák és lehetőségek Lakiteleken Miután egy rövid gyalogtúra keretében szerény helyismeretre és csekély izomlázra tettem szert, megszemlélve kívülről és belülről a kész vendégházat, tanulmányozva a készülő beton minőségét, a gyors ütemben épülő, ragyogó architektúrájú Kölcsey ház galériáján, megcsodálva a számítógépes termet és a nyelviskola osztálytermét, hátam megött az Emigrációs gyűjtemény emelkedett csendjével, engedtem a világi hívságnak, s egy kávét inni ültem le a Népfőiskola oktatási és szervezési ügyeivel foglalkozó igazgatóhelyettesének — Lévai Jánosnénak — asztalához. — Azon gondolkodom, hogy az itteni nagyszerű oktatási formákról hogyan szereznek tudomást az emberek? — kezdtem a beszélgetést. Milyen módon szerveződik ez? Kell-e fizetni érte vagy nem kell fizetni? Milyen lehetőségek között választhatnak az érdeklődők? Mikor és menynyi ideig tartanak az oktatások? Hol és mennyiért lehet ilyenkor enni, inni és aludni? — Hogy az utolsó kétszáz kérdésére válaszoljak, az első és legfontosabb szabály, hogy itt minden pályáztatás útján működik: az alkalmazotti munkahelyek elnyerésétől kezdve a beruházások kivitelezésén át, a hallgatók kijelöléséig. A másik ehhez kapcsolódó gyakorlat, hogy attól függően, honnan várjuk a jelentkezőket — a szűkebb környezetből, a megyéből, vagy az ország minden részéből — ennek megfelelően hirdetünk helyi vagy országos napilapokban. Alapvetően két oktatási formában vagy elnevezéssel tevékenykedünk. Az egyik a bentlakásos, vagy kollégiumi rendszer. Ezek kétéves képzés keretében, negyedévente, egy hétvégén találkoznak. Jelenleg három kollégiumban folyik a tanítás, háromszor hatvan fővel, amelyben a tizenhat éves diáktól a többdiplomás vállalkozóig sok mindenki megtalálható. A résztvevők teljes ellátást kapnak a költségek tíz százalékáért. A Kölcsey és a Vörösmarty Kollégium humán tárgyakat tanulmányoz. A másik oktatási forma a tanfolyami képzés. Ezek mind estiek, tehát a környékbeliek érdeklődési körébe tartozóak. Nemrég száztizenhét fő végzett számítógépes alaptanfolyamot összesen hat kurzus keretében. Most a hetedik és nyolcadik csoport tanul itt. Szintén tart a vállalkozói tanfolyamunk hetven fővel. Itt adó- és pénzügyi ismeretek mellett, vállalkozási lehetőségekkel is foglalkoznak. Indítottunk szociális gondozói tanfolyamot, betegségfelismerés, utógondozás, házi betegellátás témakörökkel. Gépírótanfolyamunk most indul és százhúsz órásra tervezzük. Ezenkívül kétéves angol nyelvtanfolyam és pénzügyi ügyintézői képzés is folyik. — Mi lesz a Kölcsey házban, ahol immár jól láthatóan én is megörökítettem lábnyomomat a képlékeny betonban? — Az utóbbiért ne aggódjon, azt eltakarja valahogy a csempe, de a Kölcsey házban — amelyet idén decemberben adunk át — sok minden lesz: kétszázötven személyes modern konferenciaterem, a galériára átköltözik az Emigrációs gyűjtemény állandó kiállítása, lesz egy nagy étterem, mosoda, oktatótermek és még sok minden. — Lehet ezt a programot még fejleszteni? — Konkrét terveink vannak... A környék általános iskolásai számára egy kis fedett tanmedencét építünk. Lesz a sportot kedvelő hallgatóinknak teniszpálya, röp- és kosárlabdapálya, meg kondicionálóterem. Lesz szauna is és kemping, meg egy halastó is tervben van. Az oktatás terén szeretnénk a kárpátaljai, erdélyi, vajdasági és a felvidéki magyar fiatalok számára továbbképzéseket, vállalkozói tanfolyamokat tartani. Az Expo idején képző-, ipar- és a népművészeti kiállításokkal, valamint a tudományos élet kiemelkedő személyiségeivel várjuk a világ minden tájáról ideérkező magyarokat. Lévai Jánosné HETI MAGYARORSZÁG 1993. október 22. • 9