Magyarország, 1993. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1993-07-16 / 29. szám

A dráma ezúttal sajnos nem a Szegedi Szabadtéri Játékok „világot jelentő deszká­in”, hanem az önkormányzat épületének falai közt zajlik, s cselekménye a nyitott színpad hatalmas nézőterének lecserélése. Úgy kezdődött, hogy a városban egyre töb­ben mondogatták: tűnjön el végre a sztáli­ni időket idéző, régi „vasmonstrum”, s váltsa fel azt egy, a játékokat követően könnyen szétszedhető, modern lelátó. Ere­detileg ugyan a régit is lebonthatónak épí­tették, ám mikor kiderült, hogy szétszere­lése hónapokig tart, többé meg sem próbál­koztak vele. A nézőtér szerkezeti csavar­jai így szép lassan berozsdáltak, s ma az építmény évenkénti karbantartása is jóko­ra összeget emészt föl. Az idősebbek vi­szont még emlékeznek arra, hogy milyen volt az ülőhelyek nélküli tér eredeti szép­ségében, s hogy 1935-ben Pietro Mascag­ni itáliai karmester, a Parasztbecsület ak­kori dirigense a velencei Szent Márk tér­hez hasonlította. Ezt az állapotot szeretné az év tíz hónapjára ezentúl visszaállítani a szegedi önkormányzat. Ellentmondó döntések Két cég, a hazai Compack Douwe Eg­berts és a svájci—német Nüssli-Lagher vállalat nyújtott be megoldási tervet a té­mában kiírt pályázatra. A bő fél évvel ez­előtt elkezdődött versengés során nem akármilyen tétért küzdenek a felek: a ve­ronai után Európa talán legnagyobb sza­badtéri színházi nézőterének újjávarázso­lásáról van szó. A város ezért egy szak­mai zsűrire bízta a döntést, amely az első fordulóban a Compack ajánlatát fogadta el. A Nüssli viszont ezt követően felleb­bezett a határozat ellen, s a második „me­netben” a változatlan összetételű bizott­ság immár az ő javaslatukat támogatta. Ezután kezdeményezte dr. Ványai Éva, Szeged kulturális ügyekért is fele­lős alpolgármestere, hogy a végleges döntést ne a zsűri, hanem a város önkor­mányzatának 53 tagú közgyűlése hozza meg. Július elsején e testület valóban át­vette a határozathozatal jogát. Időközben állítólag olyan sajtócikkek láttak napvilá­got, amelyek a magyar érdekeltségű vál­lalat „oktalan támogatásával” vádolták meg a fiatal alpolgármesteret. Dr. Nikolényi István, a Szegedi Sza­badtéri Játékok igazgatója szerint a Com­pack olyan nézőtér építésére tett ajánla­tot, amely egyes részein 12 méter magas lenne, vagyis néggyel több a szintén túl nagynak tartott mostaninál. Nikolényi úr arról is tud, hogy ezt az emelvényt meg­lehetősen vékony csövek tartanák, ame­lyek szerinte hosszú távon nem, legfel­jebb egy évig bírnák ki a megterhelést az előadások során. Ezért úgy véli, hogy ehelyett inkább a Nüssli háromszor olyan vastag rudakból álló, tartósabb szerkezetét kellene elfogadni, még akkor is, ha az jóval drágább. Az igazgató úgy ítéli meg, hogy mivel a játékokra sze­mély szerint neki kell az engedélyt meg­adnia, ezért bármilyen esetleges kataszt­rófa esetén elsősorban őt terhelné a fele­lősség. A zsűri vagy az önkormányzat tagjai addigra már régóta eltávozhattak pozíciójukból. Mivel ehhez hasonló nagyságú szerkezetet korábban még egyik cég sem épített, ezért a két pályázó nem vállal felelősséget hosszú távon egy esetleges leszakadás miatt. Ezért leg­alább a biztonságosabbnak tűnő építés­mód mellett kellene voksolni. Nikolényi úr viszont azt is elismerte, hogy a Nüssli cég az egész pályázat során enyhén szól­va túlzottan magabiztosan viselkedett. Hiba volt az is, hogy a közgyűlés kap­ta meg a végső határozathozatal jogát — vélekedik a Szegedi Szabadtéri Játékok irányítója. A szakértőkkel ellentétben ugyanis e testület tagjainak fogalmuk sincs a témáról, s közülük egy sem volt jelen azokon a korábbi videobemutató­­kon, ahol a pályázók részletesen vázol­ták elképzeléseiket. Az igazgató azt sem érti, hogy miért az alpolgármesterne kez­deményezte a közgyűlési döntést, mikor korábban az ő javaslata alapján állt össze a szakmai bírálóbizottság. Egy kérdés vi­szont már bizonyosan eldőlt a szabadtéri játékok vezetősége számára. Saját győ­zelme esetén korábban mindkét fél szponzori segítséget ajánlott fel a szege­di rendezvénysorozat támogatására. Az­zal, hogy az ügy ennyire elhúzódik, kizá­rólag az eseménysorozat rendezősége jár rosszul, hiszen — az idei, meglehetősen szűkös költségvetésük ellenére — ők es­nek el a beígért támogatástól. Lesznek-e játékok jövőre? A közelmúltban egyetlen bölcs határo­zat született az igazgató véleménye sze­rint. Ez kimondja, hogy október végéig föl kell állítani, majd le kell bontani az új nézőteret — persze, csak a régi szét­szerelését követően. Az őszi kipróbálást az indokolja, hogy ha a jövő évad elején derülne ki valamilyen rendellenesség az építmény szerkezetében, akkor 1994-ben elmaradnának a Szegedi Szabadtéri Játé­kok, az igazgatóság pedig tízmilliókat ve­szítene az addigra előre kifizetett szerző­dések miatt. Dr. Ványai Éva alpolgármesterő sze­rint egyáltalán nem mindegy, hogy a 78-188 millió forint költségűre becsült beruházáshoz az olcsóbb, avagy a külföl­di cég által beadott majd kétszer olyan drága ajánlatot fogadják el. A költsége­ket egyébként az önkormányzat a nem­rég létrehozott Szegedi Szabadtéri Játé­kokért Alapítvány forrásaiból is próbálja finanszírozni. Dr. Ványai Éva szerint a pályázatokat elbíráló bizottság úgy ho­zott meg két, egymással teljesen ellenté­tes döntést, hogy közben nem merült föl új körülmény. A zsűri féléves munkájá­ban tehát olyan bizonytalanságok merül­tek föl, amelyek miatt sokkal megnyugta­tóbb Szeged közgyűlése elé vinni az ügyet. Ezt indokolja az is, hogy a terve­zet szerint hat és fél ezerről négy-öt­ezerre csökkenne az ülőhelyek száma a téren (az előző években is csak ennyi telt meg átlagosan egy-egy előadáson), és hogy 150 milliót meghaladó beruházás esetén szintén közgyűlési határozatra van szükség. Az alpolgármestern­ elmondta: az első döntés után a svájci cég azért felleb­bezett és tiltakozott, mivel a bírálókhoz nem az ő tervezete jutott el. A pályázato­kat a kezdetkor zárt borítékban kérette be a cégektől az önkormányzat. Amikor viszont a szűr­ felbontotta azokat, kide­rült, hogy a Nüssli cég a magáé helyett versenytársának egy korábbi, rosszul mé­retezett, más geometriával készült refe­renciamunkáját küldte el. „Senki se ke­ressen ebben logikát, mert nincs” — mondta az alpolgármesternő. Dr. Ványai Éva szakemberek vélemé­nye alapján állítja, hogy a két szerkezet élettartama azonos, statikailag ugyanany­­nyit bírnak ki, sőt a külföldi cég terve­zett építményét még teherbíróbbnak tart­ják a hozzáértők. Ezen túl a Nüssli-Lau­her vállalat még az utólagos pályázat so­rán sem adott le olyan honosított, adap­tált szerkezeti-kiviteli tervet, amelyhez még alkalmassági bizonyítványt is kel­lett volna mellékelnie. Márpedig ez volt a kiírás egyik feltétele. Ezek alapján e nagyvállalat ajánlatát legföljebb az ittho­ni emberekben gyakran meglévő, a kül­földi ám elsőbbrendűségét tartó érzés tá­mogathatja. Két szék között...? Nézőtéri „színjáték” Szegeden BELPOLITIKA Az idő sürget A lapzártakor érkezett hír szerint a vá­ros közgyűlése végül is 24 igen, 2 nem és 4 tartózkodás mellett a Compack aján­latát fogadta el. A testület emellett azt is kimondta, hogy jövőre 4000 főt befoga­dó nézőteret kap a Szegedi Szabadtéri Já­tékok. A döntést megelőző vita azért nyúlt meglehetősen rövidre az alpolgár­mester­ véleménye szerint, mert az utolsó napokban teljesen világossá lett: a külföldi cég nem teljesítette a verseny­­feltételeket. A hosszú vajúdás utáni gyors határo­zathozatal azért is fontos, mert az idő sürget. Az idei nyári rendezvénysoroza­tot követően azonnal el kellene kezdőd­nie a régi építmény lebontásának, s az új kipróbálásának. Különben könnyen meg­történhet, hogy az évtizedes hagyomá­nyokkal rendelkező Játékok terve jövőre két szék közt a pad alá esik... BINDER ISTVÁN HETI MAGYARORSZÁG 1993. július 16. . 9

Next