Magyarország, 1993. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1993-07-16 / 29. szám
A dráma ezúttal sajnos nem a Szegedi Szabadtéri Játékok „világot jelentő deszkáin”, hanem az önkormányzat épületének falai közt zajlik, s cselekménye a nyitott színpad hatalmas nézőterének lecserélése. Úgy kezdődött, hogy a városban egyre többen mondogatták: tűnjön el végre a sztálini időket idéző, régi „vasmonstrum”, s váltsa fel azt egy, a játékokat követően könnyen szétszedhető, modern lelátó. Eredetileg ugyan a régit is lebonthatónak építették, ám mikor kiderült, hogy szétszerelése hónapokig tart, többé meg sem próbálkoztak vele. A nézőtér szerkezeti csavarjai így szép lassan berozsdáltak, s ma az építmény évenkénti karbantartása is jókora összeget emészt föl. Az idősebbek viszont még emlékeznek arra, hogy milyen volt az ülőhelyek nélküli tér eredeti szépségében, s hogy 1935-ben Pietro Mascagni itáliai karmester, a Parasztbecsület akkori dirigense a velencei Szent Márk térhez hasonlította. Ezt az állapotot szeretné az év tíz hónapjára ezentúl visszaállítani a szegedi önkormányzat. Ellentmondó döntések Két cég, a hazai Compack Douwe Egberts és a svájci—német Nüssli-Lagher vállalat nyújtott be megoldási tervet a témában kiírt pályázatra. A bő fél évvel ezelőtt elkezdődött versengés során nem akármilyen tétért küzdenek a felek: a veronai után Európa talán legnagyobb szabadtéri színházi nézőterének újjávarázsolásáról van szó. A város ezért egy szakmai zsűrire bízta a döntést, amely az első fordulóban a Compack ajánlatát fogadta el. A Nüssli viszont ezt követően fellebbezett a határozat ellen, s a második „menetben” a változatlan összetételű bizottság immár az ő javaslatukat támogatta. Ezután kezdeményezte dr. Ványai Éva, Szeged kulturális ügyekért is felelős alpolgármestere, hogy a végleges döntést ne a zsűri, hanem a város önkormányzatának 53 tagú közgyűlése hozza meg. Július elsején e testület valóban átvette a határozathozatal jogát. Időközben állítólag olyan sajtócikkek láttak napvilágot, amelyek a magyar érdekeltségű vállalat „oktalan támogatásával” vádolták meg a fiatal alpolgármesteret. Dr. Nikolényi István, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója szerint a Compack olyan nézőtér építésére tett ajánlatot, amely egyes részein 12 méter magas lenne, vagyis néggyel több a szintén túl nagynak tartott mostaninál. Nikolényi úr arról is tud, hogy ezt az emelvényt meglehetősen vékony csövek tartanák, amelyek szerinte hosszú távon nem, legfeljebb egy évig bírnák ki a megterhelést az előadások során. Ezért úgy véli, hogy ehelyett inkább a Nüssli háromszor olyan vastag rudakból álló, tartósabb szerkezetét kellene elfogadni, még akkor is, ha az jóval drágább. Az igazgató úgy ítéli meg, hogy mivel a játékokra személy szerint neki kell az engedélyt megadnia, ezért bármilyen esetleges katasztrófa esetén elsősorban őt terhelné a felelősség. A zsűri vagy az önkormányzat tagjai addigra már régóta eltávozhattak pozíciójukból. Mivel ehhez hasonló nagyságú szerkezetet korábban még egyik cég sem épített, ezért a két pályázó nem vállal felelősséget hosszú távon egy esetleges leszakadás miatt. Ezért legalább a biztonságosabbnak tűnő építésmód mellett kellene voksolni. Nikolényi úr viszont azt is elismerte, hogy a Nüssli cég az egész pályázat során enyhén szólva túlzottan magabiztosan viselkedett. Hiba volt az is, hogy a közgyűlés kapta meg a végső határozathozatal jogát — vélekedik a Szegedi Szabadtéri Játékok irányítója. A szakértőkkel ellentétben ugyanis e testület tagjainak fogalmuk sincs a témáról, s közülük egy sem volt jelen azokon a korábbi videobemutatókon, ahol a pályázók részletesen vázolták elképzeléseiket. Az igazgató azt sem érti, hogy miért az alpolgármesterne kezdeményezte a közgyűlési döntést, mikor korábban az ő javaslata alapján állt össze a szakmai bírálóbizottság. Egy kérdés viszont már bizonyosan eldőlt a szabadtéri játékok vezetősége számára. Saját győzelme esetén korábban mindkét fél szponzori segítséget ajánlott fel a szegedi rendezvénysorozat támogatására. Azzal, hogy az ügy ennyire elhúzódik, kizárólag az eseménysorozat rendezősége jár rosszul, hiszen — az idei, meglehetősen szűkös költségvetésük ellenére — ők esnek el a beígért támogatástól. Lesznek-e játékok jövőre? A közelmúltban egyetlen bölcs határozat született az igazgató véleménye szerint. Ez kimondja, hogy október végéig föl kell állítani, majd le kell bontani az új nézőteret — persze, csak a régi szétszerelését követően. Az őszi kipróbálást az indokolja, hogy ha a jövő évad elején derülne ki valamilyen rendellenesség az építmény szerkezetében, akkor 1994-ben elmaradnának a Szegedi Szabadtéri Játékok, az igazgatóság pedig tízmilliókat veszítene az addigra előre kifizetett szerződések miatt. Dr. Ványai Éva alpolgármesterő szerint egyáltalán nem mindegy, hogy a 78-188 millió forint költségűre becsült beruházáshoz az olcsóbb, avagy a külföldi cég által beadott majd kétszer olyan drága ajánlatot fogadják el. A költségeket egyébként az önkormányzat a nemrég létrehozott Szegedi Szabadtéri Játékokért Alapítvány forrásaiból is próbálja finanszírozni. Dr. Ványai Éva szerint a pályázatokat elbíráló bizottság úgy hozott meg két, egymással teljesen ellentétes döntést, hogy közben nem merült föl új körülmény. A zsűri féléves munkájában tehát olyan bizonytalanságok merültek föl, amelyek miatt sokkal megnyugtatóbb Szeged közgyűlése elé vinni az ügyet. Ezt indokolja az is, hogy a tervezet szerint hat és fél ezerről négy-ötezerre csökkenne az ülőhelyek száma a téren (az előző években is csak ennyi telt meg átlagosan egy-egy előadáson), és hogy 150 milliót meghaladó beruházás esetén szintén közgyűlési határozatra van szükség. Az alpolgármestern elmondta: az első döntés után a svájci cég azért fellebbezett és tiltakozott, mivel a bírálókhoz nem az ő tervezete jutott el. A pályázatokat a kezdetkor zárt borítékban kérette be a cégektől az önkormányzat. Amikor viszont a szűr felbontotta azokat, kiderült, hogy a Nüssli cég a magáé helyett versenytársának egy korábbi, rosszul méretezett, más geometriával készült referenciamunkáját küldte el. „Senki se keressen ebben logikát, mert nincs” — mondta az alpolgármesternő. Dr. Ványai Éva szakemberek véleménye alapján állítja, hogy a két szerkezet élettartama azonos, statikailag ugyananynyit bírnak ki, sőt a külföldi cég tervezett építményét még teherbíróbbnak tartják a hozzáértők. Ezen túl a Nüssli-Lauher vállalat még az utólagos pályázat során sem adott le olyan honosított, adaptált szerkezeti-kiviteli tervet, amelyhez még alkalmassági bizonyítványt is kellett volna mellékelnie. Márpedig ez volt a kiírás egyik feltétele. Ezek alapján e nagyvállalat ajánlatát legföljebb az itthoni emberekben gyakran meglévő, a külföldi ám elsőbbrendűségét tartó érzés támogathatja. Két szék között...? Nézőtéri „színjáték” Szegeden BELPOLITIKA Az idő sürget A lapzártakor érkezett hír szerint a város közgyűlése végül is 24 igen, 2 nem és 4 tartózkodás mellett a Compack ajánlatát fogadta el. A testület emellett azt is kimondta, hogy jövőre 4000 főt befogadó nézőteret kap a Szegedi Szabadtéri Játékok. A döntést megelőző vita azért nyúlt meglehetősen rövidre az alpolgármester véleménye szerint, mert az utolsó napokban teljesen világossá lett: a külföldi cég nem teljesítette a versenyfeltételeket. A hosszú vajúdás utáni gyors határozathozatal azért is fontos, mert az idő sürget. Az idei nyári rendezvénysorozatot követően azonnal el kellene kezdődnie a régi építmény lebontásának, s az új kipróbálásának. Különben könnyen megtörténhet, hogy az évtizedes hagyományokkal rendelkező Játékok terve jövőre két szék közt a pad alá esik... BINDER ISTVÁN HETI MAGYARORSZÁG 1993. július 16. . 9