Magyarország, 1994. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1994-06-03 / 22. szám
vántartóban is szokás. Az egyik profilból, a másik szemből. Ez okmányból megtudni, hogy 1945. június 1-jén állították ki, s rajta Deseő László saját kezű aláírása. A nyilvántartó lapon „feljegyzés a fogoly mozgásáról” címszó alatt olvasható, hogy 1946. május 25-én Deseő Lászlót a 27-es számú táborból a moszkvai Butirka börtönbe vitték, amely a Belorusszkaja pályaudvarral szemben, a Tverszkaja bulvár és a Butirka utca szögletében található, és még ma is börtönként működik. Itt őrizték és innen vitték kivégzésre 1775-ben Pugacsovot, a parasztfelkelés vezérét. A börtönviszonyok csak anynyiban változtak, hogy akkor fáklyákkal világítottak, 1946-ban pedig már villanyárammal. 1946. május 25-étől 1948. március 12-éig raboskodott itt Deseő László. Nem volt a háborús bűnösök listáján, nem folyt ellene bírósági eljárás. Egyetlen bűne volt: katonai attasé volt, és túl sokat tudott. Sokat tudott A magyar királyi honvéd vezérkar súlyos hibát követett el akkor, amikor katonadiplomatákat parancsnoki beosztásban az orosz arcvonalra küldött. Desev sok szovjet tábornokkal volt jó baráti viszonyban. Sokat tudott róluk, és személye kínosan kellemetlenné vált. Egyik szovjet tábornok sem akarta, hogy arról fecsegjen, melyik német katonai attasé lakásán járt, amikor még oly nagy volt a barátság. Ez volt az egyik ok, amiért nem engedték haza, de közrejátszott az is, hogy 1946—48-ban a magyar honvédség katonapolitikai osztálya, Pálffy Györgyök ekkorra már teljesen együttműködtek a szovjet elhárítással, és nekik sem állt érdekükben hazajövetele. Valószínű, ellene vallott Stomm Marcell is, akivel nem volt felhőtlen a viszonya, valamint Ujszászy István vezérőrnagy is. A feltevések szerint miután mindent megtudtak Deseő Lászlótól, amit csak akartak, 1948. március 12-én visszaküldték Krasznogorszkba, a fogolytáborba. Az elkövetkező hetven napnak a családjával folyó levelezése azt mutatja, hogy ez volt fogságának legörömtelibb időszaka. Több levelet kapott feleségétől, fényképet fiáról. 1948. április 25-én kelt levelében megköszönte feleségének sorait és a fiáról küldött fényképeket. „Boldog vagyok, hogy derék a fiú. Szegény semmit sem tud apjáról” — írta. Majd egy saját kezűleg írt levelezőlapon arról tudósítja szeretteit, hogy jó egészségnek örvend, s kérte feleségét, hogy Gyöngyös környékén azt a kis házat vegyék meg. Közölte, hogy májusjúnius hó folyamán valószínűleg hazatér. 1948. május 22-éig volt a 27-es számú táborban, amikor a nyilvántartó lap adatai szerint a tábor „speciális” kórházába vitték. Amikor kórházba került, még egészséges, panaszmentes, és készült hazatérni. masnapra, 1948. június 25-én 02 órakor meghalt. Ma már bizonyos moszkvai körökben nem titkolják, sőt beszélnek is róla, hogy hogyan segítettek át a túlvilágra egyes, nemkívánatos személyeket. A halál igazi, valódi okát nem lehetett feltüntetni. Ezért kiadtak egy belső utasítást, hogy ilyen esetben mit kell beírni. Ilyen volt a szívelégtelenség, az infarktus, a veseelégtelenség, a vesebántalom, a húgyvérűség és a magas vérnyomás. Ezek közül lehetett választani. Deseő László esetében a halál okának a magas vérnyomást jelölték meg. A túlvilágra való átsegítés kifinomult módszere volt az üvegetetés módszere, amikor darált üveget por alakban az áldozat ételébe kevertek, amely rövid időn belül a bélrendszert és a gyomrot oly mértékben sértette fel, hogy az illető belső vérzésben meghalt. Elképzelhető, hogy Deseő Lászlóval is ez történt, mert egészséges emberként került a „spectospital”-ba, és oly gyorsan meghalt. A mostani börtönigazgatóságon nem tagadják, nem is titkolják, hogy ilyen esetek előfordultak. A fogolynyilvántartó lap szerint a holttestet a 27-es számú tábor parancsnokságának adták át, és a 4-es parcella 9-es számú sírhelyén névtelenül hantolták el. Amikor mindez kiderült, a sírt felkereste fia, Deseő László, a Magyar Köztársaság stockholmi nagykövete is. Most már csak arra várnak, hogy Deseő László vezérőrnagy hamvait exhumálni lehessen. Özvegye nem élte meg ezeket a híreket, 1992 tavaszán váratlanul elhunyt. Deseő László újratemetésére szülővárosában, Sárospatakon kerül sor, ahol végső nyugalomra helyezik a magyar királyi honvédség egyik legképzettebb, legderekabb tábornokát. GYÖRKEI JENŐ Az utolsó levél Az utolsó levele június 22-én kelt, de ennek csak a címzése volt az övé, a másik oldalt már idegen kéz írta, s ebben az állt, hogy súlyos betegen kórházban fekszik, és a levél után hat- Emléktábla a krasznogorszki temetőben KriSASMiitE irgach»*« Hbí* CO.IAAT HMŐáWtea no* ortesoK XEm&yftA«* PCAHOrc HEnPASMTEJIb»CTSEHMOrO »OHAA * , «BEHHAfl fJAWATb ::eó/iaATAM» me ser fmrnmt-DEri AUSLAND!SCHÉK S CLO ATE N STEHT UWTEP SCHUTZ DES INTERNATIONALEN 'NICHT* Re&ERUNCSST-FTUNC iCBWlCES AN3EHKEH AN ■ SOLDATEN }> ' TffiS: CEMETRV OF FökßEtüs soldiers ;s in ■the custodianship of the wternatícnál NON GOVERNMENTAL FUND «ETERNAL MEMORY TC * S0LDÍEP8 Történelem — Évforduló A Nobel-díjas hallásvizsgáló 1899. június 3-án született Békésy György Édesapja diplomata volt, ezért Svájcban tanult, de itthon szerezte meg a fizikai doktorátust. 1924-től az egyetemen tanított, s a Posta Kísérleti Állomásán a telefonhang javításán dolgozott. Ezért kezdte vizsgálni a dobhártyát, s mintegy 20 éven át az emberi hallás mechanikai-fizikai folyamatait kutatta. A 30-as években rábízták a Magyar Rádió stúdióinak akusztikai tervezését. 1941-ben a Gyakorlati Fizikai Intézet vezetője lett, nyilvános rendes egyetemi tanári címmel. Eredményeit elismerve több külföldi akadémia hívta meg előadások tartására. 1946-tól Stockholmban, majd az Egyesült Államokban dolgozott. A Harvard egyetemen végzett kutatásai során tisztázta a fül csigájában lejátszódó mechanikai és elektromos folyamatok kapcsolatát. 1961-ben elnyerte a Nobel-díjat, amelynek indoklása hazai kutatásainak jelentőségét is méltatta. Megszerkesztette önműködő hallásvizsgáló berendezését, amelyet a szakirodalom Békésy-féle audiométer néven ismer, s elkészítette a belső fül többszörösen nagyított modelljét, amelyen a hallás folyamatai pontosabban mérhetők. Azt is kimutatta, hogy az elektromos energiát a csigában kémiai folyamatok termelik, a hangrezgés csak befolyásolja ezeknek a „biológiai galvánelemeknek” a működési intenzitását. Dániel József tanulmánya szerint „Békésy kutatásai a fiziológiai akusztika fejlődését holtpontról mozdították ki. Ő az első kutató, aki az emberi alaphártyát mozgásában is megfigyelte... Sikerei irányították új utak keresésére az emberi hallás kutatóit azokon a területeken, amelyek korábban a műszeres vizsgálatok számára hozzáférhetetlennek látszottak.” Több egyetem hívta meg professzornak, de — elsősorban egészségi okokból — Honoluluba költözött, ahol az egyetem az ő számára alapított érzékszervek tudománya tanszékének vezetésére kérte fel. Itt már az idegvezetéssel, a különböző érzékszervek agyi értékelésének vizsgálatával foglalkozott. Élete utolsó öt évében még ötven előadást tartott, kétszer is haza akart látogatni, de betegsége ezt már lehetetlenné tette. 1969-ben a washingtoni magyar követségen vette át a SOTE díszdoktori oklevelét, emellett számos kitüntetés tulajdonosa, több egyetem tagja, díszdoktora volt. M. J. MAGYARORSZAG 1994. június 3. • 31