Magyarország, 1994. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1994-06-03 / 22. szám

vántartóban is szokás. Az egyik profilból, a má­sik szemből. Ez okmányból megtudni, hogy 1945. június 1-jén állították ki, s rajta Deseő Lász­ló saját kezű aláírása. A nyilvántartó lapon „feljegyzés a fogoly moz­gásáról” címszó alatt olvasható, hogy 1946. má­jus 25-én Deseő Lászlót a 27-es számú táborból a moszkvai Butirka börtönbe vitték, amely a Belo­­russzkaja pályaudvarral szemben, a Tverszkaja bulvár és a Butirka utca szögletében található, és még ma is börtönként működik. Itt őrizték és in­nen vitték kivégzésre 1775-ben Pugacsovot, a pa­rasztfelkelés vezérét. A börtönviszonyok csak any­­nyiban változtak, hogy akkor fáklyákkal világítot­tak, 1946-ban pedig már villanyárammal. 1946. május 25-étől 1948. március 12-éig raboskodott itt Deseő László. Nem volt a háborús bűnösök lis­táján, nem folyt ellene bírósági eljárás. Egyetlen bűne volt: katonai attasé volt, és túl sokat tudott. Sokat tudott A magyar királyi honvéd vezérkar súlyos hibát kö­vetett el akkor, amikor katonadiplomatákat parancsno­ki beosztásban az orosz arcvonalra küldött. Desev sok szovjet tábornokkal volt jó baráti viszonyban. Sokat tu­dott róluk, és személye kínosan kellemetlenné vált. Egyik szovjet tábornok sem akarta, hogy arról fecseg­jen, melyik német katonai attasé lakásán járt, amikor még oly nagy volt a barátság. Ez volt az egyik ok, ami­ért nem engedték haza, de közrejátszott az is, hogy 1946—48-ban a magyar honvédség katonapolitikai osztálya, Pálffy Györgyök ekkorra már teljesen együtt­működtek a szovjet elhárítással, és nekik sem állt érde­kükben hazajövetele. Valószínű, ellene vallott Stomm Marcell is, akivel nem volt felhőtlen a viszonya, vala­mint Ujszászy István vezérőrnagy is. A feltevések szerint mi­után mindent megtudtak De­seő Lászlótól, amit csak akartak, 1948. március 12-én visszaküldték Krasz­­nogorszkba, a fogolytábor­ba. Az elkövetkező hetven napnak a családjával folyó levelezése azt mutatja, hogy ez volt fogságának legöröm­telibb időszaka. Több leve­let kapott feleségétől, fény­képet fiáról. 1948. április 25-én kelt levelében megkö­szönte feleségének sorait és a fiáról küldött fényképeket. „Boldog vagyok, hogy de­rék a fiú. Szegény semmit sem tud apjáról” — írta. Majd egy saját kezűleg írt le­velezőlapon arról tudósítja szeretteit, hogy jó egészség­nek örvend, s kérte felesé­gét, hogy Gyöngyös környé­kén azt a kis házat vegyék meg. Közölte, hogy május­június hó folyamán valószí­nűleg hazatér. 1948. május 22-éig volt a 27-es számú táborban, ami­kor a nyilvántartó lap adatai szerint a tábor „speciális” kórházába vitték. Amikor kórházba került, még egész­séges, panaszmentes, és ké­szült hazatérni. masnapra, 1948. június 25-én 02 órakor meg­halt. Ma már bizonyos moszkvai körökben nem tit­kolják, sőt beszélnek is róla, hogy hogyan segítet­tek át a túlvilágra egyes, nemkívánatos személye­ket. A halál igazi, valódi okát nem lehetett feltün­tetni. Ezért kiadtak egy belső utasítást, hogy ilyen esetben mit kell beírni. Ilyen volt a szívelégtelen­ség, az infarktus, a veseelégtelenség, a vesebánta­­lom, a húgyvérűség és a magas vérnyomás. Ezek közül lehetett választani. Deseő László esetében a halál okának a magas vérnyomást jelölték meg. A túlvilágra való átsegítés kifinomult módszere volt az üvegetetés módszere, amikor darált üveget por alakban az áldozat ételébe kevertek, amely rö­vid időn belül a bélrendszert és a gyomrot oly mér­tékben sértette fel, hogy az illető belső vérzésben meghalt. Elképzelhető, hogy Deseő Lászlóval is ez történt, mert egészséges emberként került a „spec­­tospital”-ba, és oly gyorsan meghalt. A mostani börtönigazgatóságon nem tagadják, nem is titkol­ják, hogy ilyen esetek előfordultak. A fogolynyilvántartó lap szerint a holttestet a 27-es számú tábor parancsnokságának adták át, és a 4-es parcella 9-es számú sírhelyén névtelenül hantolták el. Amikor mindez kiderült, a sírt felkereste fia, De­seő László, a Magyar Köztársaság stockholmi nagykövete is. Most már csak arra várnak, hogy Deseő László vezérőrnagy hamvait exhumálni le­hessen. Özvegye nem élte meg ezeket a híreket, 1992 tavaszán váratlanul elhunyt. Deseő László új­ratemetésére szülővárosában, Sárospatakon kerül sor, ahol végső nyugalomra helyezik a magyar ki­rályi honvédség egyik legképzettebb, legderekabb tábornokát. GYÖRKEI JENŐ Az utolsó levél Az utolsó levele június 22-én kelt, de ennek csak a címzése volt az övé, a má­sik oldalt már idegen kéz írta, s ebben az állt, hogy súlyos betegen kórházban fekszik, és a levél után hat- Emléktábla a krasznogorszki temetőben KriSASMiitE irgach­»*«­ Hbí* CO.IAAT HMŐáWtea no* ortesoK XEm&yftA«* PCAHOrc HEnPASMTEJIb»­­CTSEHMOrO »OHAA * , «BEHHAfl fJAWATb ::eó/iaATAM» me ser fmrnmt-DEri AUSLAND!SCHÉK S CLO ATE N STEHT UWTEP SCHUTZ DES INTERNATIONALEN 'NICHT* Re&ERUNCSST-FTUNC iCBWlCES AN3EHKEH AN ■ SOLDATEN }> ' TffiS: CEMETRV OF Fök­­ßEtüs soldiers ;s in ■the custodianship of the wternatícnál NON GOVERNMENTAL FUND «ETERNAL MEMORY TC * S0LDÍEP8 Történelem — Évforduló A Nobel-díjas hallásvizsgáló 1899. június 3-án született Békésy György Édesapja diplomata volt, ezért Svájcban tanult, de itthon szerezte meg a fizikai doktorátust. 1924-től az egyetemen tanított, s a Posta Kísérleti Állomá­sán a telefonhang javításán dolgozott. Ezért kezdte vizsgálni a dobhártyát, s mintegy 20 éven át az em­beri hallás mechanikai-fizikai folyamatait kutatta. A 30-as években rábízták a Magyar Rádió stúdiói­nak akusztikai tervezését. 1941-ben a Gyakorlati Fizikai Intézet vezetője lett, nyilvános rendes egye­temi tanári címmel. Eredményeit elismerve több külföldi akadémia hívta meg előadások tartására. 1946-tól Stockholmban, majd az Egyesült Álla­mokban dolgozott. A Harvard egyetemen végzett kutatásai során tisztázta a fül csigájában lejátszódó mechanikai és elektromos folyamatok kapcsolatát. 1961-ben elnyerte a Nobel-díjat, amelynek indok­lása hazai kutatásainak jelentőségét is méltatta. Megszerkesztette önműködő hallásvizsgáló be­rendezését, amelyet a szakirodalom Békésy-féle audiométer néven ismer, s elkészítette a belső fül többszörösen nagyított modelljét, amelyen a hallás folyamatai pontosabban mérhetők. Azt is kimutat­ta, hogy az elektromos energiát a csigában kémiai folyamatok termelik, a hangrezgés csak befolyá­solja ezeknek a „biológiai galvánelemeknek” a működési intenzitását. Dániel József tanulmánya szerint „Békésy kuta­tásai a fiziológiai­ akusztika fejlődését holtpontról mozdították ki. Ő az első kutató, aki az emberi alaphártyát mozgásában is megfigyelte... Sikerei irányították új utak keresésére az emberi hallás ku­tatóit azokon a területeken, amelyek korábban a műszeres vizsgálatok számára hozzáférhetetlen­­nek látszottak.” Több egyetem hívta meg professzornak, de — elsősorban egészségi okokból — Honoluluba köl­tözött, ahol az egyetem az ő számára alapított ér­zékszervek tudománya tanszékének vezetésére kér­te fel. Itt már az idegvezetéssel, a különböző érzék­szervek agyi értékelésének vizsgálatával foglalko­zott. Élete utolsó öt évében még ötven előadást tar­tott, kétszer is haza akart látogatni, de betegsége ezt már lehetetlenné tette. 1969-ben a washingtoni magyar követségen vette át a SOTE díszdoktori oklevelét, emellett számos kitüntetés tulajdonosa, több egyetem tagja, díszdoktora volt. M. J. MAGYARORSZAG 1994. június 3. • 31

Next