Magyarország, 1994. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1994-03-25 / 12. szám

Kultúra Rejtélyes kincsünk, a magyar írás „Agyonhallgatott és félreértelmezett ismerethalmaz” rendszerezése és elemző feltárása a hézagpótló vállalkozás célja. írástörténet és ős­történet kapcsolatát, szerves egységét kívánja bemutatni — ráadásul nem a „hivatalos”, akadémiai keretek között. Az írástörténeti Kutató- intézet szerzői sorozatban szeretnék megjelentetni a magyar történe­lem eleddig másként, vagy éppen hiányosan bemutatott és értékelt, hozzáférhető emlékeit, dokumentumait. Szándékuk szerint keretet akarnak biztosítani a magyar írástörténeti publikációknak, és tudomá­nyos igénnyel, de az eddig elfogadottól eltérő véleményt megfogal­mazva óhajtják a magyar tudomány régi adósságát legalább részben törleszteni. Az elsőként megjelent kötet (Bronzkori magyar írásbeliség) széles körű logikai összefüggésben, egységben tárja föl a magyar írásbeliség emlékeit, az eddig figyelembe vett tér és idő kiterjesztésével. Az egy­mással összevethető megoldások, motívumok szinte követelik a ha- sonlíthatóság figyelembevételét. Ősi hagyományok őrződtek meg, évezredek során és társadalmi-történelmi valóságunk beteljesedésével egy összefüggő kultúrkör alapvető értékeit teremtették meg. A pre- írás kapcsoló szerepe, az üzenetközvetítési mód folytonos fejlődése egyszerű, fonetikus íráshoz vezetnek. „A nagy folyamvölgyek magaskultűráiban mind a lineáris formavi­lág, mind pedig a fonetikus szó­tag- vagy betűírás gondolata a kezdetektől, de legalábbis már igen korán rendelkezésre állt” — s ez etnikai-történelmi mozgások folytán a hódító népek saját köve­telményéhez is igazodó egyete­mes közlési rendszerré alakult. A kötet jól érzékelteti azt a folyama­tot, ahogyan a grafikai formák fej­lődtek, a bonyolultból egyszerűb­bé váló (lineáris) írás pedig a „lo­vasnomád” népek és a folyamvöl­gyi öntözéses mezőgazdaság kö­zös kultűrkincseként jelenik meg Eurázsiában. A feltételezett ősi kapcsolat a rokon-ábécék hasonlóságára is magyarázatot adhat, s értelmezhe­tővé teszi a föníciai, etruszk, szé­kely, ótürk betűkészlet „átfedése­it”, gyakorta azonos megoldásait. A székely írás eredete tudomá­nyosan izgalmas felfedezésre hív­ja olvasóját, melynek végkicsengéseként az óegyiptomi, székely és kí­nai jel-szimbólumok közös gyökerét találjuk meg. A „déli kapcsolatokat szigorúan tiltó” hivatalos tudományosság szá­mára azonban akár botrányos lehet a „bronzkori magyar írásbeliség” fogalma is. Pedig, a szerzők szerint, a tamgák (tulajdon- és nemzet­ségjelek), a számjelölő módszerek, barlang- és sziklarajzok egészen a mángorlók preírásszerű jelkészletéig s az enlakai életfáig bizonyítják az ősi egységet — sokszínűségében, változatos megnyilvánulásukban — is. Az „életfa”, a „sarok”, az „us” rovásjel, a „király”- fogalom és ábrázolás, a horezmi és hettita megfelelők térbeli, időbeli egységgé kovácsolják a gazdag jelképrendszert. A korai realizmust fölváltja a szimbolika, mint ahogy a törzsszövetségi népek természeti társadal­ma is történelmet ír a kontinensen. Térbeli és időbeli egységben. E kötet szerzőit semmiféle dogma nem köti. Hivatalos tiltás nem korlátozza, politikai akadályai nincsenek a kutatás ilyen irányba való folytatásának — még akkor sem, ha a korábban monopolhelyzetbe ke­rült szakemberek drasztikus elutasítása akadálya minden, e tárgyba fo­lyó termékeny vitának. S ha a kötet állításai olykor fantasztikusnak hatnak is — szemléletbővítő hatása, új meglátásai termékenyítőek le­hetnek a hagyományok kutatóinak, az ősműveltségünkkel foglalko­zóknak gondolkodására: a múlt feneketlen kútja mindig bőségesen kí­nál meglepetéseket. (Bronzkori magyar írásbeliség. Szerkesztette: Varga Géza, Irástör- téneti Kutató Intézet, 1983) BUDAY ZSOLT LÁSZLÓ A falumunka útján A két világháború között Erdély magyar szociológiájának, társa­dalom- és művelődéspolitikájának, közéletének egyik meghatáro­zó személyisége volt Venczel József (1913—1972). Válogatott írásainak gyűjteménye A falumunka útja címmel jelent meg a kö­zelmúltban. Ä kiadók — az Orbán Balázs Közművelődési Egy­let, a Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Népfőiskolái Tár­saság — a szerző születésének nyolcvanadik évfordulóján e kötet­tel kívántak tisztelegni az egyetemes magyar társadalomtudo­mány jeles alakjának emléke előtt. Venczel József a Csíkszeredái római katolikus főgimnázium ta­nulója, s az érettségi vizsgát követően megnyeri az Erdélyi Heli­kon irodalmi nagydíját. A kolozsvári I. Ferdinánd Tudománye­gyetem jogi karán szerez diplomát. Később doktorál is. Részt vesz az Erdélyi Fiatalok mozgalmában, a harmincas években az Erdélyi Iskola című pedagógiai lap szerkesztője. Párhuzamosan a Hitel című folyóiratot is szerkeszti. Szerkesztői munkái mellett 193S és 1945 között az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület sta­tisztikai osztályának vezetője, majd két éven át a Bolyai Tudomá­nyegyetem statisztikai és szociológia professzora. 1947-ben — mint oly sokakat akkoriban — internálják, majd bebörtönzik, fele­sége megfogalmazása szerint: „1950. február 17-étől 1961. janu­ár 1 l-éig távol volt családjától”. Hét társával — Márton Áron püspökkel, Korparich Endre tengerész századossal, Szász Pál ügyvéddel, Lakatos István nyomdásszal, Kurkó Gyárfás lakatos kisiparossal, a Magyar Népi Szövetség elnökével, Teleki Adám földbirtokossal és Bodor Bertalan főkönyvelővel együtt — össze­esküvés és hazaárulás vádjával ítélték el. A kötet fejezetei (Falukutató munka és gyakorlat, A falumunka értelme, Falupolitika, Népismeret — önismeret) olyan cikkeket, tanulmányokat tartalmaznak, amelyeket Venczel József a két vi­lágháború közötti erdélyi magyar sajtóban közölt. A válogató Szé­kely András Bertalan szerint írásainak zöme ma is folyóiratok mé­lyén rejtőzködik. Venczel Józsefet a Dimitrie Gusti-féle román monografikus szociológiai iskola legjelentősebb magyar képvise­lőjének tartják. A Függelékben kapott helyet Domokos Pál Péter A Márton Áron, Venczel József és társai ellen indított koncepciós per elő­zménye, lefolytatása és ítélete című, több mint negyvenoldalas ta­nulmánya. A Márton Áron püspök által kezdeményezett és a pári­zsi béketárgyalásoknak szánt, de elsikkasztott, elhallgatott Memo­randumhoz Venczel József, mint a legszakavatottabb, rajzol térké­pet. E szerint Magyarországhoz csatlakozott volna 1 350 000 ma­gyar és 850 000 román. A Dél-Erdélyben maradt magyarok egy államközi megegyezés alapján lakást és vagyont cserélhettek vol­na az évek folyamán az Eszak-Erdélyben maradt románokkal. Domokos Pál Péter sok értékes adattal és adalékkal szolgáló ta­nulmánya egyik érdekes részletét hadd idézzem. A verésektől megzavarodott Kurkó Gyárfás az utolsó szó jogán a következő­ket mondja a tárgyaláson: „Mondja kérem, mit akarnak ezek az oláhok éntőlem? Én már fiatal korom óta kommunista vagyok. A románok pedig a legrégibb fasiszták Európában. Azt hiszik, hogy már elfelejtettük, hogy a románok küldtek hadsereget Budapest­re, hogy megsemmisítsék a magyar proletárdiktatúrát, hogy elker­gessék Kun Béla elvtársat. A románok hozták Horthy Miklóst, a magyar fasizmust uralomra akkor, amikor sem Olaszországban, sem Németországban nem létezett fasizmus, mert a román bojá­rok féltették a bőrüket. Ma délben Sztálin elvtárssal ebédeltem. Megmondta nekem, hogy ezután soha ne higgyek az oláhoknak, mert soha nem vol­tak becsületesek. Elkísérték a németeket Sztálingrádig, azután a szovjet csapatokat a Tátráig, és most lesik az amerikai csapato­kat, mert azokat is szívesen elkísérnék legalább Moszkváig. Sztá­lin elvtárs azt mondta, hogy engem azért üldöznek a románok, mert már fiatal korom óta kommunista vagyok, és olyan katona­tisztek ítélkeznek felettem, akik végigszolgálták Antonescut és a vasgárdistákat. Most végeredményben mit akarnak tőlem?” „Semmit, Kurkó úr — mondta az elnök. — Üljön csak le nyu­godtan és viselkedjen csendben.” Domokos Pál Péter hozzáteszi: „Az elnök azt hitte, hogy Kur­kó veszedelmes bolond, akit meg kell nyugtatni, de a többiek úgy vélték, abban a pillanatban, hogy nem is olyan bolond, mint ami­lyennek látszik.” GITTÁI ÍRÁSTÖRTÉNETI TAlWMÁlMtK Bronzkori mcf c/i/cf r írásbeliség SZERKESZTETTE: VARGA GÉZA IniSTÖRTÉNETl Kl'TATÓ ESTÉZET. 14 • 1994. március 25. HETI MAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék