Magyarország, 1994. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1994-05-27 / 21. szám
Sport — Évforduló Lesz-e siker 1996-ban? A súlyemelés mint tömegsport — A dopping Páratlan betegséghullám tizedeli a súlyemelőket. Czanka Attila izomszakadást szenvedett a bicepszében. A tüzetes orvosi vizsgálat kisujjbegynyi szakadást állapított meg nála, ám iszonyú fájdalmai miatt visszalépett a kontinensbajnokságtól. Farkas Zoltánnak a másfél mázsás sporteszköz szinte leborotvált egy bőrkeményedést az ujjáról az Európa-bajnokságon, ezért vérző kézzel nem tudta folytatni a küzdelmeket. Eck Tibort, a Magyar Súlyemelő Szövetség főtitkárát pedig epekővel műtötték, ám komplikáció lépett fel nála, ezért hoszszabb ideig nem tud részt venni az irányító munkában. Pedig a sportág iránti megszállottsága eredményeképpen tavaly hétszázezer forintos plusszal zárta az esztendőt a szövetség, noha mínuszban kezdte az évet. Más, a birkózásnál népszerűbb sportágakban ezekre a körülményekre fogták volna a kontinensünk élvonalától való szakadéknyi távolságot. Ezzel szemben dr. László Imre, az MLSZ elnöke reálisan értékeli a sportág helyzetét. Korábban egy korosztály csodálatos sikersorozatot produkált. Jacsó József, Balázsfi Zoltán, Barsi László minden versenyen éremesélyesként lépett dobogóra. Szanyi Andor melbourne-i sérülésével azonban az utolsó mohikán is eltűnt ebből a remek gárdából. Ekkor a bőség zavarában nagyvonalúan bántak az utánpótlással, az akkor 15-16 éves gyerekek eltűntek vagy beleszürkültek a mezőnybe. Ezért a következő generáció csak most érik válogatott versenyzővé. — Négy olyan ember található a keretben, akik a siker előszobájában állnak — taglalja az utánpótlás helyzetét dr. László Imre. — Kecskés Zoltán még csak húszéves, és a dobogóközelben végzett. A junior korú Landeszmann Tibor és Farkas Zoltán, valamint az egy éve a felnőttek között számításba vett Tóth Ferenc szintén jól motiválható, ők 1996-ra sikeresen menedzselhetők. De sajnos a sportállások a legtöbb egyesületnél megszűnnek, így szinte mindenkinek szembe kell nézni azzal, hogy munka mellett tudnak csak tovább sportolni. Sajnos a tömegsport irányába tart a súlyemelés. A világ élvonalától való elmaradásnak egy másik oka is van. A szöuli doppingbotrány után a magyar szakvezetők ultimátumot intéztek a világ súlyemelőihez: tiltott teljesítménynövelő szerek nélkül készüljenek a versenyekre. A hazai mezőny szó szerint értelmezte ezt a felhívást... — A nemzetközi szövetség komoly programot dolgozott ki, hogy a sportág megszabaduljon a doppingolás terhétől — magyarázza László doktor. — A felkészülés során folyamatos, rajtaütésszerű ellenőrzéseket tartanak. A doppingoláson ért súlyemelőkre pedig rendkívül szigorú szankciók várnak. Örök életre szóló eltiltás jár annak, aki meg nem engedett szerek szedéséhez folyamodik. Mindezek mellett együtt kell élni azzal a tudattal, hogy azokban a sportágakban, ahol a versenyzők egzisztenciája a sikertől függ, a „koksz” is megjelenik. Vajon mennyire lehet kijátszani a szigorú ellenőrzéseket? Erről dr. Bakanek György könyvtárnyi tapasztalattal rendelkezik, az Országos Testnevelési és Sporthivatalban a doppingellenőrzéseket irányítja. Úgy tűnik, kifogyott a hamis úton járók primitív kelléktára. Korábban a lebukás előtt álló sportolók még az orvosokat is megvádolták a vizeletminta meghamisításával. Mások pedig a doppingellenőrzés befejeztével azonnal elővették a tablettáikat. A hőskorban szinte templomi illatok terjengtek az orvosi rendelőben, amikor megolvasztott viasszal zárták le az üvegeket. Ám hiába karcolták bele a jelet az üvegbe, mégis összekeveredhettek a fiolák. Később az úgynevezett Embopack-táskát vélték a tökéletes megoldásnak, ám két fogorvosi csipesszel mindössze huszonöt másodperc alatt fel lehet nyitni a zárját. Ezért az OTSH a közelmúltban Versapack nevű, korszerű konténereket szerzett be, darabonként nyolcszáz forintért. Ennek tartalmát illetéktelenek nem tudják kicserélni, mivel a címzett is csak a szállítódoboz összetörésével fér hozzá a vizeletmintákat tartalmazó üvegcsékhez. Mint Bakanek doktortól megtudtuk, az idén már négyszáz doppingellenőrzést végeztek, háromszáz vizsgálat eredménye már ismeretes. Az idén még senki sem bukott meg az ellenőrzésen. Ebben az évben is ezer vizsgálatot végeznek, egy teszt ára közel 15 ezer forint. A szúrópróbaszerű ellenőrzésekből nem maradnak ki a világbajnokságra készülő kajakozók, kenuzók és súlyemelők, sőt még az úszók sem. Közben külföldön az orvosok egyre rafináltabb módszerekkel próbálják megelőzni a doppinglaboratóriumokban dolgozó kollégáikat. Már nem testidegen anyagokat használnak, hanem a csontvelőben lévő vörösvérsejtképző anyagokat manipulálják. A vér oxigénfelvevő képességének ilyeténképpen történt megnövelése a vizeletminta vizsgálatával már nem mutatható ki. A vér analizálására pedig csak a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek van lehetősége. A mintaanyagok centrifugában történő szállításánál is nagyobb gond, hogy az egyszerűnek tűnő vérvétel komoly etikai, vallási és erkölcsi problémákat vet fel. KASSAI JÁNOS Szilágyi néhány kilóval rátesz az EB-eredményére 30 • 1994. május 27. MAGYARORSZÁG A diplomata költő-érsek 1504. május 29-én született Verancsics Antal Pannonok, széthúzón őrizi mindegyikőtök / fegyverrel jogait, mintha királyi jogait, / szítva könyörtelenül belháborúkat honotokban / és felemésztve, haszon nélkül, erőiteket. / Veszve Zimony, törököt szolgál ma Szlavónia földje, / és oda már Budavár, Isztere is nyög igát: / szándéktok százféle, erőtök százfele mégis, / mintha mi sem történt volna Budán s a Dunán. / Hajdan hősi, derék pannon nemzet, Koronádnak / ellensége, mit is mondhatok én teneked? / Készen a terv: Görögország szolgáltassa a példát! / Nemde, hogy elpusztulj teljesen, azt akarod?! Kétségbeesetten gúnyos jajkiáltásnak hallatszik a korabeli humanista, Verancsics Antal A magyarokhoz című, eredetileg latinul írt verse (Hegyi György fordításában). Mintha előre hallotta volna Rimay Jánost és Zrínyi Miklóst, akik a 17. századot nevezték a magyar romlás századának. Verancsics dalmáciai család fia volt, nagybátyja, Stalileo János erdélyi püspök neveltette Magyarországon és Páduában, majd Szapolyai János titkára lett. Főleg diplomáciai feladatokat kapott, s a humanista udvari ember világias életét élte. Sokoldalú irodalmi és tudományos tevékenységet fejtett ki: írt verseket, többkötetnyi episztolát, régészeti munkákat, levelezett kora humanistáival. János király halála után egyházi szolgálata felé fordult: egri kanonok, szabolcsi főesperes, esztergomi olvasókanonok, pornói apát lett, majd 1553-ban pécsi érsek. A Habsburg-uralkodók igyekeztek kihasználni képességeit és Európa-szerte ismert nevét: egy követség élén Konstantinápolyba küldték, de négy év alatt sem tudott egyezségre jutni a törökökkel. Egri püspök lett, de tíz év múltán ismét kiküldték, most már portai követi címmel, s 1568. február 17-én Szelim szultánnal sikerült megkötnie a drinápolyi békét. Esztergomi érsek és királyi helytartó lett, szabad idejét pedig fő céljának szentelte: nagyszabású kortörténeti művet tervezett, amelyet Bonfini munkája folytatásának szánt. Sajnos, csak részleteket írt meg, de rengeteg anyagot gyűjtött, amelyet csak halála után adtak ki. Nem jutott ideje a befejezésre, mint ahogy nem élte meg élete utolsó napjaiban aláírt bíbornoki kinevezésének a hírét sem. M. J.