Magyarország, 1994. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1994-10-07 / 40. szám
Hazai élet s Újfent a vas és acél országa leszünk? Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője a Horn-beszédről — Képviselő úr! A parlament házszabálya milyen módon szabályozza az előre bejelentett expozék országgyűlési képviselők elé jutásának módját? — A házszabály szerint a napirend előtti időszak nem minősül vitának. A Fidesz úgy véli, Horn Gyula miniszterelnök éppen ezért választotta ezt a formát, így ugyanis megmenekült attól, hogy felszólalását írásos formában előzetesen a parlamenti képviselők elé tárja. Boross Péter véleménye szerint hiányzott az esélyegyenlőség: az MSZP és az SZDSZ frakcióvezetői felolvastak — az összes többi párt pedig úgymond, szóbeli rögtönzésre kényszerült. — Ezt a módszert nem csupán az esélyegyenlőség szempontjából lehet jellemezni. Úgy vélem, a kormánypártok nem igazán akarták, hogy az ellenzék érdemben reagáljon azokra a gazdasági problémákra, amik dominánsan a miniszterelnök beszédét alkották. — A Fidesz pártelnöke „felszínes botránykrónikának" nevezte a kormányfői beszédet, Horn Gyula pedig „tájékoztató beszámolónak”. Ön milyen műfaji kategóriába sorolná? — Igazat adok Orbán Viktornak. Horn Gyula kormányfői beszéde valóban felszínes botránykrónika volt. Ugyanakkor igazolódott a Fidesz előzetes feltételezése: az önkormányzati kampány induló politikai beszédével állunk szemben. Hiszen a választási beszédekre jellemző öszszes megnyilvánulást tartalmazta — ugyanakkor a már ismert kormányprogramhoz képest semmi újat nem mondott. E tény azért is meggondolkodtató, hiszen épp az MSZP tett javaslatot a rövid önkormányzati kampányra. Ennek ellenére a koalíciós pártok ezt már szeptember 27-én elkezdték. — Egységesnek találja-e a két koalíciós párt parlamentben kifejtett véleményét az új kormány 70 napjáról? — Pető Iván hozzászólásában voltak olyan elemek, amelyek legalábbis árnyalt eltérést mutattak a Horn Gyula által mondottaktól. De míg Pető Iván egy frakció nevében szólt .— Horn Gyula a kormánykoalíciót képviselte, így a Fidesznek, mint ellenzéki pártnak, a Horn-beszédre kell reagálnia. — Mit értett Orbán Viktor azon, hogy az elmúlt 70 napban egy „szűk érdekcsoport” megszállta a belkereskedelmet? — A kormány vizet prédikál és bort iszik. Nagyszabású korrupcióellenes kampányt indított , ami nem mentes bizonyos privatizációellenes állásfoglalásoktól sem. Ugyanakkor pedig a kormánypártokhoz kapcsolódó érdekcsoportok a gazdaságot jelentős mértékben megszállják. Még csak utalnom sem kell arra a közismert tényre, hogy a miniszterelnöki tanácsadó testület és a kormány több tagja erőteljesen érdekelt az egyik gazdasági csoportosulásban. Horn Gyula — állítása szerint — ezekről az ügyekről nem volt tájékoztatva, így természetesen nem kérdezzük meg, milyen országban él ő, s mennyire veszi komolyan, hogy egyébként ő a miniszterelnök. — Véleménye szerint van-e összefüggés a kormánytanácsadói testület három tagjának lemondása és az akkor még csak készülő miniszterelnöki expozé között? — Nem szívesen bocsátkozom találgatásokba. A lemondások időzítése mindenesetre elgondolkodtató. Tény, hogy Horn Gyula „leleplező beszéde” nélkülözött minden közgazdasági megalapozottságot, továbbá a pénzügyminiszter szignóját, miközben majd mindegyik társadalmi rétegnek csaknem mindet megígért. Elképzelhető, hogy egy-egy gazdasági szakértő nem szívesen vállal túlígérgető beszédekhez statiszta szerepet. Hogy a lemondásoknak mi volt a konkrét oka, azt száz nap után nyilván maguktól az érintettektől fogjuk megtudni. A mai magyar gazdasági problémák Orbán Viktor szerint szerkezeti természetűek, eredetük a szocialista örökségben keresendők. Szekeres Imre ugyanakkor arra utalt: az MSZP gazdaságpolitikája a Fideszéhez áll a legközelebb. Egy párt általános politikai álláspontjától nem különíthető el gazdaságpolitikája. Az adott gazdasági helyzet és a mozgástér szűkössége miatt különböző pártok gazdasági programjában elvileg lehetnek hasonlóságok. A Fidesz vélemé-nye szerint a szocialista rendszer öröksége többek között egy olyan elhibázott gazdasági szerkezet, aminek átalakításával sajnos nem boldogult az előző négy év kormánya. A mai politikai helyzetben komoly veszélye van annak, hogy a kormány ehhez a korábbi gyakorlathoz tér viszsza. A miniszterelnöki beszédben erre vonatkozzó utalások voltak. Hiszen kicsit túlozva, újfent a vas és acél országát hirdette meg: a vegyipar, a nehézipar, a gépgyártás és a bányászat — azaz a különböző „klasszikusan szocialista” iparágak — újraélesztését ígérte meg. Ennek véghezviteléhez azonban állami pénzforrások kellenek — ami gazdasági centralizációt, kvázi újraállamosítást feltételez bizonyos területeken, de legalábbis az állami dotáció jelentős megnövelését eredményezi. — Hogyan értelmezi Orbán Viktor kijelentését, miszerint „a baloldali blokk pártjai közös kormányt alakítottak. E két párt tulajdonképpen egy”, mivel „most összenő az, ami összetartozik”? — A kormánykoalíció alakulása körül is voltak ilyen jelzések. Vitányi Iván MSZP-s politikus ekkor mondta, hogy a két párt nagyon közel állt korábban is egymáshoz — így tulajdonképpen természetesen jön létre a koalíció. Már a kampány idején történtek e két párt között egyeztetések — miközben az SZDSZ egy másik párttal, nevezetesen a Fidesszel volt szövetségben. Az MSZP és SZDSZ szoros kapcsolatára mutat továbbá értelmiségi körük határozott jelenléte a Charta-mozgalomban. E két párt között nyilván van különbség. De azzal, hogy az SZDSZ bement az MSZP által uralt kormányba, saját magán belül is a baloldalt erősítette. — Az ön által mondottakat hogyan árnyalja az a tény, hogy mind a Fidesz, mind az SZDSZ a Liberális Internacionálé tagja? A Liberális Internacionálé egy 1948-ban, Oxfordban alakult nemzetközi mozgalom, amit bal- és jobboldali polgári liberális pártok alkotnak. A Fidesz már 1992-ben belépett, így mi vagyunk az első magyarországi párt, amely teljes jogú tagja lett a rendszerváltás után egy nemzetközi ideológiai szervezetnek. Az SZDSZ ezzel szemben sokáig erősen hezitált, hogy vajon a Szocialista vagy a Liberális Internacionáléba lépjen-e be. Hosszú huzavona után végre döntött, így ez év szeptemberében vált teljes jogú tagjává a Liberális Internacionálénak , miközben folyamatosan fenntartja megfigyelői csoportját a Szocialista Internacionáléban. Bár a Fidesznek vétójoga volt az SZDSZ belépésekor, ezzel nem élt. — Mi a különbség a Horn-, illetve az Orbánféle külpolitikai értékelés között? — Horn Gyula azt állította: a magyar külpolitika új irányt vett például a határon túli magyarokkal vagy az alapszerződésekkel kapcsolatban, aminek a külföld nagyon örül. Orbán Viktor szerint viszont e külföldi visszhangok annak köszönhetőek, hogy nem volt lényeges orientációváltás a magyar külpolitikában. Tehát a miniszterelnök véleményével ellentétben nem a változást, hanem éppen a folyamatosságot üdvözlik a jelenlegi magyar kormány külpolitikájában. — Ön, mint a Fidesz frakcióvezetője, hogyan értelmezi a miniszterelnök expozéját? — Csatlakozom Orbán Viktor véleményéhez: ez után a beszéd után azt lehet tudni, hogy a kormány a helyén van és dolgozni akar. Jó egészséget kívánok ehhez a tevékenységéhez! A megnyilatkozásnak politikai nóvuma nem volt. Hoszszú távú haszna mégis van: a kormány működése során ugyanis rendre vissza lehet majd térni a most elhangzott ígéretekhez, hiszen jegyzőkönyvek rögzítik. A miniszterelnök tehát igen komoly érvanyagot adott az ellenzéki pártok későbbi, számonkéréssel foglalkozó beszédeihez. Nem érzi-e magát kitüntetve a Fidesz, hiszen bizonyos szépészeti tárgyú „dicséreten ” túl pozitívan nem nyilatkozott róla az MSZP. Negatív értelemben viszont a többi ellenzéki párthoz képest mintha túlsúlyosan szerepelt volna. — Úgy vélem, a kormány az ellenzék érdemi kritikája elől kitért. Ugyanakkor nehéz helyzetben voltak a kormányzó pártok Orbán Viktor tárgyilagos, karakterisztikus felszólalása után. Felkészületlenül érte őket, ezért kezdtek el foglalkozni fehér öltönyével és azzal, hogy esetleg Torgyán Józseffel értett egyet. — Hogyan válhat a kormánypárt kezében fegyverré az, hogy az egyik ellenzéki párt egy másikkal bizonyos kérdésekben egyetért? — Azt gondolom, nem szégyen Torgyán Józseffel érdemi kérdésekben egyetérteni. Még akkor sem szégyen, ha Torgyán József fellépései rontják az ellenzék többi pártja megnyilvánulásainak hatékonyságát. Ugyanakkor azzal reagálni Orbán Viktor felszólalására, hogy Torgyán Józseffel is egyetért — ez nem válasz, hanem álérv. Azért mondta ezt Szekeres Imre, hogy utána elővehesse és felolvashassa előre megírt dolgozatát. Az igazi veszélyt a kormány manipulatív szándékában látom. Világosan látható: Torgyán Józsefet tekintik annak a gyenge pontnak, amire rámutatva mindig le lehet járatni az ellenzéket. — A kormányfő beszédén több képviselő számon kérte a történelmi távlatokat, a reális jövőképet. — A miniszterelnök sajnos valóban adós maradt ezzel. Beszéde sem nemzetstratégiát, sem országstratégiát nem fogalmazott meg. Azt a benyomást keltette, hogy gyakorlatilag az orruknál tovább nem sokkal látnak. Ez időben néhány hetet jelent — távlatuk az önkormányzati választásokig tart. Az országnak azonban új, követhető irányra és világos alternatívára van szüksége. — Milyen alternatívát jelent a miniszterelnök által erőteljesen hangsúlyozott „modernizáció”? — A kormányprogramban és az MSZP különböző dokumentumaiban kísértetiesen visszatér a ’80-as évek letűnt frazeológiája, aminek egyik kulcsszava a modernizáció. Talán nem véletlenül — hiszen ez meglehetősen üres fogalom. A modernizáció önmagában nem kötődik politikai értékekhez. Ugyanakkor modernizálni diktatúrával is lehet. (Gondoljunk csak a dél-koreai példára!) A Fidesznek nem célja, hogy jelentős rétegek szegényedjenek el, s hogy Magyarország latin-amerikanizálódjék. A Fidesz nem ért egyet a következő nemzedékek hátrányára eladósodó, jövőt fölélő politikával. A Fidesz alapvető politikai álláspontja szerint egy olyan polgári Magyarországot szeretne, amelyben az erős középosztály meghatározó szerepet tölt be. Ezért a modernizáció semmitmondó fogalmával szemben a Fidesz a polgárosodásban látja az ország felemelkedésének zálogát. O. — DOBÓ 4 • 1994. október 7. MAGYARORSZÁG