Magyarország, 1995. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-09 / 23. szám
A tudomány világa 18 • 1995. június 9. MAGYARORSZÁG • • Napjainkban az egyiptológia szenzációs felfedezésekkel kápráztatja el a világot. Kent Week amerikai archeológus minap jelentette be, hogy minden eddig ismert fáraósírnál nagyobb kiterjedésű sírlabirintust nyitott fel a hajdani Thébával (ma Luxor) átellenben, a Nílus túlpartján elterülő Királyok völgyében. Ismeretes, hogy míg az egyiptomi Óbirodalom (i. e. 2100 előtt) uralkodói hatalmas, magasba törő kőpiramisokban kívántak Ozirisz ítélőszéke elé lépni, és örök időkre szóló emléket állíttatni maguknak, az Újbirodalom (i. e. XVI—XI. század) fáraói a föld alá mélyített nekropoliszban, kincsekkel körülvéve reméltek nyugalmat lelni az idők végezetéig. Mióta Howard Carter 1922- ben rábukkant az ifjú Tutanhamon páratlanul gazdagon berendezett, sértetlen sírjára, a turisták özönlenek ide, a Királyok völgyébe; a régészek azonban nem hitték, hogy a már feltárt két tucat fáraósíron kívül újabbat lehet találni. Kent Week sem bízott ebben, amikor a K 5 jelű sír feltárásához kezdett. Mindazonáltal elgondolkoztatta egy 3145 évvel ezelőtti perről fennmaradt, Torinóban őrzött bírósági „akta”, azaz papirusztekercs néhány sora; azzal vádoltak ugyanis egy fickót, hogy kifosztotta II. Ramszesz sírját, s „az ezzel szemben lévő sírba is behatolt”. Mi lehetett „szemben”? A K 5 helye felel meg a leírásnak, ám ez nem kecsegtetett különösebb leletekkel, tudniillik 1820-ban James Burton angol utazó már kibontotta, s mindössze három üres kamrát talált, visszatemette és otthagyta. Az amerikai régész makacsabb volt. Roppant kő-, homok-, agyaghegyen ásta át magát, s az irdatlan törmeléktömeg elhordása után egy járatot talált, amely sírkamrába vezet. Tovább és még tovább haladva a Királyok völgyének legnagyobb temetkezési építménye tárult fel előtte, jobbra-balra tíz négyzetméteres szarkofágfülkékkel, s a többi között egy négyszáz négyzetméter alapterületű teremmel. Eddig 67 helyiséget talált, de a lépcsőkből és korridorokból ítélve még legalább 25-30 kamra, folyosó, terem rejtőzhet a föld alatt. Persze a sírrablók valamikor a régmúltban itt is alapos „munkát” végeztek, múmiák és szarkofágok sehol. De a padozaton múmiafoszlányok, agyagedények, állati csontmaradványok, bútor- és szobortöredékek tömege hever, a falakat felbecsülhetetlen értékű domborművek és feliratok díszítik, s egy helyütt a holtak istenének képmása, egy Ozirisz-fej. Weeknek máris sikerült kibetűznie Ramszesz négy fiának, köztük az elsőszülött fiúnak a nevét a falakon, s így jogosan tételezi fel, hogy a nagyhatalmú fáraó mind az 52 név szerint ismert fia itt kapott nyughelyet, megszakítva a hagyományt, hogy a holtak városának ebben a körzetében csak fáraók pihenhetnek. Más szóval: feltárult az első királyi családi mauzóleum. Feliratai minden bizonnyal rengeteg új ismeretet nyújtanak majd Ramszesz családi életéről, hat „főfeleségéről” és többtucatnyi „alfeleségéről” (köztük volt nővére és saját leányai közül is három), akiktől összesen mintegy száz gyermeke született. Amikor 67 évi uralkodás után 90 éves korában meghalt, 12 legidősebb fiát már eltemette, a 13., fia, Merenptah 60 évesen követte a trónon. Az amerikai régész — aki mondhatni „megfogta az isten lábát” — úgy gondolja, tán harminc évbe is beletelik, mire a fellelt óriási leletanyagot feldolgozhatja. Kevéssel utóbb Memphis tájáról is rendkívüli ásatási eredményekről érkezett hír: négy újbirodalmi, tehát több mint háromezer éves szentélyt ástak ki a homok alól, közülük hármat a nevezetes szakkarai lépcsős piramisnál. Ezek a szentélyek III. Amenhotep kormányfőjének, Aprijának a felügyelete alatt álltak, s a régészeknek alkalmat adnak arra, hogy megismerjék a Ramszesz dinasztiáját követő korszak vallási, társadalmi és adminisztratív életét. Jóleső érzéssel regisztrálhatjuk, hogy az egyiptológia mostani sikersorozatába beletartozik a Kákosy professzor vezette magyar expedíció feltáró munkája is, amelyről már nemegyszer szóltunk. • Egy, a Kongó-folyó torkolatvidékéről származó, körös-körül szögekkel teletűzdelt varázslószobor fogadja a Fekete-Afrika művészetét bemutató kiállítás látogatóit a Brüsszel melletti Tervuren Királyi Közép-Afrika Múzeumában. Ez az intézmény a birtokában lévő mintegy negyedmillió néprajzi tárggyal a világ legjelentősebb Afrika-gyűjteménye. Százéves múltra tekinthet vissza, de csak most teszi közszemlére először mindeddig raktárakban porosodó kincseit, remekműveket a hajdani Belga-Kongó (ma Zaire) népi művészetéből. Belga gyarmati tisztviselők, misszionáriusok vitték haza a pazar ősi faragványokat, férfi- és nőalakokat, fejtámaszokat, maszkokat, dobokat stb., a kongói törzsek századokkal ezelőtti alkotásait, amelyek stílusa erős nyomot hagyott századunk európai piktúrájában. S nem kevésbé meglepő egyik-másik tárgy gyakorlatias értéke is. Tizenöt kilométerre hallatszott el például annak a fatörzsből kifaragott, állatfigurákkal díszített dobnak a hangja, amellyel az egyik falu üzent a másiknak. Alighanem nagy visszhangja lesz a kiállításnak, s lehet, hogy Zaire — észbe kapva — visszaköveteli majd mostanáig idegenben lakat alatt őrzött nemzeti kincseit. Alighanem hiába. Abban mindenki egyetért, hogy Mozart vagy Beethoven kivételes zenei tehetsége mögött rendkívüli agyberendezésnek kellett lennie. De vajon hogy van ez más jó képességű muzsikusok esetében, ki lehet-e mutatni náluk olyan agyi sajátosságot, ami hiányzik a többi emberből? A Science közleménye szerint erre a kérdésre kerestek választ a düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem kutatói, amikor mágnesrezonanciás tomográfiával vizsgáltak meg harminc hivatásos zenészt, részben abszolút hallásúakat, valamint harminc zenével nem foglalkozó személyt (az abszolút hallású ember felismeri a zenei hang magasságát összehasonlító hang egyidejű hallása nélkül). Voltaképp bizonyos agyi struktúra méretét kívánták meghatározni mindkét agyféltekében. A szóban forgó planum temporaléról már az ötvenes években megállapították, hogy a zenei hangok feldolgozásában szerepet játszik. Előfordult ugyanis, hogy egy szélütéses beteg „dallamsüket” lett, feltehetőleg azért, mert a hallásközponttal határos planum temporale megsérült. A düsseldorfi biológusok kimutatták, hogy valamennyi személynél a bal féltekében lévő képlet kevéssel nagyobb, mint a jobb agyfélben található párya. Abszolút hallású zenészeknél a baloldali és a jobboldali képlet volumene közötti különbség jóval nagyobbnak bizonyult, mint azoknál, akik nincsenek e ritka tulajdonság birtokában. Talán a legérdekesebb tapasztalat, hogy a volumenkülönbség a nem abszolút hallású személyek esetében nagyjából egyformának mutatkozott, függetlenül attól, hogy az illetők hivatásos muzsikusok vagy nem. Megjegyzendő, egyéb képességek agyi központjai is aszimmetrikusan helyezkednek el a féltekékben. Ami a zenét illeti, eddig az a felfogás uralkodott, hogy feldolgozása főképp a jobb féltekében folyik. Most kiderült, hogy a bal agyfél fontosabb funkciót tölt be a zenei hallásban, az abszolút hallásban pedig különösen. Itt a nyár, örömeivel és veszélyeivel együtt. Gyermekek és felnőttek napfényre, napfürdőzésre vágynak, s hiába minden intés, sokan lesznek, akik „pecsenyére” süttetik magukat, mit sem törődve az ózonlyukból következő erős ultraibolya-sugárzás kockázatával. Holott éppen most, a szezon előtt érkezett mellbevágó figyelmeztetés a brüsszeli Európai Rákkutató Intézetből az International Journal of Cancerben közölt tanulmány formájában, amelynek velejét szinte az egész világsajtó átvette. A tanulmány több mint négyszáz melanomás (rosszindulatú festékes daganat a bőrön) és ugyanannyi egészséges belga, német, francia ember — mindannyian jól lebarnultak — tapasztalatait és leleteit összegezve azt állítja, hogy a bergamottolaj vagy bergamott alapú krémek használata esetén négyszer akkora valószínűséggel lép fel bőrrák, mint más napozókrémek védelmében (a bergamottolaj egy citrusféle terméshéjából előállított illóolaj). Az Európai Unió egyik bizottsága azon nyomban korlátozó határozatot hozott a bergamottoldatok koncentrációjának mértékére a kozmetikai szerekben; az engedélyezett arány harmincszor-hatvanszor alacsonyabb, mint a forgalomban lévő készítményeké. Sőt az EU a bergamottolaj forgalmazásának teljes betiltását tervezi tagországaiban, s a rendelkezés várhatóan már e napokban megszületik. Márpedig ez katasztrofális csapás a napimádókat napolajjal és napozókrémekkel ellátó nyugat-európai vegyi cégekre. Nem csodálkozhatunk, hogy kézzellábbal ágálnak a tervezet ellen, s teljesen elhibázottnak mondják az említett tanulmány következtetéseit. No igen, a profitérdek a feketét is fehérnek láttatja. Az egészségükre vigyázó napfürdőzők azonban remélhetőleg tudni fogják, hogy mihez tartsák magukat. A bűnüldözés egy újabb, szellemes eszközével kezdett kísérletet a lipcsei rendőrség. Olyan műanyag hálóról van szó, amely úgyszólván mozgásképtelenné teszi a menekülő bűnözőt, belegabalyodik, nem tud szabadulni belőle. Csapda. A háló összehajtogatott állapotban pisztolyon függ, s egy speciális lőszerrel leadott lövés után kirepül, kibomlik és ráterül a megcélzott személyre. Elméletileg lehetségesnek látszik a háló valamilyen erős ragasztóanyaggal való átitatása is, ami még inkább megnehezítené a befogott bűnöző szabadulását. Ha a kísérletek során ezt a vértelen „fogdmeg”-módszert hatásosnak találják, a német rendőrség bevezeti az egész országban. Feltárult Ramszesz családi mauzóleuma Rejtett kincsek Fekete-Afrikából Az abszolút hallás „fészke” Vádlott a bergamottolaj Hálóval megfogott bűnöző