Magyarország, 1996. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1996-03-08 / 10. szám

olyan egyszerű megoldás, amilyen­nek az első látásra tűnik. A tervezett belügyi szabályozások első változata szerint a prostitúciót térben korlátoznák, lakónegyedektől, iskoláktól, egyházi intézményektől távol pedig úgynevezett zónákat je­lölnének ki. A helyszínekre a nyolca­dik kerületben állítólag konkrét el­képzelések is vannak, ezekről annyit tudni, hogy a tradicionális kapcsolat­teremtő helyektől távol esnének. (Kérdés persze, hogy a kéjnők ki­­mennének-e a kijelölt zónákba.) A zónában a rendőr elkérhetné az orvo­si vizsgálatról szóló igazolást, de mást nem tehetne. Ehhez persze mó­dosítani kell a szabálysértési kódexet és törölni a tiltott kéjelgés szabály­sértési tényállását. Egyéni vállalkozók - besegítőkkel Sok szakember szerint a „zónás” en­gedélyezés esetében a prostituált vagy a kliens lakása jelentené a leg­jobb megoldást. Az egésszel csak az a baj, hogy a felek ki vannak szolgál­tatva egymásnak. A prostituált az ügyfél lakásán esetleg a jámbor hiva­talnoknak látszó perverz, kéjencnek, míg a szolgáltatást élvező a hetéra la­kásán okkal tarthat tőle, hogy a strici fejbe üti egy baseballütővel. További baj, hogy így a prostitúció a fekete­­gazdaság része maradna, és „státusa” társadalmon belül nem változna. A második belügyi változat ki­emelné a prostituáltat a feketegazda­ságból, és egyéni vállalkozóvá tenné. Ez az elgondolás a sajtóban koráb­ban úgy látott napvilágot, hogy a Bokros-csomag részeként a „kéme­­ket” is megadóztatják. Az elképzelé­seket bűnügyi szakemberek dolgoz­ták ki. Ha valóban az a cél, hogy az örömlányok vállalkozók legyenek, ezt számos jogszabályváltoztatásnak kell megelőznie. Az alkotmány ugyanis alapjogként ismeri el a vál­lalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. Az egyéni vállalkozás­ról szóló 1990. évi törvény hatálya alá azonban semmiképpen se lehet besorolni a szexuális szolgáltatást. A törvény ugyanis előírja, hogy a vál­lalkozó tevékenységéhez alkalma­zottat, bedolgozót, segítő családta­got, illetve tanulót vehet igénybe. Nos, erre jobb nem gondolni... Rá­adásul a munkaviszony e formái a hazai büntetőjogszabályok előírásai szerint tilalmasak, hiszen ezek a konstrukciók az adott esetben az „üz­letszerű kéjelgés elősegítése”, a „ki­­tartottság” vagy a „kerítés” tényállási elemeit is kimeríthetik, tehát a ’93-as változások ellenére továbbra is bün­tetendők. Ha a szakemberek megpró­bálnák legalizálni az alkalmazotti kört, ismét az egyezmény „falaiba” ütköznének, mert a ratifikáló tagor­szágok minden, a prostitúcióhoz kapcsolódó élősdi magatartás meg­büntetésére kötelezettséget vállaltak. Tiltja az egyezmény a prostitúció­val foglalkozó személyek különleges nyilvántartásba vételét is, vagy azt, hogy különleges ellenőrzési, bejelen­tési kötelezettségek vonatkozzanak rájuk. Tehát ha vállalkozási alapra helyeznék a prostitúciót, az egyez­mény itt is akadály lenne. Nem be­szélve az adatvédelmi törvényről, amely szerint a szexuális életre vo­natkozó adat­­ különleges! A Belügyminisztérium szakem­berei is elismerik, hogy egyik alter­natíva sem a legszerencsésebb. Hi­szen az egyéni vállalkozásnál sem fejthető le teljesen a háttéripar, mert ha magára hagyjuk a prostituáltat, akkor maga keresi meg a segítséget. A német jog például azt mondja, ad­dig kell elviselni a prostinak nyújtan­dó segítséget, amíg a prostitútorral arányosan viszterhes viszonyt foly­tat. Kérdéses az is, hogy lehet-e egyáltalán stricik, kerítők nélkül dol­gozni, továbbá akarnak-e a lányok egyáltalán vállalkozók lenni. Ez esetben ugyanis anyagilag a jelenle­ginél kedvezőtlenebb helyzetbe ke­rülhetnek. Van egy harmadik lehetőség is: a bordélyházak legalizálása. Ám az egyezményből való kilépésnek, bár­mennyire is szeretné a főpolgármes­ter, valamint a nyolcadik kerület pol­gármestere, kevés a realitása, hiszen nincs, aki a szervezett bűnözés ilyen lépéséért vállalná a politikai felelős­séget. Bár a józsefvárosi utcákon el­hangzanak olyan vélemények is, hogy a következő választások után előrántják majd a kalapból a meg­oldást - amely ha nem is tökéletes, de a jelenlegi helyzetnél mindene­setre jobb lesz. Mai bordélyházaink A probléma persze akkor sem oldód­na meg egy csapásra, ha Magyaror­szág kilép az egyezményből, és a bordélyok legálissá válnak. Bordély­házak ugyanis már ma is vannak, csak éppen peep show-nak, közvetí­tőirodának vagy masszázsszalonnak nevezik őket. Becslések szerint csak Budapesten több mint száz ilyen in­tézmény működik az igényesebb szórakozni vágyók épülésére. A prostituáltak jelentős hányada mégis az utcán kínálja bájait. Sokan közü­lük ugyanis megjelenés - vagy éppen neveltetésbeli hiányosságaik miatt nem felelnek meg a szállodákban, magánbordélyokban támasztott kö­vetelményeknek, amelyek között né­ha még az is szerepel, hogy beszél­getni kell a vendéggel. Ezt a kocsisor környékén „gyere”, „nem fog fájni”, illetve „akarsz?” típusú egyszerű biz­tatással oldják meg. Ezt a kis hibáju­kat árkompenzációval próbálják fe­ledtetni, csupán kétezer forint az úgynevezett,,komplett” szolgáltatás, hozzá a kéjlak általában még egy öt­százas. A szállodákban, illegális bor­délyházakban ugyanez az ötszörösé­be kerül, a szobáról nem is beszélve. A nyolcadik kerület viszonyait is­merők szerint hiába nyitna bárki bár­miféle bordélyházat, a lányok egy ré­sze akkor is maradna az utcán. Min­den negyedik közülük ugyanis olyan küllemű, hogy csak akkor tud meg­élni, ha feketén jóval kevesebbet kér, mint az esetleg vállalkozóként mű­ködők. Ráadásul ez az „egynegyed” a zónákkal sem törődne. A rendőrök pedig éppúgy nem tudnának mit kez­deni velük, mint most. Megoldás lenne, ha az alvilág leg­nagyobb hatalmú urait is bevonnák a kérdés rendezésébe, hiszen nélkülük amúgy sem lenne lehetséges a bor­délyházak üzemeltetése - állítja sok szakember és a kérdésben közvetle­nül „érintettek” egyaránt. Ha a „Do­nok” érdeke lenne, hogy a lányok bordélyházban dolgozzanak, állító­lag hamar kisöpörnék a kevésbé be­­­folyásos striciket a kerületből, a hoz­zájuk tartozó lányokkal együtt. In­formációink szerint az alvilág egy is­mert figurája - akinek befolyására elég csupán annyit megemlíteni, hogy a fáma szerint a pápalátogatás és az EBEÉ konferencia idejére az ő parancsszavára váltak üressé a jó­zsefvárosi utcák - fel is ajánlotta a rendőrségnek, hogy rendet tesz a ke­rületben. Két hét alatt. DRÁVUCZ PÉTER HASZÁN ZOLTÁN SZENTGYÖRGYVÖLGYI ARNOLD MAGYARORSZÁG 1996/10 11 — Születésnapi ajándék Prostitúciót szabályozó, egységes törvény a múlt században sem volt Magyarországon, a törvényha­tóságok saját területükön, önálló hatáskörben, sza­bályrendeletekkel oldották meg a kérdést. A fővá­rosban a bordélyházak működésének szabályozására már Pest-Buda és Óbuda egyesítése előtt sor került a fellendülő prostitúció és a bordélyházak számának növekedése miatt. A városi polgár alakuló szokása­ihoz ugyanis lassan kezdett hozzátartozni a bordé­lyok, illetve a prostituáltak szolgáltatásainak igény­­bevétele. Rendszeressé vált, hogy a gondos atya 18. születésnapján bordélyházba vitte fiát, ahol beavat­ták a nemi élet rejtelmeibe. Az 1867-es rendelet megszabta, hogy ki, mikor, hány éves korban nyithat bordélyt. Az engedélyt csak kisebb forgalmú utcákra, és templomtól, iskolától, ne­velőintézettől 200 méter távolságra adták ki. Ezekben ötnél kevesebb és tizenötnél több nem lehetett az al­kalmazott kéjnő. Minden egyes bordély nyitásánál kü­­lön-külön a rendőrfőkapitány határozta meg az össze­get, amelyet a közösülésért kérhettek, és ezen belül azt a hányadot, amely a tulajdonosnak, illetve az alkalma­zottnak járt. A prostitúcióba kezdő nőnek először a kerületi tiszti főorvosnál kellett jelentkeznie, aki bizonyítványt állít________________________________ tett ki egészségi állapotáról. Ezután vette őt névsorba a kerületi kapitányság, és adták meg számára az enge­délyt, az ún. türelmi tárcát. Hivatásos működése csak e két okirat birtokában volt lehetséges. A bejegyzettek egy része bordélyos prostituált lett. Ők főleg az egy­szerűbb, szegényebb vidéki bevándorlók közül kerül­tek ki, míg a magánkéjnő saját lakásán űzhette az ipart. Négynaponként mindkét típusú hölgy kötelező orvosi vizsgálaton vett részt. A bordélyok száma a főváros­ban megállíthatatlanul nőtt. 1867-ben még csak 40 ház nyitására adtak engedélyt, tíz évvel később a 43 hiva­talosan működő bordélyház mellett már 104 engedély nélkül működő kéj­őtelepről volt tudomásuk a ható­ságoknak. Bordélyszám tekintetében a magyar főváros erőteljesen megközelítette a hétszerte több lakosú Pá­rizst, és megelőzte a világhírű vigalmi negyeddel büszkélkedő Hamburgot. A folyamatos orvosi ellenőr­zés dacára a millenniumi ünnepségek idejére az összes nyilvántartott kéjnő szifiliszes megbetegedésben szen­vedett. Először egységesen 1926-ban szabályozták az or­szág egész területére kiterjedő hatállyal a prostitúciót. A rendelet életbelépése után már nem adtak ki újabb engedélyeket, a meglévőket pedig 1928. május elsejei­­ hatállyal visszavonták.

Next