Magyarország, 1997. július-december (1. - új - évfolyam, 17-43. szám)

1997-11-16 / 38. szám

JEGYZET Fő az egészség, sül a pipi Nincs ártatlan ember, csak hanyag nyomozói munka - idézett egy kissé orwelli hangulatú mondást Juszt úr azon a csatornán, amelyet cinikus egyének a „magyar királyi” jelzővel illettek, ha az Ungarische Schnasswerke el­nevezést nem találták elég kifejezőnek. Az­óta megtanulhatták az illetők, mi a világszín­vonal. Nem csodálkoznék, ha találkoznék olyan veszekedő értelmiségi házaspárral, akik így gyalázzák egymást: „Te... te ütődött európai!” Az ember az egészséggel úgy van, hogy amíg megvan, addig nem becsüli; ha nincs már meg, akkor sosem tér vissza, és ha még­is volna, akkor sem biztos, hogy van. Nincs egészséges ember, csak elégtelen laborlelet. Sőt. Huszonöt vér- és vizelettulajdonság vizs­gálata esetén tíz ember közül hétnél előjön egy téves eredmény is, pontosabban egy olyan betegségjelző érték, amely mögött nincs igazi baj, csak a laborok elkerülhetetlen hibaszáza­léka. Nem nálunk, ahol vészhelyzet van az egészségügyben! Amerikában, ahol a tévében van Vészhelyzet. Igaz, ezt a gyorssegélyállo­másról szóló sorozatot nálunk is játsszák. Na­gyon érdekes történetek, sokkal paranor­­málisabb jelenségek vannak bennük, mint az X-aktákban; nekem például határozottan feltűnt, hogy egyszerűen senki sem beszél pénzről, mármint beteggel kapcsolatban. Ellenben az egy kicsit beteg - a mi fogal­mainkkal mérve -, aki orvosnak áll, mert se éjjele, se nappala, se családi élete, se szil­veszteri bulija, tekintélye pedig annyi, mint a házőrző kutyáé; legfeljebb az előtt van, aki­nek nincs biztosítása, de az ilyen ember tudvalevőleg nem is ember. Személyi szám vagy igazolvány, netán útlevél helyett a jogo­sítvány száma és a betegbiztosítási azonosító jelöli az ember kilétét, meg az, amit magáról mond - legalábbis ez tűnik ki az amerikai irodalomból meg filmekből. Nálunk még a feu­dális felépítést megőrző „nagy fehér isten", a ..gyógyítás szentélyének fő- és alpapja” az orvos; az ER-állomás világában viszont a be­tegpénztár és azon keresztül a beteg alkal­mazottja. Mivel úgyszólván minden „begyűrűzött” eddig emberi léptékűen kicsi hazánkba, ami begyűrűzhetett, és főként Amerikából, az ER-ben nézhetünk egy kis XXI. századot. Érdekes lesz, amikor a főnökök is segítenek a hordágyra emelésben. Nekem ez a - „fogjuk meg és vigyétek” alapelvvel tökéletesen ellentétes - kollektív átemelés tetszik a leginkább, meg ahogy a mentők futólépésben intézik az adminisztrá­ciót. Neve, neme, kora, baja. Hogy melyik körzetbe tartozik, van-e adóhátraléka, me­lyik kórház az ügyeletes ma, szóval ezek a lényeges dolgok mellékesek lesznek a jövő század Magyarországában. Persze, amennyi­ben begyűrűzik ez az amerikanizált, gépies szemlélet, ahol orvos orvosnak farkasa, a legtekintélyesebb profot is bemószerolják, ha link adatokat ír be a tudományos vizsgálatá­ba, és a rokonszenves szereplő felháborodva azt mondja, hogy „de hisz ez törvénytelen!” - és nem viccel... Nálunk ettől a mondattól és hangsúlytól azt hinnék az ápolónők, hogy a dokinak agyára ment az ügyelet, vagy hogy remek humora van. Hogy a laboroknak van egy bizonyos hi­baszázalékuk, azt nem magyar orvosi könyvből tudom (a betegek számára írt felvilágosító-ismeretterjesztő irodalom nem dicsekszik ezzel), hanem egy amerikai mű magyar fordításából. Korszerű diagnosztika és terápia. Nagy kék könyv, amerikai orvo­sok egyszerű és praktikus felfogásához mé­retezett nehézségű mű, megfelelő szótárral (a „Brencsán”) egészségügyben járatos ma­gyar beteg is jól tudja használni. Ebben a könyvben olvasható, hogy „gyakorlatilag egyetlen, a klinikai orvoslásban használt la­boratóriumi teszt sem rendelkezik tökéletes szenzitivitással vagy specifitással (vagyis egyik se tökéletesen megbízható). Álpozitív az eredmény, ha a teszt pozitív (kóros) ered­ményt ad a betegség nélkül is... Álnegatív eredményről akkor beszélnek, ha a teszt ne­gatív (normális), holott a betegség fennáll. A legtöbb teszt álpozitív és álnegatív eredmé­nyeket egyaránt adhat...” Na, megnyugodott az olvasó? Egyébként azt is írja a könyv, hogy (Amerikában!) „az üvegedény vagy egyéb felszerelések szeny­­nyezettsége további okai a téves eredmé­nyeknek”. Hát bizony, azok a koszos ameri­kai laboratóriumok... Kíváncsi vagyok, lesz-e a Vészhelyzetben tömeges szalmonellafer­tőzés is. Tulajdonképpen mindez azért jutott eszembe, mert megnéztem az RTL Klub „köz­életi magazinját. Nem egészen olyan, mint a 168 óra volt, viszont láthattam benne a legteltkarcsúbb magyart - kétszáznyolcvan kiló -, akit egy vendéglő szponzorál. Már­mint, hogy etet. A hajdani sportoló, akinek mindössze százhúsz kiló volt a versenysú­lya, nem tud lemenni az utcára, otthon is já­rókerettel közlekedik, élete a televízió-nézés jegyében telik, és legalább száz kilót le kelle­ne adnia az orvosok szerint. De csak kellene, mert az étvágya jó (három-négy grillcsirke, ha diétásan étkezik), a vendéglős pedig szor­galmasan süt-főz neki. És miért ne? A televí­zió szerint egészséges, mert szabályszerűek a leletei. Koleszterin, cukor normális. Igaz, rokkantnyugdíjas, de az asszony szereti. És jól érzi magát a kissé kitágult bőrében. Hát ilyen nálunk az egészség. Meg az eu­rópai színvonalú közéleti magazin. SICULUS 34 ■HMM

Next