Magyarország, 1997. július-december (1. - új - évfolyam, 17-43. szám)
1997-08-31 / 27. szám
AKTUÁLIS Borünnep Budapesten fújjon el a Német rhénusi borával, Hallgasson az Olasz a Falernumával, Tsak igya meg a Frantz hires Sampanerét, Egy hordónk feléri boraik tengerét, A halhatatlanságnak mennyei Nectárja Ez volt, vagy ez annak valóságos párja. ” Az ismeretlen költő versét Tokaj táján jegyezték le és énekelték is, már vagy kétszáz évvel ezelőtt. Számtalan történet, elbeszélés, de jó néhány hiteles dokumentum is őrzi, milyen érték volt a magyar kor, miként vélekedtek róla szerte a világon. XIV. Benedek pápa így köszönte meg Mária Teréziának az ajándékba kapott Tokajit: „Áldott a föld, mely téged termett, áldott a királynő, aki küldött, áldott vagyok én, mert élvezhetlek.” Azóta persze szinte minden megváltozott: más lett az ország és egészen más a világ körülöttünk. A versenytársak évente összesen 260-280 millió hektoliter bort termelnek, ebből a nyolc legnagyobb európai szőlőtermelő állam mintegy 180 millió hektoliterrel veszi ki a részét. Magyarországon 130 ezer hektáron terem szőlő és a borexport révén évente 120-130 millió dollár bevételhez jutunk. Az igazán kitűnő magyar bor tehát nemcsak a versbeli, hanem a valóságban létező bortenger dacára is eladható. Sajnos boraink minőségét mostanában ujjból és újból bizonyítani kell. A borhamisítók sokat ártottak jó hírnevének. A kukoricadarából erjesztett és műanyag kannákban forgalomba hozott lé a bor névre éppúgy nem méltó, mint a többször kipréselt szőlő cukorral feljavított maradékából készült kotyvalék. Az igazi bort könnyű megszerezni annak, aki már ismeri. Minél többen ismerik meg, minél többen ismerik fel, annál könnyebb lesz a becsületes bortermelők dolga. Többek között e cél érdekében rendezték meg - idén már hatodszor - a Budapesti Nemzetközi Borfesztivált. Göncz Árpád köztársasági elnök, a fesztivál fővédnöke megnyitójában a következőket mondta: „Rá kell szoktatni az embereket a borivásra és le kell szoktatni a pálinkaivásról.” Az ivási szokások a nép kultúráját jellemzik, de sok mindent elárulnak az egyes emberekről is. A Borfesztivál és a hozzá kapcsolódó rendezvények segíthetnek a régi szokások megváltoztatásában és az újak kialakításában. Szeptember 2. és 7. között valóságos borünnep zajlott a fővárosban és Szentendrén. Új, érdekes látnivalóval gazdagodott a Vár. A Szentháromság téren megnyílt a Magyar Borok Háza. Nem valamiféle múzeum készült el, nemcsak nézegetni lehet a húsz történelmi borvidék borait. A kanyargós pincefolyosón bontott palackok várják a látogatót. Egyetlen belépőjegy árán naponta nyolcvan különböző bort kóstolhat itt végig, bármelyiket meg is vásárolhatja, a kóstolókelyhet pedig ajándékba kapja emlékül a vendég. Az emeleten, a Budai Bornapok során nyílt képzőművészeti kiállításon a Fesztivál alkalmából kiírt pályázat szobrait, képeit mutatták be. A Fortuna Étteremben tartott borárverés egyik különlegessége a Windischgraetz Lajos herceg Tokaj-hegyaljai pincészetéből származó, 1932-es évjáratú aszú volt. Akinek nem tellett a ritkaságokra, vagy csak mindössze néhány pohárka finom borra vágyott, a Vörösmarty téren olthatta szondát négy napon át. A kóstoló, kiállítás és vásár ötletes egyvelege az évek során nevet szerzett magának, külföldön is elismert turisztikai programmá vált. A fesztiválszínpad zenés műsorai, a borlovagrendek bemutatkozása - na és a bor együtt, mindig páratlan hangulatot teremtett. Éppen tíz évvel ezelőtt, 1987- ben a „Szőlő és Bor Nemzetközi Éve” során tizenhat magyar település vehette át Rómában, a világ szőlőtermelőinek napján a Szőlő és Bor Városa igazoló oklevelet. Közülük az idén Budafok, Eger, Gyöngyös, Kiskőrös, Pécs, Siklós, Sopron, Tokaj és Villány vett részt a látványos, műsoros szüreti felvonuláson. Szentendrén a sokadalom három napig tartott. Ötletekben itt sem volt hiány. Ki gondolt volna korábban arra, hogy mulatságos kiállítást lehet rendezni madárijesztőkből! A figurák, csörgő-zörgő eszközök, szélkerekek és kereplők a gyerekek körében gyorsan népszerűvé váltak. Ha bort nem is, a frissen sajtolt mustot még ők is megkóstolhatták. Közben szüleik sem maradtak szórakozás nélkül. Szinte bizonyos, hogy az anyukákat inkább a rábaközi legényavató, a papákat inkább a huszártoborzó érdekelte jobban. A gondos rendezők ügyeltek arra, hogy ne keletkezzen ebből családi viszály, egyiket délelőtt, másikat délután mutatták be. A zenei rendezvények sorát Vivaldi Oratórium-est nyitotta meg a budai Mátyás-templomban. Tokody Ilona, Takács Klára, Szenthelyi Miklós neve fémjelezte az előadást. A Budapesti Strauss Zenekar hangversenyének a Zeneakadémia adott otthont. A népszerű Denevér-nyitány után a program mivel is folytatódhatott volna, mint Johann Strauss Bor, dad, asszony keringőjével. A Cigányfantázia címet kapta Szalai Antal cigányzenekarának egész estét betöltő műsora és a Miskolci Szimfonikusok előadásában Dvorák IX. (Újvilág) Szimfóniája búcsúztatta az idei Borfesztivált. A Fesztivál látogatóit több helyen kis papírlap fogadta: A Borivó Tízparancsolata. A tizedik így hangzik: „Amikor egy pohárka magyar bort veszel a kezedbe, hogy fehér abrosz mellett jókedvbe álmodd magad, gondolj arra - egy pillanatig -, mennyi nehéz, fáradságos, verejtékes munka van ebben a pohárnyi magyar borban és hogy minden elfogyasztott fürt szőlő vagy pohárka bor a szőlőművelő munkásnép számára egy-egy darab kenyeret jelent.” lovag Révay András (Magyar Sajtó Borrendje) 5