Magyarország, 1899. október (6. évfolyam, 271-301. szám)
1899-10-01 / 271. szám
BUDAPEST, 1899. OKTÓBERI. VASÁRNAP. VI. ÉVFOLYAM 271. SZÁM Előfizetési ár: negyedévre 3 forint 50 kr., egész évre 14 írt. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirdetések nonpardiitm számítással díjszabás szerint Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, nehogy alap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Föl Aradra! Budapest, szept. 30, Magyarország népe, nagy és szent kötelességet kell lerónod ez év október havának hatodika. Félszázad előtt ezen a napon hunytak el számos mártírjaid közül a legtöbben: a legnagyobbak, a legdicsőbbek, a legrettenthetlenebbek. Félszázad múltán a te kötelességed emléküket nagygyá, dicsővé, rettegetté magasztosítani. Az a vér, amit október hatodika kiontott, a te jövőd életfájának gyökereit öntözgette, termékenyítette. Az a szégyen, amit a megalázó kivégzéssel akart a zsarnokság harczodra, hőseidre borítani, az aradi Golgothán vált számodra a dicsőség és megváltás zálogává. A komor homályból, a mivel október hatodikának gyászfelhője árasztja el történelmed egét, fényes csillagként tör elő az ő ragyogó, törhetetlen honszerelmük lobogó lángja. Magyar nép, ha élni akarsz, ez a csillag legyen mindig a vezércsillagod! Minden nemzetnek szent kötelessége az emlékezés azokra, akik érte szenvedtek. Kétszeresen a tiéd az, mert a te vértanúid kétszer annyit szenvedtek, mint más nemzetekéi. Elvesztették életüket, és elvesztették hazájukat, és ha remélték is, de nem tudták, hogy kihulló vérük nemzetük jövő nagyságát fogja megteremteni. Legyen meg nekik ez a vigasztalásuk az Égben ! Legyen e napon a magyar nemzet nagy és egységes legalább a megemlékezésben. Tanulja meg a világ tisztelni a magyart gyászának nagyságában. Ne maradjon e napon e hazában egy szem se szárazon, egy szív se illetetlen. Föl Aradra! Mozduljon meg e nagy napon e nemzetnek apraja-nagyja. A ki csak teheti, siessen oda, leborulni a legszentebb, a legfájóbb emlék előtt. A kit pedig sorsa otthon maradni kényszerít: siessen templomába, az Úr színe elött hozni meg áldozatát a legmagasztosabb emberi erények: a honszerelem és az önfeláldozás előtt. paid consilii? Budapest, szept. 30. T. ■ V:Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a függetlenségi eszme híveinek a legkomolyabb felelősség érzetével kell számotvetni a sokat hirdetett elvek megvalósításának reális lehetőségével. A 67-es alapgondolat talajt vesztett. Ez az intézmény a népek alkotmányos szabadságára van fektetve. De a népek egyik része sem nem tud, sem nem akar alkotmányos lesnni. Ezenkívül fundamentális föltétele volt annak az intézménynek, hogy a népek kölcsönös engedékenység és jóindulat útján egymást megértsék s békés szövetségben éljenek. De ez a föltevés sem teljesült. Az intézmény kötelékében minél jobban fölismerték a népek egymást és a saját külön érdekeiket, annál inkább kifejlődött köztük az ellenséges indulat, s annál nehezebbé vált a szövetséges viszony. Egy harmadik alapgondolat az volt, hogy — ha nem is értük el összes vágyainkat, de a 67-es intézmény elegendő tér arra, hogy rajta kifejlődjünk, s erőt gyűjtve majd többet szerezzünk. Ez a gondolat sem vált be. Távol legyen tőlem, hogy haladásunkat kétségbe vonjam. De disztingválok s minden komoly embert kérek, hogy szintén disztingváljon. A kérdéses intézmény két fő adatelemből áll. Egyik alkateleme a 48-as alkotás föntartott része. Másik adateleme a szorosan vett 67-es alkotás. A népképviselet, a budgetjog, a miniszteri felelősség, a jogegyenlőség, a sajtószabadság, ezek kizárólagosan 48-as elemek. A delegáczió, a közös kormány, közös külügy, közös hadsereg, közös fogyasztás, adórendszer, közös pénzrendszer, közös államadósság, közös vámterület s a gazdasági folyamnak mindazon életére, mely a vámkérdéssel összefügg, valamint a nemzetiségi törvény, a keleti egyház autonómiája és a horvát kiegyezés : ezek kizárólagosan 67-es elemek. E disztinkció után mérleget kérek bárkitől. Tessék a haladásból a 48-as alkotás számlájára írni, ami odavaló, s viszont a 67-es számlára írni, amit ennek az alkotásnak köszönhetünk. Ha igazságos a mérleg, a számlákból kisül, hogy minden haladásunkat az intézmény 48-as elemeinek köszönhetjük; ellenben a 67-es elemeknek a rovására írhatunk sok kárt, sok hátramaradást, sok megaláztatást és a nemzeti erők fejlődésének egyenes megakasztását. Sőt ha nem is kizárólag, de jó nagy részben az intézménynek 67-es eleme okozta azt a mérhetetlen korrupciót is, mely közéletünket megmérgezte. Mert alkotmányosan, tehát nemzeti akaratból iparkodtak ezt a természetellenes és históriailag indokolatlan alkotást föntartani. De hogy a nemzet ilyent akarjon, arra meg kellett törni a nemzet józan eszét hazugságok által, a polgárok egyéni függetlenségét lélekvásár és erőszak által, a vezetők jóindulatát magánérdekeik illegitim kielégítése által. Nem ment és nem mehetett ez másként. Önszántából egy ezeréves ország nem sülyed gyarmattá. Szabadakaratból egy vitéz és harczias nép nem tart kebelen idegen érzésű és idegen nyelvű megszálló hadsereget. Becsületes nemzet nem mond le függetlenségéről tapsok és éljenzések kíséretében. Minket sohasem hódított meg az osztrák. Mégis meghódoltunk. Önként ? Képtelenség. De megtévesztve azon hazugság által, hogy igy is függetlenek vagyunk; megfosztva szabad akaratunktól egy irtózatos és kegyetlen bürokráczia által, és kiforgatva nemzeti becsületünkből a magánkapzsiság nagyméretű kielégítése által, igenis meghódoltunk, miként a hellének Macedoniának aranyállatvetés szamarai előtt. A franczia mondás szerint a kormányzás : előrelátás. A magyar tapasztalás szerint a kormányzás: korrumpálás. A sajtó előtt már Andássy is rázogatta a pénzes zacskót. A választókerületek székhelyein Lónyay állította föl az aranyborjúkat. Tisza rendszerbe foglalta a kerítést, Bánffy élettörvénynyé emelte. Akik vezéreink lehettek volna , kerítekké lettek, így feküdt bele Magyarország az osztrák érdekek nyoszolyájába. Azonban hajnalodik. Derengeni látom a magyar nemzetnek azt a históriai szerencséjét, mely a legkétségbeesettebb válságokból mentette már meg hazánkat, íme, a G7 nem funkczionál többé! Rendelkezéseit nem tudják megtartani. Föltételeinek a legnagyobb erőfeszítésekkel sem képesek eleget tenni. Meg kellett volna kötni a vám- és kereskedelmi szövetséget. Nem tudták. Meg kellett volna újítani a véderőtörvényt. Meg sem kísértették. Már régen meg kellett volna a kvótát állapítani. Nem voltak képesek erre sem. Gyógykezelés helyett kuruzslás foly a beteg körül. Mert kuruzslás a tiltott fajtából, mikor ideiglenes állapottal pótolnak tételes törvényt. Vagy mikor a kvótakérdést fejedelmi döntés elé viszik, mielőtt a parlamentek elé vitték volna. Vagy mikor a delegáczióban költségvetést állapítanak meg, mielőtt a kvótát tisztába hozták volna. Én csak kuruzslásnak nevezem. De voltaképpen a törvénynek egyenes megsértése. Jellemző pedig az, hogy a törvényt muszájból sértik meg, mert ha meg nem kapunk mai száma 33 oldal. "