Magyarország, 1899. október (6. évfolyam, 271-301. szám)

1899-10-01 / 271. szám

BUDAPEST, 1899. OKTÓBERI. VASÁRNAP. VI. ÉVFOLYAM 271. SZÁM Előfizetési ár: negyedévre 3 forint 50 kr., egész évre 14 írt. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Hirdetések nonpardiitm számítással díjszabás szerint Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyor­san szíveskedjenek intézkedni, nehogy alap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Föl Aradra! Budapest, szept. 30, Magyarország népe, nagy és szent kötelességet kell lerónod ez év október havának hatodika. Félszázad előtt ezen a napon hunytak el számos mártírjaid közül a legtöbben: a legnagyobbak, a legdicsőbbek, a legrettenthetlenebbek. Fél­század múltán a te kötelességed emlé­küket nagygyá, dicsővé, rettegetté magasz­­tosítani. Az a vér, a­mit október hatodika ki­ontott, a te jövőd életfájának gyökereit öntözgette, termékenyítette. Az a szégyen, a­mit a megalázó kivégzéssel akart a zsarnokság harczodra, hőseidre borítani, az aradi Golgothán vált számodra a di­csőség és megváltás zálogává. A komor homályból, a mivel október hatodikának gyászfelhője árasztja el történelmed egét, fényes csillagként tör elő az ő ragyogó, törhetetlen honszerelmük lobogó lángja. Magyar nép, ha élni akarsz, ez a csillag legyen mindig a vezércsillagod! Minden nemzetnek szent kötelessége az emlékezés azokra, a­kik érte szenved­tek. Kétszeresen a tiéd az, mert a te vér­tanúid kétszer annyit szenvedtek, mint m­ás nemzetekéi. Elvesztették életüket, és elvesztették hazájukat, és ha remélték is, de nem tudták, hogy kihulló vérük nem­zetük jövő nagyságát fogja megteremteni. Legyen meg nekik ez a vigasztalásuk az Égben ! Legyen e napon a magyar nem­zet nagy és egységes legalább a megem­lékezésben. Tanulja meg a világ tisztelni a magyart gyászának nagyságában. Ne maradjon e napon e hazában egy szem se szárazon, egy szív se illetetlen. Föl Aradra! Mozduljon meg e nagy napon e nemzetnek apraja-nagyja. A ki csak teheti, siessen oda, leborulni a leg­szentebb, a legfájóbb emlék előtt. A kit pedig sorsa otthon maradni kényszerít: siessen templomába, az Úr színe elött hozni meg áldozatát a legmagasztosabb emberi erények: a honszerelem és az önfeláldozás előtt. paid consilii? Budapest, szept. 30. T. ■ V­:­Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a függetlenségi eszme híveinek a legkomo­lyabb felelősség érzetével kell számot­­vetni a sokat hirdetett elvek megvalósí­tásának reális lehetőségével. A 67-es alapgondolat talajt vesztett. Ez az intézmény a népek alkotmányos sza­badságára van fektetve. De a népek egyik része sem nem tud, sem nem akar al­kotmányos lesnni. Ezenkívül fundamentális föltétele volt annak az intézménynek, hogy a népek kölcsönös engedékenység és jóindulat út­ján egymást megértsék s békés szövet­ségben éljenek. De ez a föltevés sem tel­jesült. Az intézmény kötelékében minél jobban fölismerték a népek egymást és a saját külön érdekeiket, annál inkább ki­fejlődött köztük az ellenséges indulat, s annál nehezebbé vált a szövetséges vi­szony. Egy harmadik alapgondolat az volt, hogy — ha nem is értük el összes vá­gyainkat, de a 67-es intézmény elegendő tér arra, hogy rajta kifejlődjünk, s erőt gyűjtve majd többet szerezzünk. Ez a gondolat sem vált be. Távol legyen tőlem, hogy haladásun­kat kétségbe vonjam. De disztingválok s minden komoly embert kérek, hogy szin­tén disztingváljon. A kérdéses intézmény két fő adatelem­ből áll. Egyik alkateleme a 48-as alkotás föntartott része. Másik adateleme a szo­rosan vett 67-es alkotás. A népképvise­let, a budgetjog, a miniszteri felelősség, a jogegyenlőség, a sajtószabadság, ezek kizárólagosan 48-as elemek. A delegá­­czió, a közös kormány, közös külügy, közös hadsereg, közös fogyasztás, adó­rendszer, közös pénzrendszer, közös államadósság, közös vámterület s a gaz­dasági folyamnak mindazon életére, mely a vámkérdéssel összefügg, valamint a nemzetiségi törvény, a keleti egyház auto­nómiája és a horvát­ kiegyezés : ezek kizá­rólagosan 67-es elemek. E disztinkc­ió után mérleget kérek bárkitől. Tessék a haladásból a 48-as alkotás számlájára írni, a­mi odavaló, s viszont a 67-es számlára írni, a­mit ennek az alkotásnak köszönhetünk. Ha igazságos a mérleg, a számlákból kisül, hogy minden haladásunkat az intézmény 48-as elemeinek köszönhetjük; ellenben a 67-es elemeknek a rovására írhatunk sok kárt, sok hátramaradást, sok megaláz­tatást és a nemzeti erők fejlődésének egyenes megakasztását. Sőt ha nem is kizárólag, de jó nagy részben az intézménynek 67-es eleme okozta azt a mérhetetlen korrupc­iót is, mely közéletünket megmérgezte. Mert alkotmányosan, tehát nemzeti akaratból iparkodtak ezt a természetellenes és históriailag indokolatlan alkotást föntar­­tani. De hogy a nemzet ilyent akarjon, arra meg kellett törni a nemzet józan eszét hazugságok által, a polgárok egyéni füg­getlenségét lélekvásár és erőszak által, a vezetők jóindulatát magánérdekeik illegi­tim kielégítése által. Nem ment és nem mehetett ez más­ként. Önszántából egy ezeréves ország nem sülyed gyarmattá. Szabadakaratból egy vitéz és harczias nép nem tart kebe­len idegen érzésű és idegen­ nyelvű meg­szálló hadsereget. Becsületes nemzet nem mond le függetlenségéről tapsok és éljen­zések kíséretében. Minket sohasem hódított meg az osz­trák. Mégis meghódoltunk. Önként ? Kép­telenség. De megtévesztve azon­ hazugság által, hogy igy is függetlenek vagyunk; megfosztva szabad akaratunktól egy irtóza­tos és kegyetlen bürokráczia által, és kiforgatva nemzeti becsületünkből a ma­gán­kapzsiság nagyméretű kielégítése által, igenis meghódoltunk, miként a hellének Mac­edoniának aranyállatvetés szamarai előtt. A franczia mondás szerint a kormány­zás : előrelátás. A magyar tapasztalás sze­rint a kormányzás: korrumpálás. A sajtó előtt már Andássy is rázogatta a pénzes zacskót. A választókerületek székhelyein Lónyay állította föl az aranyborjúkat. Tisza rendszerbe foglalta a kerítést, Bánffy élettörvénynyé emelte. A­kik vezéreink lehettek volna , kerítekké lettek, így fe­küdt bele Magyarország az osztrák érde­kek nyoszolyájába. Azonban hajnalodik. Derengeni látom a magyar nemzetnek azt a históriai sze­rencséjét, mely a legkétségbeesettebb vál­ságokból mentette már meg hazánkat, íme, a G7 nem funkczionál többé! Ren­delkezéseit nem tudják megtartani. Föl­tételeinek a legnagyobb erőfeszítésekkel sem képesek eleget tenni. Meg kellett volna kötni a vám- és ke­reskedelmi szövetséget. Nem tudták. Meg kellett volna újítani a véderőtörvényt. Meg sem kísértették. Már régen meg kel­lett volna a kvótát állapítani. Nem voltak képesek erre sem. Gyógykezelés helyett kuruzslás foly a beteg körül. Mert kuruzslás a tiltott faj­tából, mikor ideiglenes állapottal pótolnak tételes törvényt. Vagy mikor a kvóta­kér­­dést fejedelmi döntés elé viszik, mielőtt a parlamentek elé vitték volna. Vagy mikor a delegáczióban költségvetést állapítanak meg, mielőtt a kvótát tisztába hozták volna. Én csak kuruzslásnak nevezem. De voltaképpen a törvénynek egyenes meg­sértése. Jellemző pedig az, hogy a törvényt muszájból sértik meg, mert ha meg nem kapunk mai száma 33 oldal. "

Next