Magyarország, 1901. január (8. évfolyam, 1-27. szám)
1901-01-15 / 13. szám
6 MAGYARORSZÁG Budapest, 1901. Read.január 16. * megrágták. Mérvadó orvosi körökben a pestis további terjesztésétől félnek és nem tartják lehetetlennek, hogy már több eset fordult elő melyeket azonban eltitkolnak. A tegnapelőtt elhalálozott tiz napig feküdt betegen. — Főpásztori levél. Dr. Bartók György, az erdélyi ev. ref. egyházkerület püspöke, az új esztendőnek kezdetén s az új évszáz küszöbén főpásztori levelet bocsát a kerület összes lelkipásztoraihoz. A letűnt század a Hit és a tudás meghasonlásának százada vala, —mondja a főpásztorlevél. — A ránk virradótz új évszázad, ha az előjelek nem csalnak, a kettő kiengesztelődésének lesz a korszaka.. A kiengesztelődésnek azonban egyik feleltétele: az evangéliumi tiszta hit diadala. Ha a hit és a tudás közt őszintén óhajtjuk a békét , úgy e szellemi vallás diadalmáért kell legelső sorban megvívni a harczot. Mindenekfölött el kell sajátítani a modern kultúra állandó becsű elemeit. Mert ami igaz a tudományban, az nem lehet kárára a vallásnak és a mi igaz a vallásban, az ellen hiábavaló az úgynevezett tudománynak minden viaskodása. Az igazat a tévelytöl meg kell külömböztetnetek. És ha megkülönböztetéstek helyes vala, akkor a diadal teljes reményében tekinthetünk a jövendő idők küzdelmei elé.» — Megalkuvás a, Nemzeti Színház építése dolgában. A «Fester Lloyd» esti lapja jelenti a következő hihetetlen dolgot: A képzőművészeti társulat megbízásából ma Benzur Gyula, László Fülöp, Zalai György és Fadrusz János megjelentek Keglevics Istvánnál, ki két óráig tanácskozott a nála megjelent művészekkel. Végül abban történt megállapodás, hogy a Nemzeti Színház új építkezésének tisztán színpadi-technikai munkálatait a Fellner és Heiner bécsi czég tűréi szerint fogják megcsinálni, míg az összes többi munkálatokat magyar műépítészekre, magyar művészekre és mágyar iparosokra fogják bízni. — Lónyai grófné temploma. Bodrog-Olasziban a tavaszszal tűz pusztított, melynek a római katholikus templom is áldozatul esett felszerelésével és harangjaival együtt. A Lónyai grófi pár bőkezűségéből újra felépült a templom s már nemsokára át is adják a rendeltetésének. A két harang »Elemér« és »Stefánia« már a toronyban vannak, még csak a festés és belső felszerelés van hátra, mely után előreláthatólag májusban megtartják a felszentelést. A templom neve „ Stefánia- templom lesz. — Pánik a színházban. Chicagóból táv- írják. Tegnap a zsidószínházban, mely egy iparcsarnokban van elhelyezve, ez előadás alatt alaptalan tűzi lárma következtében pánik keletkezett. A nézők, számszerint vagy 800-an a kijárat felé tolongtak, miközben három aszeslány, három lány és egy fiú életét vesztette és 22 ember megsérült. — Velenczei hideg. Az idén erős hideg volt Velenezében. A lagúnák még most is be vannak fagyva s ezért a gondolások és munkások nagy nyomorban élnek. A gyűlölt sciroceot, most mint megváltót úgy várják. De voltak már ennekelőtte is nagy és tartós hidegek Velenczében. 1118 és 1122-ben oly nagy tél volt, hogy lóháton lehetett menni a lagúnákon. Az 1431-ik év tele január 6-tól február 14-ig tartott. 1496-ban Magerából lovasok jöttek a «grande canale»-ig és a mestrei podesta a Márkus-térig ment kocsiján. 1684-ben oly nagy hó volt, hogy az utak járhatatlanok voltak és sok ember fagyott meg a hidegtől. 1789-ben ökrösszekér járt jól megrakva a lagúnákon. Ugyanazon évben Nicolett testgyakorló játékokat rendezett a jégen. Mint látjuk, bár Olaszország kék ege alatt fekszik Velencze, néha mégis kíméletlen telet hoz barátainak, kik a fűtési eszközökkel éppen nincsenek úgy ellátva, mint mi és így egészségük is veszélyeztetve van. Az abruzzói herczeg sarkutazásáról ismeretlen részleteket közöl a genuai Cittadino. «Cagni kapitány betegen indult a védőkunyhóból a sarki utazás befejezésére, mely tudvalevőleg száz napig tartott. Érezte, hogy karjának állapota, mely néhány hónappal ezelőtt egyik ujjának elfagyása következtében megfájult, egyre rosszabbodik, úgy hogy néhány nap alatt a daganat hónaljáig nőtt s nagy fájdalmat okozott. Tovább nem bírta tűrni meg-;parancsolta az egyik tizedesnek, hogy fogja erősen a kezét, kést vett elő a zsebéből s maga vágta le az elfagyott ujjbegyet. Mint előre lehetett „ látni,, az orperácziót olyan «laikuss módon vitte keresztül, hogy később Turinbatt új, teljes operáczióval, t. i. a végső ujjpereznek teljes eltávolításával kellett rajta segíteni.’. Cagni kapitány ez alkalommal is cigarettával a szájában állotta ki a műtétet, de legalább a kés másnak a kezében és pedig műértő kezekben volt. Nagybecsű naplójában ezekről a nehéz napokról is találni följegyzést. A megoperált kéz azonban már az első órákban sem szűnt meg alkalmatlankodni. Mondják, hogy valami daganat-féle, mely különösen az a rezén volt látható, még a hazatérése után is megmaradt rajta. Mikor fáradságos utazás után a legmagasabb északról a védőkunyhóba tért vissza — mely visszatérés az utolsó napokban már nem annyira menés, mint inkább vánszorgás volt, azt találta, hogy 72 kilóról 55-re fogyott. De ekkor sem örülhetett a pihenésnek, mert azonnal a »Stella Polare« előkészítéséhez kellett fogni a visszautazásra; az Itáliában töltött első napok sem állottak egyébből, mint izgalmak, szenvedések és fáradságok szakadatlan sorozatából. Nem volt egy pereznyi pihenésük. Elsőnek jött a fájdalmas meglepetés, hogy Querinit és társait nem találták a vádőkunyhóban. Utána még több szenvedés és veszély várt rájuk. A szárazföld közelében két óriási jéghegy, melyek egyszerre látszottak a hajójukra támadni, fenyegette őket. Még a hajóorvos is, dr. Cavalli, ki bátorsága, hidegvére és optimizmusa által mindenkinek támasza volt a hajón, mikor a két jégkolosszust közeledni látta, reménytelenül kiáltott föl: »No, most az egyszer végünk van!« Mikor pedig ezt a veszedelmet csodával határos módon kikerülték, a király meggyilkoltatásának hire várt rájuk, Cagnira pedigmég külön a testvére halálának a hite. A herczeget ezek a fölindulások láthatólag erősen érintették, Cagnin azonban ez nem volt észlelhető. — Újabb freskók az uj országházban. Az új országház építőbizottsága elhatározta, hogy újabb freskókkal diszítteti az országház belsejét, így a delegáczió-terem előtt elvonuló két falmezőbe hat szimbolikus freskót festet, szabályos négy és fél méter magas s ugyanolyan széles nyégyzetterjedelemben. Ezek lesznek jobbról: a kereskedelem, ipar és földmivelés, balról: a törvény, hadviselés, vallás- és közoktatás allegóriái. A végrehajtó bizottság Budits Andort, a kiváló festőművészt bízta meg e freskók megfestésével, aki a vázlatokkal már el is készült s a szakbizottság ezekről meleg elismeréssel nyilatkozott. Ez az újabb kitüntetés ama fényes sikerre vezethető vissza, amelyet a zseniális fiatal mester az új országház delegáczióterme részére festett nagyhatású és kolosszális freskójával elért. E kitűnő koncepczióról lapunk már régebbért mondott legelsőbben véleményt, amely kétségkívül a Lotz-díj adományozásával is visszhangra lelt. — Sötétség a bálteremben. A szombati jogászbált kellemetlen incidens zavarta meg. Éjfél tájban mikor a párok legvigabban ropták a tánczot, hirtelen elaludtak a villámlámpák és egy jó negyedóráig korom sötétség volt a bálteremben. A zenekar hamarosan abbahagyta a játékot és a fiatal leányok félve húzódtak meg tánczosaik mellett. Egy pillanatra néma csend lett a teremben, majd hangos kacsagás verte fel álmélkodásaikból a rettegő mamákat. Csakhamar egy-két gyertya pótolta a szükséges világosságot és a félhomályban csupa meglepett, kipirult arczokat lehetett látni. Nemsokára újból kigyuladtak a villamos csillárok és a fiatal párok zavartalanul lejthették reggelig a tánczot. — Zombor város az ínségeseknek. Az országszerte beállott ínség Zomborban is nagy mértékben uralkodik a legszegényebb nép közt. Ezeknek némi támogatására most elrendelte a város, hogy a régi katonai laktanya egyik szobáját a hajléktalanok számára lakható állapotba helyezzék. — Halálozás. Özv. Lusztig Sámuelné szül. Bhm Róza földbirtokosnő 57 éves korában Szarvason meghalt. Halála városszerte nagy részvétet keltett, mert a nemesszivü úrasszony életében a szegények- nek jótékony istápolója s gyámolitója volt. Az elhunytban Lusztig Pál, lapunk derék munkatársa, édesanyját gyászolja. A család a következő gyászjelentést adta ki: Alólholtak fájdalomtól megtört szívvel jelentik a felejthetetlen áldott jó édesanya,...anyós, nagyanya, testvér és rokonnak özv. Lusztig Sámuelné szül. Blum Róza áldásos élete 157., gyászos özvegysége 17. évében f. hó 18-án hajnali 4 órakor, szivszélhüdés következtében történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei f. hó 14-én délután 10 órakor fognak a szarvasi izr. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Áldás legyen emlékezetén! Porainak adjon örök nyugodalmat a Mindenható! Miksa, Lipót, Czilli, Sándor, Matild férj. dr. Purjesz Jánosné, Ilona férj. dr. Lakatos Izsóné gyermekei. Dr. Purjesz János, dr. Lakatos Izsó vejei. Purjesz Juliska unokája. Számos rokon és jóbarát. — Adakozás. Dienes István kapuvári kir. aljárásbíró 1 koronát küldött be szerkesztőségünkbe a Vörösmarty-szoboralap javára. Rendeltetési helyére juttatjuk. — A turistabál. A turistabált, mely évek óta a farsang legelőkelőbb bálja, az idén valószínűleg február 16-án tartják meg az Operaházban. A bálbizottság elnöke Szapáry Pál gróf, aki mindent elkövet a siker érdekében, melynek jövedelmét a Vörösmarty-szobor javára fordítják. Az elnökségbe hatvanegy előkelő férfiút választottak be. Köztük van gróf Apponyi Albert, Bezeridj Viktor, Csávossy Béla Eötvös Károly, Fenyvessy Ferencz, Győry Elek, Halmos János, gróf Károlyi Mihály, Horánszky Nándor, gróf Karácsonyi Jenő, gróf Nádasdy Tamás, Komjáthy Béla és mások. A turistabálnak igazi lelke Latinovits Ernő, a háznagy, kinek buzgósága határt nem ismer a bál sikere érdekében. Tegnap este ismerkedő lakomát adott a bálbizottság az Országos Kaszinó nagytermében. Az asztalfőn gróf Szapáry Pál ült, jobbra tőle Latinovits Ernő, balra Hertelendy Ferencz országgyűlési képviselő. Megjelentek az ismerkedő estén a többi közt: Katona Béla kir. koronaügyész-helyettes, Förster Ottó, Biekl Gyula, Sacelláry Mihály, Sárosi,Kapeller Ferencz miniszteri tanácsosok, Falussy Árpád, Molnár Ákos és még igen sokan az elnökségből és bizottsági tagokból. Az első felköszöntőt gróf Szapáry Pál mondta a királyra. Utána dr. Payer Imre emelte poharát gróf Szapáry Pálra. Az ifjú grófnak második pohárköszöntője az újságíróknak szólt, Hertelendy Ferencz a bál sikerére emelte poharát. Az újságírók nevében dr. Kovács Dénes válaszolt az elnök pohárköszöntőjére, folytonos derültségben tartva a társaságot. Felszólaltak még Kovács Ernő és Serig Sándor. A jusistabál bizottsága tudtul adja, hogymától kezdve mindennap este 6—8-ig szolgálatára áll a cserejegy ügyében a többi bálbizottságoknak. — Gyászrovat Gruzzer Aladár gyógyszerész életének 25-ik évében január hónap 9-én meghalt M.-Szigeten. Brajkó Béla kegyes-tanitórendi áldozópap,a budapesti Kalazantinum lelkiigazgatója és praefektusa, főgymnnoki, tanár, e hónap 12-én 46 éves korában meghalt Budapesten. Bárdossy József 1848-as honvédfőhadnagy, január 12-én 80 éves koráben meghalt Kemenes-Hőgyészen. Kovács János ó-becsei földbirtokos, ki mint 48-as honvéd harczolt a magyar szabadságért, 81 éves korában elhunyt. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. — Savanya Jóska nincs szabadlábon. Több lap emlékezett meg a minap Savanya Jóskáról, azt írván róla, hogy a hírhedt dunántúli betyárt Illaváról feltételes szabadlábra bocsátották s a veszprémmegyei F. Iszkázon telepedett volna meg. Ez a hir — mint értesülünk, — nem felel meg a valóságnak. Az illavai fegyintézet ref. lelkésze e tárgyban ugyanis a következő levelet irta a Veszprémi Ellenőr szerkesztőjéhez: Illava, 1901. január 8-án. Tekintetes Szerkesztő úr! így látszik, hogy a napilapokból tetszett átvenni. lapja ez évi 1-fő számába azon valótlan hirt, hogy a szegény Savanyu Jóska szabadlábon van, illetve feltételes szabadságát élvezi Közép-Iszkázon, hol asztalos műhelyt nyitott. Hát én, mint erre illetékes, megnyugtatom becses lapja olvasóit, hogy bizony szegény Jóska nincs szabadlábon, sőt türelemmel és lelkiismeretesen varrogatja a katonanadrágokat az illavai fegyház szabóműhelyében és hogy ő soha asztalos mesterséget nem is tanult, mert ő fogsága alatt mindig a szabó-gyárban volt alkalmazva. De még szegény Józsinak esze ágában sincs Közép-Iszkázon megtelepedni. Én többször beszélek vele, — bár nem az én hívem —■ de azon a réven, hogy én is dunántúli vagyok,, megkérdeztem a minap: — Ha feltételt kap, hova fog menni, József? — Szentgália, tisztelendő uram, a testvéremhez; ott húzom meg magam öreg napjaimra ›• .'xSfr' . .........---------- - -i'Skvi. . ■ -*ο•..... ■ J ■