Magyarország, 1901. március (8. évfolyam, 52-78. szám)
1901-03-22 / 70. szám
letekkel roppant benyomást tett a nézőkre. Ez a zenész nagy művész lesz, mert együtt van benne érzés, érteleim, tűz és világosság. A közönség viharos tapsai Prielle Kornéliával együtt őt idézték számtalanszor a színpadra. — Innen kezdve a hatás rohamosan esett. A harmadik darab rokokó figurái, erőltetett versei, unalmas és semmis meséje senkinek sem kellettek. A színészek sem igen buzgólkodtak lehetetlen feladataikért. Se Láncey Ilka, a királynő, se Császár, a festő, nem rajonghattak nagyon Szdermannért, mert a mainál bizonyára többet produkálhattak volna. Az udvaronczok seregét maga a szerző jellemezte találóan Császár ajakon : Micsoda állatsereglet! Csakugyan e vízrogogve, ez artikulálatlan hangok, e féktelen tublás úgy tetszett, mint a színházak rettegett konfeurrensének «előreveteti árnyéka». Végre is rájuk unt a közönség s nem a legdiszkrétebbül távozott. — Igen ajánlatos volna a Friczikét kiszakítani abból a béklyóból, mely elől gót história, bálát unalmas udvari szósz Sivárság képében nyűgözi le, és játszani magát, mint bármely egyfölvonásost. Küldőiben félő, hogy a többivel ez is bukik. Pedig magáért a darabért is kár s azért a két nagy művészi sikerért is, melyet benne a Nemzeti Színháznak legtiszteletreméltóbb és legfiatalabb tagja aratott, s. K. •— (Filharmóniai hangverseny). Felér Teréz, a német sconczerénekesnő, kellemes meglepetést szerzett a tegnapi est közönségének. Ismeretlenül jött hozzánk és mint olyan művésznő távozott körünkből, aki rohamban hódította meg fővárosunk közönségét és azt a benső óhajt ébresztette fel mindnyájunkban, hogy Tele kötött ismeretségünk bárcsak állandó kötelékké válna. Már dalelőadásainak első számánál, Beethoven «Inquesta Tamba» kezdetű mélységes áriájánál tisztában voltunk azzal, hogy nagystílű énekesnővel állunk szemben, akit az isteni gondviselés nemcsak fényes képességekkel, hanem rendkívül meleg, bénonyonha orgánummal áldott meg. És ha nem is vesztegeti meg fülünket valami különös érzéki varázszsal, annyira szivünkhez tud szólalni mesterileg képzett oh-jával, nemes felfogásával és előadásának keitős szárnyalásával, hogy a bennünk felkeltett csodálatot nem kisebbítheti az a jelentéktelen ellenvetés, amelyre legfeljebb a művésznő felső skálájának kissé éles hangzása indíthatna bennünket. Ám itt is csak a nyílt hangvételnél tapasztalhatjuk a jóleső csöngésnek valamelyes hiányát, mert a fejhangok alkalmazásánál, különösen a fedett piánoknál egész tökéletességében élvezhetjük Bekr Teréz perfekt énekművészőetét, amely Gerster Etelka és Stohlausen híres iskolájában izmosodva, a mesteri frazírozásban és az kiválóan értelmes szövegkiejtésben nyilatkozik meg egész nagyságában. A művésznőt lelkes tapsokkal ünnepelte a hangverseny közönsége, sőt a Czajkovszky hangulatos szép dalát meg is ismételtette vele. Szabados Károly nyitányát kegyelettel "hallgattuk mindannyian és teljes szépségében élveztük Bach d-dur suite-jének antik melódiáit is, amelyet a zenekar Kerner gondos vezetése alatt igazán stílszerűen adott elő. Sven Ksen szimfóniájánál már megoszlottak a vélemények, abban azonban egyetértettünk mindnyájan, hogy a norvég zasepoéta munkája minden izében érdekes és színes zenealkotás, ha hiányzik is belőle az a klasszikus szimfóniás lendület, amely a régi mesterek hasonló fajú alkotásait minden időkre maradandó becsűvé teszi. (m. a.) (Kairkusz-élet.) A Népszínház újdonságának lunapesti bemutatója teljesen igazolta az angol operettről tegnapi cikkünkben kifejtett aggodalmainkat, mert a darab a közönség itélőszéke elé kerülve — fényes sikert aratott. Hja, a mi közönségünk sohasem marad el, ahol Montesquieu aranyigazságát egy újabb bizonyítékkal kell megerősíteni, hogy a «többségnek soha sincsen igaza.» És most félre téve minden privát keserűséget, a felett, hogy korunk ízlése odafajult, hogy ilyen darabok nemcsak óriási tapsviharokat képesek kiváltani, de még éppen a legizléstelenebb momentumot, midőn Küry direkt neki dülleszkedik, hogy Kovács átugorjék rajta, háromszor megismételik és pedig olyan teljes sikerrel, hogy az ellenpárt klakkja is lefegyverezetten, álmélkodva, elfelejtett pisszegni — igyekszem krónikási hűséggel a zajos sikerű est eredményeiről beszámolni. Kuny Klára elemében volt. Bájosan énekelt, jókedvűen tánczolt, csupa pajzánsággal és vígsággal töltötte be a színpadot. Mellette Kovács Miska érvényesülhetett csak, kinek clownszerű komikuma éppen angol operettekben olyan sziszenn is, mintha csak annak a levegőjében nőtt volna nagyra. Nélküle igazán képtelen volna a Népszínház hasonló zsánerű darabokat sikerrel előadni. Bojár Teritikéről, fájdalom, nem sok jót mondhatunk. Tánczát még valahogy elrejtette, hanem a szerepét egészen elejtette. Egy körülrajongott, diadallal ünnepelt czirkuszkirálynőt bizony másképpen szoktunk elképzelni. Szirmai, Basilő ügyesen versenyeztek egymással két egymásra ütő tánczkupléban. Solymosi, Kiss Mihály, Újvári kis szerepeikben igen,jól érvényesítették komikai tehetségüket. Kápolnai Irén tánczolt. A balletkar szintén. A fordítás Fái F. Béla ügyes munkája, a dalszövegek, jól csengő sorok Faragó Jenőt dicsérik. (Jászai Mari utolsó felléptei a Vígszínházban.) Jászai Mari, aki tudvalevőleg április elsején visszatér a Nemzeti Színházhoz mint annak örökös tagja, még kétszer lép föl a Vígszínház színpadán. E hó 25-én hétfőn délután Gerhart Hauptmann régneket adott megrázó szocziális tragédiájában, a 7 u.’,.’csontban játszsza el utoljára Lujza szerepét, amelyben oly fényes bizonyságát adta annak, hogy lehet, nagy művészettel egy kis terjedelmű szerepet is nagggyá varázsolni. Utolsó föllépte a Vígszinbárban azután márczius 30-án lesz, amikor a színház vezetősége, tagjai és a nagy tragika barátai lelkes ovációkkal akarják ünnepelni a távozó művésznőt, aki ezen az estén Verga érdekes népdrámájában, a Farkasban fog a Vígszínház közönségétől elbúcsúzni. (Gróf Zichy Géza Szegeden.) A szegedi Fehér-Kereszt-Egylet által rendezett nagy zeneestély minden pontjában fényesen sikerült. A színház zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel, a mely lelkesedéssel ünnepelte Zichy Géza grófot, a kiváló mágnásművészt, a ki új zongoraversenyét adta elő zenekari kíséret mellett. Perczekig tartott tapsvihar követte a gróf virtuóz játékát s vége-hossza nem volt az ovácziónak, a melyben az est folyamán részesült. De nemcsak a szerzőnek és művésznek, hanem a kitűnő dirigensnek is szólt ez a lelkes elismerés. Zichy Géza gróf olyan temperamentumosan, annyi elánnal és szabatossággal forgatta a karnagyi pálczát karművének , a Dolores /or/á/a-nak előadásánál, hogy elért nagy sikeréért sok hivatásos karmester megirigyelhette volna. A dirigens gróf babérkoszorút kapott a Fehér-Kereszttől, Szeged városától, a szegedi hölgyektől babérágat és nagy értékű ajándékot, a zenelegendában közreműködők pedig, nevezetesen Leddnyi Mariska, aki a magánszólamot énekelte, továbbá a szegedi műkedvelőkből álló vegyes karós a 46-dik aryalogened zenekara, szűnni nem akaró tapsokat. Kitűnően bevált a többi száma, is az estnek, melynek rendezése körül özv. Vorszkovszkyné, az egylet áldozatkész, lelkes elnöknője szerzett elévülhetetlen érdemeket. Az ő buzgalmának köszönhető, hogy a Fehér Kereszt-Egylet az estély jövedelméből olyan tekintélyes összeghez juthatott. — (Franciaa színészek a Vígszínházban). A Schurmann imprezárió által alakított nagy franczia staggione, amely egy éven át körutat tesz egész Középeurópában: első állomáshelyére, Budapestre, ma reggel 7 órakor saját különvonatán megérkezett. A társulatnak 26 férfi és 14 nőtagja van. A Cyrano de Bergerachoz, amelylyel előadásukat megkezdik, saját díszleteket és jelmezeiket hozták el, amelyeket az eredeti párisi minták után 160.000 frankért készített egy elsőrangú ottani ez ég. A társulat stárja, Joanne Rolly kisasszony, a Royalba szállott, hol a délutáni órákban már seregeitől várták az intervievrolók, kiket azonban a művésznő, hogy az utazás fáradalmait kipihenhesse, nem fogadott. Így tehát csak esti 7 órakor — mert akkorra rendelte őket — foga elmondani, hogy mennyire el van ragadtatva Budapest szépségeitől, amelyhez hasonló gofigverű várost még nem látott a kontinensen. Különösen pedig az érdekli nagyon, hogyan fogja Budapest műértő közönsége az ő művészetét fogadni. (Új zenemüve'«.) Az r.rabban megjelent zeneművek sorozatából előnyösen válnak ki a Jules Egghrad kedves, elegáns szalondarabjai, amelyek a Le Bigoux de Salons gyüjtőczim alatt kerülnek a nyilvánosság elé. Három rövidke piéce-ből : Intparapin-ből, Réverie-ből és egy Caprice-ből áll a füzetbe, amelyet bátran kófatartójára tehet mindenki, aki a Czerny etüdjeinek két füzetén szerencsésen túlesett. A szalonzenét kedvelő ifjúságnak melegen ajánlhatjuk. — A könnyed kupié-zene hívei még mindig örömüket lelik a Piosa Domino népszerű melódiájában. Igazolja ezt az a körülmény, hogy a már eddig elkelt tízezer példány után ismét újabb kiadást rendezett a Rózsavölgyi czég. Desroehes bájos kupiéja, tehát tartani fogja magát továbbra is a műkedvelők repertoárján. Ugyanez várható a New-York szépének keringőjétől is, melyet a Rosenzweig Armin ügyes összeállításából ismerünk. A Magyar dalok és Népdalok antológiája újabban három számmal szaporodott. Kiválnak ezek közül úgy dallamosságuk, mint zamatos magyarságukért fogva Medveczky Kornélné dalai: «Emeld reám édes kincsem.» «Álmodott az én szivem» és a «Ne iigyj nekem», a melyek máris közkedveltségnek örvendenek. » (Népéleti Színház.) Már megírtuk, hogy Miskolczi Henrik színész etnográfiai színházat létesít a Városligetben. A vállalat részére úgy a belügy-, mint a kultuszminisztérium kilátásba helyezte a támogatását és így a színház május hó elején okvetlen megnyílik. Az igazgatóság azon lesz, hogy úgy a darabok irodalmi színvonala, mint a kiállítás, úgyszintén a vidékek eredetisége, igaz formában kerüljön a színpadra. Az első előadás programmjául ezt tűzte ki : 1. Ünnepi kar, Liszt Ferencztől (csoportozat: magyar, szerb, román, tót és sváb népviseletben.) A kar végén a királyi család nagy élőképlete. 2. Hajdu-táncz. 8 nővel és 8 férfival. 3. Vasárnap a FerenczVárosban. Tréfákkal, dalokkal és tánczokkal. 4 Tót néptáncz. Tót népdal által kísérve. 5. Hogyan mulatnak Budapesten? fi. Élőképlet. 7. Verbunkos táncz összes személyzettel. 8. «Falu végén» Petőfi népfestő költeménye darab formában. 9. Hunyadi-induló. Dallal, tánczczal és zenével. (Benczúr kartonjai és Salviatti mozaikjai.) A lipótvárosi Bazilika belsejében, Benczúr Gyula festőművészünk kartonjai alapján, pompás mozaikképeket helyeznek el, a melyeket Salviatfi velenczei mozaik gyáros készített. Mind a ketten azt kérték a tanácstól, hogy engedjé meg a kartonoknak, valamint a mozaik-képeknek a budapesti tavaszi műtárlaton való kiállítását. A remekművek a párisi nemzetközi kiállításon is nagy elismerést arattak. A tanács az engedélyt megadta. (Kezdete 7 órabor.) A franczia szintársulist, mely holnaptól kezdve a Vígszínházban vendégszerepel, előadásait, mint rendesen fél nyolcz órakor kezdi. Kivételt egyedül, a Cyrano de Bergerac képez, a melynek ugy a holnapi, mint a későbbi előadásai — a darab hosszúságára való tekintettel — már 7 ómkor kezdődnek. (Növendékek hangversenye.) Sikerült hangverseny keretében mutatta be növendékei haladását Weinreb Adél zongoratanárnő. A 17 pontból álló műsor minden egyes száma nagy tetszést aratott a Continental-fogadó nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt, és különösen nagy elismerésben részesítették Weinreb Adél tanárnőt, kinek kiváló sikerű tanmódját ez a’halommal is a legszebb siker igazolta. — (A VII. szer. polgári fiaiskola) tanári kara márczius 26-án, d. u. 4 órakor, az Itvánia Szinházban jótékernyezésű hangversenyt rendez. — (Magyar Skírszínkör. A Városnzet kedvelt mulatóhelye, a Magyar Műszinkör, szombaton kezdte meg előadásait zsúfolt nézőtér előtt és nagy tetszés mellett. A változatos, mulattató és minden izében mstivar műsor számait zugó tapsokkal honorálta a hálás publikum s különösen a Petőfi halála ezt mű tabban keltett frenetikus hatást. (Az Auróra) irodalmi és művészeti kör jól sikerült hangversenyt rendezett tegnap este a belvárosi Saskor dísztermében. Az est műsora a következő volt: Magyar népdalokat czimbalmon játszott Kleiner Agnes: Lina-dalok, írta és fölolvasta Tömöri Stamsits Jenő: «Lammermoori Lucia» ábránd, zongorán előadta Bahnert József, ária a Csempészek-ből, énekelte Bahnert Giordano Marietta; Istvánfy Gyula festőművész fölolvasást tartott a Művészetről : Márkus Aranka egy románczot énekelt Zsalévy Zsidónőjéből. Hubay Csárdajelenetét hegedűn előadta Sió Aladár és verseit szavalta el Szentessy Gyula. A műsort táncz követte. — (Vidéki színészet.) Kiss Pál színtársulata január hó óta Eperjesen működik a közönség nagy 1 00 MAGYARORSZÁG Budapest, 1901. péntek, március 22