Magyarország, 1904. május (11. évfolyam, 104-129. szám)

1904-05-04 / 106. szám

A tüdővész új gyógyítása, Budapest, május 3. Az orvostudomány gyógyító részében az utolsó néhány év alatt valóságos forrongás támadt. A régi, elavult felfogás helyébe, amely egy-egy betegség leküzdésében a betegséget kísérő tünetek megszüntetésére helyezte a fősúlyt, minden törekvés abban összpontosul, hogy magát a betegséget, mint okot szüntessük meg, hogy így azután az okozat is megszűnjék. A gyógyításnak ezt a nemét vallja magáénak a szé­rumokkal való gyógykezelési eljárás, amely a betegségnek — hogy népiesen fejezzük ki ma­gunkat — mintegy az ellenmérgét oltja be a szervezetbe. A valaha csecsemők százezreit kegyetlenül pusztító diftéria most már a Behrng-féle szérummal gyönyörűen gyógyítható és a még nemrégiben gyógyíthatatlannak tar­tott tüdővésznek átkos pusztítását is a szérumos kezelés van hivatva meggátolni. A párisi világhírű Pasteur-intézet egyik ki­váló tagja, Marmorek lépett, hosszú előtanul­mányok után a tüdővész új szérumával a köz elé és ma már, fellépése után vagy két évvel, az egész világ orvosi észlelői mind megegyez­nek abban, hogy a tüdővész szérumos gyógyí­tása az egyedüli út, amely sikerhez vezethet. A legutóbbi, mindenütt nagy feltűnést keltő köz­lemény a szérumos gyógyítás kiváló eredmé­nyéről, egy párisi orvos, dr. Jacobsohn tollából éppen most jelent meg, amelyben két esetről van említés téve, amelyek minden kétségen kívül helyezik azt a tényt, hogy a Marmorek­­féle szérumkezelés az orvostudomány egy talán legnagyobb feladatának megfejtéséhez vezet és hogy általa egyeseket, államot és az egész tár­sadalmat olyan érzékenyen sújtó betegségnek gyógyító eszköze rendelkezésünkre áll. De hát miben is áll a Marmorek-féle szé­rumkezelés­­ és hogyan hat? A szérumkezelés, a Pasteur-féle oltásokhoz hasonlóan, a szé­rumnak bőr alá történő beoltásából áll. Az ol­tásokon kívül a beteg semmiféle másnemű kezelésben nem részesül, semmi más gyógy­szert nem szed és napi foglalkozásában za­varva, munkakörétől, családjától el­vonva nincsen. Az oltás maga alig tart egynéhány másod­percig, fájdalmatlan és olyan egyszerű be­avatkozás, hogy kis gyermekek is igen jól tűrik. Maga a szérum átlátszó sárga folyadék. A tüdővészt okozó baczillusokat Marmorek mes­terségesen tenyészti és azután ezekből heteken, hónapokon tartó eljárással készíti szérumát. A szérum előállításához lovak vérsavóját hasz­nálja, úgy hogy Marmoreknek Paris külnegye­­dében levő óriási laboratóriumában egész mé­nes talál elhelyezést. A szérum hatása abban rejlik, hogy a ba­­czillusok­ termelte mérges anyagokat teszi a szervezetben hatástalanná. A Marmorek-féle elmélet szerint, amelyet kísérletekkel is bizo­nyított, ez a méreg az, amely a baczillusokat új méreg termelésére készteti. Ha tehát a mér­get hatástalanná tudjuk tennii, akkor nem lesz a testben olyan inger, ami a baczillusokat új kártékony anyag létrehozásában elősegítené. Az orvosi műnyelven toxinnak nevezett eme mére­nek a szérum tehát az antitoxinja, azaz ellenmérge. Minél régibb a betegség, azaz minél több méreg halmozódhatott fel a szervezetben, természetesen annál nagyobb ellenméregre, szér­um-beol­tásra van szükség, hogy a gyógyulás eléressék. Ebből a szempontból érdekes az előbb említett Jacobeohn féle egyik eset, amely­nél eddig a legnagyobb mennyiségű szérum (740 gramm) alkalmaztatott, míg teljes gyó­gyít­ás jött létre. A Marmorek-féle szérumkezelés kapcsán talán nem lesz érdektelen annak felfedezőjéről néhány szót elmondani. Hiszen az emberiség egy nagy jótevőjéről van szó, aki megérdemli, hogy nemcsak felfedezésével, hanem vele is megismerkedjünk. — Marmorek fiatal, 34 éves ember, de mellét már is a becsületrend ékíti. Egész nap a laboratóriumában ül, amely ko­rántsem a szikár, egyoldalú, tudálékoskodó pro­fesszor, hanem egy nagy humanista lelkét tárja elénk. Csupa társadalomtudományi munka, a szo­­czializmus, Zionismus hatalmas könyvtára övezi ezt a nagy européert, aki — mint e sorok írójának mondotta is — a tüdővész gyógyítá­sát főleg a társadalmi nyomorúságok csökken­tése szempontjából tűzte ki czélul magának. Amidőn egyszer fölkerestem, érthető kíváncsi­sággal tudakoltam tőle annak a könyvnek a czímét, amelynek olvasását akkor hagyta abba, midőn hozzá beléptem. És még érthetőbb meg­lepetéssel vettem az ő felvilágosítását, mert a könyv, amiből jegyzeteket készített, Jacques Fatilovicinak Abbesszinia nyelvészeti, tudomá­nyos és ethnografikus missziója czimű munka ▼olt. Mert Marmorek így pihen, amikor ott­hagyja a baczillusok világát; ekkor szórako­zást a néger nyelvészeti tudományokban keres, ami első pillanatra talán nem érthető, de meg­­fejthetővé válik akkor, ha Virchowra, a nemrég elhunyt öröknevű orvostudósra gondolunk, aki a laboratóriumban éppen olyan nagy volt, mint a Bismarck elleni parlamenti küzdelmekben, és aki a lángelmének átlagot fölülmúló képes­ségeivel a tudomány minden ágában elsőrendű szaktekintély volt. dr. M. V. MAGYARORSZÁG? Budapest, 1904. szerda, május 4. KÜLFÖLD Munkáspárti kormány Ausztráliában. Teg­napi számunkban egy londoni távirat alapján már megemlékeznünk arról, hogy az ausztráliai kormány­­válság a munkáspárt győzelmével ért véget s hogy az új kormányt Watson, a munkáspárt vezére ala­kította meg — az igazságügyminisztert kivéve — a munkáspárt tagjaiból. Az új kormány egynémely tagjának élettörténete nincs minden érdekesség nél­kül. Watson elnök és pénzügyminiszter betűszedő volt. Majd munkáspárti újságíró lett. 1894-ben be­került a parlamentbe s a szövetségi parlament megalakítása óta annak állandóan tagja volt. Min­dig a mérsékelt és igazságos irányzat híve volt. Hughes külügyminiszter szabó volt Londonban. Sidneyben letelepedve, csatlakozott a Trade Union­­hoz. Negyven éves s épp oly régóta ül a parlament­ben, mint Watson; kiváló debatternek ismerik. Hipins igazságügyminiszter az egyedüli a minisz­tériumban, aki nem tartozik a munkáspárthoz, azonban a Pali Mail Oazette szerint radikáli­sabb nézeteket vall, mint minisztertársai. A dél­­afrikai háború idején erősen pártolta a búro­kat s ezért kibukott a parlamentből, ahova azonban csakhamar visszakerült. Ötvenéves és ki­terjedt ügyvédi praxisa van. A kereskedelem és vasutügyi miniszter, Fisher, bányamunkás gyanánt kezdte pályafutását, azután egy kis hetilapot adott ki. Edvard király koronázásán, mint a szövetségi parlament egyik kiküldöttje vett részt s feltűnt avval, hogy a Westminster-apátságban tartott c­eremónián nyári ruhában jelent meg. Damon hadügyminiszter aranyásással foglalkozott. Hugh Machon főpostames­ter ir újságíró volt s tíz év előtt került Ausztráliába, ahol különböző lapokat szerkesztett, amelyekben le­leplezte az államvasutak visszaéléseit. Ezért pert indítottak ellene, de a törvényszék felmentette. Jó katholikus. A szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Mc­Gregor 60 éves és a legifjabb tagja a kabinet­nek. Valamikor munkás volt egy dél-ausztráliai juh­­tenyésztő-telepen­, favágás közben baleset érte, aminek következtében elvesztette szemevilágát. Most teljesen vak, de pompás emlékezőtehetsége van s kitűnő szónok, igazságélevminiszter, Nyíri Sándor honvédelmi mi­niszter, Yull Sándor parancsőrtiszttel, Tallián Béla földmivelésügyi miniszter, Berzeviczy Albert közok­tatásügyi miniszter, Cseh Ervin horvát-szlavon mi­niszter, Héderváry Károly gróf, a király személye kör­üli miniszter, Gromon Dezső és Serényi Béla gróf államtitkárok. A főrendiház tagjai közül: Csáky Albin gróf elnök, Kemény Kálmán báró alelnök, Festetich Tasziló gróf, Bánffy György gróf, Cseko­­nics Endre gróf zászlósurak, Bonus Zsigmond báró, Csáky Károly gróf váczi püspök, Nidasdy Ferencz gróf, Szápáry Pál gróf, Radvánszky Géza báró, Nyáry Jenő báró háznagy, Píréz báró stb. A kép­viselőhöz tagjai közül: Perczel Dezső elnök és Csávossy Béla udvari tanácsos, háznagy vezetésével: Andrássy Géza gróf, Angyal József, Apponyi Gyula gróf, Batthyány Lajos gróf, Biró Lajos, Darányi Ignácz, Drakulics Pál, Erdély Sándor, Fischer Sándor, Ho­­ránszky Lajos, Karácsonyi Aladár gr., Karácsonyi Jenő gr., Károlyi György gr., Keglevich Gyula gr., Klobusitzky János, Lator Sándor, Mandel Pál, Morzsányi Károly, Münnich Aurél, Neuman Armin, Rónay János, Sándor Pál, Schmidt József, Sipeky Sándor, Szájbely Gyula, Szerb György, Szőts Pál, Török Bertalan, Weisz Berthold, Werner Gyula, Wlassics Gyula, Wolfner Tivadar, Zsámbokréthy Emil, Zselénszky Róbert gróf. Őkt voltak továbbá: Székely Ferencz koronaügyész, Pongrácz Jenő fő­ügyész. A fővárosi tanács tanács tagjai: Halmos János polgármester, Matuska Alajos és Rózsavölgyi Gyula alpolgármesterek, Almády Géza, Bárczy István dr. Faller Ferencz, Kun Gyula, Láng György, Melly Béla dr., Vasziljevits János dr., Viola Imre, Vosics Károly tanácsosok, Magyarevits Mladen dr. h. tiszti főorvos, Adler Vés, Adler Zsigmond, Asbóth Emil, Beck Gyula dr., Bankó Gyula, Császár Jenő, Ehr­lich Gusztáv, Ebrlich Manó, Faik Zsigmond lovag, Fodor István, Frankl Sándor dr., Fürst László, Glück Frigyes, Goldberger Samu, Havass Károly, Hainiss Géza, Hausmann Alajos, lőrinczi Hoffmann S., Hűvös József, Krausz Lajos, Marx János, Mezei Mór, Mezei Lajos, Paksy Béla, Rácz Károly, Salgó József, Sagmüller József plébános, Schächter Jakab dr., Simonovics Béla, Stieber Vincze apátplébános, Thék Endre fővárosi bizottsági tagok. A királyt Halmos polgármester üdvözölte néhány szóval. A király megköszönte az üdvözlést s kije­lentette, hogy örömmel jött ide, azután kezet fogott a miniszterekkel s rövid cercle után kocsijába szállott. Künn az utczákon sokan álltak az egész útvonalon. A Váczi-köruton, Fürdő-utczán, Láncz­­hidon, és Albrecht-uton át hajtatott a király a vár­palotába, amelynek kapujában József Ágost főher­­czeg várta és segített az agg uralkodónak a kocsiból való kiszálláskor. A király megölelte és kétszer megcsókolta rokonát s fölment a lépcsőn, amelynek fokán Auguszta főherczegasszony és gyermekei üdvözölték, nagyatyjukat, illetőleg dédatyjukat. A miniszterek és városi emberek a palota bejáratáig kísérték kocsikon a királyt, azután visszafordultak. Budapest, május 3. A szegedi mandátum. Szeged város első kerü­letében, amelynek képviselőjét, Lázár Györgyöt tud­valévően polgármesterré választották meg Szegeden, a szabadelvű párt tegnapi gyűlésén Rónay Jenő, volt torontáli főispánt, kis-zombori földbirtokost jelölték képviselőnek, akinek e hónap 12-én Kis- Zomboron küldöttség ajánlja föl a jelöltséget. Az új­ párt Bánffy Dezső bárót jelöli. Ma a választó-párok nagyobb küldöttsége kereste fel Bánffy­t, aki a küldöttség tagjait az uj­ párt klubhelyi­ségébe ebédre hívta meg. A király tegnapi fogadtatása. Mint már kö­zöltük, a király tegnap este érkezett meg a fővá­rosba. A vasútnál várták ez összes városi és tartály­talos közegek. Ott voltak: Tisza István gróf minisz­terelnök, Lukács László pénzügyminiszter, Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter, Olósz Sándor TÁVIRATOK: Románia gyorstüzelő ágyai. Bukarest, május 3. A kamara elfogadta a Sturdza hadügyminisztertől benyújtott törvény­­javaslatot, amelynek alapján 28 millió frankot engedélyeznek gyorstüzelőágyuknak megfelelő tölténykocsikkal való vásárlására. A kormányt felhatalmazzák, hogy e kiadást a szükség mér­téke szerint fedezze akár a megállapított költ­ségvetési fölösleg évenként való levonásával, akár rendelkezésre álló feleslegek híján járadék kibocsátásával. A török-görög konfliktus: Konstantinápoly, május 3. Tegnap és ma folytatták a török-görög tárgyalásokat a szmirnai esetből kifolyólag. Török részről azt javasolták, hogy küldjenek vegyes vizsgáló­­bizottságot Szm­irnába, amit a görög követ határozottan visszautasított. Azt kívánta, hogy a rendőrség felelős főnökét függeszszék fel és a váli egyenruhában tisztelegjen látogatáson. A portának elégtételt kell adnia a konzul méltó­ságának megsértéséért. Másfelől azonban az hírlik, hogy a súlyos jogsértéseket a nagy fokban ideges Delijannisz alkonzul magaviselete idézte elő. A görög követ a mai eredménytelen tárgyalás In adt a Yildízben is tett lépéseket. A herrerek lázadása, Berlin, május 3. (S. 1.1.) A Berliner­ Tage­blatt katonai körökből arról értesül, hogy leg­közelebb 1500 főnyi sereg indul Délnyugat- Afrikába 2 üteg tábori tüzérséggel. Katonai szakkörök véleménye szerint a herrerek teljes leverése egy évig fog tartani.

Next