Magyarország, 1914. december (21. évfolyam, 307-336. szám)

1914-12-22 / 328. szám

Budapest, 1914. kedd, december 22. MAGYARORSZÁG — A magyar békevázák sorsa. 1913. tava­szán az Országos Magyar Iparművészeti Tár­sulat pályázatot hirdetett annak a négy mo­numentális majolikavázának a tervezetére, amelyeket a magyar állam ajándékképpen ajánlott föl a hágai békepalotának. A béke­palota költségeihez t. i. — mint ismeretes —■ minden kulturnemzet hozzájárult, hiszen még néhány évvel ezelőtt a nemzetek legszebb re­ménységüknek jelképét látták ebben a palo­tában. Mindegyik ország nemzeti iparával lett volna képviselve: az olaszok márvány­­munkákat, az angolok üvegképeket, az osztrá­kok bronz világító­ testeket, a franciák go­belineket adtak, Magyarország a már emlí­tett négy majolika-békevázát. A pályázatot Sikorski-Zsolnay Miklós kérve, nyerte meg és ennek alapján a pécsi Zsolnay-gyárnak immár világhírű műhelyében a vázák a napokban el is készültek s most a Z­olnay­­gyár nem tudja mit kezdjen a bukévá­­z­á­k­k­a­l. — Diszkard Hindenburgnak. Frankfurt városa elhatározta, hogy diszkardot nyújt át Hindenburgnak. Halléban Hindenburg-alapot létesítettek a keleti had­sereg számára.• — Levél az orosz fogságból A Szemere Pál ismert fővárosi fűszerkereskedő még július végén bevonult csapatához, a székes­­fehérvári 69. gyalogezredhez. Eleinte gyakran írogatott hozzátartozóinak, szeptember 5-étől azonban semmi életjelt nem adott magáról. Családja imár-már megnyugodott abban a tudatban, hogy hozzátartozójuk hősi halált halt. Szemere Páltól most nagysokára Sza­­markandból egy szeptember 9-étől keltezett levél érkezett haza, amelyben tudatja, hogy orosz hadifogságba került és jól bánnak vele. Az elveszettnek hitt katona levele ter­mészetesen nagy örömet keltett nemcsak a család, de de széleskörű ismerősei körében is. — Földrengés Zsolnán. Már jelentettük, hogy Ruttkán tegnap éjjel földrengés volt, azt közlik velünk, hogy a 19-éről 20-ikára hajló éjjel 1 óra 28 perckor Zsolnán is éreztek mintegy tíz percig tartó hullámos föld­rengést, amelyet erős földalatti morajlás kí­sért. A földrengés 2 óra 20 perckor megis­métlődött, de gyengébb alakban s a harma­dik rengés 4 óra 40 perckor volt érezhető. A tárgyak csörömpöltek a rengés hatása alatt, a lakosság ijedten ébred föl álmából, de ko­molyabb baj nem történt. — A nagyszőllősi polgárőrség. A Nagyszől­ősön megalakult polgárőrség első volt az országban, amely jóváhagyott alapszabályaival működését 220 taggal szeptember 8-án megkezdette. Az őrség tagjai katonai szolgálatra menvén, létszámuk ma­­165 pol­gárőrre apadt. Becsky Emil főispán a vármegyei tisztviselőkkel megjelent a 100-ik őrségen s meg­köszönve a haza és vármegye szolgálatában tett működését, kitartásra buzdította a polgárőröket. Pöschl Ferenc áll. főerdőmérnök, főparancsnok és Hesszerestein Károly gróf másodparancsnok köszön­ték meg az üdvözléseket. — Érdekes végrendelet. Érdekes végren­delet érkezett­ Szabadka város tanácsához. A rendelkező S­k­u­b­­­i­c­h Jenő özvegye, egy dúsgazdag zalaegerszegi úrnő, aki Szabad­káról származott Tuladunára. Az elhunyt urinő szabadkai birtokainak egy részét a gaz­dag alföldi városra hagyta, még pedig úgy, hogy annak élvezete csak a j­ö­vő század­ban vehesse kezdetét. A végrendel­kező mindenekelőtt meghagyta, hogy az ő és férje szivét spirituszba tegyék és egy ólom­­dobozzal bélelt szarkofágban őrizzék. Négy­száz koronás mise-alapitványt tett, de ez halála után 100 évig kamatoztatandó s csak azután mondják el az első misét a besnyői templomban. N­usz íróid kökényesmindszenti földjét halála után 50 évre kell eladni. Ekkor a vételár 100. évig tőkésítendő. A fölszaporo­dott összegből Szabadkán magasabb iskola létesítendő,­amelyben két fiút és két leányt ingyenes ellátásban kell részesíteni. Szabad­kai birtokából négyezer korona halála után 100 évig tőkésítendő s abból menhelyet kell építeni az aggok számára. Szabadkai telkét 30 évvel elhunyta után szabad csak eladni s az eladási árból 8000 korona addig kama­toztatandó, amig­­a tőke kétszázezer koronával nem rúg. Ezt az összeget rokonainak szánta. Végrendelete végén bocsánatot kér gyerme­keitől, hogy az apai és anyai vagyont csak 204.000 koronával birta gyarapítani. — A magyar katona büszkesége. F. S. kiadóhivatali tisztviselő, aki most az északi­­ harctéren küzd, egy barátjának Miskolcra a következő levelet írta : Hej, cimbora, de megváltozott minden, rövid pár hét alatt. Emlékszel-e még vitatko­zásainkra a Korona márványasztalánál ? Visz­­szaemlékszel-e még rám, gondolkodásmódom­ra, elveimre? Elhisméd-e, hogy a villamos­­csengő okozta zajra összerezzenő, az életharctól i megtépett idegzetű barátodnak még a szempil­lája sem rezzen, mikor a harminc és felesele eget-földet rázva, „dolgoznak“. Orosz föld nyomorult falujában, ütött-kopott parasztvis­kóban, a gyertya világít e sorok megírásához. Künn az egész vonalon folyik a munka, hol­nap biztosan előbbre megyünk ismét néhány kilométerrel. Öregem, nyitott szemű embernek ismersz és ítélőképességemben is bízhatsz; kell, hogy megírjam neked . Légy büszke arra, hogy magyar vagy! A németek lehetnek szerencsésebbek azzal, hogy világraszóló diadaloknak részesei, de itt, mint jól megnéző és felfogóképességű ember mondom , katonája nem ér fel a mienkkel. Nem hiszem, hogy a világ bármely nemzeté­nek legyen olyan katonája, mint a faagyag baka. Módomban van megfigyelni a monarchia többi nemzetiségeit és itt — bizony mondom — talpig levetkőzve, kulturmázmentesen állunk egymás mellett: a legértékesebb, a legkultur­­képesebb faja a monarchiának a magyar. Mindegyike hős. Hogy harcolnak, hogy tűr­nek el minden fáradságot és milyen fegyelme­zettek, csak az hiszi el, aki látja. Mint egyént, engem nagyon érint, hogy enyéimtől már annyi ideje távol kell lennem. Mint embernek, felette fáj az embertársaim vére hullása, de mint magyarnak „mindent“ megér a tanulság, öregem, e „tabula rasa“ után egy egészen más világnak kell jönnie. — Levelezés a Franciaországban inter­nált magyarokkal. A Franciaországban inter­nált magyar alattvalókkal közönséges nyitott levelek és levelezőlapok az internáltak leve­lezésére általában megállapított feltételek mellett válthatók. A kereskedelemügyi mi­niszter ennélfogva hatályon kívül helyezte azt az előbbi intézkedését, hogy a magyar szent korona területén internált francia alatt­valóktól semminemű küldeményt felvenni és részükre kézbesíteni nem szabad. Az itt in­ternált francia alattvalók a magyar posta szolgálatait ugyanolyan mértékben vehetik igénybe, mint a többi internált, azzal a kor­látozással azonban, hogy a Franciaországgal való forgalomban csak közönséges nyitott levelek és levelezőlapok válthatók s egyelőre sem ajánlott küldemények, sem csomagok és pénzeslevelek vagy postautalványok nem­ küldhetők. — A lengyel nemzeti tanács, B­é­c­s b­e­l jelentik : A lengyel legfőbb nemzeti tanács el­nöke, Jaworski lovag képviselő, levelet in- j­­ezet Leo dr.-hoz, a Reichsrat lengyel klub­­j­­ának elnökéhez, amelyben a lengyel képvise­lőknek egy gyűlésre való egybehívását kéri , olyan összetételben, amint a képviselők ez év­i augusztus 16-iki gyűlésen gyűltek egybe. A legfelsőbb nemzeti bizottság ugyanis, tekintet­tel az északi harctéren folyó eseményekre, el­határozta, hogy tevékenységét a lengyel ki­rályságra is kiterjeszti, csakhogy e határozat keresztülvitelét az összes lengyel pártok hozzá­járulásától teszi függővé. — Önkéntes ápolónői tanfolyam. A Nyo­morék Gyermekek Országos Otthonának és a Deák Ferenc szabadkőműves páholynak a Mexikói-úton lévő katonai kórházában tegnap fejezték be a Farkas Ignác dr. sebész­­főorvos által vezetett önkéntes ápolónői tan­­folyamot. A vizsgán az elnökség részéről báró Dániel Ernőné, dr. M­edgy­es Simon és dr. Szegvári László voltak jelen, a­­Városkeresz­tet Szécsy Arthur és dr. Juhász Mihály meg­bízottak képviselték. A tanfolyamot a követ­kező hölgyek végezték el: Abelsberg Ilka és Benée, Aldor Frigyes­né, Andorkó Mártonná, dr. Atlasz Gyuláné, Doroghy Berta, dr. Farkas Ignácné, Fischer Ilonka, Forgó Ilus, Fromm­­né, Geszti Györgyné, Grüner Henrikné, Kern­­stock Károlyné, Kovács Erzsi, Lencz Ilona, Lessner Gusztávné, Liehtmann Miksáné, Med­­gyes Böske, Meller Ernőné, Nemes Böske, Po­litzer József­né, Reik Anikó, Salgó Margit, Soltész Piroska, dr. Somogyi Maróné, özv. dr. Schermann Adolfné, Streicher Henrikné, dr. Szegvári Lászlóné, Szegvári Adél és Ella, Teasdale Moita, Tedesco Lilly­, dr. Thein Já­­nosné, Widder Jolán, dr. Wirkmann József­­né, Wormser Henrikné. Az elnökség nevében báró Dániel Ernőné mondott köszönetet dr. Farkas Ignácnak sikeres fáradozásáért. — Férjét gyilkolta meg. Kaposvárról je­lentik : T­a­b községben borzalmas gyilkossá­got követett el a római katholikus iskola tanítójának neje, P­o­l­g­ár Karolin, férjezett Viscel Károlyné. Fejszecsapásokkal meg­gyilkolta férjét. A meggyilkolt férfi mellett találták hörögve és kötelekkel kissé meg­kötözve a tanító feleségét és ez mindjárt gyaká­rút ébresztett. Rögtön vallatóra fogták az asz­­szonyt, aki végre megvallotta bűnét. Rögtön­ letartóztatásba helyezték. A tanító feleségétől elválva élt és alig néhány napja, hogy­ ki­békültek. — Tizenhétéves sebesült katona. Egerből jelentik: A most katonai kórháznak beren­dezett egri érseki rezidencia parkjában dél­­előttönkint egy hórihorgas káplár mellett ott sétálgat egy 17 éves, sebesült katona, aki nagy, faggatásra elmondotta, hogy Pál Péternek hív­ják és feldebrői születésű. Mikor a testvér­bátyja harcba indult, addig rimánkodott szü­leinek, amíg megengedték neki, hogy önként jelentkezzék. Rövidesen az orosz harctérre került, ahol a jobbtérdébe srapnelgolyót ka­pott. Több hétig Krakóban feküdt, most azon­ban már annyira megjavult az állapota, hogy rövidesen visszamehet a harctérre. Ha kér­dezik tőle, hogy tett-e kárt a muszkában,­­ büszkén feleli: Kilőttem vagy kétezer töltényt,­­ hogy hány muszka kapott belőlük, az­­az ő a dolguk. Az érseki kórházba egyébként a minap a posta valahonnan Palócországból a követ­kező címzésű levelet hozta: N. N. rohomás katonának, Eger, rézéivé spirály, érseki­­ parókia. I . Gyászrovat. Özvegy Földvári és Bernáth­­falvi F­ö­l­d­v­á­r­y Miklósné, született Kappel Mal­vin e hó 20-án, vasárnap Budapesten hetvenötéves­­ korában meghalt. Temetése e hő 22-én, kedden dél­­­után 3 órakor lesz az V., Bálvány­ utca 5. szám­­ alatti gyászházból az ágostai evangélikus vallás szer­­­­tartásai szerint. Az elhunyt matróna gróf Lónyay,­­ Menyhért, Magyarország egykori miniszterének nő­­­­vére volt. Föld­vár­y Elemér volt országgyűlési­­ képviselő az elhunytban édesanyját gyászolja. Kassáról jelentik: Kaminszky Sándor dr., a­­ kassai papnevelő-intézet tanára e hó 18-án Tállyán 10 éves korában elhunyt. — Elfogott ékszerrablók. Kalocsáról jelen­tik: A kalocsai Magyar Király-vendéglőben megszállt e hó 18-án Horváth Fábián fok­tőr és Gindel Ferenc paksi halász, az utóbbi Horváth István néven. A szálló szobaasszo­nyának feltűnt, hogy a két vendég nagyon elzárkózott. Rájuk lesett és látta, hogy drága ékszereket rejtegetnek. A szálloda személy­zete értesítette a dologról a rendőrséget, amely nagy mennyiségű ékszert talált a két embernél. Az ékszerek legnagyobb része egy halasi ékszerész nevével ellátott dobozban­­ volt. A halasi rendőrség, a kalocsai rfeed- i őrség megkeresésére közölte, hogy Halason az elmúlt éjjel csakugyan nagy ékszerrablás történt. Az ékszertolvajokat azonnal letartóz­tatták. Az ékszerek kutatása közben a ven­déglős kis leánya találta meg a legdrágább ékszereket tartalmazó kis zacskót abban helyiségben, amelybe a nevezettek pálinká­­zás címén visszavonultak.­ ­

Next