Magyarország, 1919. január (26. évfolyam, 1-27. szám)

1919-01-30 / 26. szám

Budapest, 1919. csütörtök, január 30. MAGYARORSZÁG Ady Endre temetése A forradalmi eszmék elhunyt nagy költő­jét ma délután temették el. A kormány a nemzet halottjának tekintette őt és a részvét megnyilvánulása, valamint a gyászpompa külső arányai valóban azt mutatták, hogy itt az egész nemzet gyászol. A költő holttestét teg­nap ravatalozták fel a Nemzeti Múzeum elő­csarnokában, amelyet gyászdrapériával vontak be. Négy hatalmas gyertya közt állt a rava­tal. A halott Ady kettős érckoporsóban fekszik. Ma délelőtt a közönséget bebocsátották a rava­talhoz, déli egy órakor azonban lezárták a múzeum előcsarnokát. Már ek­kor hatalmas közönség lepte el a múzeum előtti térséget, amelynek soraiban feltűnő sok munkás és ka­tona volt látható. A rendet a szociáldemokrata párt száztagú bizottsága tartotta fenn. A múzeum előtti Arany János-szobor párkányzatára is felültek az emberek, úgy hogy a szobor emberpiramis képét mutatta. Az előcsarnokban csak a küldöttségeket, a kom­ány, a főváros, az irodalmi és művészi testületek képviselőit engedték be. Emiatt, a kiind állók közül az éretlen elem zajongani, lármázni kezdett, úgy hogy rendőröknek kel­lett közbelépni. A tankerületi főigazgató Ady temetése napjára az állami középiskolákban szünetet rendelt el, továbbá elrendelte, hogy a felsőbb osztályok növendékei vegyenek részt a temetésen. A főváros nem tett hasonló intéz­kedést, de sok városi iskolából a­­tanulók ön­ként kivonultak a temetésre. Az előcsarnok­ban álló ravatalt elbontotta a koszorúk halmaza. A koszorúk között volt egy fehérszalagos, „Ady feleségétől*1. Ott volt a kom­ány ko­szorúja „Az új Magyarország költőjének 1' fel­írással, továbbá a Vörösmarty-akadémia, a fő­város, az Otthon, az újságíró egyesület, a Vi­déki hírlapírók Országos Szövetsége, a radiká­lis párt, a szociáldemokrata párt, a forradalmi ifjúság, a Nyugat, a Nemzeti Színház stb. ko­szorúja. A megjelent gyászoló közönség sorá­ban ott volt a költő édesanyja, fiatal özvegye, Berinkey miniszterelnök, Kunfi és Garami mi­niszterek, a Nemzeti Tanács Jlock János veze­tésével testületileg, Bódy Tivadar polgármester, Linder volt hadügyminiszter, Herczeg Ferenc, Bródy Sándor, Bíró Lajos, Pikler Gyula, Mó­ricz Zsigmond, Babits Mihály, Halvány Lajos, Garbói Sándor, Márkus Miksa, a főváros köz­életének, az irodalmi és művészeti­ köröknek képviselői és igen nagy közönség. A temetési szertartás délután két órakor kezdődött és az operai énekkar vezette be. Haypál Benő református lelkész mondta a bú­csúztató beszédet. Azzal kezdte, hogy Ady kál­vinista magyar volt. Ennek a fajtának az a tulajdonsága, hogy magában hordozza az örök reformáció hevét, amely nem enged pihenést. Adyt se a régi hatalom, se a régi tekintély nem tudta útján feltartóztatni. Mikor a nemzet jö­vendőjéért harcolt, hazaárulónak mondták.­­ Egész élete küzködés volt másokkal és más­­­sokért. Utána a kormány nevében Kunfi Zsig­mond közoktatásügyi miniszter búcsúztatta a költőt. Akik hisznek a megújhodásban — mon­dotta —, azok hajtsanak fejet a magyar forra­dalom egyik nagy magvetője, az új gondolatok és cselekvések bátor hőse, Ady holtteteme előtt. A második magyar forradalom Petőfije volt, akitől most búcsúzunk. Költészetét át kell menteni az új életbe, mert ez nemcsak művészi kincs, most az ő költészete fegyver abban a küzdelemben, amelyet az új világért kell meg­vern.­ Móric Zsigmond a Vörösmarty-akadémia­­ nevében­ mondott beszédet. Ady lelkében a­z úgymond a szabadság fénye csillogott, ő a magyar ugarból és a magyar népből jött., pró- . le­la volt, aki 12 évvel ezelőtt sikoltott a „fekete ” magyar szivek fölött.­" A telkekbe ő ültette át a­­ jövendő élet gondolatát. A szociáldemokrata­­ párt nevében Vincze Sándor beszélt, aki Adyt­­ mint a,,proletárok bajnokát siratta. Babits Mi­­­­hály a Nyugat írói nevében intézett búcsúszót­­ az elköltözötthöz, akinek neve új célokat és új­­ irányokat jelent. Pikler Gyula az Alkotó Mű­-­­­vészek nevében. Bíró Lajos az Újságíró Egye­­letek részéről, Jászi Oszkár volt, miniszter pe­dig a Társadalomtudományi Társaság részéről beszélt. A búcsúbeszéd után délután fél négykor le­vitték az érckoporsót a Múzeum előtt várakozó négylovas gyászkocsihoz, amelyet több koszo­­rúskocsi követett. A gyászoló közönség ezután megindult a Kerepesi-úti temető felé. A simát a*­A Rafenoo Munkásé­salárda énekelt, majd­­ Kernstock Károly, a radikális­ párt nevében mondott búcsúztatót és ezután leeresztették a koporsót a főváros által adományozó díszsírba. * A kegyelet impozánsan megnyilvánult ér­­­­zését sértette az a nagy fejetlenség és rendet­lenség, amely a temetés rendezése körül meg­­­­nyilvánult. A temetés rendezését a Vörösmarty­ Akadémia fölkérésére a szociáldemokrata párt­­ vállalta magára, azonban, nyilván valami­­ félreértés folytán, délután két órakor a párt ál­­­­tal fölajánlott rendezők közül alig volt egy­­kettő a helyén. így történt, hogy a közönség­­ körében nagy tolakodás, dulakodás támadt, mindenki az előcsarnokba­­akart jutni amely­­ azonban képtelen volt a nagy tömeg befoga­­­­dására. A kormány tagjai, sőt maga az özvegy is csak nagy nehezen tudtak a ravatalhoz férni Rendőr is alig volt, csak később érkeztek meg­­ a szociáldemokrata párt rendezői, továbbá Kosztka rendőrfőparancsnok intézkedésére né­­­­hány gyalogos- és lovasrendőr. A türelmetlen­­­­kedő tömegből sokan a Múzeum Sándor­ utcai kapu­ján hatoltak be és betörve a­z ajtót, jutot­tak fel az első emeletre s onnan az előcsar­­­­nokba. Néhány embert a Sándor-utcai őrszo­bán elő is állí­tottak .­­ A közoktatásügyi miniszter tudvalevőleg­­ ma, Ady Endre temetése napján szünetet ren­delt el, a főváros összes iskoláiban. A minisz­térium értesítése azonban csak féltizenegykor érkezett el a városházára, ahol telefonon érte­sítették az összes iskolákat, az előadások azon­nali beszüntetéséről. Az Izabella-utcai, a Ker­tész-utcai és a Vass-utcai kereskedelmi iskola növendékei azonban már előbb értesülvén arról, hogy mára szünet van elrendelve, reggel kilenc órakor abbahagyták a tanulást és zárt sorok­ban a Nemzeti Múzeum elé vonultak, ahol megtekintették Ady Endre ravatalát. Innen énekelve tüntető felvonulást rendeztek a Nagy­körúton. A tüntető menet az Alkotmány­ utcai ke­reskedelmi akadémia elé vonult, ahol csatla­kozott hozzájuk a kereskedelmi akadémia alsó kereskedelmi iskolájának hallgatósága. A felső akadémia hallgatói, akik között több katona­tiszt volt, állítólag sértő szavakat kiáltoztak a diákoknak és egyikük tréfából egy pohár vizet öntött le az utcára. A diákokat ez nagyon fel­izgatta és hangos lármával tüntettek az iskola előtt és egy ablakot bevertek. G­r­a­­­z Ernő tanár megnyugtató szavakat intézett a fiatal­sághoz, akik azonban nem akarták meghall­gatni és az időközben kijövő akadémiai hall­gatók ellen zajosan tüntettek. Kisebb tumul­tusok is keletkeztek, egy tisztnek leütötték a sapkáját, egy diáknak pedig beverték az orrát. Az államrendőrség karhatalmi szakasza vonult ki, beavatkozásra azonban nem volt szükség. A budapesti egyetem és az új tanárok Az egyetemi tanács törvénysértés­nek minősíti ünnfi eljárását Mint ismeretes, Lovászi­ Márton volt kul­tuszminiszter annak idején három új egyetemi tanár kinevezésének kérdésében véleményt kért a budapesti tudományegyetemtől. Az egyetem illetékes fakultásai e kinevezésekkel szemben vsszautasító álláspontot foglaltak el és a vé­leményadást hosszú ideig halasztották. Kunfi­­­sigm­ond, amikor közoktatásügyi miniszter lett,­­ radikálisan oldotta meg a kérdést és az egyetem véleményének figyelmen kívül hagyásával hét új ,egyetemi tanárt nevezett ki. Az egyetemnek négy fakultása foglalkozott e kinevezésekkel és­­ határozatilag kimondották, hogy a miniszter­­ eljárását törvénysértőnek minősítik. Ebben az ügyben ma déli 12 órakor az egyetemi tanács ülést tartott. A tanács ezen az ülésen a következő határ­o­roza­tet hozta: " Az egyetemi tanács törvénysértésnek minősíti a miniszter úrnak azt a tényét, hogy az egyetem meghallgatása nélkül tanszékeket szervez és tölt be. A tanács felfüggeszti az eskü letételét a miniszteri leiratban említett uraktól és kéri a miniszter urat, hogy a le­­­­iratban felsorolt tanszékek felállítását és az eo>v»w»vvw^w\wwov\^vwvvww A leszerelt altisztek és rokkantak gyűlése Memorandum a kormányhoz — Küldöttségek a h­adü­gyminisz­­ternál (A Magyarország tudósitójától.) A leszerelt­­ népfelkelők és tartalékos altisztek szabadszer­­vezetének végrehajtó bizottsága ma délelőtt gyűlést tartott a Vigadó nagytermében, ame­­lyen megjelent a hadügyminisztérium kép­­­­viselője, Jákob és Lotz Győző alezredes is. Az elnöklő Tóth István előterjesztette az altisztek -­­ nők kívánságait tartalmazó és a hadügyi kor­­­­mányhoz intézendő memorandumot, amelyben­­ az altisztek hathavi végkielégítésképpen 5400­­ koronát, polgári ruhát, az iparos altisztek üze­meinek helyreállítását, a hadviselt altisztek ú­­ számára állami és községi munkaalkalmakat s­s a szabadszervezet számára a fővárosban meg-'­­­felelő helyiséget kivonnak. A memorandumra három napon belül kivonnak választ a had­­i ügyminisztertől. A gyűlés egyhangú lelkese-­­í­téssel fogadta el a memorandumot, éppen úgy,­­ mint a rokkantak egyesületének képviseletében­­ megjelent Wittenberger Zoltán memorandu­mát is, amelyben a rokkantak egyesülete több­­­bek között bizalmi férfiak delegálását k­éri a hadigondozó hivatal vezetésébe és azt, hogy a segélyek kiutalását és szétosztását ők irányít­hassák. Lotz alezredes, a hadügyminisztérium kiküldöttje. Kijelentette, hogy a minisztérium ezeket a követeléseket jogosaknak tartja és a jo­gos követelések teljesítése elől a kormány nem is fog elzárkózni. Tizenegy órakor az altisztek kivonulva a Vigadóból négyes sorokban végig vonultak a Deák Ferenc­ utcán, Vácirkörúton, a Fürdő­­utcán, Lánchídon, az Albrecht-uton át a Várba. A rendőrség, amely attól tartott, hogy zavar­gásokra kerül a sor, készenlétbe helyezkedett és nagy erővel szállta meg a Lánchidat, ahová ki­vonult a népőrség két százada is, Schultze pa­rancsnok vezetésével. A menet azonban a leg­nagyobb rendben és csendben vonult fel, élén a hadirokkantak és hadiözvegyek küldöttségé­vel, Böhm miniszter majd Berinkey miniszter­­elnök elé, akiknek átadták a követeléseiket tar­talmazó memorandumot. A menethez a Lánc­­hídnál csatlakozott a rendőri karhatalom és a népőrség is. A leszerelt altisztek 10 tagú végrehajtó bi­zottsága megjelent Böhm hadügyminiszter előtt, akiiek a bizottság vezetője, Tóth István bizalmi férfi átnyújtotta a memorandumot, kérvén, hogy arra határozott és érdemleges vá­laszt adjon. Böhm hadügyminiszter válaszá­ban kijelentette, hogy ő egyedül nem adhat ér­demleges feleletet, hanem a minisztertanács elé fogja az ügyet terjeszteni és annak egyöntetű határozata alapján fogja megadni a választ. Amikor a miniszter nyilatkozatát közölték a több ezer főre rugó tömeggel, a miniszter vála­szát szenvedélyes kif­áradásokkal kísérték, azután azonban a vezetőség felszólítására rendben szétoszlottak. Sokkal hevesebben folyt le az országos rokkantszövetségnek és a katonai nyugdíj­­számfejtő küldöttségnek a fogadása. A rokkan­tak azzal a követeléssel járultak a miniszter elé, hogy nyugdíjukat ez évre egy összegben adják ki nekik, mint végkielégítést, követelték továbbá a vitézségi érem­pótdíj azonnal való megváltását, valamint gondoskodást arról, hogy a rokkantak gyorsan elsajátítható foglal­kozáshoz jussanak. A nyugdíj­számfej­tők ugyancsak gazdasági követelésekkel léptek föl. Követelték 12 koronás napidíjuknak fölemelé­sét. Követelésükre a minisztertől három napon belül érdemleges választ kértek, ami ha meg nem történnek, akkor maguk fognak csele­kedni. A miniszter válaszában élesen tiltako­zott az ellen, hog­y neki mintegy ultimátumot nyújtsanak át, és az ellen, hogy őt állandó küldöttségjárással zavarják munkájában. Ki­jelentette, hogy a rokkantak igazságos követe­léseit figyelembe fogja venni és válaszát írás­ban adja meg. Felszólította továbbá a rokkan­takat, hogy szüntessék meg az állandó küldött­ségjárást. Amikor a miniszter befejezte sza­vait, a rokkantak küldöttségéből előállt egy. 5 ­ azokra történt kinevezéseket helyezze hatá­lyon kívül. Ily értelemben járul hozzá egy­hangúlag a jog- és államtudományi karnak­ a többi tudomány­ karokkal egyező javasla­tához és felterjesztését ily értelemben fogja megtenni.

Next