Magyarország, 1919. február (26. évfolyam, 28-51. szám)

1919-02-06 / 32. szám

Budapest, 1919 csütörtök, február 6. - MAGYARORSZÁG ­ NAPI HÍREK Korkép, anno 1919 Két szakállas, komoly ember beszélget egy­mással egy­­kisdiófa­ utcai kapu előtt. A gyalog­járó csupa szemét és pocsolya, a hó esik, vörös­­kokárdás katonák fökttözik őket, de oly rendü­letlenül folytatják a vitát, mintha a piszkos kapu előtt kellene eldönteniük a világ sorsát. A vénebb­nek fehérrel vegyes vörös szakálla van, az arcán hieroglifák képződtek a ráncoktól, de valami sat­nya, mindenttudó ravaszság van a nézésében, va­lami komor fölényesség, mely mtt a benyomást kelti, mintha az öreg­ember valami világmegváltó titkot tudna. A fiatalabb pirosarcú, feketeszakál­­las, bánatos tekintetű, az a típus, mely néhány év­ezreddel ezelőtt korbács alatt építette az egyip­tomi fáraók piramisait. A vita tárgya egy züllött nadrág, melyet a fiatalabb szinte apai gyöngédséggel tart a karján. Valamikor csikós zsakett-nadrág volt, lehet, hogy egy előkelő orvos, ügyvéd vagy miniszteri hivat­­­talnok viselte, de most már nem nagy sikerrel­­ képviselhetné az eleganciát: a szárai rojtosak, az­­ a része pedig, melyre néhai gazdájának súlypont­ja esett, vakítóan fényesre kopott a sokéves szol­gálatban. Csúnya és gusztustalan a rokkant nad­rág, de a két szakállas ember oly figyelemmel és­­ izgatottsággal nézi, mintha a legtündöklőbb angol koronagyémántot tartaná a kezében. Megforgat­ják, végigtapintják, összeráncolt szemmel vizsgál­ják a csikók közt feketéik) foltokat, s oly fon­toskodó pillantással csiptetik két ujjuk közé a nadrág tündöklő, hátiolsó részét, min­tha egy sok­milliós üzlet lekötéséről volna szó. A fiatalabb ravaszul magyaráz, az öregebb­­iskeptiikus arcot vég, s meglátszik rajtuk, hogy­­-■ pillanatban az egész világegyetemből csak ez a formájából kiment rothadt nadrág érdekli őket. Fontoskodva fordítják a világosság felé, az öreg ember pápaszemmel vizsgálja a nadrág ülepét, hadarnak, gesztikulál­nak, túlkiabálják egymást s ügyet sem vetnek a járókelőkre, akik kiméletlenül lökd­ösik őket. Lloyd George aligha tárgyalja több nagyképp­­séggel a német gyarmatok ügyét, mint a két em­ber a csúnya ruhadarabét, melyben valamikor egy hasas nyárspolgár parádézott. A vitatkozás azt a benyomást kelti bennem, hogy a nadrág egy kö­zös üzleti vállalat anyaga, s hogy a hosszú élet tapasztalataiban megedzett aggastyán pesszimiszti­­kusabb színben látja a dolgokat, mint fiatalabb üzlettársa. A két szakállas ember később belevesz a téli ködbe, de furcsa, dühös beszédük muzsikáját ma­gammal viszem a clubomba, ahol unottan és hangtalanul játsszák az ezerkoronás fórumot. Szomalházy István: —• A tét Károlyi. A magyar főúri csalá­dot, belső viszálytudása talán éppen olyan régi, mint maga a magyar történelem. A Koppány-féle lázadástól a Bach-korszakig és azon is túl egy nemzetség tagjait de hány­szor is elválasztotta egymástól a politika. A török és német hódoltság idején alig volt egy magyar főrangú família is, amelynek kebelén belül mint kuruc és labanc nőm egymás ellen harcoltak volna az atyafiak. A hatvanhetediki kiegyezés után is gyakran egymást marcan­golták egy ugyanazon család kormánypárti és ellenzéki tagjai az volt, hogy egy elkoptatott közhelyet használjunk, a turáni átok. És ez az átok belevette magát a Károlyi-családba is. Egymás ellen küzdöttek, harcoltak, még a leg­utóbbi időkig is a legcsúnyább politikai pö­­rösködésekbe keveredtek. Egymás ellen, min­dig csak egymás ellen.. Most, mintha ez is megváltozott volna. Végre! Annyi harc annyi borús éjszakája után a béke, a megértés haj­­nala dereng a Károlyi-nemzetségben. Egy­másra találnak, megértik egymást. Már nem küzdő ellenfelek, h­anem jóságos atyafiak, sze­­relmetes rokonok. Vájjon mi művelte ezt a csodát? A forradalom ? . . . Szókincs róla. Sőt Ellenk­ezöeifc EUe7vf0.rradyjxrj.W- .. .csakis ez,­­ csak a dicsőséges ellenforradalom, csak a székesfehérvári puccs teszi lehetőivé, hogy annyi esztendei ádáz küzdelem után egymás férfias keblére boruljon a két Károlyi­ , már tudniillik — Károlyi József és Károlyi Imre grófok. — Decemberig a fővárosnak 119 milliójába került a bábom. A Fővárosi Közlöny legutóbbi száma kimutatást közöl Budapest báboros túlki­­adásairól s e kimutatás szerint a főváros 1914 juliius 26-tól 1918 november 30-ig 102 millió és 350.870 koronát fizetett rá a háborúra. Ez az ösz­­szeg azóta természetesen rohamosan nő, mert áss egyes üzemektől és ügyosztályoktól csak most kezdenek beérkezni a végleges adatok, úgy, hogy december végéig a főváros kiadásainak és káro­sodásainak ,,főösszesítése" már 119 millió 385.795 koronát tüntetett föl. Illetékes helyen erre vonatkozóan ezt mondat­­ták munkatársunknak:: — A bevételi elmaradások, a kiadások és a károsodások főösszege a múlt esztendő végéig 119.385.795 koronát tett ki. Ebből az összegből kiadásaink 107,771.770 koronára rúgtak, az el-­ maradt bevételek összege pedig 11,614.025 kp­ s zóna volt. Természetes­e­n sok adat hiányzik még­­ az egyes üzemektől,­ intézményektől és ügyosztá- l lyoktól, így pl. a gázművek utólagos bejelentése is kereken 4,600.000 koronát tesz ki, ami szintén nem szerepel a decemberi végsói mutatásban. Na­gyobb összeget fog majd jelenteni a katonaság ál­tal lefoglalt iskolák bére is, amit majd a hadügy­­i iillusztenánsnak kell megtérítenie. A kiadásokhoz járni azonkívül a tanügyi dologi kiadások , újabb emelkedések, hadbavonult közigazgatási hivatalno­kok és a tanügyi erők pótlására alkalmazott sze­­■ mtélyzet illetménye- s avéy sok apróbb tétel. Vég­összeget mondani tehát most még lehetetlen.­­ A háborús­ kiadásokat növelni fogják, ezen­­­­kívül az egyes ügyosztályok által még csak most szolgáltatandó, 1918. évi károsodások. Ide tartozik elsősorban a katonaság által lefoglalt épületek rongálódása-s az a ntáln­k körülmény, hogy az épületeket a háború alatt nem lehetett oly jó kar­ban tartani, mint egyébként. Ahol nagyon erősza­­kos, rongálások voltak, ott már eddig is fizetett a kincstár, de még sok elszámolni való van hátra s ezt is most utólag fogjuk elintézni. — Jendrassik tanár a csuklásjárványról. A Jendrassyk-klinikán a leguutóbbi időben különös betegséget figyelnek meg, mely abban nyilvánul, hogy a betegek órákon át csuklanak s emiatt nagy belső fájdalmakat szenvednek. Megkérdeztük Jeni deassik ,Tenő tanárt a csuklásjárvány okairól és vizsgálatainak eredményéről. A professzor szerint, miután minden beteg rövid idő alatt meggyógyul, semmiféle veszedelemről nincsen szó. A betegség okát eddig még nem sikerült megállapítani, e szak­kérdéssel egyébként az orvosi szaklapokban fog bővebben foglalkozni.­­• Új angol meghívottak Budapesten. A Bécsben állomásozó angol bizottság két tagja, Sir Thomas­ Cuttningham ezredes és Phillpotts kereskedelmi attasé­ kedden este az Osztrák- M­agyar Bank közgyűléséről hazatérő magyar részvényesek külön vonalán Budapestre érke­­zett. Cunningham ezredes katonai é­s politikai, Phil­lapotts attasé pedig gazdasági tanulmányok végett jött hozzánk s még ma meglátogatták Károlyi Mihályt és Berínkey miniszterelnököt. Az angol megbiztottak néhány napig maradnak , itt s információk szerzése végett érintkezésbe lépnek a kormány illetékes tagjaival s közgaz­dasági élet vezetőivel. — Hamis lakásbironyitványért elitélték a Margitsziget rt. igazgatóját. Pirkner Imre dr. rendőrtanácsos, a lakbérleti bizottságok mellett működő kihágási bíróság vezetője ma 15 napi el­zárásra és 1090 korona pénzbírságra ítélte Kallós Istvánt,­­ a Margitsziget rt. igazgatóját, aki Hirsch József és Lovasi János alkalmazottak útján ki­állított és valótlan adatokat tartalmazó okmány­­nyal akarta bizonyítani, hogy Vajna Imre bih­ar­­m­egyei földbirtokosnak joga van ahhoz a lakás­hoz, amelyet Boksa­ Enőm­e rendőrtanácsos tőle el akart rekvirálni A két tisztviselőt egyenként 500 korona pénzbírságra ítélték. « — Svájci követünk megkezdte működését. Szilassy Gyula, Magyarország svájci követe értesü­lésünk szerint Bernbe­­ érkezett és onnan már éágt-kelésbe is lépett a magyar kom­olyggyal. — Gorombáskodnak D'Amranicoval a francia lapok. A nagy olasz maszlag-bajnok a háború alatt dédelgetett kedvence volt az ant­antnak, legkivált Fremcciaországnak. Ő volt a fenséges latin sas, Dél nrézesszagú ffikm­ü­­léje, a költők között az egyetlen aktív madár, aki nemcsak énekelt, hanem repült is. Francia­­ország forró szerelmi mámorban egyesült vele mindaddig, míg az olaszok háborús kedvét szítani kellett. Később, amikor Olaszország már nyakig bajban vetk egy­ kicsit lehiggadt a viszony, elmúlta­k a menesmhetők, de meg­maradt a házasság. Most hogy D'Aumurizio feljajdutt a® adriai kérdésében és Fiume miatt és a megcsalt feleség hisztériás vijjogásával hi­vatkozott a hozomán­yra, melyet Olaszország e szerelmi házasságba magával hozott a fran­ciák megharagudtak rá. Megvan a családi bot­rány, a szerető házastársak immár tányérokat vagdosnak egymás létéhez. A francia újságok mérgesen támadják a repülő költőt, az énekes pilótát, azt írja róla Hervé a La Victoire-ban: A költők olyanok, mint az­ asszonyok: na­gyon szenvedélyesek, nagyon idegesek, nagyon impulzív természetűek. Soha nem volna szabad politikával foglalkozniok. Hozzátehette volna: & ' — Ha politikájuk nem felel meg a miénk­­­­nek. A Le Pays pedig azt mondja: D Annunzio túlzó és lármázó költő. Mióta meghódította Ausztriát azzal, hogy az osztrákok fejére lírai bombákat dobott le, úgy látszik, a ma­gas régiókban elvesztette a­ mértéktartását, még művészi téren is. A kapitányk­vá lett költő izga­tottsága nyugtalanítóvá kezd válni. Ez az ! Szegény D'Annusorio ! Szemére ve­tik, hogy kapitány lett, holott már őrnagy. Azt vetik szemére, ami a háborúban nagggyá tette. — Országos mozgalom az Ady-kab­antért. Az Ady Endre emlékezetére és szobrán­ak felállítására • megindult mozgalom ma már országos mozga­lommá lett. Amióta a Vörösmarty Akadémia elha­tározta, hogy az Ady-szoborra és az Ady-kultusz ápolására propagandát és gyűjtést indít, a leglel­kesebb csatlakozásokat jelentik be a vidék min­den részéről. A Vörösmarty Akadémia vasárnap délutáni ülésén Országos Szoborbizottságot szer­vezett, amelyben résztvesznek a budapesti és vi­­déki tudományos és irodalmi testületek képviselői is. A bizotság védőjéül Károlyi Mihályt, elnökéül Hock Jánost kérték fel. A bizottság első ülését vasárnap délelőtt tartják meg a m­iniszterelnöksé­­­­gen, ahol kidolgozzák a részletes programot is. A mozgalom vezetője Móricz Zsigm­ond, a Vörös­marty Akadémia alelnöke, aki a bizottság tervei­ről a következőket mondotta a Magyarország munkatársának: — Azt akarjuk, hogy Ady Endre, szobrá­nak felállítása nemzeti cél legyen; úgy képzel­jük, hogy Ady szobra a mai politikai viszonyok között az új Magyarország nemzeti szobra lesz. Ez lesz az első alkalom, hogy Magyarország kultúrközönsége egyhangúlag állást foglalhat a népszabadság és a nagy nemzeti eszme mellett. Most járt nálam Szegedről Szalay József, a Dugonics-Társaság elnöke és elmondotta, hogy Szeged közönsége is nagyszabású Ady-napot akar rendezni. Szegeden úgy tervezik, hogy Ady­­nap egyúttal politikai ünnep lesz, mint ahogy például Kazinczy századik születésnapját is mint politikai és nemzeti ünnepet ülték meg. A vidéki városok egymásután küldik az értesítéseket hogy­ részt akarnak venni az Ady-mozgalomban.­­ A főváros több tanfolyamot állít fel a be­­szédh­ib­ásóknak. Az az emberies szempont, hogy a súlyosabb beszédhiba, de különösen a dadogás hátrányosan befolyásolhatja még a leg­tehetsége­sebb tanulók jövő boldogulását is, arra indította a főváros tanácsát, hogy tizennyolc iskolában ál­­lítson­ fel tanfolyamokat az ilyen beszédhibában s­zenvedők számára. A főváros közoktatási ügyosz­tályának vezetője most közné­veiben hív­ja fel az összes iskolák igazgatóit, hogy a vezetésük alatt álló iskola beszédhibás növendékeit a hozzájuk legközelebb eső tanfolyamra utasítsák. — Bírói kinevezések. A köztársaság ideiglens­ elnöke Kovács Károly temesvári ítélőtáblai bírót a temesvári ítélőtáblához tanácselnökké, Zsindely Ferenc törvényszéki bírót a to-marciwi türgyaaszék elnökvé nevezte ki. S

Next