Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)

1919-10-10 / 123. szám

2 M­A­G­Y­AR D E S­Z A 5 1 Budapest, 1919 péntek­, október 10. Közösen fognak tanácskozni a két blokk , vezérei A tegnap esti tanácskozás, amely Fried-­rich István miniszterelnök, Vázsonyi Vilmos és Heinrich Ferenc közt folyt, semmi irány­ban se hozott megoldást, a kibontakozást nem segítette elő. Mindössze azt határozták el, hogy a polgári eáírtok vezetői és a kor­mányt támogató keresztény blokk vezetői köz­vetlenül fognak egymással tanácskozni. Eze­­ken a tárgyalásokon Friedrich István minisz­terelnök is részt vesz. Hogyan kiáltották ki a proletárdiktatúrát? A három márciusi nap hiteles története 4 Budapest, október 9.­­ A­ proletárdiktatú­ra keletkezésének törté­netéről még ma is sok téves hír van forgalom­ban. A legtöbben úgy tudják, hogy a Berin­­key-féle utolsó kormány formálisan átadta a kommunistáknak, a hatalmat. Csak az utóbbi napokban ismertette könnyebb formában egy­két újságcikk a proletárdiktatúra keletkezé­sének történetét. Kihagyták azonban ezekből a közleményekből a Berinkey-kormány sze­repét. A Berinkey-kormány működése azon­ban szintén a történelemre tartozik és így ér­demesnek tartjuk hiteles információk alapján meginni mindazt, ami a minisztertanácson történt Hogy a proletárdiktatúrára való átmenetet megértsük, három egymásután következő minisz­tertanácsról kell beszámolni. Ezek közül az első március­­ 18-án volt. (Ezen a minisztertanácson a vegyes összetételű neriokey-kabinet. . polgári mi­niszterei teljes számban vettek részt. Gy. érdemi tanácskozások előtt Nagy Vince, akkori belügymi­niszter szólalt fel. Szóvá tette, hogy szociáldemo­krata részről minden ígéret és kijelentés mellett is a polgári pártok választási szervezkedését a szociál­demokrata agitátorok lehetetlenné teszik, veszedel­mesen felizgatják a kedélyeket. Közölte, hogy fel van hatalmazva a polgári miniszterek részéről an­nak a kijelentésére, hogy amennyiben nem tudná­nak megnyugtató ígéretet kapni arra, hogy ezek a vidéki atrocitások megszűnnek, úgy lemondanak. Nagy­­Vince bejelentése érthető meglepetést kertett a szociáldemokrata miniszterek előtt, akik közül elsőnek Peidl Gyula szólalt fel és közölte a minisztertanáccsal, hogy a párt vezetősége a rend­bontó törekvésektől teljesen távol áll, a vidéken történtekkel nem azonosítják magukat és a maga részéről kijelenti, hogy a legmesszebb menő bizto­sítékokat fogja a pártvezetőség nyújtani a forra­dalmi polgári pártoknak, hogy a választásokon egyenlő fegyverekkel mérkőzhessenek. Körülbelül ilyen értelemben szólalt­­fel Garami Ernő is, aki beszédében­ még azt­ is kijelentette, hogy a polgári miniszterek lemondását nem veheti a miniszter­tanács tudomásul, mert az országot csakis koáí­­ciós kabinetnek szabad kormányozni. Garami után Bőhm Vilmos akkori hadügyminiszter szólalt fel, szintén alázatos hangon fordult a polgári miniszte­rekhez, hogy lemondási tervüktől álljanak el, annál is inkább, mert elképzelhetetlen, hogy a mai (már mint az akkori­ körülmények között, egy tiszta szocialista kabinet alakulhasson és a polgári pártok részvétele nélkül kormányozzon. Ez szerinte szo­cialista részről öngyilkosság volna, amelyet a párt nem is fogad el és nem is tesz magáévá. Ha azon­ban a polgári miniszterei, kitartanának követelé­seik­ mellett, úgy ők, a szocialisták is elhagyják helyüket, mert szerinte a legteljesebb szolidaritásra és egységre van szükség a kabinetben és az ország­ban. A szocialista miniszterek részéről csak Kunyi Zsigmond hallgatott. Böhm meggyőzőnek tetsző és látszólag őszinte szavai megnyugtatóan hatottak a polgári miniszterekre, akiknek nevelten újból Nagy Vince szólalt fel és közölte, hogy ezek után elállnak eredeti tervüktől, sde kérik a sz­ocialistákat, horffi kijelentéseiknek szerezzenek érvényt. Csak ezután az epizód után tértek át a folyó ügyekre, amelyek során elhatározták, hogy szocia­lizáló minisztériu­mot állítanak fel és elrendelik a kötelező munka­­kényszert, valamint megállapítják a munkanélküli jövedelmek maximumát. Március huszadikán, délelőtt tizenegy órakor adta át Vyx alezredes a budapesti szövetséges ka­tonai misszió vezetője Károlyi Mihálynak de Lobit tábornok március 18-tő­l kért jegyzékét az új de­markációs vonalról. Károlyi a jegyzék vétele után sürgős miniszztertan­ácsot hívott egybe, amelyben megismertette a kormány tagjaival a kapott át­iratot és ezután hosszú politikai beszéd elmondá­sába kezde­k Elsősorban hangoztatta, hogy a jegy­zék elfogadhatatlan, fölemlítette, hogy az új vonal lehetetlen helyzetet teremt az élelmezés elén és ezért a kabinetre nézve is következményekkel kell, hogy járjon. A magyar polgárság és földmivelő né­pének tiltakoznia kell a jegyzék ellen — mondotta tovább. Ez a tiltakozás nem lehet pusztán elhang­zott szó, hanem tényekben kell megnyilvánulnia. Ezután sajátságos módon azt a következtetést vonta le, hogy a jegyzék átadása új helyzetet te­remtett a magyar társadalmi és politikai éle­ten, új orientációra van szükség, mert a magyarság így magában­ elhagyatott, a népekhez kell fordulnia, a nép pedig mindenük szocializmust jelent, így hát az internacionáléhoz kell fordulnunk, annak védelme alá kell magunkat helyeznünk, mert az egész világon hatalmas internacionalista mozgal­mak lesznek úrrá, amelyben Magyarország is meg fogja találni a maga elhelyezkedését. A polgári­­társadalmi rendszernek végére értünk, át kell tér­ni Magyarországon a tiszta szocializmusra. Károlyi Mihálynak feleletül a polgári minisz­terek részéről az hangzott el, hogy ők is tisztán látják a helyzetet. Vyx föltételeit elfogad­hatatla­noknak minősítik, konzekvenciáit levonják, a ma­guk részéről tehát lemondanak. Erre a szocialista ipfcyfjttycek Jyi'iziiL ellnek ,Iiühxn, l'iimp.s szólalt 'föl.'­Beszédéb^ft'dt^ipsen osztphottr,a­ polgári minisz­terek fölfogásával. Böhm felszólalása után különös jelenet tör­tént. Garami és Kunji között a minisztertanácson nyílt ellentét támadt. Kunifi volt ugyanis az, aki a minisztertanácsot arra akarta rábísrni, hogy tes­tületileg vonulnak le Vyx alezredeshez a Hung­á­­ria-szállodába. Világosítsák ő­k fel arról, hogy milyen messzimenő következm­é­nyekkel járna en­nek a jegyzékeik az elfogadás® és kiérjék őt arra, hogy forduljon közvetlenül Psih­ab, amelyben a jegyzék lejáratának kitolását kérje. Erre válaszul Garami Ernő azt a nézetét hangoztatta, hogy ez a dentars kilátástalannak tetszik neki és megfele­lőbbnek tartja, ha­­ a kabinet lemond. A minisz­tertanács ilyen értelemben ha kiró vol­t is, a kor­mány tagjai lemondtak, Károlyi lemondásukat elfogadta, közölte, hogy tiszta szociáldemokrata kabinetet fog kinevezni és hogy­ a kabinet lemon­dásának tényét másnap foglalják írásba, amikor még a likvidálás részleteit is elintézhetik. ''Március huszonegyedikén délután összeült a minisztertanács, amelyen Ivánfi Zsigmond kivéte­lével, a kabinet valamennyi tagja részt vett. Első­sorban a függőben levő kinevezéseket é­s kor­mányt­ávozá­soknál szokásos ügyeket intézték el, majd aláírták a lemondásról szóló okmányt, vé­gezetül Kunli Zsigmondra várakoztak. Körülbelül hat óra tájt megjelent Kamnus Zsigm­ond a minisz­terelnöki palotában. Rónai Zoltán és Varga Jenő társaságában jött fel a lépcsőn, akiket a vára­kozó újságírók láttára visszaküldött a földszintre, maga pedig nagy titokzatosan szinte besurrant a tanács­terembe, ahol az egyreeg­yütt minisztereknek sem­mi néven nevezendő közlést nem tett arról, hogy a gyrújtöfegházból jön, ahol Kun Bélánál a pro­­letárdiktatúrára vonatkozólag megállapodott, a megállapodást írásba foglalta és hogy elhatározta a magyar tanácsköztársaság kikiáltását. Közö­nyösen, hidegen, érzéketlenül aláírta a lemondási okmányt, nem beszélt, nem ejtett ki a száján egy fölösleges szót sem, tudomásul vette az ad-­­­dig történteket és mint aki dolgát jól végezte,, tá­­­­vozni készült. A most már lemondott miniszterek­­ búc­sut vettek egymástól, mire távozóban Bőhm Vilmos arra kérte Juhász-Nagy Sándort, intéz­kedjen Kun Bélának a gyűjtőfogházból való sza­badonbocsá­jtása­­ érdekében. Juhászt-Nagy Sán­dor elhárította magától ezt a kérést és ajánlotta, hogy Kun szabadlábrahelyezését legjobban tennék, ha ezt az új szocialista kormány ren­deli el. Erre Kun ii és Rohm együttes kérlelésére beleegyezett abba, hogy ha Károlyi neki ilyen értelmű rendelkezést ad, ő szívességből még ma telefonál Váry főügyésznek, Károlyi részéről ez meg is történt. Kun Béla­­szabadon bocs­átása érdekében az intézkedéseket megtették. A­ kommunisták az est folyamán ki­kerültek a gyűjtőfogházból, előzőleg azonban a munkástanács kimondta Magyarországnak szovjet állammá való átalakulását Pesti gyerekek Svájcban A genfi vöröskereszt akciója — Ruhát kapnak a szegény gyermekek Budapest, október 9. LA Magyarország tudósítójától.) Még a kom­­­munizmus alatt, Kun Béláék balsikerű gyermek­­nyaraltatását megelőzve indult meg egy gyermek­­üdülési akció, melynek vezetője és kezdeménye­zője Rodolphe Haccius, a genfi nemzetközi vörös­­keresz Budapestre kiküldött delegátusa volt. Rodolphe He­ccius, ki a kommün alatt itt tar­tózkodott, mindig élénk rokonszenvet mutatott a szenvedő magyarság iránt; a túszok helyzetét Amennyire csak lehetséges volt enyhítette, s ugyan­csak ő volt, aki­­indítványozta, hogy a bécsi gyer­mekekhez hasonlóan a pea­i gyermekeket is be kell vonni a svájci üdülési akcióba, tekintet nélkül a kommün által okozott Szerencsétlen politikai hely­zetre, melyben a gyermekek nyilvánvalóan árta­­lanok. A politikai f­­ákat­glyókat sikerült is elhárítania, olyannyira­, hogy a magyar vöröskereszt genfi képviseletével" és az akkor"­­Svájcban tartózkodó Miklós­­Elemér miniszteri tanácsossal együttmű­ködve, társadalmi útán ötszáz helyet biztosított a pesti gyerekeknek, jobbra odó iparos, de főleg ke­reskedő­ családoknál. Ugyanakkor körülbelül nyoc­­százezer korona pénz is összegyűlt e célra. Az akció akkor azért hiúsult meg, mert Kun Béláék vonakodtak a gyermekek oda-vissza utazásához szükséges hat és fél vagon szenet kiutalni. A kommün bukása után következett zavaros napok nem kedveztek az akciónak, a hét­ elején azonban a szervező­bizottság ülést tartott az er­­etekért tényezők bevonásával, többek között meg­jelentek a svájci fő­konzul, Ereky Károlyz közélel­mezési miniszter, a pénzügy- és kereskedelmi mi­niszter megbízottai, a Magyar Vöröskereszt, az Államvasutak és Gyermekvédő Liga képviselői. Munkatársunknak alkalma vott az érdekes akció­ról Rodolphe Haccius-sal és Szukováthy főorvos­sal— ki a Magyar Vöröskereszt részéről­­tárgyalt — beszélni. Tőlük a következő fölvilágosítást nyerte­ .­ A gyermekek kiküldése a szállítási esz­közök hiánya miatt egyelőre tehetetlen. A Ma­gyar államvasút nem rendelkezik fűthető ko­csikkal és a fűtéshez szükséges csövekkel, a szénhiányról nem is beszélve. A bizottság vi­szont teljesen megegyezik abban, hogy a gyer­mekekkel csak úgy lehet megtenni a hosszú uta­zást, ha Budapesttől a megérkezési helyig köz­vetlen, jól fűtött kórházvonat áll rendelkezésük­re. Az üdülési utazás tehát egyelőre kivihetetlen, ami nem jelenti azt, hogy a legelső kedvező alkalommal, valószínűleg a tavasszal, meg ne valósítsuk a régóta húzódó tervet, annál is in­kább, mert a fölajánlott ötszáz hely továbbra­­is szabadon marad a pesti gyermekek részére. A társadalmi utón gyűjtött 800.000 koronát — mely magába foglalja a Xanderbilt Gladys által adományozott 10.0CO frankot is — gyermek- ruhavásárlásra fordították. A ruhaneműek már meg is érkezte­k Svájcból, s mire e sorok nyilvá­nosságra kerülnek, kiosztásuk meg is­ kezdődött a Fővárosi­ Népjóléti Központban.

Next