Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)

1919-10-10 / 123. szám

Budapest, 1919 péntek­, október 10, MAGYARORSZÁG Gyapjúért tűzifát adnak a csehek A kormány húszezer vagyon­fát kötött le a cseh-szlovákokkal • A fa új maximális ára !­­ Budapest, október 9. (A Magyarország tudósítójától.) A föld­­mivelésügyi minisztériumban nagyjelentőségű értekezlet volt tegnap, amelyen a főváros fa­­ellátásának ügyével foglalkoztak. Ismeretesek azok a nehézségek, amelyek a fővárosnak fá­val való ellátása körül felmerülnek s most igazán mindent el kell követni, hogy a fe­nyegető fainséget leküzdhessü­k és a főváros lakossága tüzelő­anyagban nagyobb hiányt ne szenvedjen. Az értekezleten Rubinek Gyula földmive­­lésügyi miniszter elnökölt, ott voltak Kálin Bébi miniszteri, tanácsos, Bíró Zoltán minisz­teri tanácsos, a kereskedelmi minisztérium képviseletében Emich Gusztáv, a fővárost Vita Emil dr. tanácsnok és Purébl képvisel­ték. Résztvettek az értekezleten a közélelme­zési minisztérium, a Máv­ és bányakapitány­ság képviselői. Az­ értekezlet tárgyalása során a kormány részéről az a bejelentés történt, hogy­­ sikerült a cseh­-szlovák Weh­el húsz­ezer vagyon tűzifát biztosítani. Svét tételben kötötték le ezt a mennyisé­get és a cseh-szlovák kormánnyal lefolyta­tott kompenzációs tárgyalások segítették a fa megszerzését. A kompenzáció az első ötezer vagyonnál huszonöt vagyon gyapjú. A hátra­lékos tizenötezer vagyon szintén gyapjú és nyersbőrök átengedése ellenében jut majd a kormány birtokába; ebből a 15.000 vagyonból a Máv. 3000 vagyont foglalt le magának. Ezek­nek a készleteknek értékesítését külön erre a célra alakítandó szervezet végzi, amelyet mű­ködésében a román katonai parancsnokság­­ messzemenő módon támpogat. Az ér­tekezl­t plo­gállás kiló­te. abban,­­ hogy igénybe vett vagy igénybe veendő fakészletek­nek felét közszükségleti célokra maximális áron bocsátja árub­a, a másik felére nézve pedig irányárakat állapítanak meg, amely irányárak mintegy 10%-kal fogják felülmúlni a maximá­lis árakat. Minthogy a jelenlegi maximális árak nem állnak arányban a termelési költségek­kel, az árvizsgáló-biz­ottság már a mai nap fo­lyamán új maximális árakat fog megállapí­tani. Az új­ maximális árak magasabbak lesz­nek az eddigieknél. Kétségtelen, hogy a maxi­mális árak fentartása útját állja a szabad­kereskedelemnek, ami megint csak megnehe­zíti a tűzifának a fővárosba való felhozatalát és árusítását. Értesülésünk szerint nagy­mennyiségű készletek vannak, de a fakereske­­dők nem mernek belevágni nagyobb arányú szállításokba, mert az a törekvésük, hogy a főváros lakossága tűzifát kapjon, megtörik azokon­ a korlátozó intézkedéseken, amelyek a szabadkereskedelem útját állják. Foglalkozott az értekezlet a bérvágók ügyével is és erre vonatkozólag úgy határo­zott, hogy a fővárosi bér­favágókat két csop stok­ra osztják. Az egyik csoport csak a köz­szükségleti célokra igénybe vett fát dolgozhatja fel és a főváros fahivatala által kiállított utal­vány alapján maximális áron árusíthatja a tűzifát. A másik csoport a közszükségleti cé­lokra igénybe nem vett és a Budapestre ér­kező tűzifakészleteket fogja felvágni és eladni. A vevőnek, ha ezektől a bérvágóktól akar vá­sárolni, nem kell a faelosztó hivatal által kiállított utalvány, de nem is kapja tőlük maximális áron a fát, hanem az árvizsgáló­­bizottság által megállapított irányár figye­lembevételével meghatározott magasabb ár­ban. A Magyarország előfizetési ára: Egy hóru­sára. 20 közolla. Kegyenévre 56 koron­a, félévre 1110 korona, egész évre 220 korona. Huszonkét keskeny ágyon... Irja: SZEDERKÉNYI ANNA te Azon az éjszakán huszonkét asszony ví­vódott az­ élettel az életért. A fehér falu, alul fehér kockákkal kirakott nagy, hosszúkás teremben, a keskeny, furcsa ágyakon sorjá­­ba­n, egymás mellett. Igen, különös ágy ,de azok, így visszanézve rá, veszi észre az ember, hogy kicsit hasonlatosak a koporsóhoz. A szegény ember koporsójához különösen. Se fejtől, se lábtól nincs az ágynak lapja, csu­pán csak holmi sima, mély láda az egész négy vaslábon mereven, komolyan várakozó És az ágyakon az asszonyok. Dísztelenül, nekivetkőzve a fu­g­ verekedésnek. Szinte anyaszült meztelenül, amikor odalépnek a határvonalra, a méltóságos élet elé; no, most uram, lássuk, melyikünk bírja jobban. Kilencszáz tizennégy­ben történt ez azzal a huszonkét asszonnyal augusztus havában. Hej! hosszú nyári éjszaka volt az az éjszaka. Nyitva állott a nagy teremnek valamennyi ablaka egy régtében. Az ablakok az első emeleten. Odakinnn a csillagos ég az ablakok alatt, augusztusi ég, halvány ezüsttel sűrűn erezett, mélységesen mély kék kupola, s ugros­­káltak benne a szikrázó csillagok. Gyémánt­tücskök hancúroztak a kék kupolában. Pa­rányi lábacskáik belegabalyodva finom fény­szálak remegő szövevényébe. És odabenn az ablakok mögött a viaskodva vajúdó asszonyok. Amikor huszonkét asszony vajúdik egy­szerre egy teremben. Huszonkét asszony egy­szerre négy fal közé szorítva. Szüntelen jaj és jaj, hörgés, vinnyogás, nyöszörgés . . . Iste­nem! ... Istenem! Ez nem lehet másképp, hát nem lehet, Istenem? Miért nem lettel? ... Jaj ... ezt így kell, itt nincs menekvés! Itt nem segít semmi! ... Jaj . . . ez fáj! . . . Ez nagyon fáj... Istenem! ... ez nem lehet így tovább. Ez­ így nem lehet... Ez már sok! ... Ez már igazán sok!.. . Ez már túlságosan sok!... Te fölfeszített Krisztus, ez sok! ... A huszonkét ágy reszket nyugtalanul, re­cseg a kínok súlya alatt a huszonkét ágy!... Az eltorzult arcokat forró-hideg verejték áz­tatja, vékony, sárga ujjak kalimpálnak a le­vegőben, valamibe meg akarnak kapaszkodni. Egy láthatatlan kézbe és elillanni a keserves ágyról, eltűnni ebből a kínkeserves életből. Az asztalosmesterné a balsarokban vezeti ezt a túlvilági kart. Az ő hangja kihallatszik a­ csudálatos, utánozhatatlan, leírhatatlan, kó­rusból. Ő vijjog a legélesebben és ő hörög a­­legmélyebben. Az asztalos nő a balsarokban ... — Ugyan, édes lelkem, — így a doktor kisasszony, — miért kiabál úgy, hiszen maga megszokhatta már ezt, hiszen ez magának a nyolcadik gyereke. — A doktorkisasszony még egyet se ho­zott a világra, nem tudhatja, hogy fáj ez...­­—­ Dehogynem tudom! Én tudom!... ■—­ Én meg érzen­! Én érzem ezt... Ó de rettenetesen hosszú egy éjszaka! ... Hogy nem akar kihajnalodni! Csak gomolyog­­gomolyog a testetlen, boszorkányos szürkeség az ablakok alatt. Kifürkészhetetlen, titokzatos szürkeség, feneketlen, örvényes szemét tágra nyitva mered be a kivilágított ablakokon ... Ez valami elviselhetetlen nehezet lökdös, dugdos, tömköd be a szobába. A levegő olyan lesz egyszerre, mint a savanyodott kovász . .. Bele kell fulladni abba a kovászos levegőbe ... Csupa epe, meg kovász ... Az egyik asszony­nak felfordult tőle a gyomra... A másiknak is .. . Ki hallott egyszerre huszonkét asszonyt vinnyogni, nyöszörögni, átkozódni, imádkozni az egyszerű, koporsóhoz hasonlatos ágyon? A folyosóra nyíló fehér ajtót valaki belöki hirtelen és utána mindjárt behúzza. — Ki volt? Mit akart? Mért nem jött be? Egy pillanatnyi csönd még odakinnn, az előbbi süket, riasztó csönd, de az asszonyokat valami el nem viselhető sejtés, nyugtalanság­­ ragadja meg. • • Most már lutás-futás, dobogás, mínifia, ír­vak dübörögnének a folyosón. Csörgés, kopo­­­gás, kiáltások, nehéz tárgyakat cipelnek-von­­szolnak. Megelevenedett az egész ház. A fehér­ ajtót kinyitják-becsapják, az asszonyok mindegy másról megfeledkezve, feszülten­ kifelé figyel­nek. Egy madám fül be. Fehér sköt­éjének sza­lagja röpköd utána. Lá­zik, útközben csapta a fejére a főkötőt. A doktorkisasszonyhoz fut. — Itt vannak! Hozzák őket? Egyik autó a másik után! Rémes!— és­ a kezét csapkodja. A doktorkisasszony az ajtóhoz ugrik, szé­lesre kitárja, kilép és megáll a küszöb előtt A világos folyosón a szolgák az első se­besülteket hordják be. Az első sebesülteket — Te Úristen! A huszonkét asszony odabenn kísérte­tiesre tágult szemekkel mered az ajtóra. Ame­lyik bír, feltérdel az ágyon, összekucorodik,­­ kapaszkodik, vonaglanak mint az eltaposott­ férgek, de a szemük befejezetten vonzza őket. Az első sebesültek! Vér, vér, vér folyik, csöpög a hótisztára mosott márványköveken. Halottsápadt nyo­morékok, piszkos, maguk tehetetlen rongy­­csomók, megvékonyodott orrú, fekete szem-­ üreges halottsárga koponyák . . . összevag­dalt, széttépett, rongyos tetemek ... — És mi ezért, ezért sz­üljü­k őket!... Ezért kínnal, gyötrelemmel! ... Ilyen éjsza­kában! Ki mondta ezt? Lebunkózva rogynak vissza a vánkosta­­lan ágyra a rángatódzó asszonya testek!... Irtózatos csönd egy szempillantásig!... Csak addig tart, mig a lázadó gondolat felröp­pen az ég közepéig és onnan megtörten hull vissza a porba... És megy minden tovább ... Az asszonyok nyögnek és a folyosón hordják, egyre hordják a néma, lehunyt szemű embereket.. . Kilencszáztizennégy augusztus havában. Azon az éjszakán kezdtem megérteni mi a háború ... 3 Hét centimé a korona Budapest, október 9.­­ (A Magyarország tudósítójától.) Zürichii távirat arról az elszomorító valóságról szánt már be, hogy ott a korona árfolyama hét cen-­­timére sü­lyedt. Ez a legalacsonyabb kurzus,­ amelyről eddig megemlékezhettünk és való­d tank lassú elértéktelenedésének bizonyítéka.) Annál elszomorítóbb ez a jelenség, mert mi­alatt a korona árfolyama egyre jobban sú­ly­ad, idegen valuták árfolyama ugrásszerűen­ emelkedik, a lej a magánforgalomban 4.10,­ Bécsben ennél is magasabb, 4.38, a dollár 77, líra 7.50, a Romanov-rubel 3.30. Kétségtelen, hogy valutánk feljavítás­áról addig szó sem lehet, amíg idehaza a termelő munka meg nem indul, mert mesterséges esz-­ közökkel javítani nem lehet a valutát, a te­r­melés és a munka, ezek a leghatékonyabb esz-­ közei annak, hogy pénzünk értéke emelked­j jék és a pénz vásárló ereje növekedjék". De kétségtelen az is, hogy­ az az óriási devizaüzlet,­­ amely Budapesten és Bécsben kifejlődött, sza-e poritja azokat az eszközöket, amelyek sejte­nek lerontani pénzünk értékét. Az év eleje óta állandóan esik a korona és ezt­ az áresést j­uttatja kifejezésre az alábbi­ táblázat: 100 korona 100 frank január .30.25 frank - A25Jiorico»­­ február 28.85 „ 3JA4 ■■ március 23.50 „ 3.60 9 április 20.—. w f.ga ^ május 18­— m 5J50 „ jiunius 19— „ 4.90 * julius 18— w 5j67 y augusztus 12.50 „ 7.30 ^ szeptember ‡ 11___ „ 810 « ok­ttóber (d­ejetti 8­50 m­ilyo­r mai árfolyam M 13M )

Next