Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)
1919-10-10 / 123. szám
Budapest, 1919 péntek, október 10, MAGYARORSZÁG Gyapjúért tűzifát adnak a csehek A kormány húszezer vagyonfát kötött le a cseh-szlovákokkal • A fa új maximális ára ! Budapest, október 9. (A Magyarország tudósítójától.) A földmivelésügyi minisztériumban nagyjelentőségű értekezlet volt tegnap, amelyen a főváros faellátásának ügyével foglalkoztak. Ismeretesek azok a nehézségek, amelyek a fővárosnak fával való ellátása körül felmerülnek s most igazán mindent el kell követni, hogy a fenyegető fainséget leküzdhessük és a főváros lakossága tüzelőanyagban nagyobb hiányt ne szenvedjen. Az értekezleten Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter elnökölt, ott voltak Kálin Bébi miniszteri, tanácsos, Bíró Zoltán miniszteri tanácsos, a kereskedelmi minisztérium képviseletében Emich Gusztáv, a fővárost Vita Emil dr. tanácsnok és Purébl képviselték. Résztvettek az értekezleten a közélelmezési minisztérium, a Máv és bányakapitányság képviselői. Az értekezlet tárgyalása során a kormány részéről az a bejelentés történt, hogy sikerült a cseh-szlovák Wehel húszezer vagyon tűzifát biztosítani. Svét tételben kötötték le ezt a mennyiséget és a cseh-szlovák kormánnyal lefolytatott kompenzációs tárgyalások segítették a fa megszerzését. A kompenzáció az első ötezer vagyonnál huszonöt vagyon gyapjú. A hátralékos tizenötezer vagyon szintén gyapjú és nyersbőrök átengedése ellenében jut majd a kormány birtokába; ebből a 15.000 vagyonból a Máv. 3000 vagyont foglalt le magának. Ezeknek a készleteknek értékesítését külön erre a célra alakítandó szervezet végzi, amelyet működésében a román katonai parancsnokság messzemenő módon támpogat. Az értekezlt plogállás kilóte. abban, hogy igénybe vett vagy igénybe veendő fakészleteknek felét közszükségleti célokra maximális áron bocsátja áruba, a másik felére nézve pedig irányárakat állapítanak meg, amely irányárak mintegy 10%-kal fogják felülmúlni a maximális árakat. Minthogy a jelenlegi maximális árak nem állnak arányban a termelési költségekkel, az árvizsgáló-bizottság már a mai nap folyamán új maximális árakat fog megállapítani. Az új maximális árak magasabbak lesznek az eddigieknél. Kétségtelen, hogy a maximális árak fentartása útját állja a szabadkereskedelemnek, ami megint csak megnehezíti a tűzifának a fővárosba való felhozatalát és árusítását. Értesülésünk szerint nagymennyiségű készletek vannak, de a fakereskedők nem mernek belevágni nagyobb arányú szállításokba, mert az a törekvésük, hogy a főváros lakossága tűzifát kapjon, megtörik azokon a korlátozó intézkedéseken, amelyek a szabadkereskedelem útját állják. Foglalkozott az értekezlet a bérvágók ügyével is és erre vonatkozólag úgy határozott, hogy a fővárosi bérfavágókat két csop stokra osztják. Az egyik csoport csak a közszükségleti célokra igénybe vett fát dolgozhatja fel és a főváros fahivatala által kiállított utalvány alapján maximális áron árusíthatja a tűzifát. A másik csoport a közszükségleti célokra igénybe nem vett és a Budapestre érkező tűzifakészleteket fogja felvágni és eladni. A vevőnek, ha ezektől a bérvágóktól akar vásárolni, nem kell a faelosztó hivatal által kiállított utalvány, de nem is kapja tőlük maximális áron a fát, hanem az árvizsgálóbizottság által megállapított irányár figyelembevételével meghatározott magasabb árban. A Magyarország előfizetési ára: Egy hórusára. 20 közolla. Kegyenévre 56 korona, félévre 1110 korona, egész évre 220 korona. Huszonkét keskeny ágyon... Irja: SZEDERKÉNYI ANNA te Azon az éjszakán huszonkét asszony vívódott az élettel az életért. A fehér falu, alul fehér kockákkal kirakott nagy, hosszúkás teremben, a keskeny, furcsa ágyakon sorjában, egymás mellett. Igen, különös ágy ,de azok, így visszanézve rá, veszi észre az ember, hogy kicsit hasonlatosak a koporsóhoz. A szegény ember koporsójához különösen. Se fejtől, se lábtól nincs az ágynak lapja, csupán csak holmi sima, mély láda az egész négy vaslábon mereven, komolyan várakozó És az ágyakon az asszonyok. Dísztelenül, nekivetkőzve a fug verekedésnek. Szinte anyaszült meztelenül, amikor odalépnek a határvonalra, a méltóságos élet elé; no, most uram, lássuk, melyikünk bírja jobban. Kilencszáz tizennégyben történt ez azzal a huszonkét asszonnyal augusztus havában. Hej! hosszú nyári éjszaka volt az az éjszaka. Nyitva állott a nagy teremnek valamennyi ablaka egy régtében. Az ablakok az első emeleten. Odakinnn a csillagos ég az ablakok alatt, augusztusi ég, halvány ezüsttel sűrűn erezett, mélységesen mély kék kupola, s ugroskáltak benne a szikrázó csillagok. Gyémánttücskök hancúroztak a kék kupolában. Parányi lábacskáik belegabalyodva finom fényszálak remegő szövevényébe. És odabenn az ablakok mögött a viaskodva vajúdó asszonyok. Amikor huszonkét asszony vajúdik egyszerre egy teremben. Huszonkét asszony egyszerre négy fal közé szorítva. Szüntelen jaj és jaj, hörgés, vinnyogás, nyöszörgés . . . Istenem! ... Istenem! Ez nem lehet másképp, hát nem lehet, Istenem? Miért nem lettel? ... Jaj ... ezt így kell, itt nincs menekvés! Itt nem segít semmi! ... Jaj . . . ez fáj! . . . Ez nagyon fáj... Istenem! ... ez nem lehet így tovább. Ez így nem lehet... Ez már sok! ... Ez már igazán sok!.. . Ez már túlságosan sok!... Te fölfeszített Krisztus, ez sok! ... A huszonkét ágy reszket nyugtalanul, recseg a kínok súlya alatt a huszonkét ágy!... Az eltorzult arcokat forró-hideg verejték áztatja, vékony, sárga ujjak kalimpálnak a levegőben, valamibe meg akarnak kapaszkodni. Egy láthatatlan kézbe és elillanni a keserves ágyról, eltűnni ebből a kínkeserves életből. Az asztalosmesterné a balsarokban vezeti ezt a túlvilági kart. Az ő hangja kihallatszik a csudálatos, utánozhatatlan, leírhatatlan, kórusból. Ő vijjog a legélesebben és ő hörög alegmélyebben. Az asztalos nő a balsarokban ... — Ugyan, édes lelkem, — így a doktor kisasszony, — miért kiabál úgy, hiszen maga megszokhatta már ezt, hiszen ez magának a nyolcadik gyereke. — A doktorkisasszony még egyet se hozott a világra, nem tudhatja, hogy fáj ez...— Dehogynem tudom! Én tudom!... ■— Én meg érzen! Én érzem ezt... Ó de rettenetesen hosszú egy éjszaka! ... Hogy nem akar kihajnalodni! Csak gomolyoggomolyog a testetlen, boszorkányos szürkeség az ablakok alatt. Kifürkészhetetlen, titokzatos szürkeség, feneketlen, örvényes szemét tágra nyitva mered be a kivilágított ablakokon ... Ez valami elviselhetetlen nehezet lökdös, dugdos, tömköd be a szobába. A levegő olyan lesz egyszerre, mint a savanyodott kovász . .. Bele kell fulladni abba a kovászos levegőbe ... Csupa epe, meg kovász ... Az egyik asszonynak felfordult tőle a gyomra... A másiknak is .. . Ki hallott egyszerre huszonkét asszonyt vinnyogni, nyöszörögni, átkozódni, imádkozni az egyszerű, koporsóhoz hasonlatos ágyon? A folyosóra nyíló fehér ajtót valaki belöki hirtelen és utána mindjárt behúzza. — Ki volt? Mit akart? Mért nem jött be? Egy pillanatnyi csönd még odakinnn, az előbbi süket, riasztó csönd, de az asszonyokat valami el nem viselhető sejtés, nyugtalanság ragadja meg. • • Most már lutás-futás, dobogás, mínifia, írvak dübörögnének a folyosón. Csörgés, kopogás, kiáltások, nehéz tárgyakat cipelnek-vonszolnak. Megelevenedett az egész ház. A fehér ajtót kinyitják-becsapják, az asszonyok mindegy másról megfeledkezve, feszülten kifelé figyelnek. Egy madám fül be. Fehér skötéjének szalagja röpköd utána. Lázik, útközben csapta a fejére a főkötőt. A doktorkisasszonyhoz fut. — Itt vannak! Hozzák őket? Egyik autó a másik után! Rémes!— és a kezét csapkodja. A doktorkisasszony az ajtóhoz ugrik, szélesre kitárja, kilép és megáll a küszöb előtt A világos folyosón a szolgák az első sebesülteket hordják be. Az első sebesülteket — Te Úristen! A huszonkét asszony odabenn kísértetiesre tágult szemekkel mered az ajtóra. Amelyik bír, feltérdel az ágyon, összekucorodik, kapaszkodik, vonaglanak mint az eltaposott férgek, de a szemük befejezetten vonzza őket. Az első sebesültek! Vér, vér, vér folyik, csöpög a hótisztára mosott márványköveken. Halottsápadt nyomorékok, piszkos, maguk tehetetlen rongycsomók, megvékonyodott orrú, fekete szem- üreges halottsárga koponyák . . . összevagdalt, széttépett, rongyos tetemek ... — És mi ezért, ezért szüljük őket!... Ezért kínnal, gyötrelemmel! ... Ilyen éjszakában! Ki mondta ezt? Lebunkózva rogynak vissza a vánkostalan ágyra a rángatódzó asszonya testek!... Irtózatos csönd egy szempillantásig!... Csak addig tart, mig a lázadó gondolat felröppen az ég közepéig és onnan megtörten hull vissza a porba... És megy minden tovább ... Az asszonyok nyögnek és a folyosón hordják, egyre hordják a néma, lehunyt szemű embereket.. . Kilencszáztizennégy augusztus havában. Azon az éjszakán kezdtem megérteni mi a háború ... 3 Hét centimé a korona Budapest, október 9. (A Magyarország tudósítójától.) Zürichii távirat arról az elszomorító valóságról szánt már be, hogy ott a korona árfolyama hét cen-timére sülyedt. Ez a legalacsonyabb kurzus, amelyről eddig megemlékezhettünk és valód tank lassú elértéktelenedésének bizonyítéka.) Annál elszomorítóbb ez a jelenség, mert mialatt a korona árfolyama egyre jobban súlyad, idegen valuták árfolyama ugrásszerűen emelkedik, a lej a magánforgalomban 4.10, Bécsben ennél is magasabb, 4.38, a dollár 77, líra 7.50, a Romanov-rubel 3.30. Kétségtelen, hogy valutánk feljavításáról addig szó sem lehet, amíg idehaza a termelő munka meg nem indul, mert mesterséges esz- közökkel javítani nem lehet a valutát, a termelés és a munka, ezek a leghatékonyabb esz- közei annak, hogy pénzünk értéke emelkedj jék és a pénz vásárló ereje növekedjék". De kétségtelen az is, hogy az az óriási devizaüzlet, amely Budapesten és Bécsben kifejlődött, sza-e poritja azokat az eszközöket, amelyek sejtenek lerontani pénzünk értékét. Az év eleje óta állandóan esik a korona és ezt az áresést juttatja kifejezésre az alábbi táblázat: 100 korona 100 frank január .30.25 frank - A25Jiorico» február 28.85 „ 3JA4 ■■ március 23.50 „ 3.60 9 április 20.—. w f.ga ^ május 18— m 5J50 „ jiunius 19— „ 4.90 * julius 18— w 5j67 y augusztus 12.50 „ 7.30 ^ szeptember ‡ 11___ „ 810 « okttóber (dejetti 850 milyor mai árfolyam M 13M )