Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)
1919-10-10 / 123. szám
Budapest, 1919 péntek, október 10. MAGYARORSZÁG Az értékpapírok védelme a szovjeturalom alatt A miliárdokból csak milliókat tudtak ellopni Budapest, október 9. (A Magyarország tudósítójától) A Tanácsköztársaság pénzügyi biztosainak uralomrajutásuk első percében az volt a szándékuk, hogy rátegyék a kezüket a bankoknál és intézeteknél őrzött több milliárd értékű papírokra. Ennek a szándéknak szolgálatában állott a pénzügyi népbiztosság által április 14-én kibocsátott az a rendelet, amely szerint „valamennyi pénzintézet köteles a valóságban birtokában lévő, akár az intézet saját tulajdonát alkotó, akár harmadik személyek részére kezelt értékpapírokról, amelynek kibocsájtója Magyarország megszállott területén vagy külföldön van, kimutatást készíteni, legkésőbben folyó hó 20-ik napjáig a Pénzintézeti Központ címére ajánlottan beküldeni“. A Pénzintézeti Központban nagy nyugtalanságot és ijedelmet keltett a rendelet, amelynek célja felől tisztában volt mindenki. Összeültek a Pénzintézeti Központ emberei, azon tanakodtak, hogy mi módon lehetne a szabotázst megcsinálni. Nyilvánvaló volt, hogy minél később tudják meg a népbiztosok, hogy milyen papír áll rendelkezésükre, annál valószínűbb, hogy meg lehet ezt az óriási értékpapírállományt menteni. Két föltevés látszott irányadóul a Pénzintézeti Központ magatartására nézve, az egyik az, hogy heteknek és hónapoknak kell eltelni, amíg a pénzügyi népbiztosság említett rendeletében foglalt meghagyásnak eleget tesznek az intézetek és ez esetben valószínű, hogy mire a kimutatással elkészülnek, a Tanácsköztársaság megszűnik, vagy pedig egyáltalában nem tudják feldolgozni az összes pénzintézetek a kimutatás céljaira szolgáló anyagok Ez az utóbbi feltevés nem látszott célravezetőnek, mert afelől mindenki bizonyos volt, hogy a szovjet kormány a terror minden eszközével meg fogja valósítani szándékát. Megmaradtak tehát a szabotázs mellett abban a féltéében, hogy minél később tudja meg a szovjet kormány, hogy milyen értékpapír áll rendelkezésére, annál könnyebben lehet megakadályozni a papírok elrablását. Azzal kezdték,hogy a pénzintézetektől beérkezett anyagok feldolgozásához csak a délutáni órákban kezdtek hozzáfogni azzal az indokolással, hogy a pénzintézet tisztviselői a délelőtti órákban tútontúl igénybe vannak véve. Berendeltek tehát délutánra háromnégy tisztviselőt, akik aztán nem valami túlságos buzgalommal végezték a rájuk rótt feladatot. A szabotázs sikere érdekében úgy határoztak, hogy először a régi vámkülföld értékpapírjait veszik elő, mert az volt a vélemény, hogy a svájci, vagy belga papírokat nehezebben lehet értékesíteni, mint azokat, amelyeket például Bécsben, Fiuméban, vagy Zágrábban bocsájtottak ki. Úgy kontemplálták, hogy négy hét alatt elkészülnek a vámkülföld értékpapírjaival. Ez meg is történt. Úgy látszik azonban, hogy a népbiztosok már sejtették a szavonát, mert május huszadikán szigorú rendelet érkezett a Pénzintzeti Központhoz, amelyben kijelentik, hogy az eddig elkészített kimutatás nem ér semmit, nekik szükségük van arra is, hogy mit érnek az értékpapírok. Székely népbiztos utasítja a Pénzintézeti Központot, hogy a bankdirektorok bevonásával állapítsák meg az értékpapírok jegyzékét. Május huszonegyedikén összegyűltek a bankdirektorok és ezen az értekezleten kimondták, hogy ők nem tudják megállapítani a papírik árfolyamát, mert sok olyan papiros van, amelyet a tőzsdén nem jegyezetek, s ezt a taxációt az ilyen értékelésben jártas bankároknak és tőzsdei diszponenseknek kell végezni. Abban állapodtak meg, hogy a bankok tőzsdei diszponensei fogják megállapítani az árfolyamokat. Összegyűltek tehát a diszponensek — így ketten-hárman — és elkezdtek tőzsdét játszani. Az egyiknek kevés volt, amire a másik értékelt egy papírt, a másik sokalta is megállapítást és végül kijelentették, hogy nem tudnak zöldágra vergődni. Közben pedig a népbiztosság újra szigorú hangú sürgetésekkel zaklatta a központot, erre azután azt határozták el, hogy az értékpapírok árfolyamát leértékelik és hogy a körülbelül két milliárd korona értékű bejelentett papírállományt három-négyszáz millió értékre fogják fölbecsülni. Megkezdték a becslést s a becsléseket nem egyszerre, hanem rövid időközökben postán küldték el a pénzügyi népbiztosságnak, hogy minél későbben kapja meg és legutoljára hagyták a bécsi tőzsdén jegyzett papírok felbecsülését, mert ezeket a legkönnyebben lehetett értékesíteni. A pénzügyi népbiztosság minden sürgetése mellett is június végéig tartott a szabotázs, közben Nyári Jenő dr. a Pénzintézeti Központ helyettes igazgatója és Somló Gyula a Központ tisztviselője felhasználták azokat az ellentéteket, súrlódásokat és ellentétes intézkedéseket, amelyek a pénzügyi népbiztosság és a Pénzintézeti Központ üzleti biztosának ténykedései között fölmerültek és ezzel is késleltették az értékpapírok megszerzésére irányuló akciót. De június tizennyolcadikán lecsapott rájuk a pénzügyi népbiztosságnak az a rendelete, amellyel az értékpapírok igénybevétele iránt intézkedett. Körlevelek mentek szét a bankokhoz, hogy a náluk letétben lévő és már bejelentett értékpapírokat szolgáltassák be a Pénzintézeti Központba. A bankok lassan jelentkeztek. A Pénzintézeti Központ nem sürgette őket. A Központ mindennap másmás rendeletet adott ki és mesterségesen húzta egész júniusban az értékpapírok deponálását. Július vége felé bizonyos mennyiség már letétben volt és a népbiztosság egyre jobban sürgette amég hiányzó papírokat. Erre azt felelték a Központból, hogy nincs elég szekrény ahol el , J.Híjják helyezni,. neg :-mottón ^zaudirozni.ojs kell,,#, {wfpir/^kak^ A népbiztosság azt válaszolta: „Ha a Pénzintézeti Központban nincs elég hely, vigyék a Giró pénztárába, van on sok üres szekrény". “ És most már nem sokat teketóriázott a pénzügyi népbiztosság, elkezdett disponálni a papírok egy része felett. Az első dispozicióval dr. Komay Férinek kiadtak háromezer darab Dalmácia Portland-Cement részvényt. A második dispozíció az volt, hogy ki kell adni egy millió értékű Ferdinand-Nordbahn részvényt és osztrák arany járadékot. A Harmadik dispozíció arra utasította a Pénzintézeti Központok hogy százezer márka névértékű Elisabeth-Bahn elsőbbségi kötvényt, kétszáz darab osztrák hitelt, ötvenezer korona névértékű négyszázalékos korona járadékot százezer frank értékű 2,6 százalékos délivasúti elsőbbségi kötvényt, húszezer forint névértékű osztrák aranyjáradékot és ötszáz darab osztrák Lloyd részvényt be kell szállítani a központi állampénztárba. Ezek ellen a dispoziciók ellen nem lehetett tenni semmit. Az értékpapírokat kiadták. A központi állampénztárba beszállított papírok sorsáról ma sem tudnak semmit. A pénzügyminiszter utasítására azután megindult a vizsgálat, amelyet még nem fejeztek be. Százezer márka névértékű papírt Székely népbiztos egy hamburgi kommunistának adatott ki azzal az ürügygyel, hogy az a Hamburgban sínylődő magyarok segélyezésére kell; ennek az értékpapírnak nyoma veszett. Az egy millió értékű Ferdinand-Nordbahn részvényt és osztrák aranyjáradékot Ausztriába akarták csempészni, de a csempészés nem sikerült és a Pénzintézeti Központ viszszakapta ezeket a papírokat. Mindössze három millió koronára rúg a kiadott papírok értéke úgy, hogy a Tanácsköztársaság a több milliárd korona értékű papírokból mindössze csak három milliót tudott ellopni, többet nem, mert július végén aztán összeomlott a Tanácsköztársaság. 5 Károlyitól óvják az amerikai magyarokat A Külföldi Magyarok Patronázsának akciója Budapest, október 9. (A Magyarország tudósítójától.) Lelkes emberek, akikben törhetetlen a láng minden iránt, ami magyar, naphosszat dolgoznak ön ízetlenül, lelkesen a külföldön élő magyarság, érdekeinek megvédésében. A Külföldi Magya-.rok Patronázsa, amely a külföldi magyarság társadalmi alakulatainak világszövetségi testülete, emberfeletti munkát fejt ki, hogy meg-1 védje messzi idegenbe fakadt honfitársaink- nak minden érdéivé!. Ez a patronázs a kid-1 földi magyarságnak a parlamentje. Jelszavad maradj mindig mindenütt magyar, ki is fejezi egész programját. Azóta, hogy a monarchia felbomlásával segítség, támasz nélkül állanak az idegenben honfitársaink, a patronázs intézi kereteit meghaladó erővel a külföldi ma- gyarok ügyes-bajos dolgait. Ellátogattunk a Patronázsba, hogy hírt halljunk külföldön élő magyar testvéreink sorsáról. Kaptunk néhány biztató hírt, így a Franciaországban internálva lévő honfitár- saink azt jelentik, hogy ott most már nem éreztetik a magyarokkal az egykori ellenségnek szóló gyűlöletet. Sokan szüesmesterséget tanultak és a téli szezonra már el is szegődtek dolgozni. A svájci magyarok viszont panaszkodnak. A volt közös külügyi képviselet, németosztrákká alakult át és vonakodik a magyaroknak még csak útbaigazítást is adni. Különösen főiskolai hallgatók vannak kint, akiknek az érdekében a patronázs arra kérte most a külügyyminisztériumot, hogy a volt zürichi osztrák-magyar főkonzulátusnál lévő két magyar tisztviselő egyikét ideiglenesen bízza meg a svájci magyarok érdekeinek képviseletével A patronázs érdekes eszközhöz nyúlt most, hogy a külföldön lakó magyarságban a nemzeti érzést, a hazaszeretetet állandóan ébren tartsa. Magyar levegőjű, magyar történelmi filmeket készíttet, amelyekkel szórakoztatva idézi vissza a külföldi magyarság elé az elhagyott haza nagy történelmimúltját. Arra a hírre, hogy Károlyi Mihály Amerikába készül, a patronázs az amerikai testvéregyesületekhez, az amerikai magyarokhoz a napokban felhívást intézett, amelyben óvai inti őket Károlyi Mihály rossz szellemétől. A felhívás többek között ezeket mondja: Annyi jelen szerencsétlenségünk egyik főokozója, balvégzetünk testet öltött alakja, elöli telek az önzetlen hazafiság tisa'es leplében jelent-' kezett Károlyi Mihály, nyughatatlan rossz szellemétől űzetve kihozzátok tart, hogy a Ti átokmentes köreitekben, amint ő reméli, igazolhassa roncsoló hatású történelmi szerepét. Ti nem éreztelek saját testeteken át azt a' leírhatatlan nyomort, ínséget és szenvedést, ame-' lyet Károlyi Mihály nevével egyetemben kellett megtanulnunk. Az ő végzetterhes szerepének köszönhetjük, hogy még mindig nem vagyunk a békét élevező vagy tűrő nemzetek sorában. Lerongyolva, lépetten, remény veszetlen mis nemzetünk a rég volt Kánaán földjén, a rég volt tejjelmézzel folyó ország egykori területén, önön siralomházában. Intve intünk titeket és kérvekérünk isenneteket, kerüljétek el a bús magyar fátum e szomorú alakját, meg ne hallgassátok, rá ne hallgassatok. A törvény ítélőszéke előtt fog felelni minden már eddig megállapított és még rejtő sok bűnéért. Számon fogjuk kérni a nagy számadás során a Ti letekes áldozatotoknak csengő, ércbe öntött eredményét is. A vizsgálat, s az igazságszolgáltatás útban van és hisszük, hogy előbb ér hozzátok el az igazság, mint az igazságtalanságnak megtesesítője, a nyughatatlan Károlyi Mihály. Aggódó szeretetünk és üdvözletünket küldjük felétek. A Külföldi Magyar Egyesületek Világszövetsége. A Külföldi Magyarok Patronázsa. Ilyen előfutárok után aligha fog Károlyi Mihálynak kedve kerekedni, hogy meglátogassa az amerikai magyarokat.