Magyarország, 1920. szeptember (27. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-21 / 223. szám

2 lévő majdnem összes kiváló politikusok támogat­ták ezt a forradalmat. A jelenleg itt ülő politikusok írásban és sza­vakban állandóan dicsérték, sőt dicsőítették ezt a forradalmat. Én nem tettem le az esküt, mint azok az urak mindnyájan és nem tettem le később sem. Októ­ber 20-ika előtt Ausztria császára kiáltványt bocsátott Ausztria népeihez, amelyben az összes császári tartományokat szabadnak nyilvánította, csak azt a kívánságát fejezte ki, hogy valam­eny­­nyien egy unióba egybetartozzanak. Később az Armee Oberkommandóhoz utasítás ment le, hogy információt szerezzenek a katonaságtól, hogy mit akar, királyságot-e, vagy köztársaságot? Balla Aladár: Akárki írta ezt, az volt a de­­fetista. Sándor Pél: Krausz tábornok iratai szerint a katonaság a köztársaságot akarta. Balla Aladár: Még­pedig mielőtt még a zsidó­gyerekek odamentek volna. Sándor Pál: Szavatolok azért, hogy az itt ülő legnagyobb férfiak, akik nyugodtan hallgatták vé­gig, hogy a forradalom foghagymaszagú, teljes erejükkel támogatták ezt a forradalmat nemcsak memorandumokban, hanem beszé­dekben is dicsőítették azokat a férfiakat, akik a forradalom élén állottak. Fölkiáltások a Ház minden odalán: Neveket kérünk! Sándor Pál: Mondottam már, hogy nem akarok neveket mondani. Amikor Lovászy és társai kiléptek a Károlyi­pártból, ezek az urak még mindig Károlyi szekerét tolták, így volt ez a helyzet egész március 21-ig, még március 21-én is történtek kinevezések ezek közül az urak közül. Somogyi István: Tudtukon kívül. Sándor Pál: Ezt a forradalmat a zsidók nyakába sózni nem lehet. Ida nem igaz, amit mondok, úgy levonom a konzekvenciákat. Tudok esetet, hogy egy mai vezető férfiú háromezer katholikus testület nevében ajánlotta fel szolgálatait a forradalomnak. Haller István: Majd felelek erre.­­ Sándor Pál: A zsidóknak semmi közük nem volt az október, I0-iki­ forradalomhoz.. A második vád az volt, hogy a zsidók románokat a megszál­lás tartama alatt dédelgették. Azt kell kérdeznem, hol van erre vonatkozólag bizonyíték, hol vannak azok a bírósági iratok és jelentések, amelyek ezt igazolnák. Nyolcszázezer magyar zsidót tehát így megvádolni nem lehet. Nem tagadom, történtek nagy vesztegetések és kedvezések, de csak olyanok részéről, akik ha földbirtokosok voltak, meg akarták men­teni jószágaikat, gyárosok gépeiket. Rátérek a legsúlyosabb vádra, arra nevezete­sen, hogy a zsidói­ a világháborúban nem hozták meg azokat az áldozatokat, amiket kellett volna. A magam igazának bizonyítására visszanyúlok elő­ször a szabadságharc idejére. Szemere Bertalan könyvéből felolvasott cikkel bizonyítja, hogy a zsidóság hogyan teljesítette kötelességét. Somogyi István folyton közbeszól, mire Pető Sándor azt kiáítja feléje: Valóságos vesszőfuttatás az, amit itt velünk végeznek. Ké­rünk elnök úr jogvédelmet. Grieger Miklós felpattan és magából kikelve kiabálja: Ez szemtelenség, tartsa a száját! Elnök a nagy zajban nem hallotta a szavakat, felkéri Griegert, ismételje, amit mondott. Grieger ismétli szavait, mire az elnök rendre, utasít­ja. Sándor Pál: A zsidóság kérelmére a következő indítványt terjessze be: Utasítsa a nemzetgyűlés a honvédelmi minisz­tert, hogy hat hónapon belül vallásmegoszlás alapján mutassa ki, hány magyar vett részt a világháborúban, mennyien a zsidók közül, a fronton hány esett el, hány rokkant meg és há­nyan kaptak kitüntetést. Ereid azt mondja, hogy 50.000 zsidó volt fel­mentve és beosztva különböző központokba. Gömbös Gyula: Teljesen igaza van. Sándor Pál: Egyébként Ereki Károly, aki ítélkezik, két évig volt Versecen katona, de puskey.,­port legfeljebb vadászaton szagolt. Usetty Ferenc: A Szávánál is volt Sándor Pál: Leteszem a Ház asztalára a 44-ik gyalogezred kitüntetési statisztikáját. Nem valószínű, hogy a zsidóknak protekciója lett volna a kitüntetések megszerzése terén. A 68. gyalogeered 91 tiszti halottja közül 41 zsidó vallása. Közbeszólás: Ki volt az ezredparancsnok? Sándor Pál: A halottaknak már egészen trendegy, hogy ki volt az ezredparancsnokuk. Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy a tár­gyalási idő már egy negyedórája elmúlt. Sándor Pál: Prohászka statisztikája egy né­met antiszemita vállalat kiadványa és amint már bizonyítottam, adatai nem felelnek meg a valóság­nak. A magyar hadvezetőség megállapította, hogy a fronton 134.000 zsidó katona volt és helyőrségi szolgálatot körülbelül 29.000 tejesített. Végül még az irredentával kapcsolatos kérdé­sekkel foglalkozik. Elismeri, hogy vannak olyan helyek, ahol hitvány gazemberek élnek. De álta­lában nem lehet azt elmondani a zsidókról, hogy magyarságukat megtagadják. Eseteket sorol fel Nagyváradról, Kolozsvárról és más helyekről. A becsületes keresztény és a becsületes zsidó erkölcs között különbség nincs. A zsidók legfőbb törekvése az asszimilálódás. Prohászka képviselő beszédében sok igazság van és beszéde megadja a fonalat arra, hogy szolgáljuk a­ megértés ügyét. A zsidók hajlandók a legmesszebbmenő áldozatot hozni a hazáért, de magyarságukban megaláztatást nem tűrnek. Hitünkért — úgymond — képesek vagyunk meghalni, de szellemi ghettót nem tű­rünk. A botot, amely bennünket üt, megcsókolni sohasem leszünk hajlandók. A javaslatot nem fo­gadom el. A beszéd végeztével Szmrecsányi György, majd Gömbös Gyula mentek oda Sándor Pál­hoz és üdvözölték. Ezután az elnök indítványára kimondotta a Ház, hogy legközelebbi ülését a mai ülés napi­­rendjével holnap délelőtt tíz órak­or tartja. Az ülés vége délután háromnegyed négy óra­kor. MAGYAR 0.­B SZÁG Budapest, 1920. kedd, szeptember 21. Fegyveres er© a horvát lázadás elleni A horvát­ok el akarnak szakadni Szerbiától • Katonai erővel nyomják el a felkelést Veznics miniszterelnök a lázadásról Néhány bécsi lap azt­ írja, hogy a horvát parasztok fegyveres felkelése négy kerületre terjed és a szerb hivatalnokok és rendőrség ellen irányul Horvátországban kihirdették az ostromállapotot. A kormány arra törekszik, hogy­­ katonai erővel nyomja el a lázadást, ami újabb összeütközéseket okozott. Laibachban a vasutasok az általános sztrájkot proklamálták. A bécsi szerb követség ezt a hírt határozot­tan megcáfolja és kijelenti, hogy egyáltalában nem felel meg a tényeknek, hanem tendenciózus, torzí­tott híresztelés. Ezzel a cáfolattal szemben a sza­badkai lapok a következőket írják: A horvátországi parasztlázad­ás ügyében, amely korántsem kommunista jellegű, hanem a horvát elszakadási törekvésekre vezethető vissza. A parlamentben Veznics miniszterelnök a következő jelentéseket olvasta föl: — A novoszelói és krizsovói vasútvonalon a lázadó parasztok megtámadták és kifosztották a vonatot. A lázadók száma mintegy háromezer. Fel vannak szerelve puskákkal és három-négy gép­fegyverrel. összeköttetésben állanak egymással és a parasztköztársaság kikiáltását követelik. A lá­zadás Szent-Iván-Zelebiben és a járásban tovább terjed. Kaszini községben a jegyzőt és bírót meg­gyilkolták. Belovármoravec község elöljáróságát megtámadták és elűzték. A színes járásban a lázadás egyre nagyobb mérveket ölt. Innen száz katonát és két gépfegyvert kértek. Zagorjében és Máriaboronban kifosztották az üz­leteket. A dubnicai járásban a lázadás egyre több és több községre terjed. Krizsevcinél heves összeütközés történt a hatóság és a lázadók között. A községet rohammal elfog­laltuk. Egy katonánk elesett, négy megsebesült. (MTI.) Megnyílt a MAJIESTlga Délután 5 írott Kör kávéház­ V.5-tő 7-ig SiSfii Erzsébet körút Ragtim­ e-művész 44 zenekara hangversenyez Este Paga Kiroi, és fia muzsikál KiiiSSiilli'egKcityhs Brilliáns, arab$, ékszerért Járkl- BMagnesfajh árat fizetek. SCHWARTZ DÁHN­EL, Budapeti Bél Anker-palota, Anfter-köz 1 ~j~o au'ur'oLc^o^TirrTci^^ &-.z Harisnya Schall ~ 63 « § Sokni_ Férfimellény - STE^S Ksztyu Reformnadrag * Kabát Trikó Svettar Bokatekercs ^ JS’* -------------------------------------------------------------------------------------­Hasáb bükkfából égé- jsssza isi, issma­ppai n a tett elsőrendű villázott GLm jjr p—, isk­a fuvarokban és vagyontételekben szállít. Brűmmel Lipót, Erzsébet­­körut 42 (Dob-u. sarkin) Viktória fa- és szénraktárában.Tel. 1. 110-46 Úri Háló&zoba$g*%3£££ ittaaztalosnál eladó- VIII., Nap-utca 6, jutóasztalos jáPI iflgfttlPll f®k szálló hallja és márvány­­■ HEB­­S I |/S W termében megkezdődött »MÉKÍI.SSM­' ■n|BHBE9RHB38R3BBIBHB£3 ZENEI! Frenreisz István firm­unf88-töa koronáig, g&sabb napi árban I j Ír® Milé ^ $1 fi. vesz Horn Ignác ékszerész, József-kiirut 22-24 ■ Önzetlen és komoly törekvések egy erős Magyarországért" Teleki miniszterelnök nyilatkozata Szombat­­helyen — Magyarok, németek, horvátok, ven­dek tiltakozása/ (M Magyarország tudósítójától.) Vas várme­gye szépgondozó szövetsége vasárnap Szombathe­lyen’ ünnepélyt tartott, amelyre megjelenését megígérte Hortkis Miklós kormányzó is, aki azon­­b­an kezbetjSf^e folytán távol maradt és helyet­­tesitésévpl^T­ele­ki Pál gróf miniszterelnököt bízta miniszterelnökön kívül részt vettek az ünnepségen még Rubinéi­ Gyula, Tomcsányi Vilmos, Sréter István, Va.1.5 József, Bleyer Jákob és soko­­rópátkai Szabó István miniszterek is. Az üdvözlésekre adott válaszában a miniszter­elnök a kormányzó sajnálkozását fejezte ki, hogy maga nem jelenhetett meg, majd megköszönte a ragaszkodást és szeretetet és azt, hogy a kormány politikájában a céltudatos munkát fölismerték és azt támogatni kívánják. Még mindig forradalomban élünk — mondotta — és lassan kell, hogy levetkőzzük magunkról ezeket a jelenségeket. Vas vármegye volt talán az összes vármegyék kö­zül leginkább az, amely semmiféle erőnek nem engedő ellenállással a vörös éra alatt is komoly munkát folytatott. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a Nyugatmagyarországi Cserkész­ Szövetség zászló­­avatása következett. A miniszterelnök a következő szavak kíséretében verte be a zászlószöget: „ön­­zetesen és komoly törekvéssel egy erős Magyaror­szágért". Ezután a cserkészcsapatok díszfelvonu­­lása alatt a város különböző részein magyar, német, horvát és vend népgyűléseket tartottak, amelyen tiltakoztak Magyarország megcsonkítása ellen A szemle után a miniszterelnök a vármegyeháza nagytermében küldöttségeket fogadott, akiknek üdvözlésére így válaszolt: — Igen nehéz küzdelemnek vagyunk a köze­pén. Fölismertük végre ellenfeleinket, fölismertük képességeiket, tudjuk, kivel állunk szemben úgy külső mint belső ellenség tekintetében. Ez a fel­ismerés hozta magával azt, hogy az újjászületés Magyarországon megkezdődött, ami letagadni, amit meg nem látni lehetetlenség. Ez az érdeme az egész magyarságnak azért az életerőért, amely Magyarország népében nyelvi különbség nélkül megvan. Különösen Nyugat­­magyarország iránt tartozik hálával az egész nem­zet, azért, hogy innen indult ki az az erő, amely Magyarországot megmentette. Nyugodt építőmunka kell abban a küzdelemben, amit még vívnunk kell, ami talán még nagyobb áldozatkészséget kíván, mint eddigi munkánk. Ma még nincs béke, épp azért úgy kell életünket beosztani, sok mindent kell megvonni magunktól, hogy azután annál biztosab­ban élhessünk egy erősebb országban. Biztos­ lépé­sekkel haladva hamarább célhoz ér az ember, mintha hirtelen nagyot ugrik és elcsúszik. Végül a kormányzó nevében üdvözölte Nyugatmagyar­­országot. Ezután a népgyűlések küldöttségeit fogadta a miniszterelnök, amelyeknek a miniszterelnök azt válaszolta, hogy nem lehet semmit hirtelen elha­­markodások­kal és elhamarkodó törekvésekkel elérni. Nem tehet ígéreteket, nem mondhat olyan dolgokat, amelyeket remélhet, de erős meggyőző­dése, hogy az erős akarat föltétlenül érvényre jut.

Next