Magyarország, 1920. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-19 / 247. szám

Budapest, 1920. k­er., októb­er 11. V£671SCSSZÍQ •d­télj­enek az agi­abitn­ösök fölött44 Gattllány Tivadar seregszemléje a radikális a­r és a keresztény politikusok f­ölött !r­­A Magyarország tudósítójától.) A Terézvárosi Polgári Kör évadnyitó gyűlésén, melyen Sümegi Vilmos elnökölt, Batthyány Ti­vadar gróf érdekes beszédet mondott: — A Károlyi- és Be^^tey-kormányoik tagjait — mondotta ^jj0f(noaxi, legsúlyosabban támad­­j­ák­ot—gi*-*lffl. ék súlyos támadások, de sohasem velt módja, hogy e támadásokkal szemben véde­kezhessék. Egy ízben is rázúditott vádak ellen rö­vid, tárgyias nyilatkozatot adott ki egyik lapban s megtörtént, hogy ezt a lapot egyszerűen elkoboz­ták. Egy év óta ismételten tárgyalták az ő és­­volt miniszter társa­ina­k vád alá helyezését. Ki­jelenti, hogy a legnagyobb készséggel és ts megnyugvással venné, ha pártatlan bíróság elé állítanák. Egy ilyen per világnyilvánossága előtt nem igen fog sor kerülni a védekezésre, hanem vádolni fog, feltárva a multinak eseményeit, bű­neit, mulasztásait, • ki fog csakhamar tűnni, hogy ő, Lovászy és mindazok, akik őket a háború előtt, alatt vala­mint az összeomlás idején követték, mindent elkövettek, hogy mások hibáit megakadályoz­zák, az elkövet­etteket pedig jóvátegyék Követelem azonban, — mondja — hogy kezdjék az elején a számonkérést. Velem együtt állítsák bírák elé azokat, akik hazánkat a német világhatalmi hóbort szol­gálatába állítván, első­sorban okozták az or­szág vesztét. Állítsák bíróság elé annak a kér­désnek eldöntését, hogy ki a hibás a háború kitöréséért és hogy előrelátással, okossággal nem-e lehetett volna a háborút elkerülni vagy pedig az országot egy kedvezőbb és okosabb szövetségi blokkba be­állítani? Ítéljenek azok felett előbb, akik nem­­ akadályozták meg a belga semlegesség megsérté­sét, az olaszok beavatkozását a háborúba, holot az lehetséges lett volna és állítsák a sorrendben­ előbb azokat bíráik elé, akik Erdélyt védtelenül szolgáltatták ki a román hadseregnek, akik el­mulasztot­ták Erdély evakuációját idejekorán meg­szervezni és elrendelni és indítsanak pert azok ellen, akik a tengeralattjáró harc szigorításával Amerika döntő beavatkozását szinte provokálták, ítéljenek előbb azok felett, aki­k, amidőn 1918 jú­liusában a bolgár összeomlás bekövetkezése már ismeretes volt, mit sem csináltak a béke érdeké­ben, sőt megakadályozták, hogy mások meg­mentsék az akkor még sok menthetőt. Állítsuk bí­róság elé azokat, akik hercehurcával, huzavonával megakadályozták a külön békét akkor, amidőn ezzel már szövetségesünknek mit­sem ártottunk volna, ellenben a kettős monarchiát, a dinasztiát, első­sorban pedig a hazáinkat a teljes pusztulástól megmenthettük Iffína. JCTimes.) Ha majd végig árháború előtt és alatti vezetők ténykedései és mulasztásai felett megnyilatkozott a világ nyilvánossága előtt a magyar független bíróság, akkor örömmel állok én is a sorrendben eléje, annak a biztos tudatában, hogy ország-világ előtt elmondhatom mindazt, amit eddig monda­nom vagy írnom tilos volt. Kérem azonban, hogy mindazon politikai előkelőségek, akik 1918. őszén akár mint a Nemzeti Tanács esküt tett tagjai, akár politikai bizalmi állásokban támogatták az összeomlás idején kinevezett kormányt és most hatalmas oszlopai a sói disant keresztény kurzus­nak. Kérem őket álljanak ki mellém és magyaráz­zák meg a magyar közvéteménnyek, hogy miért támogatták melegen, hangosan és lelkesen ama ,,destrukciónak“ nevezett aerát, sokan még akkor is midőn Lovászy, Ábrahám és mások már be­látva önfeláldozásunk és fáradozásaink meddő voltát, már rég félreálltunk­? Ne szé­­gyeljék az urak akkori tevékenységüket mert a legnehezebb órákban saját egyéni reputá­ciójaik feláldozásával igyekeztek velünk együtt menteni abból a veszedelemből, amit mások vak­ságukban az országra hárítottak. Legyenek meg­­győződívre, helyesebben jártak el, mint a volt or­szággyűlés, képviselőház, amely óvás emelése nél­kül kimondotta fel­oszlását. Batthyány Tivadar ezután felemlítette, hogy azok, aki­k ma Kossuth bajos sírjához zarándokolnak, akik a vértanuk kultuszát a régi függetlenségi párttól recipiálják, helyesen járnak el, de csak akkor, ha Kossuth és a vértanuk eszméiért­­telkesednek s azokat meg is valósítják. LEGÚJABB Lesz-e szénszünet az iskolákban? •A közelgő tél beálltával tanügyi körök­ben élénk gondoskodás indult meg az iskolák a’ütőanya’U­áSiSíi tekintetében. A fő­város illetékes tényezői már több ízben tár­gyaltak erről a kérdésről és iparkod­tak olyan módokat találni, amelyek segítségével meg lehetne oldani a rendkívül fontos kérdést. A fővárosnak az a szándéka, hogy a lehetőségig fentartsa az iskolákban a tanítás folytonossá­gát. Megkérdeztük erre vonatkozólag Buzáth János alpolgármestert, aki a következőket mondotta: — Mindent el fogunk követni, hogy az idén ne legyen szénszünet. Intézked­tünk, hogy a rendelkezésünkre álló fűtő­anyaggal az iskoláikat elláthassuk. Eszerint tehát, ha a fővárosnak a meg­­leh­etősen nehéz fű­­tőanyagbeszerzés sikerül, úgy az idén a főváros iskoláiban nem lesz szénszünet, szélgetés során kijelentette, hogy azon van, hogy a postaforgalmat Magyarországgá­, mielőbb felvegyék. d­ímvén fellázadtak a politikai foglyok/ Prága, október 18. (A Magyarország tu­dósítójától.) Az illatvai fegyházban, a­hol mint­egy háromjjjil PIflflSSflifogoly van internálva, TdTádal tört ki. Szombat délután, amikor a foglyoknak munkáihoz kellett volna látnunk, az egyik fogoly kiadta a megbeszélt jelszót, mire a foglyok nekiestek az őröknek, lefegy­verezték őket és futásnak eredtek. Az időköz­ben előhívott segítség a foglyok után vetette magát és a menekülőket elfogta. Üldözés köz­ben több foglyot agyonlőttek. Postaforgalom Csehország és Magyaróvárig közölt Prápr Istóber 18. (A Magyarország tu­­dfatréfatói) A cseh postaügyi miniszter a Cseszko-Szlovo szerkesztőjével folytatott le- A cipőmecénás és a hamupipőkék Egyszerű bécsi történet, amelyben a dollár is szerepel A szinti elv: sjécs. A szereplők: egy gazdag amer 'Tikíl!. ■milTTTk amerikai nem gazdag?) és nagyon sok bécsi hölgy. Félreértések elkerülése végett hangsú­lyozni kell, hogy a szereplő hölgyek nem tartoznak a felső tízezrekhez. Ellenkezőleg. Szegény k­amupipő­­ikék, akik maguk keresik meg kenyerüket és ennél­fogva nem számítanak az előkelőek közé. A történet ott kezdődik, hogy az amerikai egy kedves, kövérarcú, negyvenéves úr, a minapi sétája alkalmával megállt egy cipőüzlet kirakata előtt, ahol szemügyre vette a kiállított portékát. Egy pár magas­­szárú női cipőn akadt meg a szeme, amelynek az ára potom nyolaszáz koronának volt feltüntetve. Az ame­rikai bement az üzletbe, maga elé citálta a tulajdon­­­ost és megkérdezte tőle, hogy hány pár ilyen cipője van raktáron. —■ Háromszáz pár — mondta a tulajdonos, mire az amerikai elővette csekkfüzetét, kétszáznegyvenezer koronáról kiállított egy csekket és kérte, hogy a hár­­­­­romszáz pár női cipőt küldjék a Bristolbeft lakására. Most azt hihetné az olvasó, hogy az amerikai cipőidnekereskedő lehetett. Szerencsére nem az volt, mert akkor nem volna érdemes a történetet megírni. Az amerikai a cipőkkel a jótékonyságnak egészen szo­katlan módját eszelte ki. "Az esti órákban, amikor né­pes lesz a Ring és a Bristol-hotel előtt korzózik a bécsi hölgyvilág, az amerikai kiállt a hotel kapujába és ala­posan szemügyre vette a sétáló hölgyeket. Ha arra ment egy csinos hölgy, akinek szép vol a láb®, de nem volt szé­p a cipője, azt udvariasan meg­­szólította, egy percre felvitv­álta magáihoz és megaján­dékozta egy pár új cipővel. Mondani sem kel­l, hogy a dolognak lőre ment és a szépiáim, de rossz cipőjű hölgyek kezdtek tömegesen jelentkezni, valóságos tün­tető festvom­lásokat rendeztek a Bristol előtt, a­hol lo­­vasrendőröknek kellett a rendet fenntartani, sőt a mentők is kivonultak, mert a nagy tolongásban két kisasszony étijeit. Két napba se telt és a háromszáz pár cipőből egy sem m­aradt. A hölgyek azonban még mindig remélnek és pontosan minden délután megje­lennek a Bristol előtt, r Az amerikai mórt mér nem is mer hazamenni A mai bécsi tőzsde Bécs, október 18. A mai tőzsde élénk fors­galom­n­al és jelentékenyen magasabb árfolyamok­kal nyi­t meg. Államv. 4860, Délj*rVírsut 2240, Osztrák Hiitel 1070, Magyar 1820, Angol bank 899,"'donion bank ml­verein 893, Al­pesi 5640, SfiTMar-^TKI, Krupp 1700, Salgó 7480, Siemens 1776, Zsivnoszlenszka 1975, Déli vasúti elsőbbségek 1605, Állam vasú­ti élv. jegyek 2830, Rimamurányi 4000, Ruston 2695, Török sorsje­gyek 3475, Fakereskedelmi 3500. Valuták: Né­met márka 562, lei 686, rubel 342, dollár 394,50, líra 1530, cseh korona 462, magyar korona 108, budapesti kifizetés 102, berlini kifizetés 565, prá­gai kifizetés 464, zágrábi kifizetés 297, olaszor­szági 1550, krakói 136. NAPI HÍREK Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amet% ^ nek egy zongorát órák, amelyek üvegbura alatt mélán ketyegnek?*i%^^fiyflwM|wli ~*■» nfT­* iTcella­­nők és perzsaiszőnyegek aggodalommal várják ma a lakások éjjeli csendjében a reggelt. Sohasem­ tudják, mit hoz rájuk a másnap, ha­vá, kinek a­ kezébe jutnak meghitt otthonukból. Ki lesz a gaz­i­diájuk a régi helyett, aki szeretettel simogatta ed­dig őket. Az úgynevezett középosztály, amelynek sorába tartozni ma a­ legutolsó élvezet, abból él, hogy túlad megszokott értékein. A háziasszony a vasárnapi ebédet sóhajtva tálalja föl és némánl néz a leveses tányérba az egész család, a sokfiókos szekrényt, vagy a herendi vázát ebédelik meg ilyenkor és lelkifurdalással nyelik le a mákos-­ tésztát, amelynek ilyen nagy ára van.. Ez az új lélekvándorlás, amelyen keresztül a gobelin­­vadász jelenetből töltött káposzta lesz, eddig még egy közbeeeső stációt­­tárolt, amennyiben előbb el-­­adták a kedves holmit, azután az árát megették.. Ha már így kell lenni, mi az ördögnek ennyit­ tréfálni a dologgal, — gondolta magában egy derék kerekegyházi úr — nyilvánvalóan birtokos, — mi szükség van itt a közbeeső pénzre, amely úgyse ír semmit. Igen, így gondolta és a követ­kező hirdetést tette közzé: Adok egy 124­ kilogrammos hízott sertést, 100 liter bort és egy zsák nullás lisztet egy jókarban levő zongoráért! Igaz, hogy a zongora, a hangszerek tankja, nagyon drága ma, viszont a hízott disznóban, nul­lás lisztben és boltban kifejezett ajánlat olyan csá­bító, hogy bizonyára sok pesti házban gondolkoz­tak ma azon, hogy miiképpen fogják a szobában a bútorokat másképpen elhelyezni, hogy leplezzék azt a sarkot, amely üresen marad, ha a zongorát elviszik. A szívekbe belenyilal valami, a fekete zongorában is megpattan talán az elválástól egy húr, de hiába, élni kel, élni nem lehet és a gyo­mor,korgás hangja erősebb, mint a Ghopin-valceré. A zongora elmegy Kerekegyházára, a házban né­hány hónapra biztosítva van az élet, a szomszédra pedig meg­enyhülés új, boldog korszaka köszönt,­ s mert nem hallja többé a zongorát . .. S

Next