Magyarország, 1920. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-19 / 247. szám

BUDAPEST,, 1920 OKTÓBER 19. KEDD XXVII. ÉVFOLYAM 247. SZÁM Nagy vasarnap /Az első fecske még nem a tavasz, de tt­pis azt jelenti, hogy már közeledüttjí^S •tdhiszhoz. Nagy vasárnapja vnlfr^tegnap alpolitikának, nagy é^­ftt^kunk kedves vasárnapja, mert mjtadSn megnyilatkozása, jp|a reményünket erő­sítette- hogy közeledik a kienge­sztelődés, a megértés, a rend, a nyugalom és a pol­­gári konszolidáció, hogy végre a forradal­mak förgetege után nyugodt, békés eny­hülés áll be, hogy talán lehűl mégis a há­­borús és forradalmas pszichózis és a forron­gások esztendeje után első a nyugalom esztendeje. A kormányzó erős­ markáns beszéde, amelylyel rendet és jogbiztonságot ígért, a magánakciók s jóhiszemű felelőtlenségek örök időre való eltüntetését és megcáfolta azt a nemzetközi pletykát, amely nevét a magyar trónnal hozza összefüggésbe, — a gerince, predomináló eseménye az elmúlt nagy vasárnapnak. Szinte hozzásimul, bele­kapcsolódik ez erőteljes beszédbe a ház­­elnök beszámolója- amelyben Rakovszky az ő kissé bár rendszertelen és csapongó egyéniségével odafűzte szónoklatának ural­kodó gondolatát, hogy ez a nemzetgyűlés komoly munkás parlament, legértékesebb elemei a kisgazdák és hogy a szólásszabad­ság nagy jogát és szabadságbiztosítékát minden klotürtörekvéssel szemben meg­védi. Nekünk jóleső hangok ezek, mert ha még nem is jelentik a tavaszt, már első fecskéi, igen komoly jelenségei a bizton eljövő, az elmaradhatatlan jogrend töké­letességének. A mi belpolitikánk e fontos jelenségeit vele harmonizáló keretbe fog­lalják a külföd eseményei. A bécsi válasz­­tás, amelynek eredményeit ugyan még nem ismerjük, de amelynek eddig köz­tudomásra jutott részleteiből nyilvánvaló, hogy az új, igen életképes polgári pártban és a keresztényszocialisták nagy táborá­ban szerveződő polgári öntudat impo­nálóan viaskodik a szociáldemokrata szer­vezettséggel és sok jel szerint le is gyűri azt, ami nekünk felettébb kívánatos- mert békülékenyebb, melegebb barátságot jelent hozzánk, a szomszédos vörös veszedelem nagy enyhülését és komoly engedékenysé­­get a nyugatmagyarországi kérdésben. Igen érdekes jelenség az is, hogy a német szocialisták balszárnya, amelynek szigorúan alig elhatárolható közelsége van a legszélsőbb forradalmi frakcióval, a kom­­munistákkal, kettészakadt és a hallei kon­gresszus azzal végződött, hogy a mérsékel­tek Cristien vezetése alatt otthagyták a kongresszust. Alapos tehát a remény, hogy ez lemérséklőleg fog hatni nemcsak a német, hanem az egész világ nemzetközi szocialista mozgalmára. Az egyetlen veszedelmes eseménye e nagy vasárnapnak az angliai bányászok hatalmas sztrájkja lenne, de még ezt is enyhíti hatásában az, hogy e monstrem mozgalom nem tudta magával rántani A­nglia többi munkásszervezetét és így fbként a közlekedési munkások,­­ akik -pedig e szigetország legforradalmibb, leg­­inpulzívabb munkástömegeit alkotják, — egyenesen reszt adtak a bányászoknak, akiknek sztrájkja pedig, — eleinte úgy l­átszőtt­ — hogy nem marad elszigetelt és H'rnyen lángba boríthatja, hosszabb időre f­ölk­avarhat­ja Anglia munkásságát. Úgy látszik — és bár jó próféták len­nénk, — hogy mégis csak dereng. Budapest, októbre 18. (A Magyarország tudósítójától.) Hí­rek terjedtek el arról, hogy a román misszió ma érkezik Budapestre. Érdeklődtünk a hit valódisága felől és azt a fölvilágosítást kaptuk, hogy a misszió még nem­­jött, de egy héten belül ok­vetlenül Budapestre érkezik. Ugyanez a for­rásunk a következő nagyértékű fölvilágosítást adta a misszió céljáról, valamint a románok­kal való gazdasági és diplomáciai összet­ünte­­tés helyreállításáról. A román misszió élén egy főkomisszárius fog állni, épp úgy, mint a francia és az angol missziók élén. A ratifikálás tényé­vel azonban ez a misszió át fog alakulni követséggé. Annyira ismerjük a helyzetet, hogy biztos az, hogy a misszió élén Stercea ezredes áll, aki Ferdinánd király eg­yik szárnysegéde és akinek katonai diplomáciai működését elő­nyösen ismerik. (Törlés.) .". .. A misszió egyik főcsoportja a gazdasági, úgy­nevezett jóvátételi bizottság, amelynek veze­tője Juven Lapudat, az Albina nagyszebeni ta­karékpénztár helyettes igazgatója, aki a román egyházi kulturális életben is jelentékeny sze­repet játszik. Lapádat úr a gazdasági reláció újrafelvétele érdekében fog, itt dolgozni, pre­desztinálja őt erre az a készsége, hogy a ma­gyar közgazdasági élettel ismerős és több mint harminc esztendős gazdasági múltra te­kinthet vissza. A misszió igen nagy kiterje­désű, több mint harminckét működő tagja van. Nagy nehézséget okozott és némileg a késedelmet is ez indokolja, hogy nem tudtuk a missziót kellőleg elhelyezni. Utazásukról hivatalos értesítést még nem kaptunk, de jel­lemző, hogy a román lapok már cikkeket írnak a misszió fogadásáról, azt közlik, hogy egy huszárszázad várta őket és a kormányzó Gödöllőn menten fogadta a misszió veze­tőit. Ez nem történt meg,­­­ de ez egy érdekes pszichéje annak, hogy a román közvéleményre megnyugtatólag hat a bizottság kiküldése, különben az eseményeknek nem vágtak volna elébe. (Törlés) — Kétségtelen tény, hogy a kis-antant, Benes úrnak ez a szerelmi gyermeke még mielőtt megszületett volna, elvetélt. Termé­szetellenes volt ez a koncepció, mert hiszen az egész kis-antant vezérgondolata nem volt más, mint önbiztosítás Csehország részéről, amely hármas irányban garantálta volna Cseh-Szlovákia biztonságát. Először a zárt német területtel szemben Németország felé, a tescheni kérdésben Lengyelország felé és Felsőmagyarország kérdésében Magyarország felé. Ezzel szemben mit nyújthatott volna a többi államoknak Csehország, amelyekkel egyikkel sincs közvetlen geográfiai határ. Várjon Cseh-Szlovákia egy olasz-j­ugo­­szláv konfliktus esetén hátbatámadta volna a Brenner-hágón és a Pó síkságon keresztül az olasz haderőt, amely Trieszt és Karintia felől szállna harcba a jugoszlávokkal. Vagy Romá­nia számára a Dnyeszter partján nyújtott volna biztonságot az oroszokkal szemben, avagy last, net least, talán a Tisza mellett ül­döznék a magyar haderőket, ha leszámolásra kerülne a román-magyar kérdésben a dolog, avagy talán a bécsi Ringen, Maria az antimili­­tarista cseh hadügyminiszter egyesülne a pol­gári középpárttal,, Renner és Deutsch urak el­­­­len és a választási küzdelemben a vörösöket támogatná. (Törlés.) A né­pek életét nem vezetik állandó szenvedelmek és passziók. A szerelmi szövetségek igen ritkák, érdekszövetségek azok, amik a népek sorsát eldöntik. Kétségtelen, hogy a szláv ten­­­gerben, amely Romániát és bennünket körül­vesz, ennek a két országnak közös sorsa lesz, mert ütközőként fognak szerepelni a németség és a szlávság között. A francia politika azt szeretné, ha e két nemzet legfeljebb egyenlő erős lenne, mert statisztikai számokkal lehet bűvészkedő mutatványokat végezni, de ez csak bűvészkedés.­A mi momentán helyzetünk ha siralmas is, ha gazdaságilag és pénzügyileg leromlot­tunk és a rettentő veszteségek csapása alatt meg is hajlunk, de nagy erőforrást jelent , mi számunkra az a körülmény, hogy a megmaradt Csonka-Magyarország szinte kizárólag tiszta nemzeti állam és a körül­belül kilencmilliónyi lakosság, elenyésző kisebbségtől eltekintve, színtiszta magyar, és ez olyan energiát ad, ami kevés államnak­ van meg. Románia vette most át azt a szere­pet, ami Ausztriáé volt, hogy tudniillik lakos­ságából közel kétmillió magyar, közel kétmil­lió orosz, több mint egy félmillió német, fél­millió bolgár és hogyha hozzávesszük, hogy ezek közül a magyar és a német kulturális fölényben van, gazdasági helyzete erősebb, az orosznak pedig vallási és gazdasági rokon­­szenve az orosz viszonyokhoz sokkal szívó­­sabb, mint a rossz adminisztráció által reá gyakorolt román vonás, azt hiszem nem té­vedek, ha a román misszió Budapestre való megjelenésével annak a görög mondásnak a felismerését látom, hogy „mielőtt teszel va­­lamit, ismerd meg tennmagadat.“ Mi nem mondjuk, hogy Magyarországnak nincsenek olyan gazdasági érdekei, amelyek békés és kölcsönös egyezséggel való megoldá­sát nem akarnék- de azt is látjuk, hogy ha Románia értékesíteni akarja természeti kin­cseit, úgy ránézve csak egy terület van és ez Magyarország. Ne keressünk tehát a román misszió ide­­érkezésében misztikus célokat, és ne kövessük azokat a kávéházi tudósokat, akik királycsinálásról, perszonál­unióról és ilyenekről beszélnek. Ennek az együttműködésnek oka a háború és •méginkább a nagy nyomorúság, amely meg­tanította a népeket arra, hogy gazdasági ér­dekeiket kell elsősorban kielégíteni és akkor a politikai célok másodrangú jelentőségűekké válnak. Ji román misszió­­ezen a héten érkezik Budapestre * •—TM Ji misszió érkezése — a kis­antant bukása, Csehország kudarca A misszió vezetője is román király szárnysegéde — Egyes szám­ára 2 korona

Next