Magyarország, 1930. április (37. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-10 / 82. szám

_4 ! Felhívás mindazokhoz, akiknek rendelés céljából ánta- S­tót küldtünk, hogy rendelésüket azonnal küldjék be hozzánk, mert a húzás már a jövő héten, 16-án lesz. Miután már csak­ kevés sorsjegyünk van, kérjük a rendelésnél -­ bizonyos számok­­ kiválasztását lehetőleg mellőzni. A rendelés történhetik a beküldött ren­delőlapunkon kívül, más levélben, postautalvány­­szelvényen vagy telefon útján (Automata 189—99). Helyiségeink a húzásig egyfolytában vannak nyitva 3—6-ig. Hivatalos sorsjegy­árak : *1, 24, y* 12, k­4 6, l/1­3 peng-o. m. kir. sztály sorsjáték főérnek­eja, Budapest, VI., Andrássy út 14. szám i rendeleti, részint törvényhozási úton nyer rendezést. A hitbizományok reformja — Fontos teendő a hitbizományok reformja. Ezen a téren el akarok menni addig a határig, amennyit a helyes birtokmegosz­­lás követel és ami a törvényes magyar örökjég felé való közele­dést jelenti. Foglalkozom a részvényjog kérdésével is. Ez a reform dör­ömböl az ajtón jogi és gazdasági szempont­ból egyaránt. A részvényjog azon­ban nem az az anyag, amiről máról­­holnapra dönteni lehet. A törvény előkészítés stádiumában van, de a a legmesszebbmenően óvakodni fo­gok minden olyan reformtól, amely nyugtalanságra adna okot a gazda­sági életben. A részvényjog és a kartelkérdés Mindezekben a kérdésekben mély­ségesen érzi a­ felelősség súlyát. A legkiválóbb szakértőkkel folytatnak tanácskozásokat a részvény­jog re­formját illetően. Egy pillanatig sem tekinti hal­dokló kérdésnek a kartelkérdést. Alkalma volt a közelmúltban illeté­kes gazdasági miniszterekkel együtt ezt a kérdést olyan stádiumba hozni, hogy már a közel­jövőben nyilvánosság elé léphet a javaslattal. A javaslattal nem nyugtalanítani kí­vánja a gazdasági köröket, reméli, hogy a kartelek kinövéseivel szemben hathatós fegyvert nyújt a közgazdasági életnek , a fogyasztó­közönségnek. Az összeférhetetlenségi törvény reformja tekintetében folyamat­ban vannak a munkálatok. Intézkedett a bíróknak megfelelő tör­vénykönyvekkel való ellátása iránt, valamint a gyorsírás széleskörű al­kalmazása érdekében nemcsak a se­gédhivatalokban, hanem a fogalma­zási személyzet körében is. Június elseje után az igazságügyi szolgálatba senkit sem lehet gyorsírási képesítés nélkül fel­venni és a fogalmazói személyzetből nem le­het előléptetni, amíg a gyorsírási vizs­gát le nem tették. Mindent meg akar tenni a bírósá­gok tehermentesítésére. örömmel állapítja meg, hogy a telek­­könyv ellen korábban felmerült pa­naszok megszűntek. Tárcája kereté­ben apadást mutat a B. osztályba so­rozott tisztviselők száma. A B. státus a következő költség­­vetési évben az igazságügyi tár­ca keretében teljesen megszün­tethető lesz, a kincstár megterhelése nélkül. Ez pedig a valóban érdemesek és sorra­­kerü­lők előléptetését involválja és csak azok maradnak B. státusban, akik abszolúte érdemteleneknek bizo­nyulnak minden előléptetésre. A kincstári jogügyek átszervezése te­kintetében bizonyos létszámcsökken­tést vitt keresztül. Örömmel veszi azt, amit Hajós Kálmán az igazságügy­­minisztérium személyzetének a bírói státussal való összeolvasztása tekin­tetében mondott. Nagyon megfonto­landó kérdés ez, amelyet azonban máról holnapra nem lehet eldönteni. Az ügyvédek érdekei­ t Az ügyvédek érdekeit sokszor érin­ti a javaslat, mert ha kevesebb lesz a tárgyalás, kevesebb az ügyvédi jöve­delem is, de az ügyvédi kar boldogu­lása a gazdasági élet függvénye. Fog­lalkozik azzal a gondolattal, hogy ha a megtakarítás jelentékeny, akkor a szegényvédelem terén kárpótol­ja az ügyvédeket. Nem lehet azt mondani, hogy ma ke­vesebb bíró működik, mint békében. A fizetésképtelenségek kérdésével foglalkozik ezután az igaz­ságügyminiszter. A jelzálogtörvény végrehajtásával kapcsolatban túl­munka fog jelentkezni. Az értékhatár kérdése nincs élére állítva. Amellett foglal állást, hogy inkább egy jobban dotált egyes bírót állít be, mint egy rosszabbul dotált tanácsot. A sok­szoros jogorvoslatok rendszere el­évült. Reméli, hogy az egyes bírósá­goknál szemben inkább elvi, mint tárgyi alapon nyugszanak a kifogá­sok. A halasztási kérdéseket szigorúan kell kezelni, mert a minisztérium már túl van halmozva halasztási ügyekkel. Ebben a tekintetben leg­feljebb az aratási időszakot lehet figyelembe venni. A tagosításra nincs elegendő hitel, mert a kihitelezett összegek nem folytak be két év alatt. Félmillió pengőt kellene most felhasználni, de ez nem folyt vissza. A tisztességtelen verseny kérdésében kilátásba helyezi a reví­ziót. Beszédét azzal fejezi be, hogy bi­zonyos kérdéseket vis maior meggá­tolhat, de nem gátolhatják meg ab­ban a tekintetben, hogy programjá­nak kitűzött célja felé állandóan ne haladjon. Wekerle Sándor pénzügyminiszter szólalt fel ezután. A tagosítások fon­tosságát hangoztatta, amely azonban nagyon drága dolog. A szükséges in­tézkedéseket okvetlen meg fogja tenni. A fedezetről lehetőleg hitelmű­velet­ útján fog gondoskodni. A bizottság ezután általánosságban elfogadta a költségvetést. Elfogadták Ralsay Károly határo­zati javaslatát is oly módon, hogy az alsóbírói státus rendezése nem a most tárgyalás alatt álló, hanem a követ­kező költségvetési év keretében elért megtakarítása révén lesz érvényesí­tendő. A részletes tárgyalás során először Wolff Károly a keres­kedelmi törvény reformját sürgette, különösen a kisebbségi jogok és az osztalékpolitika kérdésében. A tantie­­meket limitálni kell szerinte. Lakatos Gyula a fizetésképteleni jog reformját kérte. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter rövid felszólalása után a bizottság az első címet elfogadta. A második címhez ugyancsak Wolff Károly szólalt fel, aki szerint a bí­róság fogalmazói karában bizonyos lelki depresszió van, mert a joggya­­kornokok csak 30 éves korukban ke­rülnek a IX. fizetési osztályba, bírói és ügyvédi képesítés birtokában. Temesváry Imre és Hajós Kálmán rövid felszólalása után Zsitvay igazságügym­iniszter kijelenti, hogy a maga részéről fo­kozta a külső egyének kinevezését a bíróságnál és fiatal ügyvédek kerül­tek be főképen a titkári és jegyzői állásokba. Nem a számarány dönti el itt a kérdést, hanem az egyes egyének kiválogatása az mértékadó. A pénzügyi bizottság ezután a többi címeket minden hozzászólás nélkül fogadta el és ezzel az igazságügyi tárca vitája befe­jeződött. Ma délután öt órakor a miniszterel­nökségi tárcánál folytatják a vitát, azután következnek a kisebb tárcák, majd a pénzügyi tárca költségvetése. Ha lehet, a költségvetés bizottsági tárgyalását ma be akarják fejezni, hogy a­ bizottság előadója a Ház hol­napi ülésén megtehesse jelentését. (A Magyarország tudósítójától.) Szombat délután óta látható a Gel­­lért-szállóban a Telehor. Ott állította fel gépeit Mihály Dénes, ott van a fogadószobája, ott laknak segédei. * Van egy akció Magyarországon: a »Nemzeti Gyermeknap“. A trianoni béke évfordulóját köve­tő első vasárnap, minden esztendő­ben, kiviszik a gyermekeket a faluk és városkák mellé, egy-egy alkalmas mezőre, kirándulóhelyre és ott játék, szórakozás közben tartanak papok, tanárok előadást nekik a szörnyű békéről, az ország szomorúi helyzeté­ről és arról, hogy tőlük, az új gene­rációtól várja Magyarország jobb jövőjét. Csongrádról indult ki az akció, on­nan kérték fel özvegy Krokovich Frigyesnét, egy ezredes özvegyét, hogy országos propagandát fejtsen ki, hogy mindenütt meg lehessen va­lósítani a »Nemzeti gyermeknap«-ot. Az ezredes özvegye, amikor Mihály Dénes januárban Budapesten járt, megkérte a feltalálót, hogy az akció érdekében jótékony célra mutassa be Budapesten a Telehort. Mihály a ké­résnek eleget tett. Mihály elindult Berlinből gépei­vel. Meg kellett vennie a jogot a Telehor A. G.-tól, kifizette a szállítást, bizto­sítást, segédeit, mindezt a saját pén­zéből. Közben Krokovichné kinyo­matott 400 plakátot, meghívókat, je­gyeket és tárgyalásba kezdett a fő­várossal. A főváros a 400 plakát ki­ragasztásáért 200 pengőt kért, a Gel­­lért-szálló Pálmakertjéért napi 200 pengő bérösszeget kértek, a fogadó­nak szánt szobáért napi 25 pengőt. További költségei a bemutatónak : rendőri díj napi 15 pengő, tíz jegy­kezelő napi 120 pengő, az egyes szo­bák a mérnökök számára napi 12 pengő. Ugyanakkor­ tudomására hozták a fogadóbizottságnak, hogy a távolbalátó megtekintése viga­lomnak számít, a vigalmi adót minden reggel, előre kell befizetni a fővároshoz. Ugyanak­kor, amikor az aznapi jegyeket lebé­lyegzik a Városházán. Ki keres az akción? Amikor Krokovichné látta, hogy az ötvenfilléres és egy pengős belépti­­díjak várható összegénél, jóval több a kiadás és a jótékony célra semmi sem jut, sőt ő fizet rá a sajátjából, Mihály­­néval együtt bement a városházára. Előadták, hogy az összes­­miniszté­riumok, meghívottak, sajtó, ifjúság ingyen látogatja a bemutatókat és kérték, hogy a jótékony célra való te­kintettel, engedje el a főváros a vi­galmi adót. A városházán azt felelték, hogy erről szó sem lehet, naponta előre be kell fizetni filé 250 pengőt, pausálóban, a szegény alapi díjjal együtt. Elszámolás később lesz, ha kevesebb a bevétel, majd visszakap­nak a pénzből. A városházán meg­­kérdeztük tehát, hogy ki keres az akción. Krokovichné azt felelte, hogy a főváros! Azt is megkérdeztük, hogy tarta­nak-e valamire igényt Mihályék a­ bevételből? Mihálynét a kérdés meglepte, hi­szen a feltevés ellenkezője minden napilapban benne volt és azt felelt, hogy nem, annyira nem, hogy az urának eddig 7008 márka ki­­adása volt. A városházán, kérésükre melléjük adtak egy embert, aki az elszámoláso­kat végezze és az adót kezelje 15 pen­gő napidíjért. A városi ember valóban megjelent másnap, leült Krokovichnéval egy asztalhoz és átnézte a kiadások jegy­zékét. Nem tetszett neki, kijelentette, hogy nem fogadja el a villásreggeli borravaló tételét, a taxik díját, stb.-t. Azt mondta: »Egyetlen rendes tétel van benne: a fővárosnak befizetett 250 pengős vigalmiadó.« A »szakember« végül is este elvitte a bevételt vigalmiadó címén. Mindamellett tegnap reggel a Városházán nem pecsételték le a jegyeket, mert nem tudták előre befizetni a vigalmiadót, így tegnap nem volt belépőjegy, mindenki ingyen nézhette meg el Teledort. Aki akart a jótékony célra pénzt adni, az aláírt egy ívet. Az aláírást is ellenőrizte egy fogalmazó, akit este kiküldtek, mindennek elle­nére, az adóért. A bizottság felaján­lotta, üljön be a pénztárba és szedje be a pénzeket. A fogalmazó ismételten ..­ip azzal fenyegetőzött, hogy bezárat*. ják a kiállítást. .v — Bezáratják? — felelték erre. Nem baj! Holnap kijön az igazság­ügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter családjával, hogy megte* kintse a Telehort. Erre elálltak a bezáratástól. A Pálmakert Tegnap este a Gellért-szálló igazga­tósága a következő levelet küldte Krokovichnén­ak. ..Amennyiben szerda délelőtt 11 óráig nem fizetik be a Pálmakert bérösszegét, kénytelenek leszünk jogos követelésünket más módon biztosítani­. A főváros. Le akarják foglalni ta­lán a Telehort!! Az elnöknőnek nincs már több pénze... (s. l.) Adókesergő a Pálmakertben a Telehor körül MAGYARORSZÁG Három évet és egy évet kaptak a „nőtincs­­per“ vádlottal Balassagyarmat, április 9. (A Magyarország tudósítójától.) A balassagyarmati törvényszék tegnap este hirdetett ítéletet a Hőnich Hen­­rik-féle nőtincsi uradalomban 1927 október 30-án történt tüzeset ügyé­ben. A vádirat szerint Ambrózy Béla dr., özvegy Hőnich Henrikné teljha­talmú jogtanácsosa felbujtotta Do­­bozy Ferenc gazdasági ispánt, hogy az gyújtsa fel az egyik disznóólát s így annak biztosítási díját az urada­lom részére felvehessék. Fayl Ivor törvényszéki tanácselnök tegnap este nyolc órakor hirdette ki az ítéletet. A bíróság Doboza Feren­cet bűnösnek mondotta ki mint tettest gyújtogatás és csalás bűntettében, Ambrózy Bélát pedig ugyanezen bűncselekményekben mint felbujtót, valamint hamis tanúzásra való rá­bírás vétségében. Ezért Dobozy Ferencet egyévi börtönre, Ambrózy Bélát pedig háromévi fegyházra ítélte a bíróság. Ambrózyt azonnal letartóztatták. A letartóztatott jogtanácsos védője 4000 pengő biztosítékot ajánlott fel, a bí­róság azonban kimondotta végzésé­ben, hogy Ambrózyt csak 50.000 pengő ellenében hajlandó szabadlábon hagy­ni. i Nariagran Szanatórium ii iim wii*Bmnm»nviffiFi VfiraaTi-- n Bili ■■ m i Gráe mellett Legszebb tavaszi üdülés Egész évben nyitva Telefón Grác 38 Mérsékelt árak

Next