Magyarország, 1931. december (38. évfolyam, 274-297. szám)
1931-12-01 / 274. szám
4 .......... MAGYARORSZÁG ___________ szolgabírói kirendeltség. 2. Csanád— Arad—Torontál vármegyében a nagylaki járás, melyet szolgabírói kirendeltséggé kell átszervezni. 3. Csongrádi vármegyébn a kisteleki szolgabírói kirendeltség, a csongrádi járás székhelyének, Kistelekre való egyidejű áthelyezése mellett. 1. Győr— Moson—Pozsony vármegyében a rajkai járás, amelyet főszolgabírói kirendeltséggé kell átszervezni. 5. Nógrád—Hont vármegyében Vámosmikola, amelyet szolgabírói kirendeltséggé kell átszervezni. 6. Szabolcs— Ung vármegyében a polgári szolgabírói kirendeltség. 7. Vas vármegyében a kőszegi járás, amelyet épúgy, mint8. Zemplén vármegyében a sátoraljaújhelyi járást szolgabírói kirendeltséggé lehet átszervezni. Az egyes járások ésszolgabírói kirendeltségek megszüntetése következtében érdekelt vármegyék tisztviselőinek létszámát a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg újból megállapítja és a normál státust megfelelően módosítja. Azoknak a járási főszolgabíróknak és tisztiorvosoknak végleges elhelyezéséről, akik járásuk megszüntetése következtében állás nélkül maradnak, a szükséghez képest vármegyérül köteles gondoskodni. A főszolgabírói járások megszüntetésével a kormány újabb 200.000 pengőt takarítana meg. Kállay Tibor kérdést intéz arra nézve, hogy nincs-e továbbmenő intézkedéseknek lehetősége a járások összevonása dolgában. A kormánynak a Népszövetséghez intézett átirata szerint igen messzemenő megtakarításokat kell eszközölni és ezt az ígéretet feltétlenül be kell tartani. Betartani csak úgy lehet, ha a szervezeti változtatások kiadósak lesznek. Nem lenne célszerű, ha ezeket részletekben vinnénk keresztül, folytonosan zaklatva ezáltal a közvéleményt, mint ez például a nyugdíjasok kérdésénél is történik. Szükségesnek tartja, hogy a csonka vármegyék kérdése is megfontolás tárgyává tétessék. A jogfolytonosságot mindenesetre fenn kell tartani és a tradíciót meg kell óvni, de ez nem jelentheti azt. Kársay írja, hogy több alkalmazottat tartsunk, mint amennyi feltétlenül szükséges a vármegyei adminisztráció céljaira. Esterházy Móric gróf hozzászólása után vitéz Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter kijelentette, hogy nézete szerint az országban még lesznek olyan járások, amelyeket össze lehetne vonni, de ezeknek kezdeményezése a vármegyék feladata és reméli, hogy a megyék ebben a tekintetben takarékossági szempontból megteszik a szükséges intézkedéseket. A vármegyék területeihez elvileg nem kíván hozzányúlni, de szükségesnek látja egyes kis esőnk a vármegyék további ideiglenes összevonását. A bizottság a rendelettervezetet úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta és ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés valószínűleg szombaton lesz. MEGALAKULT AZ EST „GYERMEKPARLAMENTJE" (A Magyarország tudósítójától.) Kacagó, nyüzsgő gyermektábor gyűlt össze vasárnap délután Az Est-lapok Erzsébet körúti kiadóhivatali helyiségeiben. Fehér, piros, kék, barna kabátocskák, sálak, sapkák, fekete, aranyszőke fürtök olvadnak össze felejthetetlen pittoreszk képpé. Lassankint mindenki összebarátkozik, hancúrozik, viháncol a hatalmas gyermeksereg, a mamák alig tudnak rendet tartani. Az egyik kisfiú, akit a mamája erélyesen rendreutasít, indignálódva tiltakozik: — Ugyan mama, én most független képviselő vagyok, nekem nem lehet parancsolni. A szomszédját viszont a papájafigyelmezteti: — Aztán tudod, hogy mit kell mondani? — Kérlek, papa, én is független képviselő vagyok, engem sem lehet befolyásolni. A gramofon víg dalokat játszik, a parlament egyre népesebb lesz. Hírnökök jelentik, hogy néhány perc múlva megkezdődnek a tanácskozások. A nagyobbacska fiúk, mint az iskolában az óra előtt a könyvet vagy az»puskát«, előveszik az elmondandó beszéd kéziratát s még egyszer utoljára elolvassák. Az elnöki asztal mellett elfoglalja helyét az ötéves kis Gáthy Erzsike, Ripka Ferenc főpolgármester unokája, a sgyermekparlament elnöke. Körülötte 5—6 buksi fej, az alelnökök. A felnőtteket Kósa Ferencné, az iskolanővérek intézményének vezetője, Simonyi Kálmán tanfelügyelő és Stark Andor nyugalmazott iskolaigazgató képviselik. De ők csak — a gyerekek szemében — tapasztalt segítőtársak, hiszen ez agyerekek parlamentjei. Gáthy Erzsike éppen meg akarja nyitni az ülést, amikor a nagy, feszült csendbe belecincog egy vékony kis hang: — Várjatok még, itt is jön egy képviselő! A tömegből előfurakodik egy ennivalóan szép csöppség és elfoglalja helyét az elnöki emelvény lépcsőjén. Végre mégis csak megkezdődik az ülés, Kósa néni elmondja a parlament programját, amit aképviselő urak és hölgyek, nagy érdeklődéssel hallgatnak végig. Aztán a parlament tisztelt tagjaira kerül a sor. Egymásután lépnek fel a pódiumra és mondják el indítványukat. Kicsik és nagyok, lányok és fiúk egyformán bátran beszélnek. Az egyik azt indítványozza, adják oda a szegény gyerekeknek megunt babáikat, katonáikat, elviselt ruháikat, a másik olyan gyermek színielőadást proponál, amelyen a belépődíj játékszer, régi ruha vagy élelmiszer lenne . A mottó mindegyiknél az: a szegény gyermekiknek is hozzon valamit karácsonyra a Jézuska. A kisebbeket az elnöki asztal tetejére állítják, onnan mondják el a beszédet. Egy, dundi kis 6 éves kislány selypítve, ezt mondja: — Derekek, kérjük meg a boltoszbácikat, cinálják meg az elrontott babákat és játékokat, hogy azokat odaadhasszuk a szegény derekeknek! Viharos taps, az indítványt egyhangúan elfogadják. A hangulat rendkívül lelkes és emelkedett. A fiúk olyan bátran és ügyesen beszélnek, mint a kész szónokok. Az egyiknek az indítványát különösen nagy csend,ben, figyelemmel hallgatják, de a csendet megzavarja egy hangos közbeszólás: : — Hű, a mindenit, tőlem lopta el az indítványt! A körülötte lévők alig tudják lecsillapítani a fiút, aki izgatottan magyarázza, hogy a parlament megnyitása előtt elmondta a szónoknak, mit akar indítványozni, és ezt a remek ötletet elplagizálták tőle. . . Végül is Gáthy Erzsike úgy látja, hogy eleget tárgyaltak. Megválasztották már az egész vezetőséget, elhangzott egy csomó indítvány, elszavaltak egy csomó szép verset, későre jár már az idő. Egy bácsi felállítja Erzsikét az elnöki emelvény asztalára. Gáthy Erzsike kecses pukedlit csinál, meglibbenti szoknyácskáját és kijelenti: — Az ülést bezárom. Ezzel a parlament tagjai derűs arccal, kacagva, gramofonzene hangjai mellett, a jól végzett munka tudatában szétoszlottak. A megválasztott vezetőség különben ez: Elnökök lettek: Gáthy Erzsike, Káka Erzsike grófnő, Országh Marika, Ágoston Péter, Nagy Egon, csepeli Weiss Juci. Alelnökök: Szily Péter, Kárpáti Belli, Farkasfalvy Judit, Tarnai Vera, Magyar Pál, Ambrus Gyuci, Fábián Gáborka, Lakatos László. Titkárok: Cserna Bandi, Bakos Vérkő, Gerő Tamás, Salusinszky Marika, Zsárnóczay Katóka, ifj. Láng János, Langfelder Péter, Öllé Edit, Barczy-Bürczon Magda, Del Medico Imre, Paiss-Goebel Zsuzsa, Veres Tomi, Magyar Zsuzsi, Lakatos Nóra, Fischmann Hertha, Ainelka Györgyike, Schutz Kitty, Chikán Gábor, Lenkei Éva, Frisch Robi, Gürtler Éva. Az igazgatóság tagjai: Magyar Marika, Klein Egon, Schmidt Öcsi, Zsarnóczny Lacika, Bogsch Árpád, Áron Zsuzsa, Schmolka Ágnes, Pásztor Emőke, Haimán Ferike, Polgár Zsuzsi, Fock Csöpike, Gál Bandi, Sebestyén Jancsi, Kondás Lacika, Frisch Robi, Lakatos György. Jegyzők: Springer Ferkó, Oláh Péter, Gara Éva, Fodor Karcsi, Wózner Gizike, Fuchs Gerii, Sándor Robi, Szemes György, Tycho Tomi, Veres Tomi, Forbáth Tamás. IA -képviselőké a gyermekparlament ülésén