Zielbauer György (szerk.): A magyarországi németek hozzájárulása a közös haza építéséhez. Tudományos tanácskozás az elűzés 50. évfordulóján (Budapest, 1996)
Friedrich Spiegel-Schmidt: A magyarországi németek 1948 - 1918
FRIEDRICH SPIEGEL-SCHMIDT A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK 1848-1918 Nem könnyű ilyen általánosságban a témát tárgyalni, hiszen abban a korban átfogó összetartozási öntudatról szó sem lehet. Saját története volt az erdélyi szászoknak, akik a régi Erdélyben az egyik államhordozó nemzet voltak, akiknek szász öntudata lassan német öntudatba siklott át, de akiket a magyar kormány régi előjogaik megszüntetése után is speciális bánásmódban részesített, parlamenti képviseletüket fenntartotta, s akik önálló egyházuk oltalma alatt megtartották kiváló iskoláikat. Külön csoportot alkottak a középkori szabad királyi városok is északon és nyugaton, akik a reformációhoz csatlakoztak, s bár az ellenreformáció folyamán növekedett a katolikus arány, mégis a protestáns szellem s ezzel bizonyos rokonszenv a kuruc iránnyal jellemezték. Itt keletkezett a Hungarus-gondolat, amely természetes német kultúrát és magyar hazafiasságot egyesített. Megint más a helyzet a töröktől szabadított területen újra benépesített városokban, melyek inkább mint Ausztria előőrsei voltak tervezve. S végre van itt a falusi nép tömege, melynek a mindennapi életben gyakorolt németsége még távol állt minden politikai öntudatosodástól. Hogyan hatott az 1848-as forradalom ezekre a csoportokra? A városi polgárság, hódolva a liberális eszmének, lelkes híve volt Kossuthnak. Ez részben magával ragadta a falvakat is, így Wimmer Gusztáv felsőlövői evangélikus lelkész hrenc híveivel sikeresen ellenállt Jellasicsnak, és a déli határon a császárral tartó szerbek atrocitásai a másik oldalra kényszerítették a svábokat. Viszont a vezető szász Stephan Ludwig Roth a forradalom ellen fordult s ezért életével fizetett. Pozsonyban Karl Ludwig Schröer Haynauval dolgozott együtt. Még a forradalom idején 1849 márciusában két kiváló egyéniség, a soproni polgármester Franz Wagner von Vághy és a pesti városbíró Georg Tretter von Jüry Stadion felszólítására papírra vetették indítványaikat a birodalom újrarendezésére vonatkozólag, és erősen síkraszálltak német iskolák és autonóm területek érdekében. Ismeretes az ugyanabban az évben készített bogarasi és más bánsági beadványok a császárhoz. Ami a Bánságot illeti, nem szabad elfelejteni, hogy ez sokáig a magyar megyei rendszerbe nem foglalt direkt bécsi közigazgatás alatt álló terület volt. A következő években egyrészt megvoltak a feltételek a németség új felvirágoztatására, hiszen német lett a hivatalos és sok iskolában újra bevezetett nyelv. Másrészt a polgárság liberális és Kossuthékkal rokonszenvező 104