A Magyarság évkönyve, 1934
Dallos Sándor: Gyöngyösbokréta
De büszkék vagyunk a modern kultúrára! Verjük a mellünket, kiabálunk: 1934, huszadik század, rádió, rekordok, sztratoszféra, úszósziget, légi omnibusz, gázháború, differenciált irodalom! De előre haladtunk! Modern emberek vagyunk! Így kiabálunk, de a hangunkból hiányzik a meggyőződés, szavunkból a hit, lilánkat gépek fogaskerekei nyúzzák el, dalaink agyi görcsök, a mosolygásunk csinált, kedvünk akasztófahumor, az őszinteségünk régen halott és nevetni milyen régen nem nevettünk! Azt hiszem, így ahogy élünk, egykötésben valamennyien, ha nagyon megkérdezzük magunkat, rájövünk, hogy nagyon boldogtalanok vagyunk. Sokat hangoztatott differenciált kultúránk halad a dekadencia felé, nem szül újat, új hitet, uj eszmét s lelkiségében lassan végképen megfeneklik. A logika él, az idegek tornája tobzódik, a lélek azonban ájult és nincs A Gyöngyösbokréta tagjai a színpadon