Magyarság, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
1921 január 1, szombat MAGYARSÁG hogy a faluval foglalkozzék. A hétköznapok tárgyilagos szemlélője előtt tárni csak fel,a reális élet perspektívája és ez a perspektíva minden inkább, mint biztató. A falu hangulata nyomott, fásult. A népszínművekből ismert nótás-bokrétás hangulatokat az unottság, unalom váltotta fel, a gondtalan, igénytelen megelégedettséget a türelmetlen elégedetlenség, a sors ellen való hangos zúgolódás, jobb esetben csendes töpengés. Mindezek a tünetek nem biztatók és a szemlélőben azt a meggyőződést keltik, hogy a falunak szüksége van valamelyes injekciókra, amelyek vérkeringését megindítják. A helyzet ma az, hogy a rekvirálásokkal és maximálásokkal megbénított mezőgazdasági termelési kormány részéről megígért szabad forgalomtól várja a fellendülést. Semmi szépítgetés, a frázisoknak semmiféle csűrése-csavarása sem tünteti el ugyanis a gyakorlati életben lépten-nyomon jelentkező azt az igazságot, hogy ti mezőgazdasági termelés kedvetlenül, immdl-ámmal, ellenben a csempészet, terményelrejtés, batyuzás és láncolás minden hatósági felügyelet és tilalom ellenére is vígan folyik. A gabonának állatokkal való feletetése, a saját szükségletet meghaladó készletek bitangra hagyása napirenden van. . . (Törlés) ma már a gabonaforgalom további megkötése egyenlő volna az egész mezőgazdasági termelés csődjével, főleg pedig lehetetlenné tenné a városi elemeknek amúgy is soik nehézséggel járó ellátását. Eddig a sértésre az is ösztönözte a gazdát, hogy terményeiért ipari cikkeket, főleg ruhafélét, kap cserébe. Ebben a reménységében azonban csalódott és ez a magyarázata például annak, hogy országszerte tért hódít a kindertermelés. A földmivelők visszatérnek, a házivászonhoz, amely vastagabb, melegebb és tartósabb a gyárinál. Már az idei télen is láthatunk a faluban férfiakat, akik posztónadrág helyett kötbérem vászongatyát hordanak úgy, amint ez a hetvenes években még szokásban volt. A háziipar általában új virágzásnak indult. Vannak falvak, ahol a rég nem látott tímár is felütötte tanyáját, feldől- V. Topa persze nem ment haza, hisz egy hét óta úgy fújta már az ódát, mint a vízfolyás. Ahelyett az iskolakertig sétált el, ott megállt a kőfal mellett, egy olyan ponton, ahonnan szemmel kisérhette Szakállt, ha majd hazafelé rohan. Mert innét számítva a negyedik házban lakott Szakáll Megállt a kőfal mellett, egy terebélykőris árnyékában. Este volt már, itt-ott egy-egy alak sietett hazafelé s az iskolakertben, de messze, néhány diák öreg nótát énekelt, karban. Szélcsönd volt, fent kigyult már egy csoport csillag s a rétek felől részegítő illat jött errefelé. Topa a kőris alatt fülelgetett, a szive veszetten zakatolt s esze nélkül ismételgette maga elé: jaj, csak megizzadna Szakáll! . . . jaj, csak megizzadna Szakáll! Szakáll, mint tudva van, csakugyan megizzadt, sőt e pillanatban már rohant is hazafelé. Kalap se volt a fején, csak rohant, rohant, már elfutott Topa előtt is, miközben egyre ezt hadarta maga elé: infámis. .. érthetetlen .. . infámis . . . érthetetlen . .. Most már Topa is előbújt a kőris alól Nyugodtan kisétált az utca kö-özepére, felnézett a magas mennyboltra sóhajtott egy igen nagyot, aztán utánafordult a féligőrült segédtanárnak... Utánafordult,részvét nélkül, hidegen: — No, Szakáll, most udvarolj! Komáromi János gozza a bőröket, amelyeket a gazdák viszszakövetelnek a mészárostól és a falu csizmadiája ezekből készíti a lábbelit. Ez a jelenség egymagában is bizonyítja, hogy minden más célzatos híresztelés ellenére a falu igényei is alább szállottak. Kivételt talán csak a főváros környékén levő falvak alkotnak, ahol a virágzó és busásan jövedelmező batyuzás révén a leányok magasszárú cipellőkben, selyemkendesen járnak vasárnap a templomba. A falu hangulatára az is jellemző, hogy a földszerzés láza sok helyen nemcsak csökkent, de egészen el is múlt. Ennek oka nem csupán a valutáris nehézségekben, de abban a bizonytalanságban és súlyos kockázatban is rejlik, amivel az új mezőgazdasági üzemek megkezdése és folytatása jár. A föld ára úgyszólván megfizethetlen és csak azok vásárolnak hihetetlen árakon, akik a szomszédos földekkel növelik régi birtokukat. A nincsetlen ember, aki hajdan sóvárgott a föld után, ma visszariad az adósságra való vásárlástól. Valamikor szívesen vásároltak 75% amortizációs megterheléssel is, ma a 40%-os megterhelést sem meri senki vállalni. Annál nagyobb az érdeklődés a földbérlőszövetkezetek és a társas kisbérletek iránt és aligha csalódnak azok, akik azt jósolják, hogy a földbirtokreform végrehajtása során elsősorban nem a vásárlások, hanem a bérletek következnek. Éppen ezért elkerülhetlennek látszik a földreform törvény kiegészítéseként a társas bérletek jogviszonyainak mielőbbi szabályozása. Ez ugyanis az új törvényből hiányzik. Ezzel a néhány jellemző vonással kívántuk megfesteni azt a hangulatot, amellyel a mezőgazdaság az új esztendőbe belép. Az, aki nem sajnálja a fáradságot és komolyan tanulmányozza a falut, bizonyára nem fogja tagadni azt az állítást, hogy a mezőgazdasági termelés nemcsak holtpontra jutott, de határozott válság előtt áll és ezt a válságot semmi más meg nem akadályozhatja, mint a szabad forgalom, amely az adóknak természetben való beszolgáltatását és így az elláttatlanokról való gondoskodást nem zárja ki, viszont megszünteti azt a falusi fásultságot és tespedést, amely a kedvetlen és így a csata megnyerésére nem alkalmas hadseregre emlékeztet. Eddig dnökigazgató a Máv helyzetéről A cseheknek és románoknak is fogunk mozdonyokat javítani !— A Magyarság tudósítójától. — Az oláh hadak kitakarodása után a legválságosabb helyzetbe került a Máv. Ami ép és elmozdítható mozdony, vagon és más vasúti anyag csak volt, azt mind magukkal hurcolták. Pompás Pullman-kocsijainknak hatalmas lokomotivjainknak csupán elenyészően csekély töredékét sikerült átmenteni Nyugatmagyarországba, a többi itt maradt anyag mind hasznavehetetlen volt. Azóta több mint egy év telt el és a Máv, ez alatt az idő alatt technikailag talpra állott. A csonka vágányokon rozsdásodó, háborúban összetört mozdonyokat és kocsikat kijavították, úgy hogy ma már jól fűtött, világított, épablakú vonatok futnak nálunk. A legkitűnőbb közlekedésünk volna Kelet-Európában, ha a szénhiány nem gátolná. A nagy rekonstrukció vezetője, Keletig Dénes elnökigazgató a Máv. helyzetét a következőkben vázolta tudósítónk előtt: — A Máv. forgalmának karácsonyi szünetelését — tudvalevőleg — a szénhiány okozta. A bányamunkások nem dolgoztak az ünnepek alatt, a szükséges szénmennyiséget nem kaptuk meg és mivel egy napi készletünknél több nem volt, kénytelenek voltunk a forgalmat nagymértékben korlátozni. Mozdonnyal, kocsival már kitünően biapg&amSSsrT.....BSaSBSggB nánk lebonyolítani üzemünket, csupán a szükséges szenet nem tudjuk megszerezni. A porosz szén, amelyet az utóbbi időben a Máv kap, nem is jöhet komolyan számba, mert napi 50— 60 vagon igazán nem sokat segít rajtunk, amikor szükségletünk 500 vagonra rúg. Egyébként sem használhatunk 4—500 koronás szenet mozdonyfűtésre. Pénzügyi helyzetünk ezt a luxust nem bírja. Eddig 15.000 tonna érkezett meg Németországból . A rendes gyorsvonatok beállításáról szóló hírek nem felelnek meg a valóságnak, mert a rendes gyorsvonati menetdíjakból nem tudnánk fedezni az üzemi költségeket. A vonatok természetesen továbbra is közlekedni fognak. A németországi rendeléseknél a lapokban megjelent közlemények nem fedik egészen a tényállást, mert mi csak olyan anyagokat rendeltünk, amelyeket a magyar gyáripar jelenleg még nem képes szállítani. A Máv kitűnő felkészültségére jellemző, hogy szomszédjaink hozzánk küldik mozdonyaikat és vagonjaikat javítani. Jugoszláviának már hosszabb idő óta dolgozunk és most újabban a csehek és románok is hozzánk fordultak. A rend és fegyelem teljesen helyreállt a Mávnál és merem állítani, magasabb fokon áll, mint bármely más állami intézménynél. Román rágalomhadjárat Magyarország ellen Valótlan híresztelések magyar csapatösszevonásról A román propaganda, elbizakodva azon a sikerén, hogy történeti és faji valótlanságok céltudatos terjesztésével egy virágzó országrészt hasított ki Magyarország testéből, most folytatja rágalom- hadjáratát Magyarország ellen, hogy a kicsikart terület megtartása érdekében a Nyugat újabb segítségét szerezze meg. Párisi távirat szerint az odavaló újságok tele vannak olyan híresztelésekkel, hogy a román határon magyar csapatokat vontak össze. A londoni Reuter-iroda még arról is tud, hogy a semleges zónát magyar csapatok szállották meg. Az Eclair szembeszáll ezekkel az ostoba hírekkel és utal arra, hogy a budapesti francia ügyvivő leginkább tudhatja, mennyire valótlanok ezek, de, sajnos, a Quai d’Orsayn nem nagyon ügyelnek az ilyen ellenvetésekre. A rágalmakkal kapcsolatban a bécsi Reichspost megkérdezte Grats Dzusztov dr. követünket, aki még többet is tudott az ellenünk irányított aknamunkáról, így közölte a többi között, hogy a román kormány volt az, amely egyik jegyzékében szóbahozta Londonban a román határon történő állítólagos csapatösszevonást. Valószínű, — mondotta Gratz, — hogy a román kormányt, ha ilyen jegyzéket adott át, téves információkkal félrevezették. Úgy látszik, hogy Magyarország szomszédságában mindenfelé fényes nappal is kísértetet látnak. Nem lehet elég nyomatékosan óvni a közvéleményt, nehogy hitelt adjon ilyen híreszteléseknek. Magyarország egyáltalában nem gondol semmiféle ilyen háborús kalandra, melytől bizonyos magyar felforgató elemek magyarországi uralmuk visszaszerzését várják és békés magatartásával csalódást fog okozni mindazok reménykedésének, akik a mindinkább konszolidálódó Magyarországon katasztrófát akarnak okozni. 3 Újévtől kezdve Miklós Ödön a Dunabizottság elnöke A Magyar Távirati Iroda jelenti: A nemzetközi Dunabizottság szabályzata értelmében az elnökséget a képviselt államok francia alfabetikus sorrendben és hathónapi időközben váltakozva látják el. Minthogy a júniusi ülésszakban Franciaország képviselője elnökölt, júniustól mostanáig pedig Troubridge tengernagy látta el az elnöki tennivalókat. 1921 január 1-étől kezdődően a bizottságban, valamint az állandó végrehajtóbizottságban való elnöklés joga automatikusan Magyarország képviselőjét, Miklós Ödön államtitkárt illeti meg. Értesülésünk szerint Troubridge tengernagy mint Nagybritannia megbízottja továbbra is Budapesten marad és a végrehajtóbizottságban, ezentúl is tevékenyen fog résztvenni Ez alkalommal is megállapítjuk, hogy a székhely meghatározása egyáltalán nem a bizottság feladata, hanem e kérdés végleges eldöntése a Páriában 1921 április elsején tanácskozásra ismét összeülő és az új Dunaakta megállapítására hivatott nemzetközi Dunakonfurencia hatáskörébe tartozik. Egyes újsághírek tehát, amelyek arról szólnak, hogy a bizottság Bécsben tartott decemberi ülésszaka "alkalmával határozott a székhely kérdéséről, tévedésen alapulnak. Zetkin Klára ügye a francia kamarában A párisi újságok egy része-a toursi szociáldemokrata nagygyűlés határozatát, amellyel a III. Internacionáléhoz való csatlakozást mondotta ki, Zetkin Klára német kommunista agitátornőnek tulajdonítja, aki, nem tudni mi módon, de mindenesetre útlevél nélkül érkezett Tourshas a szocialista munkások között élénken agitált a bolsevizmus érdekében. A francia újságok kétségkívül erősen túloznak, de jellemző az általános francia idegességre, hogy a német kommunistanő ügye nagy port kavart fel, sőt a francia kamarában is szóba került, ahol a belügyminiszter nyilatkozott róla. Az erről szóló tudósításunk ez: Cachint lepisszegte a kamara Párisból jelentik. A kamara mai ülésén szóvá tették Zetkin Klára jelenlétét a toursi szocialista kongresszuson. A belügyminiszter kijelentette, hogy a kormány kereken megtagadta négy német birodalmi képviselő kérését, hogy útleveleket kapjanak Franciaországba, mert nem tűrhette, hogy külföldiek a polgárháború előidézése végett Franciaországba jöjjenek. Zetkin Klárának minden intézkedés ellenére mégis sikerült Toursba jutnia és ott szónokolnia. Ez arra mutat, hogy bár a bolsevik propaganda különböző utakon jár is, ez utak egyike Berlinen vezet keresztül. A miniszter végül kijelentette még, hogy minden propagandát a polgárháború érdekében lehetetlenné tesz. A kormány ép most terjesztette be azt a törvényjavaslatot, amely szerint azokat, akik útlevél nélkül lépik át a határt, hat hónaptól három évig terjedhető börtönbüntetéssel sújthatja. A kamara ezután azzal az interpellációval foglalkozott, amely a Franciaországban élő nagyszámú idegen ottlétét és ezeknek államellenes agitációját kifogásolja. Caehin csodálattal adózott Clara Zetkinnek működéséért. Beszéde alatt a többség sűrűn szakította félbe felháborodásának kitöréseivel; a szónoki emelvényről való távoztakor pisszegéssel kísérték. Daudet (royalista) interpellációt adott be arról, hogy miért könnyítik meg a német és bolseviki ügynökök propagandáját. Erre vonatkozólag a belügyminiszter kijelentette, hogy a kormány nem nézte tétlenül ezt a propagandát. 1920-ban 11 ezer külföldit utasítottak ki az országból. Ami Cachint illeti, aki a törvények semmibevételével nyíltan a polgári háború érdekében űz propagandát, megállapítja a miniszter, hogy fenyegetéseit kihívásnak fogják tekinteni. AZ ELS® T'AMáCSI AZ UJ é¥S.ESüs minden háznál legyen DIANA SÓSIBORS LESZ