Magyarság, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

1921 január 1, szombat MAGYARSÁG hogy a faluval foglalkozzék. A hétköz­napok tárgyilagos szemlélője előtt tárni csak fel,a reális élet perspektívája és ez a perspektíva minden inkább, mint biztató. A falu hangulata nyomott, fásult. A nép­színművekből ismert nótás-bokrétás han­gulatokat az unottság, unalom váltotta fel, a gondtalan, igénytelen megelégedett­séget a türelmetlen elégedetlenség, a sors ellen való hangos zúgolódás, jobb esetben­­ csendes töpengés. Mindezek a tünetek nem biztatók és a szemlélőben azt a meg­győződést keltik, hogy a falunak szüksége van valamelyes injekciókra, amelyek vér­keringését megindítják. A helyzet ma az, hogy a rekvirálásokkal és maximálások­kal megbénított mezőgazdasági termelés­i kormány részéről megígért szabad for­galomtól várja a fellendülést. Semmi szépítgetés, a frázisoknak sem­miféle csű­rése-csavarása sem tünteti el ugyanis a gyakorlati életben lépten-nyo­­m­on jelentkező azt az igazságot, hogy ti mezőgazdasági termelés kedvetlenül, im­­mdl-ámmal, ellenben a csempészet, ter­ményelrejtés, batyuzás és láncolás minden hatósági felügyelet és tilalom ellenére is vígan folyik. A gabonának állatokkal való feletetése, a saját szükségletet meghaladó készletek bitangra hagyása napirenden van. . . (Törlés) ma már a gabonaforgalom további megkötése egyenlő volna az egész mezőgazdasági ter­melés csődjével, főleg pedig lehetetlenné tenné a városi elemeknek amúgy is soik nehézséggel járó ellátását. Eddig a sér­tésre az is ösztönözte a gazdát, hogy terményeiért ipari cikkeket, főleg ruha­félét, kap cserébe. Ebben a reménységé­ben azonban csalódott és ez a magyará­zata például annak, hogy országszerte tért hódít a kindertermelés. A földmivelők visszatérnek, a házivászonhoz, amely vas­tagabb, melegebb és tartósabb a gyárinál. Már az idei télen is láthatunk a faluban férfiakat, akik posztónadrág helyett köt­bérem vászongatyát hordanak­ úgy, amint ez a hetvenes években még szokásban volt. A háziipar általában új virágzásnak in­dult. Vannak falvak, ahol a rég nem lá­tott tímár is felütötte tanyáját, feldől- V. Topa persze nem ment haza, hisz egy hét óta úgy fújta már az ódát, mint a vízfolyás. Ahelyett az iskola­kertig sétált el, ott megállt a kőfal mellett, egy olyan ponton, ahonnan szemmel kisérhette Szakállt, ha majd hazafelé rohan. Mert innét számítva a negyedik házban lakott Szakáll Megállt a kőfal mellett, egy tere­­bélykőris árnyékában. Este volt már, itt-ott egy-egy alak sietett hazafelé s az iskolakertben, de messze, né­hány diák öreg nótát énekelt, kar­ban. Szélcsönd volt, fent kigyult már egy csoport csillag s a rétek felől részegítő illat jött errefelé. Topa a kőris alatt fülelgetett, a szive veszet­ten zakatolt s esze nélkül ismétel­gette maga elé: jaj, csak megizzad­na Szakáll! . . . jaj, csak megiz­zadna Szakáll! Szakáll, mint tudva van, csak­ugyan megizzadt, sőt e pillanatban már rohant is hazafelé. Kalap se volt a fején, csak rohant, rohant, már elfutott Topa előtt is, miköz­ben egyre ezt hadarta maga elé: infámis. .. érthetetlen .. . infámis . . . érthetetlen . .. Most már Topa is előbújt a kőris alól Nyugodtan kisétált az utca kö-ö­zepére, felnézett a magas menny­boltra sóhajtott egy igen nagyot, aztán utána­fordult a féligőrült segédtanárnak... Utánafordult,részvét nélkül, hidegen: — No, Szakáll, most udvarolj! Komáromi János gozza a bőröket, amelyeket a gazdák visz­­szakövetelnek a mészárostól és a falu csiz­madiája ezekből készíti a lábbelit. Ez a jelenség egymagában is bizonyítja, hogy minden más célzatos híresztelés ellené­re a falu igényei is alább szállottak. Kivé­telt talán csak a főváros környékén levő falvak alkotnak, ahol a virágzó és busá­san jövedelmező batyuzás révén a leányok magasszárú cipellőkben, selyem­kendesen járnak vasárnap a templomba. A falu hangulatára az is jellemző, hogy a földszerzés láza sok helyen nemcsak csökkent, de egészen el is múlt. Ennek oka nem csupán a valutáris nehézségekben, de abban a bizonytalanságban és súlyos kockázatban is rejlik, amivel az új mező­gazdasági üzemek megkezdése és folyta­tása jár. A föld ára úgyszólván megfizet­­hetlen és csak azok vásárolnak hihetetlen árakon, akik a szomszédos földekkel nö­velik régi birtokukat. A nincsetlen ember, aki hajdan sóvárgott a föld után, ma visszariad az adósságra való vásárlástól. Valamikor szívesen vásároltak 75% amor­tizációs megterheléssel is, ma a 40%-os megterhelést sem meri senki vállalni. Annál nagyobb az érdeklődés a földbérlő­­szövetkezetek és a társas kisbérletek iránt és aligha csalódnak azok, akik azt jósol­ják, hogy a földbirtokreform végrehajtása során elsősorban nem a vásárlások, hanem a bérletek következnek. Éppen ezért elke­­rülhetlennek látszik a földreform törvény kiegészítéseként a társas bérletek jogvi­szonyainak mielőbbi szabályozása. Ez ugyanis az új törvényből hiányzik. Ezzel a néhány jellemző vonással kí­vántuk megfesteni azt a hangulatot, amellyel a mezőgazdaság az új eszten­dőbe belép. Az, aki­ nem sajnálja a fárad­ságot és komolyan tanulmányozza a falut, bizonyára nem fogja tagadni azt az állí­tást, hogy a mezőgazdasági termelés nem­csak holtpontra­ jutott, de határozott vál­ság előtt áll és ezt a válságot semmi más meg nem akadályozhatja, mint a szabad forgalom, amely az adóknak ter­mészetben való beszolgáltatását és így az elláttatlanokról való gondoskodást nem zárja ki, viszont megszünteti azt a falusi fásultságot és tespedést, amely a kedvet­len és így a csata megnyerésére nem alkalmas hadseregre emlékeztet. Eddig dnökigazgató a Máv­ helyzetéről A cseheknek és románoknak is fogunk mozdonyokat javítani !— A Magyarság tudósítójától. — Az oláh hadak kitakarodása után a legválságosabb helyzetbe került a Máv. Ami ép és elmozdítható mozdony, vagon és más vasúti anyag csak volt, azt mind magukkal hurcolták. Pompás Pullman-kocsijainknak ha­talmas lokomotivjainknak csupán el­enyészően csekély töredékét sikerült átmenteni Nyugatmagyarországba, a többi itt maradt anyag mind haszna­vehetetlen volt. Azóta több mint egy év telt el és a Máv, ez alatt az idő alatt technikailag talpra állott. A csonka vágányokon rozsdásodó, háborúban összetört mozdonyokat és kocsikat ki­javították, úgy hogy ma már jól fűtött, világított, épablakú vonatok futnak nálunk. A legkitűnőbb közlekedésünk volna Kelet-Európában, ha a szénhiány nem gátolná. A nagy rekonstrukció vezetője, Ke­letig Dénes elnökigazgató a Máv. hely­zetét a következőkben vázolta tudósí­tónk előtt: — A Máv. forgalmának karácsonyi szünetelését —­ tudvalevőleg — a szén­hiány okozta. A bányamunkások nem dolgoztak az ünnepek alatt, a szüksé­ges szénmennyiséget nem kaptuk meg és mivel egy napi készletünknél több nem volt, kénytelenek voltunk a for­galmat nagymértékben korlátozni. Moz­donnyal, kocsival már kitünően bi­­apg&amSSsrT.....BSaSBSggB nánk lebonyolítani üzemünket, csupán a szükséges szenet nem tudjuk meg­szerezni. A porosz szén, amelyet az­ utóbbi időben a Máv­ kap, nem is jö­het komolyan számba, mert napi 50— 60 vagon igazán nem sokat segít raj­tunk, amikor szükségletünk 500 vagonra rúg. Egyébként sem használhatunk 4—500 koronás szenet mozdonyfűtésre. Pénzügyi helyzetünk ezt a luxust nem bírja. Eddig 15.000 tonna érkezett meg Németországból . A rendes gyorsvonatok beállítá­sáról szóló hírek nem felelnek meg a­­ valóságnak, mert a rendes gyorsvonati menetdíjakból nem tudnánk fedezni az üzemi költségeket. A­­ vonatok termé­szetesen továbbra is közlekedni fog­nak. A németországi rendeléseknél a lapokban megjelent közlemények nem fedik egészen a tényállást, mert mi csak olyan anyagokat rendeltünk, amelyeket a magyar gyáripar jelenleg még nem képes szállítani. A Máv­ kitűnő felké­szültségére jellemző, hogy szomszéd­jaink hozzánk küldik mozdonyaikat és vagonjaikat javítani. Jugoszláviának már hosszabb idő óta dolgozunk és most újabban a csehek és románok is hozzánk fordultak. A rend és fegyelem teljesen helyreállt a Mávnál és merem állítani, magasabb fokon áll, mint bár­mely más állami intézménynél. Román rágalomhadjárat Magyarország ellen Valótlan híresztelések magyar csapatösszevonásról A román propaganda, elbizakodva azon a sikerén, hogy történeti és­ faji valót­lanságok céltudatos terjesztésével egy virágzó országrészt hasított ki Magyar­­ország testéből, most folytatja rágalom- h­adjáratát Magyarország ellen, hogy a kicsikart terület megtartása érdekében a Nyugat újabb segítségét szerezze meg. Párisi távirat szerint az odavaló újságok tele vannak olyan híresztelésekkel, hogy a román határon magyar csapatokat von­tak össze. A londoni Reuter-iroda még arról is tud, hogy a semleges zónát ma­gyar csapatok szállották meg. Az Eclair szembeszáll ezekkel az ostoba hírekkel és utal arra, hogy a budapesti francia ügyvivő leginkább tudhatja, mennyire valótlanok ezek, de, sajnos, a Quai d’Orsayn nem nagyon ügyelnek az ilyen ellenvetésekre. A rágalmakkal kapcsolatban a bécsi Reichspost megkérdezte Grats Dzusz­tov dr. követünket, aki még többet is tu­dott az ellenünk irányított aknamunkáról, így közölte a többi között, hogy a román kormány volt az, amely egyik jegyzékében szóbahozta Londonban a román határon tör­ténő állítólagos csapatösszevonást. Való­színű, — mondotta Gratz, — hogy a ro­mán kormányt, ha ilyen jegyzéket adott át, téves információkkal félrevezették. Úgy látszik, hogy Magyarország szom­szédságában mindenfelé fényes nappal is kísértetet látnak. Nem lehet elég nyoma­tékosan óvni a közvéleményt, nehogy hi­telt adjon ilyen híreszteléseknek. Magyar­­ország egyáltalában nem gondol semmi­féle ilyen háborús kalandra, melytől bizo­nyos magyar felforgató elemek magyar­­országi uralmuk visszaszerzését várják és békés magatartásával csalódást fog okozni mindazok reménykedésének, akik a mindinkább konszolidálódó Magyaror­szágon katasztrófát akarnak okozni. 3 Újévtől kezdve Miklós Ödön a Dunabizottság elnöke A Magyar Távirati Iroda jelenti: A nemzetközi Dunabizottság szabályzata ér­telmében az elnökséget a képviselt álla­mok francia alfabetikus sorrendben és hathónapi időközben váltakozva látják el. Minthogy a júniusi ülésszakban Francia­­ország képviselője elnökölt, júniustól mostanáig pedig Troubridge tengernagy látta el az elnöki tennivalókat. 1921 ja­nuár 1-étől kezdődően a bizottságban, valamint az állandó végrehajtóbizottság­­ban való elnöklés joga automatikusan Magyarország képviselőjét, Miklós Ödön államtitkárt illeti meg. Értesülésünk sze­rint Troubridge tengernagy mint Nagy­­britannia megbízottja továbbra is Buda­pesten marad és a végrehajtóbizottságban, ezentúl is tevékenyen fog résztvenni Ez alkalommal is megállapítjuk, hogy a székhely meghatározása egyáltalán nem a bizottság feladata, hanem e kérdés vég­leges eldöntése a Páriában 1921 április elsején tanácskozásra ismét összeülő és az új Dunaakta megállapítására hivatott nem­zetközi Dunakonf­urencia hatáskörébe tar­tozik. Egyes újsághírek tehát, amelyek arról szólnak, hogy a bizottság Bécsben tartott decemberi ülésszaka "alkalmával határozott a székhely kérdéséről, tévedésen alapulnak. Zetkin Klára ügye a francia kamarában A párisi újságok egy része-­a toursi szociáldemokrata nagygyűlés határozatát, amellyel a III. Internacionáléhoz való csatlakozást mondotta ki, Zetkin Klára német kommunista agitátornőnek tulajdo­nítja, aki, nem tudni mi módon, de min­denesetre útlevél nélkül érkezett Toursha­s a szocialista munkások között élénken agitált a bolsevizmus érdekében. A fran­cia újságok kétségkívül erősen túloznak, de jellemző az általános francia ideges­ségre, hogy a német kommunistanő ügye nagy port kavart fel, sőt a francia kama­rában is szóba került, ahol a belügymi­niszter nyilatkozott róla. Az erről szóló tudósításunk ez: Cachint lepisszegte a kamara Párisból jelentik. A kamara mai ülé­sén szóvá tették Zetkin Klára jelenlétét a toursi szocialista kongresszuson. A bel­ügyminiszter kijelentette, hogy a kor­mány kereken megtagadta négy német birodalmi képviselő kérését, hogy útleve­leket kapjanak Franciaországba, mert nem tűrhette, hogy külföldiek a polgár­háború előidézése végett Franciaországba jöjjenek. Zetkin Klárának minden intéz­kedés ellenére mégis sikerült Toursba jutnia és ott szónokolnia. Ez arra mutat, hogy bár a bolsevik propaganda külön­böző utakon jár is, ez utak egyike Ber­linen vezet keresztül. A miniszter végül kijelentette még, hogy minden propagandát a polgárháború érdekében lehetetlenné tesz. A kormány ép most terjesztette be azt a törvény­­javaslatot, amely szerint azokat, akik út­levél nélkül lépik át a határt, hat hónap­tól három évig terjedhető börtönbüntetéssel sújthatja. A kamara ezután azzal az interpelláció­val foglalkozott, amely a Franciaország­ban élő nagyszámú idegen ottlétét és ezek­nek államellenes agitációját kifogásolja. Caehin csodálattal adózott Clara Zetkin­­nek működéséért. Beszéde alatt a többség sűrűn szakította félbe felháborodásának kitöréseivel; a szónoki emelvényről való távoztakor pisszegéssel kís­érték. Daudet (royalista) interpellációt adott be arról, hogy miért könnyítik meg a né­met és bolseviki ügynökök propagandá­ját. Erre vonatkozólag a belügyminiszter kijelentette, hogy a kormány nem nézte tétlenül ezt a propagandát. 1920-ban 11 ezer külföldit utasítottak ki az országból. Ami Cachint illeti, aki a törvények sem­mibevételével­­ nyíltan a polgári háború érdekében űz propagandát, megállapítja a miniszter, hogy fenyegetéseit kihívásnak fogják tekinteni. AZ ELS® T'AMáCS­I AZ UJ é¥S.ESüs minden háznál legyen DIANA SÓSIBORS LESZ

Next