Magyarság, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-14 / 10. szám

2 A keresztény párt tiltakozása a nemzetiségi minisztérium megszüntetése miatt A keresztényszocialisták szervezkedése — A Magyarság tudósítójától — A keresztény nemzeti egyesülés pártjama este értekezletet tartott, amely fél hétkor kezdődött és éjszaka ,féltizenegykor ért véget. Az értekezleten több kérdésről tárgyaltak, először a keresztényszocialisták kívánságára szociális bizottságokat küldtek ki, azután Hubert Ottó debreceni főispán ügyével foglalkoztak. Élénk vita indult meg a nyugatmagyarországi kérdésről és ezzel kapcsolatban a nemzeti kisebbségek minisztériumának megszüntetése miatt. A Szmrecsányi-Beniczky-csoport kiválásával sem foglalkoztak. Az értekezleten Haller István elnökölt, a kormány tagjai közül megjelentek,Tass József, Hegyeshalmy Lajos, Benárd Ágoston miniszterek, Pekár Gyula államtitkár, ezenkívül Beniczky Ödön, Huszár Károly, Bleyer Jakab, Kutkafalvy Miklós, Grieger, Gerencsér, Gunda,Csernus, Priihle, Bernoldk, Huber, Tibri, Ernst nemzetgyűlési képviselők. Saller István beszámolt a pártszervezés munkájáról, bejelentette, hogy megalakították a szociálpolitikai, ipari bizottságokat, s ezenkívül bizottságot küldtek ki a köztisztviselői kérdés tanulmányozására. Ezek a bizottságok már meg is kezdték munkájukat és azt mindig az érdekeltek bevonásával végzik. Meg fog alakulni a közigazgatási és földművelésügyi bizottság is. Hubert Ottó debreceni főispán ügyében meghallgatták a jelenlevő debreceni képviselőket. Bernolák Nándor ismertette azt a mozgalmat, amelyet Hubert Ottó ellen indítottak. Szerinte ez nem személyi hajsza, hanem politikai előretörése azoknak a klikkeknek, amelyeknek tagjai leg-nagyobbrészt internáltságból szabadultak ki. Kijelentette, hogy Hubert Ottó elejtésébe nem nyugszik bele, a maga részéről pártkérdést csinál a dologból és ha a kormány elfogadja lemondását, levonja a konzekvenciákat és kilép a kormányzópártból. Bernolák véleményéhez csatlakozott Pröhle Vilmos és Csermis Mihály is. Hozzászóltak a kérdéshez Szadeczky és Scholtz Ödön. Holnap délelőtt Haller István vezetésével a debreceni képviselők megjelennek a belügyminiszternél s a főispán megtartását kérik. A kormány nemzetiségi politikájával kapcsolatosan Bleyer Jakab és Rutkafalvy Miklós teljes nyíltsággal feltárták azokat a bel- és külföldi akciókat, amelyeket a nemzetiségi minisztérium a magyarság és a nemzetiségek érdekében kifejtett. A vitában részt vettek: Huszár Károly, Ernst Sándor, Vass József, Haller István, Frithswirth Mátyás és Hegyeshalmy Lajos. A képviselők élesen támadták a kormányt, hogy a nemzetiségi minisztériumot éppen most szüntetik meg. (Törles) Vass József kultuszminiszter felelt .A kormány nevében, kijelentette, hogy neki is az a nézete : a nemzetiségi minisztériumra politikai okokból most nagy szükség van. _ Beniczky Ödön a tót tanszék felállítását sürgette. Pekár Gyula válaszolt, kijelentette, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat már készen van s rövidesen a nemzetgyűlés elé kerül. Bleyer Jakab ismételten felszólalt. Visszautasította azokat a vádakat, mintha őt személyi érdekek vezetnék és kijelentette, akárhogy változik is ezután a kormány álláspontja , a miniszterséget nem fogadja el, ellenben ő és elvbarátai fenntartják maguknak a legerősebb kritika jogát. Az értekezlet kimondta, hogy a nemzetiségi minisztérium fenntartását . . . szükségesnek tartja. A házhelyek és kisbérletekről szóló törvény végrehajtása körül vidékből rengeteg panasz érkezett. A párt elhatározta, hogy a mulasztások megszüntetését szorgalmazni fogja. "Éles tiltakozás hangzott el a belügyminiszter határozata ellen, amely a keresztényszocialisták vasárnapi nagygyűlését nem engedélyezte, nyilatkozata szerint a kegyelmi rendelet nem érinti az internáltak ügyét. A belügyminisztériumtól nyert értesülésünk szerint az internáltak ügyét Török miniszteri tanácsos vezetése alatt álló állandó bizottság vizsgálja felül s munkája teljesen független az amnesztia-rendelettől. A belügyminiszter és a vármegyék A Magyarság tegnapi számában megírtuk, hogy a kormánypárt körében néhány képviselő mozgalmat indított abból a célból, hogy a nemzetgyűlést rábírják a kormány iránt bizalmatlan törvényhatóságokkal szemben való állásfoglalásra és egy bizalmi demonstrációra a belügyminiszter személye és működése iránt. A képviselő urak nyilván rossz néven veszik, hogy a vármegyei törvényhatóságok ósnk bátorkodnak az 1881. XX. törvénycikkben biztosított jogukkal s politikai véleményt merészelnek nyilvánítani a kormány és a nemzetgyűlés tevékenysége felett. A belügyminiszter emiatt sorjában megsemmisítette a törvényhatósági bizottságok bizalmatlansági határozatát s e tekintetben eljárása ugyanazt az irányt és kormányhatalmi mindenhatóságot igyekszik védelmébe venni, amelynek nevében annak idején a néhai darabontkormány megsemmisítette a nemzeti küzdelem mellett megmozdult vármegyei közvélemény határozatait. Ez a felfogás hadat üzen égjük legfontosabbalkotmánybiztosítékunknak, amely a vármegyéket felruházza a politikai bírálat jogával és szabadságával. Sem a belügyminiszter úr, sem a mozgalmat kezdő tisztviselő urak nem tesznek jó szolgálatot a nemzetgyűlésnek és a keresztény politikának, amikor egyrészt szembeszállanak és megtorlással élnek olyan törvényhatóságok határozataival szemben, amelyek feltétlen nemzeti és keresztény célt szolgálnak, holott másrészt szívesen fogadják olyan liberális összetételű törvényhatóságoknak bizalmi szavazatát, mint Debrecen városának kommunitása, ahol a régi liberális-radikális rendszer képviselői üdvözlik és támogatják a kormányt. Mi tudjuk nagyon jól, hogy a törvényhatósági bizottságok mostani összetételükben nem mindig hűt kifejezői a nemzeti közvéleménynek, lehet, hogy néhol reakciósok, lehet, hogy máshol radikálisok, — ahhoz azonban, hogy vélemé■nyűket nyilvánítsák az ország helyzetéről, a kormány vagy a nemzetgyűlés működéséről s a nemzeti politika nagy kérdéseiről — mindenképpen joguk van, sőt, , ez kötelességük is. Beszámoló : Csernus Mihály nemzetgyűlési képviselő a battonyai kerületben beszámolót tartott, mely alkalomból a kerület választóközönsége egyhangú bizalmáról biztosította. Az internáltak és az amnesztia ügy a belügy- mint az igazságügy- minisztériumban több oldalról érdeklődek aziránt, hogy az amnesztia-rendelet vonatkozik-e az internáltakra is ? Tomcsányi Vimos Pál igazságügyminiszter MAGYARSAG 1921 január 14, péntek Wlassics Gyula elmondta Kápoln kopáía nyilatkozatának előzményeit . Az XI. Magyar Szemle legközelebb megjelenő, januári füzetében Wlassics Gyula báró, a közigazgatási, bíróság elnöke történelmi érdekű és értékű visszaemléke- zéseket közöl IV. Károly királynak eckartsaui, úgynevezett lemondó nyilatkozatáról. A cikkből, amelynek adatai világosságot derítenek a lemondási nyilatkozat történetére és jelentőségére, a következőket közöljük : Károlyi Mihály 1318 november 12-én délelőtt magához kérette Wlassicsot abból a célból, hogy még azon a napon néhány főurral Eckartsauba utazzék s hogy a királyt a budapesti helyzetről tájékoztassák. Károlyi arra kérte Wlassicsot, járulna a király elé s bírja rá a trónról való lemondási nyilatkozatra, mert hillemben a forradalmi nemzeti tanács a királyt is, az uralkodóházat is trónvesztettnek fogja nyilvánítani. "Wlassics kijelentette, hogy ilyen nyilatkozat kicsikarására semmi kö körülmények között sem vállalkozik, hanem csak arra volna hajlandó, hogy őfelségét olyan nyilatkozattétel aláírására bírja, amilyent mint Ausztria császára kibocsátott s amely pusztán az ügyek vezetésétől való ideiglenes visszavonulást tartalmazza. Ily előzmények után Wlassics három más főrenddel, Esterházy Miklós herceggel, Széchenyi Emil és Hessewffy Emil grófokkal még azon az éjtszakán felutaztak Bécsbe s innen Eckartsauba, ahol a királytól távbeszélő útján kihallgatást kértek. Az Ausztria számára kiadott nyilatkozat tartalmával egybenhangzó nyilatkozat kérdését a királlyal a legrészletesebben megbeszélték, s ott előtte fordították magyar nyelvre az Ausztriára vonatkozó nyilatkozatot. Egyben kijelentették a király előtt, hogy ennek a nyilatkozatnak legtávolabbról sincsen trónlemondó jellege s kizárólag arra szolgált , hogy minden közjogi formaság mellőzésével a király tudassa a magyar nemzettel, hogy a királyi jogok és kötelességek tényleges gyakorlását , a zűrzavaros körülmények ezidőszerint gátolják. Biztosítottákovábbá a királyt arról, hogy az országban a lázadó hullámverés merőben átmeneti és kifejtették, hogy a köztársaságnak tzervezett kikiáltása múló tünemény lesz. Mikor november 14-én reggel Wlassics Károlyi Mihálynak átadta az ily módon megfogalmazott nyilatkozatot, a forradalmi vezér azzal fogadta, hogy már nincsen szükség semmiféle nyilatkozatra, minthogy illetékes »tudós«, egyetemi tanárok kifejtették, hogy az ausztriai uralom elvesztésével a pragmatika szankció is megszűnt s ezzel a magyar királyi szak megüresedett."A király, aki még az audiencia előtt értesült némely magyar tudósnak szakvéleményéről, szörnyen csodálkozott, hogy az osztrák császár ausztriai sorsával ily szoros kapcsolatot hirdetnek magyar közjogászok. Én — mondta a király — azt tanultam, hogy a magyar közjog szerint a magyar király és az ausztriai császár csak személyében azonos, de a magyar király az osztrák császártól teljesen független hatalom képviselője. Mindazonáltal a forradalmi miniszterelnök kijelentette, hogy a minisztertanács az egyetemi tanárok szakvéleményét fogja elfogadni, aminthogy így is történt. Istfjak más* ük saáthelyek menjenek msralleá&Es 4v-re. • W és DétamerSscSba Bécs, jan. 13. (A Magyarság külön tudósítójától.) Bukarestből érkezett hírek szerint az oláh kormány január 9-én két olyan engedélyt adott ki, amely nem szolgál más célt, csupán azt, hogy az erdélyi magyarság számát minél jobban csökkentse. Az egyik engedély a francia idegenlégió részére szól szabad toborzásra. Az akciót egy idegenlégióbeli százados vezeti számos ügynökkel, akik azonban csakis székely és magyar katonaköteleseket toborozhatnak hat évre. A jelentkezőket, ha a belépési nyilatkozatot aláírták, az oláh közigazgatási hatóságok szállítják Konstanzába, ha kel, kényszerrel is. Innen kéthetenkint viszi egy francia , hajó őket Afrikába. A másik engedélyt a Cunard hajóstársaságnak adták ki. Eszerint a Cunard Dél-Amerikába kivándorlókat szállíthat, de kizárólag székelyeket és magyarokat ..." Uhat kivándorlásra. A szállítás szintén Konstanzen át fog történni. t kávéházakban, tőzsdékben, újságárusoktól követelje a Magyarságot. Új rend a gabona beszolgáltatása és a cukor elosztása körül — A Magyarság tudósítójától — A gabonagyűjtésnél felmerült panaszok ügyében ma a közélelmezési miniszternél háromtagú küldöttség jelent meg, amely Vasadi Balogh György, Szijj Bálint és Könyvesi Lajos képviselőkből állott, s a december 7-iki egyezség végrehajtását kívánták. A küldöttség Fass József miniszterrel a következő eljárásban állapodott meg: — A miniszter kiküldöttje megjelenik a községben, ott megalakítja az elszámoló bizottságot, melynek tagjai a kisgazdákból és az ellátatlanokból választandók. A lakosságot felhívják, hogy a kivetett mennyiséget önkéntes felajánlás útján szolgáltassa be. Ha ez nem történik meg, a községházánál megkezdik az egyénenkénti elszámoltatást. A feleslegként fenmaradt gabonát a termelő köteles közfogyasztásra beszolgáltatni. Katonai eljárásnak csak az elszámoltatás után — a miniszter rendelkezésére — csakis ott van helye, ahol a felesleg beszolgáltatását megtagadják. A még be nem folyt adógabonát azonban elszámoltatás nélkül, katonai erővel is be kell szolgáltatni. Vasadi Balogh György szóvá tette még a vidék cukor ellátásának kérdését is, miután sok helyen hónapok óta egy dekát sem kaptak. A miniszter ezentúl minden megye részére hónaponként kiutalja a havi 30 dkgr. fejadagot az alispáni ‘hivatalhoz, ha tehát valahol nem kapják meg, annak oka nem a ‘közélelmezési minisztérium. Sülyiliül tiffulat 11 Mia Bécs, jan. 13. (A Magyarság tudósítójától) A Magyarság bécsi tudósítójának alkalma volt beszélgetnie Posta Károly dr. osztrák közlekedésügyi miniszterrel. Arra a kérdésre, hogy miképp áll a Magyarországgal folytatott forgalompolitikai tárgyalások ügye, a miniszter a következőkben válaszolt: — A magyar kormánynak Meinl kereskedelemügyi miniszterrel folytatott tárgyalásai alapján közlekedésügyi bizottságot alakítottunk, amely az idetartozó kérdésekről szeptember elején Budapesten tárgyalt. Elhatározták, hogy a kötendő megállapodások alapja az 1890. október 14-éről való nemzetközi vasúti szállítási egyezmény lesz. Ez a megállapodás a szállítói közönségrenézve különösen azért értékes, mert ennek következtében a jövőben megszűnik az utánvételi tilalom. A két állam közti vasúti forgalom tekintetében tarifáng szempontból a személy- és polgyészforgalomban e paritás, a teherforgalomban a paritás és a legtöbb kedvezmény elvét vették alapul a megállapodásoknál, amennyiben a kölcsönös szállításugyanazon a vonalon és ugyanabban az irányban történik. Ezenkívül megállapították, hogy a szükséglethez képest és amennyiben a valutaviszonyok megengedik, a két állam közti személy- és teherforgalomban, valamint a tranzitforgalomban közvetlen tarifákat fognak rendszeresíteni. Amint a kölcsönös kereskedelmi érdekeknek megfelel, a szerződést kötő felek arra fognak törekedni, hogy saját országaik, továbbá egyikük és valamely harmadik állam között a lehető legzavartalanabb forgalom jöjjön létre. E megállapodások végrehajtása céljából legutóbb Bécsben tárgyalások folytak, amelyek során elsősorban az Ausztria és Jugoszlávia, továbbá Ausztria és Románia között Magyarországon át lebonyolítandó forgalomra vonatkozólag történt részletesebb megegyezés. Az utóbb említett, viszonylat forgalma egyelőre külön tehervonatok útján fog történni, amelyek »Ausztria-vonatok« elnevezés alatt mindkét irányban hetenként háromszor fognak közlekedni. A közlekedésügyi bizottság megállapodásainak érvénybe lépésére vonatkozólag úgy határoztak, hogy miután ezek integráns részei a Magyarország és Ausztria közötti gazdasági egyezménynek, ennek életbelépésével egyidejűleg fognak érvénybe lépni.