Magyarság, 1921. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

1921. februári, kedd Budapest, Ti. évf. 25. (39-) tszám Előfizetési árak: • , Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca s. szám. El­ész évre 280 korona Negyedévre 70 korona Fölé-lőc «ré-ekf-ejtő - Mil­OTAV ISTVA!V»P,é 7“' '• ) Telefon:Jő*Get 68-90.József6»-»l. KiadókéniteU Félévre TM 140 korona Egy hóra ... S5 korona ff eieiOS» SZeTKCSZlO . 2*111.0 ISITVAAS vn. kerület, Miksa­ utc. 7. Telefon. József (W­S2 Egyes szám óra 2 korona * Megjelenik hétfő kivételével min­iepo­p- A pénzhiány írta­: Serényi Gusztáv A papírbankónak csaknem vi­lágszerte elfajult mértéktelen sza­­porítása, az úgynevezett »infláció« jelenségei után hirtelen, szinte meg­­döbbentő váratlansággal furcsa gazdasági jelek tanúi vagyunk. Mindenfelől szorongó aggodalom zaja két Európában: nincsen elég pénz! A rossz, a lenézett, a gőz­erővel­­gyártott, papírpénz egy­szerre mindenfelé megfogyatko­zott és hol itt, hol ott teremt büdésszerű állapotot Európa gaz­dasági életében. Kezdődött ez a jel az ántant­­politika vezető államaiban, Fran­ciaországban és Angliában. Szinte természetszerű, hogy most az ugyanilyen politikai bázisra épí­tett kisántanton folytatódik. Er­dély és Oláhország gazdasági élete szintén halálos dermedtség jeleit mutatja. Minden megfogható reá­lis vagyon túlértékelésének vitus­­tánca után ma úgyszólván sem­mit sem lehet eladni Romániá­ban. Földnek, háznak lefelé kezd sülyedni az ára és hiába­ mond­­ják, hogy" ez csupán az oláh jegybank aknamunkája Averes­­cuék politikája ellen, akiket a pénzhiány­ okozta*­­ nyugtalanság­gal akarnak ellenfelei elgáncsolni, a valóság az, hogy az oláh kor­mány nem ura többé az áru és a pénz helyes értékviszonylatának. A semleges Svájc alig két hete csukta be egész sereg áruházát, selyem- és csokoládé-ipartelepeit, és hozzánk közelebb, a kisántant vezér tagja, Csehország szintén rendkívül kínos válsággal küzd a cukornak és a posztónak roha­mos áresése miatt. Esett a világ­piacon a nyerstermények, a hü­velyesek és a gabona ára is és pedig azért, mert a gazdasági téren szintén szorongatott hely­zetben lévő Amerika termelési költségen alul dobja piacra az ennivalót és leszorítja az árakat mindenütt, ahová a mi termé­keink is eljutni törekszenek. Mindez a gazdasági feszültsé­get, a nyugtalanságot, a terme­lés és fogyasztás rendes viszonyá­nak felfordulását, amely rajtunk kívül keletkezett, most fenyegető hullámokkal dagasztja határaink felé. S ugyanekkor halljuk, hogy Hegedűs Lóránt, pénzügyminisz­ternek az az intenciója, hogy a belföldön — mint ő mondja — mesterséges módon pénzhiányt teremtsen. A pénzbőség, akármi­lyen káros és egészségtelen gaz­dasági jelenség is, bizonyos mér­tékig a termelés optumiz­musát vonja maga után. A pénzhiány viszont pesszimizmusra, a gaz­dasági élet­ teljes elakadására ve­zet Ez a pesszimizmus árad el most New­ Yorktól kezdve Buka­restig. És mi most azon az úton vagyunk, hogy önként rálépjünk arra az útra, amelyet az ántánt­­a politika kényszerhelyzete az án­­tan­táll­am­okra nézve teremtett. Kérdezzük, helyes-e ez? Ha valóban úgy volna, amint a pénz­ügyminiszter reméli, hogy a­­pénzhiány »megnöveli a pénz értékét a belföldön«, vagyis segít a megszabott fizetésből élők meg­élhetésén, akkor nem volna ez ellen a rendszer ellen más meg­jegyzésünk. Mi azonban attól fé­lünk, hogy nálunk is csak a föld, a ház, a részvény ára fog le­­szállni, vagyis a nemzet ter­melő vagyonának legintegránsabb része értéktelenedik el a kül­földi tőke javára,­­ ellenben a liszt, a zsír, a hús, a krumpli, a ruha ,és a cipő változatlanul drága marad! . Ma kétféle pénzügyi irányzat van Európában. Az egyik a pénz­­rontát­ak nevezett irányzat, a németé, ahol a márka külföldi vásárlóképességét mesterségesen gyengíti maga a kormány, mi­közben megfelelő intézkedésekkel a belső fogyasztás­ helyzetét köny­­nyíti. Termelőképességét és ami ezzel egyértelmű, fölényét az án­­tántállamok bajával szemben ilyen módon tudja biztosítani. A másik álláspont­, az, ántánté, amelynek békegazdasága egy önző és go­nosz fikcióra, volt alapítva. Arra tudniillik, hogy nem fontos oda­haza termelni akkor, ha a mo­dern tékeélet rabszijára lehet fűzni és kizsákmányolni a leiga­zolt népeket.­­Most azonban itt a csalódás! Németország nem fizet és így egyetlen ember sem fog munka nélkül megélni sem Pá­­risban, sem Londonban, sem Ró­mában abból, hogy a német dol­gozik és az antant­a megszabja a hadisarcot! Már most az a kérdés, hogy a magyar pénzügyminiszternek me­lyik irányzatban, kell elhelyez­kednie? Ha feltesszük és pedig joggal, hogy a pénz mennyiségé­nek csökkentése nem szállítja le a megélhetéshez okvetlenül szük­séges árucikkek értékét (amint ezt Korányi erőszakos pénzelvé­telénél tisztán láthattuk), akkor azt kell mondanunk, hogy a pénz­ügyminiszter egy olyan álláspon­tot tett magáévá a mesterséges pénzhiányra való törekvéssel, amely megfelel az ántant kény­szerhelyzetének, de­ nem felel meg a legyőzöttek önvédelmi ösztönének. " Miután azon­ban konsughuálni — értve, ez­alatt a telje­s gazdasági akció­képességet és- ma még nem lehet Magyarországot, csupán átsegíteni az egész Európát fenyegető árdepressziók hul­lámain, akkor az olyan pénz­ügyi áldozatok, amelyeket ma a végső­ rend kedvéért hozunk, aligha fognak részünkre gyümöl­csöt érlelni. Jobb ezzel hideg fő­vel leszámolni és tisztában lenni. A korai áldozat elfüstölög és el­párolog haszon nélkül és majd, amikor az igazi európai konszoli­dáció ideje a történelmi határok visszaállításával elérkezik, újabb áldozatot kell hoznunk. Feltéve, hogy akkor­­is lesz még pénzügyi erőtartalékunk, amelyből teli ma­rokkal meríteni lehet. Éppen ezért, habár hőn óhajt­juk, hogy a pénzügyminiszter tervei egyébként sikert arassanak, aggodalommal tekintünk a pénz­ügyminiszter szándékai elé. Aggodalmunkat fokozza az az egymásután is, amelynek sorrend­jében Hegedűs Lóránt a vagyon­­váltságot elintézni akarja. Íme, a mobavagyon, a merkantil tőke több-kevesebb áldozat árán már körülbelül tisztán látja sorsát és helyzetét ugyanakkor, amidőn az ingatlan vagyon még csak ezután fog az operáló kés alá kerülni. Kérdés, hogy az ingatlan vagyon elég rugalmas és a kellő forgó­tőke híján elég akcióképes lesz-e arra, hogy beterelve a pénzügy­miniszter gyapjú-nyiró ollója alá a nagy ruhakolba, a másfajta va­gyonnal egyenlő rést és egérutat vagy legalább egyensúlyi helyze­tet találhasson. Itt emlékeztetünk újból arra az aggodalmunkra, amelyet a pénzügyminiszter leg­első ténykedése alkalmával már kifejezésre juttattunk. Kérjük He­gedűs Lórántot, akinek nemcsak a mobiltőkéhez, hanem az anya­földhöz is van érzelmi és érdek­szála, hogy pénzügyi stratégiáját úgy hajtsa végre, hogy az egyenlő mérték, az egyenlő érvényesülés és a kibontakozás egyenlő lehe­tősége a konzervatív­ vagyonok javára is biztosítva legyen. A pénzhiány fokozása azonban ezt az óhajtásunkat nem segítené elő A német külügyminiszter nem tartja véglegesnek a jóvátételi követeléseket A lefegyverzés végleges • A birodalmi gyűlés szótlanul foganta a párisi döntést Az antant elengedte Ausztriának a hadisarcot A párisi konferencia, ahol Európa új képét akarták megalkotni, tudvaleg azzal végződött, hogy az antant meg tudott állapodni adókérdésben, a német­­kárté­rítés és lefegyverzés kérdésében. A­ le­fegyverzés kérdésében elfogadták­­ Fock tábornagy hat pontból álló tervezetét, mely a németek birtokában lévő hadianyag kiszol­gáltatására és a polgári őrségek feloszlatá­sára állapít meg határidőket, legkésőbbi ter­minusul június 31-ikét tűzve ki.­ A jóvá­tétel kérdésében a már ismert fizetési fel­tételek (226 milliárd arany márka 42 évi részletben) mellett elhatározták, hogy a német vámokat és kivitelt ellenőrizni fog­­ják. Ha pedig Németország­­ nem teljesí­tené a követeléseket, akkor következnek a büntető rendszabályok, amelyek a kö­vetkezők: 1) A jóvátétel! bizottság a némi vámok jövedelmét egészben eagy- isezben lefog­lalhatja, ... • • * 2) a jóvátétel! bizottság ezenkívül f­el­­szólíthatja a német kormányt arra, hogy a német vámokat felemelje és­­­ ha a német kormány ennek teljesí­tését elmulasztaná, a dolgok állásáról a szövetséges kormányoknak jelentést tehet. Németországban nem veszik túlságos komolyan a párisi konferencia kétségte­lenül szigorú és túlzott rendelkezéseit, amiket lehetetlen kuriózumoknak tekin­tenek. De nemcsak a nótáét, hanem az olajsn sajtó is osztja, ezt az álláspontot, Suti, a volt miniszterelnök cikket írt, hogy nem­ lehet oly magas­­kultúrájú or­szágot, mint Németország, tönkre tenni. Loyd ■ George, a­­ konferencia egyik szellemi feje is elégedetlen a kon­ferencia eredményével és sajátsá­gos angol gúnnyal­­ jelentette ki, hogy okosabb­ lett volna, ha a konferencia az európai gazdasági válság kérdéseivel foglalkozott volna. Se — tette hozzá — ehhez nem volt sem ideje, sem tehetsége, mert Európa bankárja­, Amerika, nem vett részt a konferencián. A német kormány már megkapta az antant feltételeit. A kormány rögtön ta­nácskozni kezdett. Simons külügyminisz­ter a parlamentben bejelentette, hogy a német kormány álláspontját holnap fogja kifejteni a kormánytanácskozás befej­e­­zése után, de már ma is érdekes kijelen­téseket tett. Szerinte a leszerelés felté­teleit véglegesnek kell tekinteni, a jóvá­tétel pontozatai azonban csak javaslat­­számba mehetnek, mert túlzottak. Ezek után meg lehet állapítani, hogy a párisi konferencia semmivel se vitte előbbre az ügyet, amelyért összejött és újabb tanácskozások szükségesek. Mint Paris­ból jelentik, az antant a közelebbi időben három konferenciát fog­ tartani. A brüsszeli konferenciát február 7-én, a londoni konfe­renciát február 21-én, hol többi közt a keleti kérdés is szőnyegre fog kerülni. És végül a postvccsei konferenciát, hol­a siionarkia területén alakult államok megélhetésének kérdését fogják tárgyalni. Ausztria megsegítésére nézve , a leg­utóbbi párisi híresc szerint sz­ántánt hoz­­zájárult, hogy egy nemzetközi pénzcso­­port útján kétszáz millió frank segítséget ad, amiből — mint bécsi tudósítónk táv­­iratozza — Ausztria legföljebb defi­citjét fedezheti és élelmiszereket vá­sárolhat, de már ipari nyersanya­got nem. De Bécsben azt várják, hogy az antant lemond Ausztria ellen minden követeléséről, sőt a vérmesebbek már azt látják, hogy az antant belátta a saint, germaini béke hibáit és Ausztriát fel­menti a jóvátétel kötelezettsége alól. Erről azonban Parisból eddig még hatá­rozott jelentés nem érkezett. Az osztrák korona pedig tovább esik, esik... Újabb híreink a következők •­

Next