Magyarság, 1921. február (2. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-23 / 43. szám
1921. február 23. szerda Budapest, II. évf. 43. (57.) szánj MlCURSlG Előfizetési árak: y^^O-ó^/.Werkesztőségi VII. kerület, Miksa utca 8. vám. Égész évre 280 korona Negyedévre 10 korona Felelős S/PlelíPSZfíi • Mil OTA Y f STVÁVj,o\'tV 7i-T ' Telefon.József 68-00, József 68-91.Kiadóhivatalt Félévre ... 140 korona Egy hóra ... 25 korona F tJllua SICI XeiJZlO . IS I V.AI^ ^ ^VAII. kerület, Mlkw nica 7. Telefons Jó*»e! 68-92 Egyes szám ára 2 korona --JjeVi/ Megjelenik hétfó kivételével mimdennap. Fordulónál Andrássy Gyula gróf a nemzetgyűlés mai ülésén elmondott beszédében bejelentette a nyilvánosságnak is, hogy csatlakozik a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjához. Ez a hitvallás, bár szinte hetek óta kirakatanyaga volt a budapesti újságírás boltjának, mégis egy nagy és eleven szenzáció és egy maradandó hatású és izgató erejű élmény gyanánt csapott le a nemzetgyűlésre. Andrássy elhatározása nem új keletű, — ezzel már hónapok óta számolhatott a magyar közönségnek az a része, amely figyelmével és érdeklődésével kisérte az ő megnyilatkozásait, mégis az a tény, hogy ez a különben zárkózott lélek ma mintegy leevezte magát a világ előtt a nemzeti és keresztény irány szolgálatára, az a tény, hogy a tervből valóság, az elhatározásból cselekedet lett, feltűnést és megilletődést kelt mindenütt s hatása tovább rezeg a magyar politika idegpályáján. Nyilván a magyarázat, amely Andrássy lépése nyomán százféle kombináció és találgatás formájában fakad, keresni fogja a lélektani és politikai talányszerűség kulcsát annyiféleképpen, ahány érdekeltséget és érzékenységet érinteni és keresztezni fog Andrássy csatlakozása a keresztény irányhoz. Aki ismeri azt a mély és őszinte lelkiismeretet, azt a külvilág tüskéitől visszahúzódó lelkűidet, azt a már szinte túlzásig menő önzetlenséget és nemes tartózkodást, amely Andrássy Gyula politikai lényének uralkodó eleme és jellemvonása, az tudja, hogy nem a liberalizmus eszméivel és hagyományaival való szakítás, nem a keresztény kurzussal való megbarátkozás lassú tempója odázta ezt a lépést mostanáig, hanem az a szerénység és szemérmes tárgyilagosság, amellyel saját szerepének a közéletben való viszonyát szokta vizsgálni s amely talán ebben a felfogásban fejezhető ki, hogy nem igényelt magának vezető pozíciót olyan politikai rendszerben, amelynek megteremtésében és fenntartásában döntő része nem volt. Ma a helyzet egészen más. Azok az ideológiák és forradalmi erők, amelyek elnémulásra vagy száműzetésre voltak ítélve, újból felkísértenek és újabb támadásra mozgósítanak. Elérkezett a vagy-vagy ideje, a nagy döntések évadja, amikor nem lehet és nem szabad többé pártokon kívül vagy éppen pártok felett lebegni, amikor muszáj valahová tartozni, jobbra vagy balra marsolni. Középút nincs többé. Olyan végső elemi erők készek egymásra törni, amelyek nem tűrik a langymeleg és fölényestárgyilagosságot és a koszorítottságot. Nagy történelmi átalakulások idején — hogy egy klasszikus liberális történetből, egy Ferreret idézzünk — a mérsékelt liberális-konzervatívok nem számítanak semmit. Andrássyt különben saját múltjának tragikus élményei is meggyőzhették erről az igazságról, mikor hiába próbált közvetíteni a hatvanhetes opportunizmus és a negyvennyolcas izgatás, a közelmúlt kormányzatának reakciós szelleme és a szélsőbaloldali társadalompolitika irány között. Tudjuk, hogy Andrássy elhatározásában könnyítő, illetve lendítő tény gyanánt szerepelt a keresztény párt belső átalakulása, amely szakítva a terméketlen, tajtékos jelszó-politikával, a gyakorlati élethez és a valóság gyötrelmes kétszerkettőjéhez szabja és mérsékeli a maga menetrendjét. A keresztény irány ellenfelei semminek se örülhetek volna jobban, mint annak, a ez a politika tovább vergődik a felhőket csapdosó demagógia és a valóságos élet napi gondjai közt egyre mélyülő szakadékban. Azt kell mondanunk, hogy ma már a mérsékelt, céljait és eszközeit tisztán mérlegelő, építő munkára idegzett politika az egyetlen lehetséges és reális közép . Andrássy csak saját tévedhetetlen jó ösztönére és csodálatos fogékonysága géniuszára hallgatott, mikor csatlakozása által annak az iránynak élére állott, amely egyedül képes erőt, lelket és tömegeket mozdítani a destrukció ellen. Andrássy belépttt a keresztény pártba A forradalmi türekvésekbel szenilisen mindenkttnek egy táborban a helye Andrássy beszéde a nemzetgyűlésen — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlés mai eseménye Andrássy Gyula gróf beszéde vett, mely előrejelentette a Keresztény Nemzeti Párthoz történt csatlakozását s kifejtette a nagy horderejű elhatározásának indító okait. Andrássy meghallgatására szokatlanul nagy számban sereglették össze a képviselők s eleitől végig feszült figyelem kisérte fejtegetéseit, melyek az ő egyszerű és lapidáris előadásában is mély benyomást keltettek szinte pártkülönbség nélkül a Ház minden oldalán. A Keresztény Nemzeti Párt oldaláról sokszor volt része meleg és zajos tetszésnyilvánításban, különösen mikor a liberalizmus beolvasztó erejében való csalódásáról s a nemzeti és keresztény eszme hivatásáról emlékezett meg. A nemzetiségi kérdésről és a munkáskérdésről tett megjegyzéseit is az őszinte méltánylás és helyeslés nyilvánulásai kísérték. Andrássy bizalmát és támogatását jelentette ki a kormány mellett mindaddig, míg működésében az általa megjelölt célok és törekvések érdekében kellő erélyt és egységet tanúsít. Beszéde végeztével szinte az egész baloldal fölemelkedett és üdvözlésére sietett. Andrássy előtt Giesswein Sándor szólt hozzá a kormány programjához, mint a Polgárok és Munkások Szövetségének Sándor Pál mellett egyik vezérlő tagja a nemzetgyűlésben. A mai ülésről alábbi tudósításunk számol be: A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Őrsfy Imre, a pénzügyi és igazságügyi bizottság előadója beterjeszti a bizottság jelentését a pénzügyminiszternek a magánszolgálatban álló alkalmazottak nyugdíjadományának adómentessége, a gyújtószeradó, vadászadó, a fegyveradóról szóló törvényjavaslatai tárgyában. Giesswen a Közszabadságokért A bizottsági jelentés után a kormány programjáról megindult vitát folytatták. Giesswein Sándor szólalt fel elsőnek : Véleménye szerint nem elég a keresztény gondolat, keresztény cselekedet is kell. Elvárjuk a kormánytól, hogy a szociális téren valóban tettekre határozza el magát. Akarjuk az alkotmányos élet felvirulását és a szocialisták energiáira szükségünk van. Koszó Mihály : Romboló munkát végeznek, destruktivok ! Giesswein : A destrukció szót manapság igen könnyen alkalmazzák. Óva inti a nemzetgyűlést, hogy ne engedje a dolgokat oda fajulni, hogy az alkotmányos élet követelőit destruktívoknak minősítsék, talán már a közeljövőben. Hogy a nemzet életrekeljen, közszabadságokra van szüksége. Sürgeti a szabadsajtót és támadja a cenzúrát. Amikor a sajtószabadságról beszél, nem azt kívánja, hogy a pornográfiának, a rágalmazásnak, a becsületsértésnek ajtót nyissunk a sajtóban. Orbók Attila: Mint ahogy a keresztény sajtó teszi / Giesswein: Mi lenne, ha nálunk Romain Roland vagy Förster könyveit terjesztenék ? Ezt azért kérdi, mert vannak olyan emberek, akik mindent, ami alkotmány és szabadság, a destrukciónak tüntetnek fel. A sajtó durva hangja megöli a lelkeket és virágjában elhervasztja a gyermekek nemes gondolkodását. Manapság a gyerekek akasztást játszanak. Vessenek véget a megtorlásoknak. Megemlékezik az internáltakról és több jóságot kér velük szemben. Van zsidókérdés, az tagadhatatlan, de ez nem faji, hanem gazdasági kérdés. Nem szabad a nemzeti eszmét a fáji kérdéssel összetéveszteni, hisz Európában sehol sem találhatunk manapság tiszta fajt. A magyarság foglalja el a lukratív pályákat is és akkor szerinte a zsidókérdés sokban élét veszti. Legyen minden polgár munkása minden munkás polgár. A kormányt hajandó támogatni, de csakis amaz esetben, hogyha hazánk alkotmányos jogait visszaszerzik, mely szerinte talán még fontosabb, mint az integritás kérdése. Andrássy bejelenti belépését a Keresztény pártba Andrássy Gyula gróf: Ha szabad lenne saját ízlésemre, saját egyéni érdekeimre, szívem vágyára és vágyódására hallgatnom, akkor azt jelenteném itt be, hogy visszavonulok a politikai életből. (Mozgás.) Amennyire érdekel, amennyire vonz és leköt a politikának objektív része, a politikának nagy célja, a politikában megalkotandó egyes rendszabályok, épp anynyira visszataszítanak, elijesztenek és kifárasztják az embert a politikával kapcsolatos törtetések, egyéni torzsalkodások, harapódzások. (Úgy van! Úgy van a balos szélsőbaloldalon.) Azok az antipatikus tünetek, amelyek a mai szomorú időben sem szűntek meg. (Úgy van bal-és szélsőbaloldalon.) Különösen lehangolja az embert az, amit ma lát. Másképpen képzeltem én a katasztrófák tanulságaként az újraélve délit. Azt hittem, hogy a nemzet, elfeledve a múlt apró ellentétek, nagy, hazafias célok megvalósítására össze fog fogni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől) Nem gondoltam soha én nem is kívántam, hogy a nemzet egy táborban sorakozzék, minden nézeteltérést elfojtva, egy pártban szerveződjék meg, ha azt kívánom, hogy minden párt, minden szervezkedés csak egy tekintetet lásson szemeelőtt, és ez a haza nagy érdeke. (Élénk helyeslés a bal-és szélsőbaloldalon), minden mást hátraszorítva, keresse a megértést az ellenfeleivel is (Úgy van a balat szélsőbaloldalon.) Ehelyett, sajnos, a társadalomban éppúgy, mint a politikai életben sok kicsinyességet, sok megvetnivalót látunk. Pedig bizony nehéz helyzetben van még az ország. Ha az ember társadalmat és a politikai világ viselkedését is nézi, az volna a benyomás, hogy túl vagyunk már a nagy veszedelmeken. De ebben nagyon csalatkozik. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A nemzet még ma is nehéz helyzetben, nagy veszedelmektől környezve, mondhatom, élet-halál küzdelmet folytat (Úgy van! a bal és szélsőbaloldalon.); akár a belpolitikát, akár a külpolitikát nézzük, mindenütt egyaránt ott vannak a nagy veszélyek. A belpolitikában ki ne látná, hogy a pénzügyek még távolról sincsenek helyreállítva, hogy a közgazdaság alapja, a munkakedv még nagyon gyenge, ki ne látná, hogy egyik osztály: a középosztály a legsúlyosabb válságnak van kitéve és valóban az élet-halálküzdelem aggodalmai előtt áll (Úgy van !■ Úgy van! a bal- és szélsabaloldalon) , és ha a külföldre néz, ki ne látná azt, hogy egyetlenegy barátunk, egyetlenegy szövetségesünk nincs ... Meskó Zoltán: Nem is keresünk! Andrássy Gyula grófhogy az összes közöttünk élő államok, amelyek mindegyike úgy terjedelemben, mint vagyonban és népszámban erősebb, szövetkeznek ellenünk, a kisebb tényező ellen ? Nem tudták a gyűlöletet leküzdeni, nem tudták leküzdeni azt a tőlünk való félelmet, amely őket vezette. Gaál Gaszton: A lelkiismeret nem nyugodt ! Andrássy Gyula gróf; így tehát teljesen izolálva, ellenségektől körülvéve, bensőleg még sok nehézséggel küzdve helyzetünk oly veszedelmes, oly súlyos, hogy itt senkinek sem szabad saját ízlésére, saját kényelmére, saját érdekére hallgatni, itt mindenkinek csak egy kötelessége van , félretéve minden más tekintetet, ezt a veszélyben levő nemzetet szolgálni! (Élénk helyeslés és taps a bal- és és szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől Úgy kellene!) Ez a meggyőződés vezetett engem arra, hogy ellenére ízlésemnek és kívánságomnak, elhatározzam azt, hogy az eddiginél is intenzívebb módon vegyek részt a közéletben. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha kidobnak az ajtón, bejövök az ablakon. (Éljenzés bal felöl.) Mindent megteszek, hogy amenynyire erőmtől és tehetségemtől kitelik, használják. Kivánom, hogy mindenki így cselekedjék ; kivánom, hogy mindenki azon zászlók köré tömörüljön, amelyeket a nemzet kétségbeesésében, a veszedelmek percében kitűzött! Amikor pedig elhatároztam az aktivei!) részvételt, akkor eltökéltem azt is, hogy csatlakozom azokhoz a jelszavakhoz, ahhoz a politikához, amelytől a nemzet óriási nagy többsége, csaknem ez az egész Ház, az ország menekülését, újra lábraállítását várja. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Csatlakozom, a keresztény és nemzeti alapshoz. (Zajos éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos : ízlése ellenére ? (Zaj. Felkiáltások half elöl: Halljuk! Halljuk!) Túri Béla: A munkapárt megint jelentkezik ? Ernst Sándor: Nem ért magyarul ! (Zaj. Andrássy Gyula gróf: Csatlakozom ahhoz a párthoz, amelynek a meggyőződése a legközelebbáll hozzám. Azt kérdezte valaki tőlem, hogy ízlésem ellenére ? Nem, Ízlésem megszabná azt, hogy visszavonuljak a politikától, de ízlésem ellenére nem tudnék baráti frigyet kötni, ízlésem ellenért