Magyarság, 1921. március (2. évfolyam, 48-67. szám)
1921-03-05 / 48. szám
4 lit ! Pistii Ma reggel megindul! a munka — A Magyarság tudósítójától — ’ Vasárnap reggel óta a nyomdászok bérjavítási sztrájkja miatt egyetlen fővárosi újság sem jelenhetett meg. E sztrájk előzményeinek s a sztrájk lefolyásának története röviden a következő: A bérjavításra vonatkozó mozgalom már február elején jelentkezett. A nyomdászok nagyobb fizetést kértek azzal a megokolással, hogy 685 korona minimumból nem bírnak megélni. A munkaadóknak az volt ezzel szemben az álláspontja, hogy legutóbb november végén emelték a béreket, újabb béremelésre képtelenek, de kijelentették, hogy április elsejére hajlandók fizetésjavítást adni. Ezek a tárgyalások február 21-ikéig húzódtak el. Három nappal rá a bizalmi férfiak testületének nagygyűlésén a nyomdászok elégedetlenül fogadták a munkaadók válaszát. Február 25-én a munkaadók megígérték a munkásoknak, hogy március 21-től kezdve magasabb bért fognak fizetni s addigra is 180 korona gyorssegélyt akartak kiutalni nekik. Hétfőn ezeket a megbeszéléseket tovább kellett volna folytatni, a közbeeső vasárnap , délutáni bizalmi testületi ülés azonban váratlanul úgy határozott, hogy tovább nem tárgyalnak, hanem heti 300—350 koronás, tehát körülbelül 55%-os azonnali fizetésjavítást kérnek. Hétfőn reggel valamennyi nyomdában átadták ezt az ultimátumot, amelyet a meglepett munkaadók nem teljesítettek. Erre kitért a sztrájk s a rendes napilapok ettől fogva nem jelenhettek meg a mai napig. A sztrájk második napján, kedden délelőtt Milotay István nemzetgyűlési képviselő sürgős interpellációt terjesztett a miniszterelnökhöz s rámutatott a sztrájk esetleges súlyos következményeire, amelyek befelé elnémítják a közvéleményt, kifelé pedig rossz benyomást kelthetnek konszolidációnk komolyságát illetőleg. Aki ma sztrájkol, külső és belső ellenségeinknek tesz szolgálatot s a munkásság elhatározása alkalmas lehet arra is, hogy politikai jelleget magyarázzanak bele a mozgalmukba. Sajnálattal látja, hogy tudomása szerint a kormány nem fordított elég figyelmet az ellentétek elsimítására munkaadók és munkások között. Nyújtson a kormány az élelmezésnél a munkásságnak is olyan kedvezményeket, mint nyújt például a bányászoknak, de hasonló mozgalmakkal szemben biztosítsa a napilapok megjelenését. A munkásság szociális érdekeiért mindent meg kell tenni, de vaskézzel törjön le a kormány minden politikai jellegű mozgalmat. Hasonló értelemben interpellált Emser Sándor is. Telesd miniszterelnök hosszabban válaszolt a két interpellációra. Kijelentette a többi közt, hogy e sztrájknál a bérharcon kívül szó van külföldi kapcsolatokról is. A lapkiadók ma is ráfizetnek az újságokra, a nyomdászok mellett szól viszont, hogy valamennyi munkás között az ő bérük emelkedett a legkevésbé. De ellenük szól másfelől, hogy épp most esik lefelé az élelmiszerek ára. E sztrájknak semmi jogosultsága sincs, a munkások tehát előbb kezdjék meg a munkát s akkor tovább tárgyalhatnak a munkaadókkal. A magyar állam nem fog megfeledkezni kivételes helyzetéről s a kormány szükség esetén nem fog lemondani kivételes hatalmáról, de mindenesetre hajlandó közvetíteni a békés megegyezésre irányuló minden tárgyalást. (Éljenzés.) . Ugyancsak interpellált a főváros másnapi közgyűlésében Czigány Sándor is, amelyre Lipolcz polgármester nyomban válaszolt. "A munkaadók és a munkások eközben újra tanácskozni kezdtek s március 3-án a munkásvezetői tanács többszöri szavazás után, kevéssel éjfél előtt végül is úgy döntött, hogy pénteken reggel a nyomdászok újból munkához látnak. E határozatukkal a munkások elsősorban azt a tényt akarták dokumentálni, hogy mozgalmuk célja kizáróan bérjavítás, minden politikai tendencia nélkül. Ma délutánra tehát ismét megindult a tárgyalóbizottsági ülés, hogy véglegesen és közmegelégedésre intézze el a függőben maradt kérdést. A sztrájk ideje alatt egyébként a kormány Reggeli Hírek és Esti Hírek címen újságot adott ki, amelyet egy lapközi szerkesztőség irt és műegyetemi hallgatók szedtek ki. Végül még annyit, hogy az ébredő magyarok formás plakátot jelentettek meg a falakon. A plakáton egy maszkkal fölszerelt transzkárpáti állampolgár vezeti maga után a bekötött szemű magyar munkásokat. A nyomdai munkások ma reggel állottak munkába, úgy hogy ma már az estilapok a rendes időben megjelentek. AZ ŐSZIÉ II !!®! sites ap üsté ssite szarma Mayr kancellár expozéja — A magyar szakértők szerint Ausztria nem tudja élelmezni Nyugatmagyarországot Bécsből jelentik. Mayr kancellár a külügyi bizottságban elmondott expozéja során nyilatkozott az osztrák kormány állásfoglalásáról a nyugatmagyarországi kérdésben is. Ez a beszéd, amely élénken jellemzi azt a szellemet, ahogyan Ausztriában a magyarság szorult helyzetét nézik, érdemleges részében a következő: — A nagykövetek tanácsa — mondotta Mayr kancellár — január 23-án kelt jegyzékében célszerűnek vélte, hogy a nyugatmagyarországi kérdést köztünk és Magyarország között folytatandó közvetlen tanácskozások útján tisztázzuk. A múlt hó 23-án a magyar megbízottak megjelentek Bécsben, hogy a közvetlen szakügyi technikai tárgyalásokat megindítsák. A két napig tartó tárgyalások folyamán a magyar urak bőséges statisztikai anyag alapján azt akarták nekünk bebizonyítani, hogy Nyugatmagyarország távvol van attól, hogy Ausztriát gazdaságilag megerősítse, ellenkezőleg reánk nézve súlyos gazdasági megterhelést jelentene. A mi megbízottaink a magyarországi urak fejtegetéseit azzal a megjegyzéssel vették tudomásul, hogy mindaddig, amíg Nyugatmagyarországból ki vagyunk zárva, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a magyarok részéről felsorolt adatokat megvizsgáljuk. Egyebekben pedig, mondták a mi megbízottaink, a nyugatmagyarországi kérdés mi reánk nézve elsősorban nem gazdasági, hanem nemzeti kérdés és meg vagyunk arról győződve, hogy a nyugatmagyarországi lakosság a fajrokon Ausztriával való egyesülésért szívesen veszi cserébe a területátadásnál elkerülhetetlen, bizonyára csupán múlótermészetű nehézségeket. — Mindent összefoglalva, még azt kívánom megállapítani, hogy a tárgyalások köztünk és a magyarok között barátságos módon folytak, de egyetlenegy pontban sem jutottak az általános szempontoknál és fejtegetéseknél előbbre. Erről csak a legközelebbi napokban Budapesten folytatandó megbeszélések alkalmával fogunk tárgyalni. A magyar területi kívánságokkal szemben tanúsított előzékenységünknek két szempont szabja meg a határát. Először, hogy ilyen területi engedményeknek a kis határkiigazítások fogalmán nem szabad túlmenniök és másodszor, hogy Nyugatmagyarország német lakosságának nemzeti érdekeit minden körülmények között meg kell óvni. A nagyköveti tanács a nyugatmagyarországi helyi határkiigazítás mellett Paksból jelenti a Magyarság tudósítója. A nagyköveti tanács Nyugatmagyarország ügyében megindult tárgyalásokkal kapcsolatban fontos határozatot hozott A határozat kiemeli, hogy a határok Magyarország és Ausztria között általában a st.-germaini és trianoni békeszerződés határozatai serint kell, hogy megmaradjanak. A nagyköveti tanács által ajánlott tárgyalások a két fél között azért szükségesek, hogy azokat a helyi határkiigazításokat végrehajthassák, amelyek a helyi viszonyok szerint a folyó és a vidék alakulata szerint kívánatosak. A tegnapi lóvásárt nagy bizonytalanság előzte meg. A vetélkedv legutóbb megcsappant és a lókereskedők, akik a nagy árak megtartására törekedtek, a legutóbbi vásárokon csökkentették a kínálatot, így sok ló gyűlt össze, de úgy látszik, hogy a piac nivellálása mégis sikerült a lókereskedőknek, mert a tegnapra jósolt 10—20.000 koronás áresés helyett csak lényegtelen volt a lovak árának bailjadása. Hatással volt a piacra az a kormányintézkedés is, mely a nagyarányú lócsempészések miatt Vas, Sopron és Moson vármegyékben még a lólevél-átírásokat is megtiltotta. A vásáron a következők voltak az árak: hintósló 32—72.000, nehéz igás 40—90.000, könnyű igás 17— 38.000, csikó 9—45.000, alárendelt használati ló 7—28.000 korona volt darabonként. A vásárra összesen 1515 darabot hajtottak fel, de csak 460 darab kelt el. MAGYARSÁG 1921 március 5. szombat Esik az ilfiálisi ára — A Magyarság tudósítójától — A legutóbbi szarvasmarha-, sertés- és lóvásárokon kezdett érezhetővé válni a pénzhiány, illetve az a tartózkodás, amelyet a korona javulásába vetett hit idéz elő a piacon. A tegnapi marhavásáron éppúgy, mint a hétfőin a nagy felhajtás némi áresést okozott. Az árakat a zárójelbe tett hétfői árakkal szemben itt közöljük: jobb minőségű bika 50—58 (46—58), silányabb 36—40 (36—45), jobb minőségű bízott ökör 60—68 (55—66), közepes 44—56 (40—53), alárendelt 30 - 40 (20—39), tehén 26—64 (25—68), kicsontoznivaló 18—28 (16—24) korona volt kilogrammonként. A bivaly 40—55 korona volt a hétfői vásáron. Hétfőn Újpestre 16 darabot vittek el. A vidéki vásárok jelentései is áresést mutatnak. A hétfői sertéspiacra 1211 sertést és 40 darab süldőt hajtottak fel, amelyből 421 sertés és 5 süldő maradt eladatlan. A 350 kilogrammon felüli zsirsertés 102—105, a 280—350 kilogrammos 947,—102, a 220— 300 kilogrammos fiatal zsirsertés 85—100 (kivételesen 104), a 220 kilogrammon aluli 85—100, kivételesen 103 korona volt. A vásár csökkent árak mellett élénk volt. fTIHg—■ ■-»»—-T-1 .I-..1. — -----aa.-.-.- -SB» Az operai kórus kedden kimondta a sztrájkot Szerdán nem akartak énekelni a Faustban — Tovább tart az elégedetlenség — A Magyarság tudósítójától — Az Operaház karszemélyzete körében a nyomorúságos fizetés miatt olyan nagy elkeseredés tört ki, hogy kedden este a karszemélyzet kimondotta a sztrájkot. Elhatározták, hogy a szerdai Jausf-előadáson már nem énekelnek. Régi bajok zsúfolódtak össze az Operaháznál, de a végső lökést a karszemélyzetnek ehhez az elhatározásához egy különös pótlékkiutalás adta. Az Operaháznál ugyanis már régen mozgalom indult meg a tarthatatlan fizetések megváltoztatására. Ma úgy áll a helyzet, hogy egy kórista elsején különböző levonások után mindössze 1'ZQO—1300 koronát kap kézhez. Sőt megtörtént már az is, hogy egy tag az elsei fizetés alkalmával öt koronát ráfizetett a gázsijára, úgy hogy alig várja a másodikat, hogy újabb előleget vehessen föl, amelyből továbbtengesse életét. A zenekar, a férfikórus, a női kar és a munkásszemélyzet közös fizetésrendezést kapott februárban. Pótlék címen osztottak ki közöttük februártól júniusig havi összegeket. Ez a kiosztás azonban rendkívül sérelmes a kórus tagjaira nézve. A zenekar tagjai átlag tízezer koronával többet keresnek évente, mint ők s ezenkívül a pótlékból a zenekar fejenként 600,a férfikar 500, a női kar és a munkások 400— 400 koronát kaptak. Ez a leminősítés nemcsak önérzekben sértette a kórus tagjait, hanem anyagilag is érzékenyen érintette őket. Különösen a nők sérelmezték, hogy a munkásokkal egy osztályba sorozták őket. A karszemélyzet hétfőn küldöttséget menesztett Talassics Gyula kormánybiztoshoz és arra kérte őt, hogy a pótlékot egyforma kulcs szerint oszlassa el a négy csoport között. Wlassics kormánybiztos azzal vigasztalta az operai személyzetet, hogy Hegedűs pénzügyminiszter mindenkit kidobott, csak ő volt az a szerencsés ember, aki keresztül tudta vinni a pénzügyminiszternél a fenti pótlékot. Az új számfejtést pedig nem tudja megcsináltatni, mert az óriási munka. Ez a válasz mélyen elkeserítette a kazszemélyzetet, gyűlésre jöttek össze és kedden elhatározták, hogy beszüntetik a munkát. Az értekezlet végén megjelent közöttük Roubal Vilmos karigazgató, akinek sikerült leszerelni a karszemélyzetet. Hivatkozott előttük arra, hogy most nem alkalmas az idő ilyen mozgalmakra és tekintsék az Operaház tradícióit, ne szüntessék be az előadásokat, mert akkor elvágják minden békés megegyezésnek az útját. A karszemélyzet hallgatott a rábeszélésre, tovább énekel, de a lelkek nyugtalansága egyáltalán nem szűnt meg és mindennap újabb kirobbanás várható az Operánál. Siralmas maga az úgynevezett természetben való ellátás is. A tagok büdös lisztet kapnak, fejenként öt kiló árpalisztet kenyérnek (havonta), két és fél kiló főzőlisztet és húsz deka nullás lisztet. Ezenkívül szaharin, só, havonta hatvan deka tutor és nyolc kiló krumpli az a nagy kedvezmény, amelyet az állam megváltásként nyújtaat alkalmazottainak. A fizetésemeléseket pedig azzal hárítják el, hogy a kórus tagjainak nincs joguk nagyobb fizetést követelni, mert máris miniszteri osztálytanácsosi jövedelmet értek el. Kisebb házakat (házrészeket) és építkezésre alkalmas telkeket vételre keresünk. Közvetítésért We közvetítői díjat fizetünk. „Realitás” Részvénytársaság Bpest,VII. Erzsébet-körút 27 .Tel. József 121-93 Az olcsósági hullám első fodrai Zuhannak az árak — Nagy a kínálat, kevés a kereslet — A Magyarság tudósítójától — Mialatt a napi események finom szeizmográfja, a fővárosi sajtó bénultan állott négy napig, az alatt az események még finomabb rengésmérője: a pénz rohamléptekkel indult meg régi pozíciójának visszahódítására. A legutóbbi évek tengernyi megrázkódtatása felforgatta egész Európa térképét, megváltoztatta szárazföldünk egész arculatát, hegyeket tarolt le és lövészárok-völgyeket vágott a síkokon, de semmit úgy a feje tetejére állítani nem tudott, mint az érték fokmérőjét: a pénzt. A legszerényebb berendezésű lakás is krőzusi vagyont képvisel ma, a leghitványabb viskó is drágább áron kel el most, mint hajdan, alig tíz év előtt az Andrássy-út legbüszkébb palotái. A legelemibb szükségleti cikkeink árai a békeárak ezerszeresére szöktek, az élelmiszerek, iparcikkek megfizethetetlen magasságokba emelkedtek. A világháború utolsó hónapjaiban pénzünk értéke még a külföldi piacokon is alig esett és csaknem paritásban maradt a külföldi valutákkal. De jött az összeomlás és a »legyőzött« államok pénze egyre romlott. Amikor pedig ránk szakadt az októberi forradalom esztelen pénzpocsékolása, majd pedig a tanácsköztársaság szemérmetlen hamis pénzgyártása, ekkor már koronánk teljes értéktelenség infernális mélységei felé közeledett. Az az osztrák-magyar korona, amely a békében jobb volt a svájci franknál, megérte, hogy a szerb dinár, a cseh szokol és a román lei csimborasszói magasságba emelkedett föléje, nem is szólva a svájci frankról, dollárról és font sterlingről. Hónapokon át Csonkamagyarország egész népe a zürichi jegyzés ingadozásait figyelte az üzletember jogos aggódásával és a valutaspekuláns mohó pénzsóvárságával. Izgatottan leste mindenki, mikor ér pénzünk az értéktelenség véghatárához. Karácsony táján értük el ezt a véghatárt és azóta pénzünk, ha lassan is, de szemmel láthatóan a gyógyulás útján halad. A gyógyulás első biztos jele az volt, hogy a magyar korona értéke a külföldi pénzpiacokon rohamosan javult. Zürichben március 2-án jóval túllépte a bécsi kifizetés színvonalát, a bécsi tőzsdén pedig az osztrák korona rovására hatalmas lépésekkel tört előre ésúgyszólván máról holnapra 135-ről ma 175-re szökött fel. És ezzel az értéknövekedéssel karöltve járt a külföldi valuták esése. A svájci frank, a dollár és a font áresése közgazdasági életünket távolról sem érinti oly közvetlenül, mint a szomszéd államok és Németország pénzének értékcsökkenése. Február 26-án a márka 832-en állott, ma 685-re csökkent; a szokos 636-ról 553-ra, a lej 740- ről 560-ra esett. Azokban az államokban tehát, ahonnan nyersanyagainkat és készáruinkat beszerezzük, ahonnan a textilanyagokat, cukrot, petróleumot vásároljuk, pénzünk értéke emelkedett s így olcsóbban vásárolhatunk. A lapunk hasábjain már hetekkel ezelőtt megjósolt olcsósági hullám első fodrai tehát már elérték Csonkamagyarország határait. Az árak zuhanása nemcsak kirakatainkban, de vásárcsarnokainkban is örvendetesen érezhető. Naprólnapra olcsóbbak az árak, több a kínálat, mert a közönség vásárlókedve távolról sem szívja föl az egész kínálatot. Ezt pedig jó jelnek, a közönség optimizmusának kell betudnunk. Közönségünk bízik végre abban, hogy a korona javulni fog, de mindenesetre stabilizálódik, a felhajtott árak tehát csökkenni fognak. Hisszük, hogy ez a tömegösztön igazolódni fog és újabb csalódás, amely igen kellemetlen következményekkel járna, nem fogja érni a magyar korona híveit.